|
“A hazugság ritkán
éri meg az öregkort.” /Szofoklész/ (Hazánkért, 2002. január) Szenátor Hiram
Johnson mondotta 1917-ben: “A háború legelső
áldozata mindig az igazság.” * Nemcsak háborúban áldozat az igazság, hanem békeidőben is, amikor nem dörögnek ágyúk, nem hullnak bombák. A 20. század borzalmas háborúinak hadviselői kivétel nélkül terjesztettek hazugságokat, megtévesztő féligazságokat, propagandát. A két világháború véres összetűzéseihez a közvélemény támogatására és lelkesedésére volt szükség. Az első háborúban a brit, a francia és később az amerikai propaganda a német ellenfelet ‘a hun fajzat sátáni bűnözőinek’ bélyegezte meg, és a német császárt ‘elszabadult ember formájú őrült szörnyetegnek’ nevezte. A London Financial Times 1915. júniusában közölte, hogy ‘a Kaiser személyesen rendelte el három éves belga kisgyermekek kínzását’. A nagyobb hatás érdekében a lap még a szörnyű módszereket is részletezte. A nagy háború egyik legádázabb hazugságát Arthur Ponsonby angol parlamenti képviselő tárja fel könyvében [1], hogy néptömegek félrevezetésére és szimpátiájának megnyerésére, politikai célokra a háborúkban hogyan alkalmaznak hazugságokat és propagandákat. Az angol propaganda szerint “... hullagyáraikban a németek olaj és műtrágya
gyártására használták halott katonák tetemeit.” Ezt a mesét először 1917-ben indították útra, amíg végül 1925. decemberében Austen Chamberlain angol külügyminiszter bevallotta a Parlament előtt, hogy “az egész propaganda hazugság volt.” Aztán e hazugság újabb változata miszerint ‘a németek szappant gyártottak zsidók tetemeiből,’ a második világháború alatt került felszínre, amit azóta már számos zsidó történész is megcáfolt. Az Egyesült Államok kormányának tudósító bizottsága [‘Committee on Public Information’] mintegy tízezer alkalmazottat és 75 ezer szónokot mozgósított a németellenes hisztéria lázítására. Az angol történész J.F.C. Fuller szerint a bizottságnak sikerült az amerikaiakat “propagandától megvadult néppé” változtatni. [P. Knightly: First Casualty, 122. old.] Az 50 évig tagadott katyni tömeggyilkosságA Katyn-erdőben történt, hogy 1940. tavaszán
Sztálin parancsára a szovjet hatóságok kivégeztek 25,700 lengyelt,
köztük 15 ezer lengyel tisztet, hadifoglyokat, akiket a vörös hadsereg
fogságba ejtett, amikor 1939. szeptemberében elfoglalta Lengyelország keleti
részét. Ezalatt Beria vezette a hirhedt NKVD titkosszolgálatot. A
rettenetes vérengzést Sztálin a németekre hárította, és a szovjetek -- a
külföldi sajtó cinkosságával -- 50 évig hangoztatták ártatlanságukat. Amerika és Anglia mindenáron el akarta kerülni a nyomozást az ügyben, nehogy Moszkvát vád érje, nehogy véletlenül a dicsőséges szövetségesek között kellemetlen nézeteltérés támadjon. A végső sztálintalanítással Gorbacsov 1990-ben kegyesen bevallotta azt, amit már külföldön gyakorlatilag mindenki tudott: a tömeggyilkosságot az NKVD követte el’. Ez a hazugság sem érte meg az öregkort... Ki gyújtotta ki a berlini parlamentet? [2]Hans Schmidt Amerikában élő német újságíró szerint 1933. február 27-én égett le a berlini parlament épülete (Reichstag). A világsajtó szinte egyhangúan üvöltötte, hogy “a bűncselekményt a nácik követték el.” Valójában az történt, hogy Hitler hatalomra jutása után néhány héttel, Marius Van der Lubbe holland kommunista belopakodott a német fővárosba és számos helyen tüzet gyújtott a parlamentben. Bár az épület megmaradt, de a felmérhetetlen károk miatt Hitlerék a Reichstagot soha többé nem tudták használni. A nemzetiszocialista Hitler és Göring kapott az alkalmon és egycsapásra lebénította a nácik komoly ellenségét: a legveszélyesebb kommunistákat és baloldaliakat az újonnan megnyitott szögesdróttal körülkerített gyűjtőtáborba zárták, kiadványaikat beszüntették és könyvkiadóikat lezárták, a rendőrség pedig elfoglalta pártirodáikat. Schmidt úgy véli: elképzelhető, hogy a mindentlátó Gestapo már a határátkelőnél felfigyelt a holland kommunistára, akit -- esetleg felső utasításra – hagyták, hogy elvégezze a dolgát. Fontos megemlíteni, hogy a Reichstag leégése után egy hónappal a német parlament nemkommunista képviselői nagy többséggel szavazták meg az Ermachtigungsgesetz című törvényt, ami Hitlert valóságos diktátorrá tette. 2001. október 25-én az amerikai szenátus nagy többséggel szavazta meg az amerikai Ermachtigungsgesetz törvényt, a 2005-ig érvényes, úgynevezett terrozimus-elleni törvényt. Vajon a színfalak mögötti hatalmasok --
kérdezi Schmidt -- talán Hitler módszerét tanulmányozták? Egyre több
megfigyelő jelenti, hogy bizonyos titkosszolgálatok (beleértve az izraeli
Moszádot a CIA-t) már előre tudtak a terrortámadásról, de akárcsak Hitler, ők
is hagyták a dolgok jó irányban haladó menetét.+++ Tóth J. ----------------- 1. Arthur Ponsonby - Angol parlamenti képviselő, író, ellenezte Anglia első világháborús részvételét. Az író/politikus FALSEHOOD IN WARTIME c. könyve előszőr 1928-ban jelent meg Londonban, majd az USA-ban is legalább két kiadásban. A könyv még ma is kapható néhány internetes könyvterjesztőnél. 2. Hans Schmidt, GANPAC BRIEF, 2001. december. |