|
Izrael hangja
(Hazánkért,
2002. április) Thomas Lantos Kaliforniában a Demokrata Párt egyik képviselője, az 1982-es újraválasztási kampányának idején, pénzgyűjtési előadásainak fő jelszava volt, hogy” Izraelnek hangra van szüksége a washingtoni Kongresszusban “, és e hang vitelére saját magát jelölte ki.’ /1/ A hazai sajtó- és hírközlőközegek
szerkesztői nem tudván a szenátor és képviselő közti különbséget, lassan
mégis rájöttek, hogy Tom Lantos sohasem volt ”amerikai szenátor “,
csak kongresszusi képviselő. A hazai tollforgatóknak mostmár csak az
előszeretettel ismételgetett ”magyar származású Tom Lantos” szavakat kell
kigyomlálni! Kérem szépen, a származást komolyan kell venni -- úgy,
mint Izraelben teszik! -- és nem lehet valakire könnyelműen ráfogni, hogy
”magyar “, csak azért, mert Magyarországon született vagy magyarul is beszél.
Az pedig gyenge magyarázat, hogy „magyar az, aki annak vallja magát.” Lantos életrajzában az Interneten az áll, hogy 16 éves korában Magyarország német megszállása idején résztvett a földalatti náci-ellenes (partizán) harcokban. Ez tőle nem meglepő! Ugyanakkor később meg kommunista-ellenes mozgalomban vett részt! Azért annyira nem volt kommunista-ellenes, hogy 1947-ben Rákosiéktól ne fogadott volna el tanulmányi ösztöndíjat, amivel az USA-ba távozott, ahol a tanulmányait végezte. Amíg évtizedekig Moszkvából kaptuk az utasításokat, ma már Nyugatról, a new yorki World Jewish Congress, az izraeli Moszád és a B’nai B’rith avatkozik be a magyar belügyekbe, a legnagyobb magyargyűlölő Tom Lantos kongresszusi képviselő vezetésével. Lantos úr, ez a kétszínű politikus, az idén az áprilisi választásokra, Magyarországra utazott, hogy szüntelen figyelmeztessen, mocskolja azt az országot, amelyet »szülőhazájának« mer nevezni. Kirekesztőnek, antiszemitának, jobboldalinak nevezi Magyarország népét. Pár évvel ezelőtt ezt mondta: » A világ rajtunk tartja a szemét, mert azt nem engedik meg, hogy az új évezredbe ezeréves árnyékokat vigyünk és kirekesszük a kisebbségeket, amelyeknek ugyanolyan joguk van élni itt a Duna-Tisza közén, mint a magyaroknak.« (Ugyanezt miért nem mondta el, amikor
Bukarestben járt Ceausescuéknál!) Lantos úr jól tudja azt, hogy a világ egyik
legkirekesztettebb népe a magyar! (1) Megfosztottak bennünket
ősi hitünktől,(2) meggyilkolták Árpádházi királyainkat, hogy
idegeneket ültessenek a magyar trónra, (3) Trianonban felszabdalták
hazánkat, (4) 1945-től a mai napig kirekesztették a magyarságot saját
sorsának intézéséből: rádióból, televízióból, sajtóból, könyvkiadásból, a
valós történelem megírásából, a saját kultúrájából. (5) Több, mint
ötmillió magzatot erőszakkal rekesztettek ki a magyar anyák méhéből, (6)
nemzeti vagyonuktól megfosztott magyarok millióitól rabolják el az
életlehetőséget, s kivándorlásra kényszerítik, mert” a magyarok által
kirekesztett kisebbség “igényt tart a magyar földre. A magyar nép tudja, kik az
igazi kirekesztők! David Funderburk, aki a nyolcvanas években amerikai követ volt Romániában, 1987-ben könyvet írt Pinstripes and Reds címmel. (A könyv otthon még nem kapható, de már tudnak róla, idéznek belőle, és csak idők kérdése, hogy magyarul is megjelenjen.) A könyvben olvashatunk a Ceausescu-házaspár és Lantosék szívélyes és baráti viszonyáról, többszöri vendégeskedéséről. Íme részletek a könyvből: "1981 vége és 1985 nyara között a két legfontosabb kongresszusi küldöttséget Tom Lantos és Sam Gibbons képviselők vezették. A Politika Amerikában c. kiadvány szerint a kaliforniai demokratapárti Tom Lantos, aki Budapesten, Magyarországon született zsidó szülők gyermekeként, kemény antikommunista hírében állt. 1983. januári, Romániában tett látogatását követően elgondolkoztam azonban, hogy mi lehet az alapja antikommunista hírnevének. A Lantos-delegációban Don Bonker és William Frenzel képviselők is részt vettek feleségük kíséretében, és velük utazott Powell Moore a kongresszusi kapcsolatokért felelős államtitkár. 1983. január 19-i naplóbejegyzésem szerint a küldöttség gyalázatos teljesítményt nyújtott, ami aláásta azt az amerikai erőfeszítést, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a kölcsönösség elve uralkodjon... A válság közepette a csoport látogatásának a lényege az volt, hogy megerősítse a román kormányt abban, ne aggódjon, amiért a Jackson-Vanik törvénymódosítást, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét és a helsinki vállalásokat a legsúlyosabb módon megsérti. Hihetetlen, de Lantos felesége Anette azt mondta, hogy az ‘előbbiek megsértését törvénybe iktató bukaresti kormányrendelet szerinte törvényes és jogos’. Azt is elmondta, hogy Románia és Bukarest gyönyörű - a kocsiablakból látta - és feltétlenül újra felkeresi majd az országot, amely egyik kedvenc helye. Lantos képviselő azt mondta, ‘ha felajánlanák, hogy válasszon nagyköveti állást Brüsszel vagy Bukarest között, akkor Bukarestet választaná’. Nem kellett azonban Romániában élniük és látniuk, hogy milyen mértékben szenved a lakosság. Ceausescu különösen értett ahhoz, hogy saját magukat nagyon fontosaknak képzelő embereket manipuláljon. Márpedig az amerikai légierő repülőgépének személyzete szerint Lantosnál magát fontosabbnak képzelő ember még nem lépett gépük fedélzetére." Funderburk ezután így idézi fel a Lantos és a sztálinista Ceausescu közti találkozót: "Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a nemzetközi területen mutatott nagy bölcsességét és vezetőképességét, főként a leszerelést és a békét illetően. Dicsérte Románia úgynevezett független külpolitikáját... Lantos volt az összes, Romániába látogató küldöttségek közül gyakorlatilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, hogy Románia több évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, és hogy az évente esedékes felülvizsgálat terhe alól mentesíteni fogják. Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan. Lantosék
csodálkozásukat fejezték ki, hogy magyar származásukkal kapcsolatban
semmiféle rosszallást sem hallottak. Mindehhez Lantos még hozzátette: ha
1984-ben demokratapárti elnököt választanak, rábírja majd arra, hogy a
következő évben látogassa meg Romániát… A találkozók idején Lantos soha
egyetlen szót sem szólt az emberi jogokról. Holott ezek a találkozók
jelentették azt az alkalmat, amikor segíteni tudta volna azon ezreket, akiket
bebörtönöztek, üldöztek, és nem engedtek kivándorolni." - Eddig a
könyvből vett részletek, Lovas István fordításában. [Vasárnapi
Újság] * Lantos, az emberi jogok nagy bajnoka a ‘80-as években, Washingtonban azért lobbizott, hogy a 20. század egyik legnagyobb zsarnoka megkaphassa Amerikától a vámkedvezményt (Most Favored Nation Status). A könyvből megtudjuk, hogy Funderburk diplomáciai kinevezéséről Lantos miatt mondott le, mert nem bírta elviselni a kétszínűségét. S amikor az amerikai magyarok azzal érveltek, hogy Bukarest nem érdemli meg a vámkedvezményt, mert a ‘Kárpátok Géniusza’ nemcsak lábbal tapossa az erdélyi magyarok emberi jogait, de egyértelműen népirtást folytat, Lantos kijelentette, hogy ”a magyarok panasza alaptalan “. De akkor miért ordította 1985-ben a washingtoni Capitolium lépcsőjén a mikrofonba, mintegy kétezernyi tüntető magyar előtt, hogy” Igazságot Erdélynek, igazságot Magyarországnak!«....? (E sorok írója is jelen volt a tüntetésen!) Lantos úr! mi nem kérünk az Ön
kétszínűségéből! Maradjon csak továbbra is Izrael hangja, ne beszéljen
a magyar nép nevében sem hollywoodi filmeken, sem Budapesten, sem pedig a
Capitolium lépcsőin! +++ Tóth Judit Kanada ------------------------ 1. Paul Findley, They Dare
to Speak Out, 82 .old. - Kiadó:
Lawrence Hill & Co. 1985 USA |