|
(Hazánkért,
2003. április) Vallás és háború
Tóth JuditAz idén a zsidóság többnapos vallásos Purim ünnepe március 10-én kezdődött, de az igazi vidám fesztivált 17-én tartják annak emlékére, amikor a Kr.e. 5. században a perzsiai zsidóság elpusztított többezer, nyilván antiszemita ellenséget. Azóta a Purim idejében a zsidóknak -- a Tóra és a Talmud szerint -- örök időkre megengedett további ellenségeik megsemmisítése annak emlékére, mert a pusztításukat, a perzsa király közbenjárásával -- maguk hiúsították meg. Tehát a zsidók Purimkor nemcsak a megmenekülésüket ünneplik, hanem a közel 80 ezer perzsa elpusztítását is. A Biblia szerint, a zsidók akkor gyűlöletesek voltak a különös életmódjuk miatt, amely szembeállította őket a többségi mássággal -- írja az Ószövetség -- amelynek ismertetéséből nem tudjuk meg, hogy milyen lehetett ez a “különös életmód” Az évszázadok alatt valóságos nemzeti sporttá fajult Purim-ünnepet még ma is különféle vidám szertartások tarkítják: hangos átkozódások közepette a zsinagógákban Hámánnak és tíz fiának képletes elégetése, felakasztása, rugdosása, majd ezt követően féktelen dorbézolás. Annak ellenére, hogy a Bibliában olvasható a történet, mindehhez nem sok köze van az Istennek, mert kérdezzük tisztelettel: miféle “isten” lehet az, aki törvényeket parancsol tömeggyilkolásra? Mindenesetre, módfelett ízléstelenség Istennek hálálkodni 80 ezer ember elpusztításáért. Eszter Az egyébként gyermekmesének is beillő Eszter-hőstörténetben érvényesülnek irodalmi motívumok is, mint például a hárem cselszövései, vagy a mészárlások, amelyek csak a történet dramatizálását szolgálják. A perzsa király, Ahasvéros (Kr.e. 485-465), — a görögök szerint Xerxes, — trónra lépése harmadik évében 180 napig tartó lakomát rendez, hogy királyhoz illően megmutassa fényes gazdagságát. Szerelmetes feleségét, a szépséges Vasti királynét magához hívatja, hogy kérkedhessen vele a vendégsereg előtt, amit azonban a királyné nem hajlandó teljesíteni. A király emiatt borzasztó haragra gerjed és Vasti királynét kivégezteti. Mivel az egyedül maradt uralkodó új feleségre vágyott, többszáz szűzlányt hívat össze a tartományból, hogy magának megfelelő élettársat válasszon. A gyámapjával Babilóniából Perzsiába elmenekült Eszter – igazi neve Hadassza – is elmegy, s a király őt is alaposan „kipróbálja”. A találka sikerül, mert a király tüstént beleszeret, és feleségül veszi. Ám az új királyné -- gyámapjának Márdokeusnak szigorú parancsára -- a király előtt sokáig titkolja zsidó származását. A zsidók bírája, Márdokeus (Morchedáj) megtudja a palota kapujában az egyik herélt zsidó szolgálótól, hogy két őr, Bigtan és Teres a királyt meg akarják mérgezni. Eszter a királynál feljelenti az összeesküvőket, megnyeri a bizalmát, (!) elfogják a merénylőket, és keresztre feszítik őket. Élete megmentőjét, Márdokeust pedig azzal jutalmazza meg a király, hogy a palotában lakást ad neki és felveszi első barátai sorába. Akkoriban szokás volt, hogy valahányszor a királyi főtanácsos Hámán a királyhoz ment, a perzsák és idegenek kötelesek voltak hódolatuk jeléül leborulni. A tiszteletadás Xerxes király parancsa szerint történt. Márdokeus, mivel tisztelte zsidó népének törvényeit, nem volt hajlandó Hámán előtt leborulni, aki észrevette a viselkedést és megkérdezte, hova való. Amikor megtudta, hogy Márdokeus zsidó, haragra lobbant és a szemére vetette, hogy ‘bár
a szabad perzsák megadják neki a hagyományos hódolatot, de ő, zsidó rabszolga
létére megtagadja.’ Hogy bosszút álljon Márdokeuson Hámán elhatározta, hogy az egész zsidó népet elpusztítja, -- legalábbis a bibliai történet szerint! -- mert már amúgy is gyűlölte a zsidókat, mivel az árja fajú amalekita népet, amelyből ő is származott, a zsidók korábban kiirtották. Hámán elment a királyhoz és panaszt emelt, hogy birodalmában szétszórtan él egy gyalázatos nép, amely egészen elkülönül, és nem keveredik a többivel, nem engedelmeskedik törvényeiknek, hanem erkölcsei és intézményei miatt a perzsa népnek és minden más népnek ellensége. „Ha
jót akarsz tenni alattvalóiddal, parancsold meg, hogy ezt a népet egy szálig
kiirtsák. S hogy kárt ne szenvedj azért, mert elveszíted az adójövedelmet,
amit a zsidók fizetnének, én felajánlom, hogy vagyonomból negyvenezer ezüst
talentumot befizetek. Szívesen megfosztom magam ettől az összegtől, ha a
birodalom megszabadul ettől a mételytől, és a nép végre békésen élhet.” A király azt mondta, hogy csak tartsa meg a pénzét, a zsidókkal pedig kedve szerint bánjon el. Hámán, a király nevében, rendeletet küldött ki a zsidók kiirtására. Márdokeus tanácsait követve Eszter a király elé ment, amikor is felfedte a származását s könyörgött népének védelméért. A király szíve megesett rajta és teljesítette a kívánságát. Eszter híres lakomát csapott, ahol a nagy ivászat és mulatság közepette úgy nézett ki, mintha Hámán meg akarta volna erőszakolni a királynét. Erre a király nagy haragra gerjedt és mindenható miniszterét, főtanácsosát Hámánt felakasztatta. A zsidók elpusztítására kiadott rendeletet Ádár hónap13-án (március13) pedig megsemmisítették, és a zsidók felfegyverkezve védelmi harcot indítottak az antiszemita perzsa lakosság ellen, s még Hámán tíz fiát is megölték. A király engedélyével a zsidók a városokban összegyűltek, és védelmi harcba kezdtek: ‘pusztítsátok
el, gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt, mindazokat, akik a népből és a
tartományból fegyveresen rátok támadnak, a javaikat meg foglaljátok le
zsákmányul.’ Szuza várában és a városban mintegy 800 embert öltek meg, a tartományokban és a többi városokban lakó zsidók 75 ezer ellenséget öltek meg. Márdokeus és Eszter királyné olyan hihetetlen hatalomra tett szert a perzsa király udvarában, hogy a királyi pecsétet használva a király nevében már rendeleteket is adhatott ki a tartományokba. Xerxes, Márdokeust királyi ruhába öltöztette, aranykoronát tett a fejére, és aranyláncot a nyakába.[A megfélemlített alattvalók mostmár Márdokeus előtt hódoltak leborulva!-tj] [J.
Flavius: A zsidók története, 273. old.] v Nem tudható, csak elképzelhető, hogy bájaival Eszter királyné milyen háremi fortélyokat alkalmazhatott Xerxes perzsa király megbabonázásához, ám egy biztos: elérte a célját, a pálfordulat megtörtént. A király Márdokeus helyett Hámánt végeztette ki, majd így nyilatkozott: „Mivel meg vagyok győződve róla, hogy a zsidók, akiket ez a bűnöző /Hámán/ ki akart irtani, nem gonosztevők, tehát nemcsak felmentem őket ama büntetés alól, amelyet Hámán rendelete rájuk rótt, hanem megadok nekik minden tiszteletet. Megparancsolom, hogy mindenkit, aki bármiképpen is vétkezik ellenük, Szuza kapui előtt családjával együtt keresztre feszítsenek: így tanulja meg, hogy a mindenütt jelenlévő Isten az, aki ezt a büntetést rárótta….”/u.o./ Mennyire igaz a Purim-történet? Nos, az Ószövetség már évszázadok óta az állandó átszerkesztések, átírások, kilúgozások tárgya. Az Eszter-könyv, -- amely természetesen nem tartalmazza aTalmud és a Kabbala részletes leírásait, -- így került be ‘szent szövegként’ a Bibliába ~ mégpedig a rabbinátus mesterkélésével és Egyházi jóváhagyással. Kik
voltak az amalekiták? Ősrégi nép, a biblia szerint “a népek elsejének” [őseinek] neveztetik. A Holt-tengertől délnyugatra a Tih nevű sivatagban és a Szináj-félsziget legnagyobb részében tanyázott. Laktak amalekiták a kanaániták között is. Saul és Dávid kemény harcokat vívott ellenük. Hiskia alatt nagyrészt kiirtották őket s többé nem fordulnak elő a bibliában. [Révai Nagy Lexikona, I.kötet -519. old.] Az amalekiták Dél-Palesztina és Kánaán között élő, nomád nép volt, amely röviddel az Egyiptomból való kivonulásuk után az izraelitákat a sivatagban megtámadta. Ezt követően, az amalekitákat Izrael *örök ellenségének* tekintette, s amelynek teljes kiirtása nemzeti élethivatás lett. A Kr.e. 12-11. században az amalekiták behatoltak Palesztina nyugati részébe, s jelenlétükkel veszélyeztették az ország békéjét. [Jewish Encyclopedia] A rabbinátusi irodalomban az amalekitákat, mint Izrael örök ellenségeinek a jelképét említik. Hámán az amalekiták királyának, Agagnak a törzséből származott, akiket a zsidók majdnem teljesen kiirtottak. [A biblia a zsidók háborúit rendszerint “önvédelmi harcnak” említi. Mai teológusok szerint *Isten a zsidóknak valóban megparancsolta az amalekiták elpusztítását, és ezt az isteni parancsot -- bármilyen rettenetes is -- el kell fogadnunk, [miért?] s előtte alázattal fejet kell hajtanunk, mert az Úr tudja a legjobban, hogy mit kell tenni. Ahogy Izrael Istene Saul király idejében megparancsolta az ellenséges amalekiták elpusztítását, napjainkban a parancs ma ugyanúgy érvényes, -- mindegy, hogy a harcokban kik vagy hány évesen vesztik életüket, -- a terroristákat meg kell semmisíteni. * - tj] A Kr.e. 11. században Sámuel zsidó próféta, aki maga fejeztette le Amalek királyát Agagot, majd így szólt Saulhoz: “Az
Úr küldött, hogy felkenjelek néped s Izrael királyává! Hallgass hát az Úr
szavára! Ezt mondja a Seregek Ura: ‘Meg
akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor
kivonult Egyiptomból. Rajta hát, menj és támadd meg Amaleket, és töltsd be
rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit
és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!’ [1 Sámuel
15:1-3.] „Csodálatos
Purim” Mialatt 1946 tavaszán -- a hagyományos Purim idejében -- a “felszabadított” Magyarországon már hetek óta akasztották a nemzet, “háborús bűnösökként” elítélt legjobbjait, Leon Spitz rabbi a régi hősöket példaként állítja a zsidó nép elé a The American Hebrew, 1946. március elsejei számában: „Úgy kell elpusztítani az antiszemita férgeket, ahogy
őseink tették 2,500 évvel ezelőtt. Márdokeus és a zsidók rendkívüli bátor
harccal szálltak szembe az ellenséggel. Olyan bátorság volt ez, amilyet a
Szövetségeseink katonái tanúsítottak a nácikkal és japánokkal szemben a
második világháború idején. Olyan bátorság volt ez, amilyet Palesztina zsidó
ifjúságának legszebb virágai tanúsítanak a Palesztina felszabadításáért
vívott küzdelemben. Túl sokáig, többezer évig csak Jákob hangja, és az Izajás
testvérére emelt kéz érvényesült. Talán elérkezett az idő, amikor a szerepet
meg kell fordítani. Most engedjük, hogy Izajás siránkozzon és tiltakozzon a
kultúr világ előtt, és Jákob pedig igazságos harcra emelje a kezét. Sem erkölcse, sem lelkiismerete nincs az
antiszemitának, aki csak egyetlen nyelvezetet ért, s akivel a saját szintjén
kell elbánni. A Purim-zsidók megvédték a saját életüket, ugyanúgy az amerikai
zsidóknak is szembe kell szállniuk a modern antiszemitákkal. Meg kell tölteni
a börtöneinket antiszemita gengszterekkel, elmegyógyintézeteinket antiszemita
őrültekkel, és harcolnunk kell minden idegen zsidógyűlölővel szemben.
Üldöznünk és el kell ítélnünk a zsidógúnyolókat, a törvények legnagyobb
erejéig. Meg kell alázni és szégyeníteni az antiszemita banditákat
olyannyira, hogy örökre elmenjen a kedvük a társutazástól.” Az
állandó ‘védelmi’ háború A Jeruzsálemben nemrégen elhunyt Israel Shahak egyetemi tanár szerint: “A rabbiknak rengeteg hívője van az izraeli katonák, tisztek táborában, és akiknél jelentős szerepet töltenek be a *lelki táplálásban.* A palesztinokat és arabokat azonosítják a régi *ellenséges* nemzetekkel – akiket a Talmud parancsai és törvényei szerint ki kell irtani: ’pusztíts el minden lélegző élőlényt.’ Gyakran, a Gáza-övezetben szolgálatot teljesítő katonákat ’vallásos oktatásra’ szólítják fel: a palesztinokat „amalekitáknak” nevezik, és fennhangon idézik a Tóra parancsait, s így az esetleges tömeggyilkosság igazolást nyer.”[1] Csak az elmúlt két évben 40 ezer palesztin szenvedett súlyos sérüléseket és 2, 500-at mészároltak le -- nyilván *isteni parancsra*! -- az izraeli katonák, akiknek a legmesszebbmenőkig meg kell alázni, és büntetni az egész palesztin népet. A modern hadtörténelemben ez a reménytelen, több mint három évtized óta tartó megszállás szinte példa nélküli! Természetesen, ezen idő alatt jelentős számú zsidó áldozat is volt, de csekélység mindez azok szemében, akik a Nagy Izrael illetve a régi Perzsa Birodalom megvalósítása érdekében folytatják az esztelen háborút. Véres
hagyományok Purimkor • Az Encyclopedia Judaica szerint ‘az arabok az amalekiták leszármazottai.’ • Litvániában a 18. században “Vilnius bölcse” Elijah Solomon főrabbi szerint ‘ a német nép az amalekek leszármazottai.’ Akkor ezen az alapon bármelyik nép lehet az amalekiták leszármazottja, mert amalek örök időkre a zsidó nép első számú ellensége marad. • A második világháború győztesei a nürnbergi bíróságon halálraítélt náci háborús bűnösökön 1946. október 16-án hajtották végre az ítéletet, mely időpont éppen egybeesik a zsidó naptár *21 Tishri 5707* keltezésével, a zsidók nyolc napos ‘Szukkósz’ vagy ‘Sátoros Ünnepével’, amikor az isteni ítélet beteljesedik. Érdekes, -- jegyzi meg dr. Moshe Katz rabbi -- hogy az elítélteket nem az amerikai módszerek szerint villanyszékben, vagy golyó által végezték ki, hanem akasztással, úgy ahogy Hámánt és tíz fiát végezték ki Eszter királyné kívánsága szerint 2, 500 évvel ezelőtt. • Emlékeznünk kell az 1946 tavaszán kivégzett magyarokra, akiket szintén Eszter királyné módszerével, akasztófán! -- küldtek a halálba. Izrael Istene nyílván akkor is megparancsolta a “magyar amalekiták” elpusztítását. Isten, akitől a zsidókon kívül soha senki nem hallott ilyen parancsot! Ezen az alapon bármelyik nép lehet az amalekiták leszármazottja, -- még zsidó is -- ha Izrael ellenségének tartják. • Hebron, West Bank - Izraelben, 1994. február 25-én a legvéresebb
tömeggyilkosság árnyékolta be a közelgő Purim ünnepet. A 38 éves orvos Baruch Goldstein Brooklyn (New York)
városban született, és az izraeli katonai megszállás alatt álló Kiryat Arba
nevű település lakosa volt. Goldstein igen jól tudott gyűlölni, mert e napon
be is bizonyította: a Pátriárkák szentélyében imádkozó mintegy 800 muzulmán
közé tüzelt, 170-et megsebesített és legalább 50-et megölt.[The Phoenix Gazette, 1994.] Goldstein a tömeggyilkosság előtt három hónappal egy rádióműsorban kijelentette: *a törvényt a saját kezünkbe vesszük, mivel már
valamennyien belefáradtunk várakozni az isteni segítségre, hogy Júdea államát
megvalósítsuk. A palesztinok sorsát, meg majd mi maguk intézzük el.* A véres esemény után a jelenlévő palesztinok maguk végeztek a tömeggyilkossal, akiről Amerikában élő anyja büszkén beszél. Érdekes, hogy felelősség senkit nem terhel, mert még az izraeli kormány is elhatárolódott a Goldsteintől mondván, hogy ‘saját maga elhatározása szerint cselekedett.’ Ennek ellenére a hatóságok részéről semmiféle nyomozás vagy megtorlás az ügyben nem történt, sőt Izraelben nemzeti hősként tisztelik! Talajgyalu-gyilkosság
Izraelben Rachel Corrie 23 éves egyetemista, amerikai állampolgár életét az a D-9-es talajgyalu oltotta ki március 16-án, -- Purimkor! -- amelyet az USA adott Izraelnek! Rachel, aki már gyermekkorától magáévá tette a szenvedő népek sorsát, azért ment az Izrael által megszállott palesztin területre, hogy tiltakozzon a lakóházak lerombolása, az embertelen bánásmód ellen. A talajgyalut kezelő katona nagyon jól látta az élénk piros kabátban előtte álló Rachelt, csak ment előre, és felvett egy halmaz homokot. Annak ellenére, hogy az ottlévő személyek és Rachel is kiabálták, hogy álljon meg, a hatalmas lapáttal felemelte a lányt, ledobta, betemette homokkal és rágázolt. Aztán visszahátrált, és az 52 tonnás járművel mégegyszer keresztül ment a lány testén, aki a kórházba érve meghalt. Az izraeli kormány nem indít nyomozást a nyilvános bűnügyben -- ami figyelmeztetés idegen “amalekita” megfigyelőknek -- mondván, hogy “Rachel csakis saját magának köszönheti ezt a sajnálatos balesetet,
elvégre minek ment veszélyes helyre!” A washingtoni “perzsa király” szinte barátságosan megüzente Márdokeus-Sharonnak, hogy “mindent kövessen el a polgári személyek biztonságához,” anélkül, hogy Rachel Corrie gyilkosságát egyetlen szóval elítélte volna! Ez nem is csoda! A washingtoni “perzsa király” megengedte a „védelmet”, s azt, hogy az izraeli Márdokeus semmibe vegye az Izraelt elítélő 68 ENSZ-határozatát, és “az amalekita palesztinok” embertelen elnyomását, kínzását, fajirtását. De a bosszúnak ezzel még nem volt vége! Március 19-én palesztinok, külföldiek, mintegy százan, a gyilkosság helyén virággal, gyertyákkal gyászszertartást rendeztek. Egy talajgyalu megint megjelent, és a katona könnygázt, riasztólövedéket lőtt a tömeg közé. A hirtelen támadás miatt félelmükben néhányan elmenekültek, de legtöbben a földre leülve, maradtak. A katonáknak végül nem sikerült szétverni a szertartást. v Az idén a zsidóság bosszúálló Talmud-fesztiválja, Purim ünnepe, a teliholdas 5763. Adar 17-én [2003. március 17] kezdődött, csúcspontját 18-án éri el, mely szám összege a 3x 6-nak, és a *hatos*, ma már tudjuk, mennyire fontos szám a kabbala-tudományban: Valamikor régen Amerika csak az Alkotmánya alapján a Kongresszus jóváhagyásával indíthatott háborút. Ma? A jámbor alattvalókat megint bolondgombával etetik: *figyelmen kívül hagyjuk az ENSZ határozatait, mert Szaddám Husszeinnal meg kell értetni: az ENSZ-et komolyan kell venni.* Az amerikai kormány alkalmazottjai, ill. tanácsadói: Ariel Sharon, Richard Perle, Paul Wolfowitz, Douglas Feith, David Wurms, Ari Fleischer, Jack Straw, Elliott Abrams, William Cohen, James Schlesinger, David Frum, Bill Kristol, William Safire, Charles Krauthammer, Joe Liebermann rabbi. A Bush-kormányzat a Purim-fesztivál idejére tervezte az Irak elleni háború hivatalos kirobbantását, és már előre megrendeltek 100 ezer hullazsákot. [A március 27-i hírek szerint G.W. Bush újabb 100 katonát rendel Irakba!] Ezen a napon az amerikai CNN televízió képernyőjének alsó sávjában ez a bekeretezett üzenet jelent meg:
Sharon
nemzetiségi tisztogatást indít Közel-Keletről jelentik, hogy mihelyt ‘sábeszgój-Bush’ a háta mögött álló főnökség által megírt beszédében kiadja a megtámadási parancsot egy ország ellen, amely még hadat sem üzent Amerikának, Izrael megkezdi a palesztinok tömeges kitelepítését. Ehhez természetesen Washington megadta az engedélyt! Népcsoportok törvénytelen kitelepítése súlyos dolog, de már a fajirtás határát súrolja az, amikor ehhez biológiai fegyvereket használnak. 1997. októberében dr. Wayne Nathanson [2] az angol gyógyászati kutatások vezetője szerint, ‘a gén-gyógyászatot egy napon könnyen biológiai-fegyverek előállítására használhatják, ~ kutak mérgezésére, gázbombák gyártására, ~ amelyek nemcsak halált, hanem terméketlenséget, és az újszülöttek testi fogyatékosságát is előidézhetik.’ Az Egyesült Államok, Energia Minisztériumának védnöksége alatt, a Human Genome Project évente 50 millió dolláros gén-gyógyászati [gene therapy] [3] kutatásokat végez, amely lehetővé tenné bizonyos nemkívánatos nemzetiségi csoportok pusztításához használandó biológiai fegyverek kifejlesztését. [www.projectcensored.org] A London Times jelentette 1998. november 15-én, hogy Izrael, sikeresen előállított gének alapján kizárólag arabokra hatásos “etnikai lövedéket.” Az izraeli kormány szóvivője a kérdést, hogy valóban létezik-e náluk ilyen etnikai lövedék, válasz nélkül hagyta. Annyit azonban elárult, hogy igen, “... nekünk egész kosárra való komoly meglepetésünk van,
amelyeket használni fogunk, ha úgy látjuk, hogy Izraelt komoly veszély
fenyegeti.” Kutatók és tudósok attól tartanak, hogy az élelmiszereinkbe -- hal, húsfélék, gyümölcsök, zöldségek -- használt átalakított gének végleg megváltoztatták a világ élelmiszer tartalékát. Bizonyos élelmiszereket még a népesség-csökkentésre is felhasználhatják. Amerika már nagyon régóta gyakorolja a gén-kutatást, amelynek jelenlegi laboratóriuma [Human Genome Project] New York államban Long Islandon működik ugyanott, ahol ezt a hírhedt tudományt a Harriman nevű család 1910-ben elkezdte. /folytatjuk/ +++ -------------- 1.Israel Shahak, Jewish History,
Jewish Religion. Pluto Press, London & Chicago, 1994. 2. Dr. W. Nathanson, chief of the ‘Science
and Ethics dept. of the Medical Society of England’. 3. “gene therapy” = magyarul: az
öröklődő tulajdonságokat hordozó kromoszóma-részecskék gyógyászata. Recomended for reading: THIS WAR IS FOR US by A. N. Pasko ~ with comments and
quotations by the editor of this Website. |