|
A
kétarcú Bush
(Hazánkért, 2002. január) November 26-án Magyarországra érkezett
George Bush volt amerikai elnök, akinek Mádl Ferenc Köztársasági Elnök
adta át a Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. * Az Egyesült Államokban néhány év alatt számos könyv jelent meg George W. H. Bush viselt dolgairól, amelyeknek elolvasása után a gyanútlan hazai állampolgár talán más szemmel nézné az ex-elnök novemberi kitüntetését Budapesten. George Bush életrajzát is mindenki ismeri már, hiszen a népszerűsítő sajtó megírta, hogy nemcsak Magyarország, de az egész világ is mennyit köszönhet neki. Ez a kép nem Bush igazi arca; ez csak álarc, amit ha lerántunk, képmutató politikai opportunista áll előttünk. Az igazi arc olyan emberé, aki sohasem aggódott elvei, vagy meggyőződései miatt, hiszen mindez nincs neki. Ezért könnyen megegyezik bárkivel, s csak azt nézi, hogy az alku, a jó fogás mennyiben előnyös részére. Az igazi arc azé az emberé, aki 1989. decemberében, éppen karácsonykor Panamába küldte csapatait és bombázóit, amely 4000 áldozatot követelt; aki az Öböl-háborút az Új Világrend zászlaja alatt kirobbantotta, amelyből kifolyólag eddig félmillió ártatlan iraki gyermek lelte halálát! Hely hiányában nem részletezzük a titkos ‘Skull and Bones’ szabadkőműves-tagságát, vagy a Bush-család olajügyeit a Közel-Keleten, a Busht és Reagant közvetlenül érintő Irán-kontra botrányt, a virágzó kábítószer-piacot, kommunistákkal való baráti kapcsolatot, Vörös Kínához került atomtitkokat - minderről olvashatunk a két évtized óta kapható könyvekben: David B. Funderburk: Pinstripes and Reds; és Betrayal of America; Anthony C. Sutton: Two Faces of George Bush, Russel S. Bowen: The
Immaculate Deception - The Bush Crime Family Exposed. *** Baló
György alábbi interjúját George Bush ex-elnökkel magyarországi látogatása
előtt a hazai MTV1 televíziós csatorna sugározta 2001. november 25-én. Döbbenetes részletek a beszélgetésből G.H.W. Bush: - “[...] Nekünk nagyon rossz véleményünk volt a kommunizmusról. Az Egyesült Államokban senkise támogatta a kommunizmust, még a szélső bal sem. Az ő képviselőik néha szocialistának nevezték magukat, szóval kissé megváltoztatták a szóhasználatot... [...] Az Egyesült Államokban soha nem voltak esélyei a kommunizmusnak. Azok, akik ezt Európában támogatták, racionálisan gondolkodtak, mert felismerték, hogy egyik-másik kelet-európai vezető nem rossz ember, csak belekényszerül a kommunista rendszerbe. Ezért van az, hogy amikor valaki mondjuk azt mondta nekem, hogy én kommunista voltam, az NDK kormányában dolgoztam, de most egy szabad Németországért akarok dolgozni, akkor azt mondtam neki, jó, gyere át.[...] Olyan ez, mint például Putyin, az orosz elnök. Ő KGB ügynök volt és ilyesmi. De ő ma demokrata. Szóval azt hiszem jók ezek a változások, és nem hinném, hogy visszanézve mindenkit keményen el kellene ítélnünk, aki kommunista rendszerben dolgozott. [...] Egyszerű azt mondani, hogy a jó győz a gonosz ellen. A történelem így néz majd erre a lényeges változásra, és ennek nem az a lényege, hogy az ember minden vezetőt elítéljen, aki a kommunistákkal tartott. Közülük sokan jó emberek voltak, akiknek nem volt más lehetősége, nem volt alternatívája.[...] [...] 1956-ban én is azonosultam, együtt éreztem egy néppel, amely szembeszállt a tankokkal. Én is a magyarországi szabadságharcosokkal éreztem együtt... Mindenki úgy látta, hogy nagy dolgok történnek. Nagyobb volt az elkeseredés, amikor nem segítettünk a magyaroknak, amikor nem siettünk a szabadságharcosok segítségére. Hogy miért nem, annak persze számtalan oka volt. Ezt biztosan belátja mindenki, aki visszatekint arra a korra, és számba veszi az akkori realitásokat, és hogy milyen haderőt lehetett volna bevetni, illetve mennyire nem lehetett haderőt bevetni. Bonyolult ügy. De ez nem változtat azon, hogy az amerikai nép azoknak az oldalán állt, akik felkeltek a zsarnokság ellen.[...] [...] Gorbacsov most igazán a barátom. Nagyon tisztelem Gorbacsovot... Nagyon jó, hogy eljutottunk oda, hogy az Egyesült Államok elnökének jó személyes kapcsolata van Putyin orosz elnökkel. Szerintem a világ egységes lesz.[...] Beszéljenek a tények
Csupán a tisztánlátás érdekében világítsuk meg George Bush másik, kevésbé ismert arcát. Bush azt szeretné elhitetni velünk, hogy mennyire vérzett a szíve a szabadságharcosokért 1956-ban? Nyílt titok, hogy a volt amerikai elnök az olyan véreskezű diktátorokat kedveli, mint R. Mugabe, N. Ceausescu, Deng Xiaoping valamint az 1956-os szabadságharc véreskezű hóhérát Jurij Andropovot! Miután Bush résztvett Brezsnyev temetésén, alkalma volt beszélni Andropovval, akiről így vélekedett: “Andropovról szólván az a véleményem, hogy egyesek a
KGB-t valami borzalmas dolognak állítják be. Mint a CIA egykori feje talán
védekezve beszélek, de nem tekintve a KGB működési oldalát -- azokat az
állítólag elvetemedett dolgokat, amikkel a KGB-t vádolják; itt van ez az
ember, akinek hihetetlen mennyiségű titkosszolgálati információt sikerült
összeszednie.” /A. C. Sutton: 45.old./ A Szovjet Birodalomban a 20. század eleje óta 40 millió embert pusztítottak el! Emberi jogok? Ugyan! Ezek szerint akárcsak Andropov, az exelnök úr is ‘barmoknak, szemét senkiknek’ tekinti a gulág lakóit, és elismeréssel tekinti a hírhedt KGB terrorizmusát és embertelenségét. A gyorsfelejtőket emlékeztetjük arra, hogy Bush szíve nem vérzett a kivégzett magyar szabadságharcosokért. Amikor 1983 őszén Budapestre is ellátogatott, a köztudottan tömeggyilkos Kádárról ezeket mondta: “Kádár János, ez az óriási tehetségű ember hihetetlen vezetői
képességgel rendelkezik, az emberi jogok kérdése már nem akadály többé az
Egyesült Államok és Magyarország között.” Felháborító, vérlázító kijelentések ezek a moszkvai főnökeit kiszolgáló Kádárról, a hazaárulóról, a tömeggyilkosról, a szabadságharcosok gyilkosáról! * * * Nem meglepő, hogy a globalista George Bush hamis álarcának további népszerűsítésében, féligazságok és ferdítések terjesztésében a hazai sajtó is résztvesz. A kiemelt részeket a Magyar Nemzet közölte: “Mádl Ferenc köztársasági elnök nemrégiben a
Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki George H. W.
Busht. A volt amerikai elnök kétségkívül kiérdemelte a demokratikus
Magyarország háláját.” Ugyan! Magyarország miért hálálkodjon George Bushnak? Talán mert a “demokratizálódás és a privatizáció” következtében már elvesztette iparának 80 százalékát, kisemmizve a magyar népet? Azért, hogy idegenek fillérekért vásárolták fel országot, amely most Közép-Kelet-Európa valóságos átjáróháza? Azért hálálkodjunk, hogy a nemzet kincstára már a Rothschild-ivadékok kezén van? Talán mert George Soros, spekulációs társaságával a ‘Nyílt Társadalom’ trójai falóval lépett be? Legyenek azok hálásak, akik a Bush-politikának köszönhetik újonnan megszerzett milliárdjaikat, és egykori kommunista múltjukért eddig senkise vonta őket felelősségre, sőt továbbra is megmaradtak régi zsíros állásaikban! Magyar
Nemzet: [...]“Kissinger
elképzelései szerint az USA megígérte volna, hogy Moszkva fenntarthatja
befolyását a régióban, amennyiben nem avatkozik bele az ott megindult
liberalizációs folyamatokba. Egy ilyen döntés hazánk szovjet megszállását
évekkel meghosszabbíthatta volna. Bush azonban elutasította Kelet-Európa
ilyetén kiárusítását. Sőt, eltérve a korábban bevett gyakorlattól, ahelyett,
hogy kizárólag Moszkvával tárgyalt volna a régió sorsáról, a keleti blokk két
országát is felkereste. Az amerikai
elnök 1989. júliusában Lengyelországba és Magyarországra látogatott. E lépés
világosan értésére adta a világnak, hogy ezen országok többé nem számítanak
kizárólagos szovjet felségterületnek. Nekünk magyaroknak Bush érkezése még
egy fontos üzenetet hordozott: az USA felismerte a magyar átalakulási
folyamat jelentőségét. A Bush-látogatás a reformok egyfajta elismerése volt. A
magyar ellenzék vezetőivel való találkozók ténye pedig egyértelművé tette,
hogy a kommunista kormányt az Egyesült Államok sem legitimnek, sem tartósnak
nem tekinti. Nem túlzás azt állítani: részben neki köszönhetjük, hogy 1991-re
teljesen visszanyertük függetlenségünket...[...]” Jól tudjuk, a fenti cikkrészletben honnan fúj a szél, hiszen e terjedelmes propaganda-írományt Gombos Anita (a bostoni Fletcher School of Law and Diplomacy PhD hallgatója és a washingtoni Hudson Institute volt munkatársa) tollából az internetes Magyar Nemzet oldalain közölték. Amikor a kommunizmus átmentésére kitalált Peresztrojka
leglelkesebb támogatója George Bush 1989. júliusában ellátogatott
Lengyelországba és Magyarországra, Budapesten -- az egyik “ellenzéki” --
Pozsgay Imre reformkommunista megmagyarázta Bushnak, hogy ‘a két állam
liberalizálódása attól függ, hogy Gorbacsov hatalmon marad-e’. Pozsgay
lengyel kollégája, a Valaki azt mondta egyszer, hogy a politikában semmisem történik véletlenül. Igaza volt. Budapest hóhéra, a KGB-főnöke Jurij Andropov egyengette Gorbacsov politikai útját, a jólképzett hithű kommunista így került hatalomra 1985-ben. Ettől a pillanattól kezdve a Nyugat elhitte Gorbacsov dezinformációnak előkészített szép szavait s valamiféle felsőbbrendű lénynek tekintette, aki semmi rosszat nem tehet. A Bush és Gorbacsov közötti romantika legalább olyan nevetséges volt, mint amikor Jimmy Carter megcsókolta Brezsnyevet. Az amerikai külpolitika propagandistái még ma is azt akarják elhitetni a világgal, hogy ‘Gorbacsov volt a fő hajtóerő Kelet-Európa felszabadításában; hogy kizárólag Gorbacsov gazdasági reformja (peresztrojka) tette lehetővé a belső átalakulásokat, és a Szovjetunió demokratizálódása a glasznosztynak köszönhető’. Az akkori elnök George Bush észrevette Gorbacsovban a lehetőségeket, és anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna (pl. Szolzsenyicint vagy a kommunizmus menekültjeit!) elhitte minden szavát. Közben a Nyugat nem vette észre, hogy a ravasz bolsevikok Gorbacsovot mint frontembert a Nyugat szemfényvesztésére használták fel. Huszárvágás volt ez Moszkva részéről, mert a világ közvéleményének egy része mostmár “jó kommunistaként” tekintette a hatalmas Gorbacsovot. Elvégre, akit Nóbel-díjjal tüntetnek ki eleve nem is lehet rossz ember! Bush elhitette a szegény amerikai néppel, hogy a diktátor “Gorbacsov támogatása Amerika érdeke.” ... és akkor nagyon sokan el is hitték, mint ahogy ma is hiszik. Milyen kár, hogy elfelejtettük már, hogy Bush hogyan segítette Vörös Kínát és a “Kárpátok Géniuszát” Ceausescut? Milyen kár, hogy a sajtó mindezt elfelejti megemlíteni! A szédítő romantika eredményeként Bush nemcsak felemelte az amerikai állampolgárok adóját, hogy milliárdokkal segítse a döglődő Vörös Medvét, de megadta az adókedvezményt (‘Most Favored Nation’), ami természetesen további előnyöket jelentett, de Washingtonban senkise törődött azzal, hogy Gorbacsov politikája semmiben sem különbözött az elődeiétől. Miközben gyűltek a kinevezések és kitüntetések, a balti államok lerohanása, az örmények és georgiaiak elnyomása, az afgán lakosság pusztítása, szovjet titkosszolgálatok hírszerzése és dezinformáció, a hatalom továbbra is a KGB illetve a Kommunista Párt nomenklatúrája kezében összpontosult. “Meggyőződéses kommunista vagyok!” [Gorbacsov]
“Támogatnunk kell az egyébként keresztény
Gorbacsovot, aki olyan jó, hogy az ő segítségével elérhetjük a világbékét, a
stabilitást”, -- sürgettek a Fehér Ház honatyái -- “el
kell kerülnünk, hogy a moszkvai keményvonalasok tért nyerjenek.” Gorbacsov elképzelései nem olyan nemesek, mint azokat Bush és társasága szeretnék elhitetni a világgal. Gorbacsovnak sohasem volt szándékában felszabadítani Kelet-Európát a kommunizmus járma alól, hanem a hitelüket vesztett keményvonalas kommunisták -- Kádár, Honecker, Zsivkov és Ceausescu -- helyébe ültetni a magukra “emberi álarcot öltött” Gorbi-kommunistákat, mint pl. Iliescut Romániában. Úgy gondolta, hogy ezek a “jókommunisták” majd a népet kellőképpen meglágyítják a hatalom megtartásához. Elhatározta, hogy nem küld tankokat Kelet-Európába, a sztálinisták védelmére, hanem hamis reformokkal és álrendszerváltással úgyis eléri a célját anélkül, hogy a Kommunista Párt hatalmát aláásná. Gorbacsovnak sikerült a gazdaságilag teljesen tönkretett Kelet-Európát a Nyugat dollármilliárdjaival kimenteni. Gorbacsov stratégiájának egy része az volt, hogy a kommunista rendszert a Nyugat segítségével megmentse. A szovjet tervben az is szerepelt, hogy a nyugati pénzhatalom és magastechnológia felépítse a térséget miközben az megmarad Moszkva hatalmában. Így a Nyugat részese lesz Jalta másik változatának, magára hagyva Közép-Kelet-Európát miközben Moszkva “jobb viselkedést” ígérget. 1987-ben egyik beszédében Gorbacsov azt mondta: “Új világ felé haladunk, a kommunizmus világa felé,
amelyről soha nem fogunk letérni.” /Marlin Maddoux, The Selling of Gorbachev,
Dallas/1988/ Számos kelet-európai történész előrelátta a szovjetek álrendszerváltásának tervezetét Közép-Kelet-Európában és Oroszországban, amelynek látványos szemfényvesztései voltak a berlini fal lebontása, a “szabad” választások és a többpárt rendszer, a szovjet csapatok kivonulása és kilépés a Varsói Paktumból.
Miért volt fontos George Bushnak együttműködni a kommunista rezsímekkel? Talán azért, hogy a nagybankok, üzletemberek, spekulánsok tömegének érdekeit -- bennfentes barátait -- megvédje, akik hatalmas vagyonra tettek szert mialatt kommunistákkal üzérkedtek? George Bush Gorbacsovot és a szovjet kommunista rendszert mentette meg a csődtől, nem pedig a sokat szenvedett rabnépeket! Az, hogy mindez “véres néplázadások nélkül” történt, annak tudható be, hogy a rabnépeket be nem váltott ígéretekkel, aljas szemfényvesztéssel, és rengeteg hazugsággal etették meg! Bush amerikai segítséget biztosít a kommunistáknakMi magyarok igen jól ismerjük Ceausescu 1965-1989 közti terroruralmát. Elképzelhetetlen, hogy az egykori CIA-főnök George Bush, aki 1980-1989 között a konzervatív kormányban Ronald Reagan alelnökeként működött, ne ismerte volna a Kelet-Európában zajló borzalmakat! Ismerte a rengeteg emberjogi beszámolóból, szemtanúk vallomásaiból, menekültek panaszaiból. Tett-e valamit George Bush annak érdekében, hogy a terroruralom legalább enyhüljön? Bush a kisujját sem emelte a szenvedők mellett, ellenben vámkedvezményekkel és magas-technológiával ajándékozta meg az oláh susztert. Akárcsak Richard Nixon elnök és a többiek, Bush az egekig dicsérte Ceausescut, aki kihasználva a jó kis propagandát, viszonzásul Busht díszes vendéglátásokban részesítette. Ceausescu mindig számíthatott Bush amerikai dollármillióira! Egy kis ajándék
George-nak?
S vajon mit gondolhatott az University of Toronto ifjúsága és tanári kara, amikor az egyetem 1997-ben díszdoktorsággal tisztelte meg George Busht? Azt, hogy abban a pillanatban, amikor Bush éppen ünnepélyesen átvette a kutyabőrt, harminc tógába öltözött professzor és 4000 hangosan tiltakozó diák egyszerűen kivonult a teremből! Kiderült, hogy a díszdoktori oklevelet a világ elsőszámú aranyembere, a többszörös milliomos Peter Munk vásárolta. Viszonzásul Munk a Toronto Barick Gold Corporation nevű vállalat elnöke 6.4 millió dollárral ajándékozta meg Kanada leggazdagabb egyetemét. *** Mit árulnak el ezek a beszélő tények arról a gyilkos kommunista diktátorokat támogató George Bushról, akit Budapesten Mádl Ferenc kitüntetett? Vannak-e ennek a politikusnak elvei, aki éppúgy kezetfog Kádár Jánossal, mint Orbán Viktorral vagy Mádl Ferenccel? Neki minden mindegy, mert ő George Bush a politikus! Képes-e különbséget tenni gonosz és jó között? Vagy a hatalom biztosításánál mindez nem számít? És mit gondoljunk a Busht kitüntető budapesti politikusokról? +++ Tóth Judit ---------------------------- Felhasznált források: 1. David B. Funderburk
(egykori amerikai nagykövet Romániában): Betrayal of America, 1991/USA. 2. “Why is Bush worthy of
honorary degree from the U of T?” The Financial Post, 1997.11.22. 3. “The Saltwater
Summit”, TIME/ 1989.11.13. |
