„Nagyon buta ember az,

aki a szomszédja házát felgyújtja,

hiszen szélfordultával

a lángok az ő portájára is átcsaphatnak.”

[Dr. Padányi Viktor]

Világuralom

(Hazánkért, 2001. november)

Az alábbi írások 1959-ben a ’Hídverők’ nevű kiadványban jelentek meg

1920. június 4-én Trianonban aláírták a békeszerződésnek nevezett terror-rendelkezést, amelynek értelmében Magyarországot szétdarabolták. Ezen a napon sátáni kezek nyitották meg a bolsevista világhódítók számára az Európa szíve felé vezető utat Európa védőbástyája, az erős Nagymagyarország megsemmisítésével.

Mit jelentett a magyarság számára ez az égbekiáltóan igazságtalan „ítélet”? A trianoni békeszerződés a történelem egyik legaljasabb rablásának a szentesítése volt!

Tudós koponyák keresték az okát, miért kellett Trianonnak, a bestiális országcsonkításnak jönnie. A gondolkodók serege állapította meg, hogy Magyarország megcsonkítása hozzátartozott a világhódítók, a moszkoviták és kommunisták terveihez. Mások azt vitatták, hogy Wilson, akit jóindulatú fantasztának neveztek, tulajdonképpen a kisebbségi jogok védelmében tévedve okozta Magyarország tragédiáját.

A tudósok hiába bizonyították a szabadkőművesség sátáni tervét: (a) az Osztrák-Magyar Monarchiát meg kell semmisíteni, (b) hogy pánszláv propagandisták óriási összegekkel vesztegették meg a nyugati világot és a politikusok, újságírók ezreit vásárolták meg céljaik szolgálatára.

A tiltakozó történészek hangja csak egy időre tudta áttörni a Trianonért lelkesedő nemzetközi vörös és rózsaszín, sarlókalapácsos és körzőkalapácsos vértezetű Európa-idegen, istentelen és keresztényellenes sajtó hangját. Hamarosan beléjük fojtották a szót azzal, hogy „fasiszták, nácik, egyházellenesek”. A halál gépesített aratásában, a bosszú tombolásának idején, a legjobbak estek áldozatul azok közül, akik az igazságot merték szolgálni.

Az új tanú

1959. december 22-én új tanú, Walter Lippmann amerikai újságíró tűnt fel Trianon kérdésében, akiről a Time (1) nevű amerikai lap érdekes beszámolót közölt.

Walter Lippmann közismert személyiség, aki nem sokat hederít arra, hogy már az FBI is megállapította „subversive” tevékenységét, mert befolyásos barátai vannak, akikkel még az FBI sem tud megmérkőzni. Walter Lippmann – ahogy általában a lippmannok szoktak! – nyugodtan működhetett, mert mögötte állt a vörös világkormány, a titokzatos, a legyőzhetetlennek hirdetett nagyhatalmi csoport. Védte és védi őket egy ma már titkos odvából kirángatott és a napfényben bemutatott dollármilliárdokkal alátámasztott csoport, amely hosszú évtizedekig ágált Amerika és a demokrácia nevében. Évtizedek kemény munkája kellett ahhoz, hogy itt-ott a látóhatár tisztulása megkezdődjék.

A tisztulás ugyan folyik, de az erő még a nemzetközi politikai és gazdasági kalandorok kezében van, ha már nem is a régi méretekben, ha már roskadozik is az aranyból, politikai gyilkosságokból, diplomáciai csalásokból épített Jerikó fala.

Nagy a világkormány ereje. A történelem nagy reményekre jogosító fiatal államóriásának, az Egyesült Államok önvédelmi hatóságának sem sikerült még eddig ezt az erőt teljesen parirozniok.

Évekkel ezelőtt alkalmunk volt beszélgetni az FBI egyik igen derék tagjával, aki előtt ismertettük Göndör Ferenc, Klár Zoltán és csoportja múltját, jelenét és tevékenységét. Az Egyesült Államok hivatalos szervének az FBI-nak tagja kedvesen megrázta a kezünket, és ezt mondta:

-Uraim, tudjuk, hogy Önök szívükön viselik Amerika sorsát is, és eljön az ideje, hogy ezt Önöknek megháláljuk. Köszönjük az adatokat, amelyeket átadtak, s mondhatom, gyönyörűen dolgoztak.

A mi szervezetünk százmilliókkal dolgozik, így érthető, hogy mi az Önök adatainál jelentősen többet szedtünk össze, de amit Önök már tudnak, az emberfeletti munka eredménye. De értsenek meg, mi két éve több mint 400 oldalas jelentést állítottunk össze Göndör és környezete tevékenységéről s azt átadtuk az illetékes ügyészségnek.

Nemrégiben érdeklődtem az ügyészségnél, történt-e valami ez ügyben. Azt a választ kaptam, hogy visszaküldték a jelentést kiegészítés végett hozzánk. Meg is találtam az iratot az archívumban. Nagy betűkkel állt rajta: <<ad acta>>. Amikor az iratkötetet az állványról levéve kinyitottam, kiesett belőle az egyik nagyhatalmú szabadkőműves szervezet, a B’nai B’rith páholy Göndörnek adott ajánlólevele. Uraim, ezzel az erővel szemben a mai politikai helyzetben még tehetetlenek vagyunk! De Amerika ébred.”

Ha így védték Göndört, elképzelhető, hogyan védik akkor a Walter Lippmann nevet és a demokratikus tógát viselő marxista újságírókirályt!

A cikk elmondja még, hogy Walter Lippmann befolyásos barátai közé tartozott Henry Morgenthau is.

*

Vajon politikai fogás, vagy az ébredésnek a ködön áttörő jele, hogy a Time Walter Lippmann múltját megszellőztette? Vagy talán a bizonyos körök részéről ismert erejükkel való dicsekvés és hatalmuk mutogatása? Számunkra a cikk pótolhatatlan értékű bizonyítóanyag.

A Time cikke azzal kezdődik, hogy Lippmann származását ismerteti:

“New Yorkba kivándorolt németországi zsidó család leszármazottja. Már fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe. Annak idején Wilson hírhedt 14 pontját Walter Lippmann szövegezte meg.”

A Time ezzel egycsapásra szétoszlatta a titokzatosság ködét ama kérdés körül, hogy ki a szerzője Wilson elnök nemzetgyilkos 14 pontjának.

Egészen a legutóbbi időkig magyar kutatók hajlandóak voltak az Egyesült Államok elnökét jóindulatú fantasztának tartani, aki ‘pontjaival jót akart’. Most azután kiderül, hogy Wilson 14 pontja tulajdonképpen a bolsevista előretörés előkészítésének a szerves része volt s a világuralom elérésének egyik fontos állomása.

Ma már a legmaradibb történész is elismeri, hogy Európa tragédiáját többek között éppen a wilsoni pontok okozták. Három évtizednél többnek kellett eltelnie, hogy a Time világítsa meg: Wilson is csak a nemzetközi politikai kalandorok játékszere volt és Európa sorsát nem jóindulatú amerikai politikus taszította tragédiába, hanem mindenre elszánt kalandor, pro-bolsevista éltollnok, a mögötte álló titokzatos erők utasítására.

Szó sincs tehát tévedésről, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett népirtás-számba menő bűntényről azzal a céllal, hogyha az idő megérik – s ez bekövetkezett 1944-ben, -- Európát lerohanhassa a világhódításról álmodók moszkvai kirendeltsége.

A Time azzal is büszkélkedik, hogy Walter Lippmann ma is az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb „újságírója”, aki eddig öt amerikai elnök benső politikai tanácsadója volt.

Mindennél világosabban kitűnik tehát, hogy miért kellett az USA elnöki székébe sorozatosan fizikailag és szellemileg rokkant, gyenge erkölcsű embereket ültetni: azért, hogy Walter Lippmann tanácsaival megvalósíthassa láthatatlan megbízói utasításait.

A cikk Wilsont példás közvetlenséggel egyszerűen paralitikusnak nevezi, de hasonló modorban értékel más elnököket is. A lap még elmondja, hogy Walter Lippmann, Clémençeau és Churchill legfontosabb tanácsadója volt. Ők is mindenkor kikérték a valóságos lángész Lippmann véleményét.

Ha tehát ma valaki Clémençeau és Churchill politikai emlékiratait olvassa, gondoljon arra, hogy Walter Lippmann politikai fogalmazványaiban a titokzatos Világkormány utasításai szólnak Churchill és Clémençeau szájából.

A Time vállon veregeti a két „európai” politikust, amikor rángatható bábokként leplezi le őket. Igy válik érthetővé Clémençeau és Churchill karrierje, ami magyarázat arra, hogy miért tudtak oly magasra emelkedni. Mögöttük Walter Lippmann állt a bankérdekeltség szolgálatában, amely ha kellett, milliókat dobott be a sajtón és párton keresztül, hogy eszközeit az élre segítse.

*

Számunkra volt és marad Trianon a legnagyobb gyásznap. S azt, hogy miért kellett megcsonkítani Európa legtökéletesebb gazdasági és földrajzi egységét, azt most teljesen megértettük!

A pánszlávizmus

Európa és részben a világ legnagyobb veszedelme a pánszlávizmus, de van ennél sokkal nagyobb, amelynek a szlávság is csak eszköz, egy a sok közül.

Vitathatatlan tény, hogy a szlávság ijesztő mértékben terjeszkedik Európában, mert a tények láthatóan előttünk állnak. Az, hogy a terjeszkedés valóban a szlávság erejének tulajdonítandó-e vagy sem, ebben a tekintetben erősen eltérnek a vélemények.

Visszapillantva a közelmúltba láthatjuk, hogy nem a szlávság erejének, hanem éppen a gyengeségének tulajdonítható az, hogy a világ bolsevizálásának kiindulópontjául pont e népcsoportot választották ki azok, akik ezt a mind gazdasági, mind társadalmi szempontból lehetetlen, fejlett országokban elfogadhatatlan rendszert, a kommunizmust kitalálták. Ezek tudták és tapasztalták, hogy csak gazdaságilag visszamaradt, társadalmilag szélsőségesen felépített és csekély államalkotó erővel bíró országok alkalmasak arra, hogy egy ravasz, erőszakos törpe kisebbség játékszerévé váljanak, hogy annak akarata szerint néhány évtizedes véres gyúrás után, gyökerében átalakulhassanak és annak a további hódításhoz szükséges vak és durva fegyverévé züllhessenek.

Kevesen tartják a szlávság ereje bizonyítékának a második világháború megnyerését sem, mert az is annak a csoportnak javára írandó, amely egyedül volt képes az egész világot, kapitalistát a kommunistával, érdekeltet az érdektelennel, hívőt a hitetlennel összefogni, hogy a fojtogató karmai közül szabadulni akaró Németországot összetörje.

Siralmas volt az, amit a szlávság a harctereken produkált, amikor a sír szélén álló szovjetnek legfelsőbb parancsra megérkezett a kapitalisták segítsége. De még így is, jól megtépázva került ki a második világháborúból. Egyedüli ereje megint csak az a diadalmámorban vérittas csoport volt, amely gondoskodott arról, hogy háromévtizedes munkásságának eredménye, a törpe nép fizikai erejét bizonyos irányba pótolni hívatott szláv hatalom, az atombombával egyoldalúan rendelkező, csorbítatlan kapitalista haderő áldozatául ne essék.

Ez a pokoli erő volt az, amely akkor lefogta a kezeket, befogta a szemeket, elvette az eszeket, elpusztíttatta a világosan látókat, megsemmisítette a nemzeti érzésűeket és behelyettesítette az erkölcsöt az erkölcstelenséggel, a becsületet a becstelenséggel.

Azután elárulta erősítendő eszközének az atomtitkokat, átjátszatta részére a világ óriási népességű és területű részeit. Aláaknázta a világ minden csücskét a nyugtalanság, a bizonytalanság, az örökös feszültség, békétlenség alig elviselhető mételyével.

Mennyi felmérhetetlen bűn, micsoda fertelmes, óriási veszedelem! Van-e ennél nagyobb „népszerűtlenítés” és viszont-eláztatás után indokoltabban kiáltó halálos veszély?

Aki azt állítja, hogy van, az kísérelje meg népszerűtleníteni és eláztatni a kétszázmillió szláv helyett ezt a világot fertőző vírusszerűséget.

Magyarország ismételt megcsonkítása sem elsősorban a szláv expanzív erő következménye, hanem ama sátáni csoport bosszújáé, amelynek begyében van a német és magyar nép kellemetlen, legyőzhetetlen ellenállása. A sátáné, amely a csonkahatáron belüli néprészlegnek is a nyakán ül és kínozza, irtja embrionális állapotától aggastyán koráig.

A szlávság bűnei tények, a szovjet hadsereg állati viselkedése megbocsájthatatlan és feledhetetlen, de közismert. Népszerűtlenítésére nem kell sok erőt kifejteni, de a szovjet-orosz veszély mutogatására sem!

Ki nem féli Nyugaton, ki nem retteg tőle ép ész birtokában, ki nem veti meg ezt a sátán által agyonmagasztalt, alacsonyrendű csordát, amelynek vezérpéldánya is oly primitív, fegyelmezetlen, neveletlen, goromba, indulatos és kiszámíthatatlan, mint egy vadállat?

De mit lehet ma már ellene tenni?

Hazánk jogtalan, érdemtelen és igazságtalan sorsába természetesen sohasem nyughatunk bele. Még akkor sem, ha a sátán a világra szabadítja a harmadik világháborút és a magyarságnak is csak a roncsai maradnak meg. Ha addig is teszünk valamit -- mert ölbetett kézzel, tétlenül mégsem várhatjuk be a pusztulást --, igyekezzünk a baj gyökeréhez hozzáférni, azt igyekezzünk megvilágítani, ne a koronáját próbáljuk nyirbálgatni.

Nézetem szerint „a szlávság népszerűtlenítése és a szláv veszély mutogatása” akaratlanul is csak a figyelemnek az igazi veszedelemről való eltereléséhez, az erők megosztásához, helytelen irányba való csoportosításához vezet, nem a betegség, a halálos kór gyógyításához, hanem csupán tünetkezelésre. +++

-----------------------

1. A TIME szerkesztői között a következő jellemző neveket említhetjük meg annak bizonyítására, hogy nem náci és neofasiszta lapról van szó: Henry R. Luce, Henry Anatole Grünwald, Lester Bernstein, Louis Kronenberger, Carl Solberg, Jesse L. Birnbaum, Marshall Loeb, Joe David Brown, Rafael Steinberg, Fred Klein, James L. Greenfield.

nyitólap