|
Világuralom egy százéves
“Jegyzőkönyvből” (Hazánkért, 2001.
szeptember) * Volt idő, amikor a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert kevesen tudják használni mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. E pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok rombadőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamu. Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető és a mi hatalmunkban van. A kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt az eladósodott államnak, amit az kénytelen elfogadni, mert ha nem ragadja meg, akkor vége. * A társadalomban a néptömegek, amelyeket kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak. S ez megakadályoz mindenfajta megegyezést még a tökéletesen ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy a megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban. * A politikának semmi köze az erkölcshöz! Az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek az “ő” királyságaik tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek. Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan marad mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá. A cél szentesíti az eszközt. Terveinkben ne arra fordítsuk a figyelmünket, ami jó és erkölcsös, hanem arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisíteni az évszázadok munkáját. A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát s azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. A befolyásolható tömeg vak, és ésszerűtlen. * Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott barmokat -- az italok mértéktelen élvezetéhez való jog bizony együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, illetve követik ezt az utat. A népek már elgyengültek a szeszes italoktól. Fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá -- házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban. * A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiakban képesség is van eziránt. Az erőszak legyen az alapelv. A megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, amelyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, amellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdíthatjuk célunk elérését. * Mi voltunk az elsők, akik bedobták a néptömegek közé a “szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakat. Ezeket azóta sokszor megismételték a csalétekre szálló ostoba papagájok. Az önmagukat bölcseknek képzelő intellektueljeik a maguk elvontságában nem tudtak mit kezdeni ezekkel a szavakkal. Nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme között. Nem látták, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság, hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét éppoly változatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem is gondolták, hogy a tömeg vak, hogy azok a parvenük, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzásra, a politika tekintetében éppoly vakok, mint a tömeg maga... Hála ügynökeinknek a “szabadság, egyenlőség, testvériség” szavak a világ minden táján egész légiókat állítottak a sorainkba. Pedig e szavak mindenkor féregként működtek:
kikezdték a népek jólétét, mindenütt aláásták a békét, nyugalmat, egységet és
aláásták államaik alapjait. Ahogy később látni fogják: ez hozzásegített
minket a győzelmünkhöz, sőt lehetővé tette számunkra, hogy kezünkbe
kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát, a nemesség tulajdonképpeni lerombolását,
azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk
szemben. A nemesség romjain építettük fel a mi művelt osztályaink
arisztokráciáját, élén a pénz kiválóságaival. Ehhez az arisztokráciához való
tartozás követelményeit a mi bölcseink szabták meg a gazdaságban, a
vezetésben és a tudásban. “Miért nem hisztek nekünk?”* “Egyesek marxizmusnak hívják, de én judaizmusnak hívom.” [Rabbi Stephen S. Wise, The American Bulletin, 1935.05.15] * “Fajtánk nemrégen új prófétát adott a világnak, akinek két arculata és két neve van. Egyik oldalon a neve Rothschild, minden kapitalisták vezére; a másikon a neve Karl Marx, mégpedig azoknak az apostola, akik el akarják pusztítani a másikat.” [Blumenthal, Judisk Tidskrift, #57. Svédország, 1929] * “A bolsevizmus sok tényezőt tartalmaz, amiért olyan sok zsidó bolsevista. A bolsevizmus számos gondolata azonos a judaizmus legmagasabb eszményeivel.” [Jewish Chronicle, 1919. 04. 04.] * “Az oroszországi zsidók teljes egészének tömege felelős a forradalomért.” [Angelo S. Rappaport, The Pioneers of the Russian Revolution, 250. old. Stanley, Paul & C. London, 1918.] * “Hiszem, hogy népem, Izrael lányai és fiai, legnemesebb vívmánya volt, hogy résztvett ama nagy mozgalomban, amely végül forradalommal szabadította fel Oroszországot.” [Rabbi Stephen S. Wise beszédéből 1917. március 23-án.] /folytatjuk/ +++ |