|
(Hazánkért,
2003. augusztus) Bűnözők, háborús bűnösökkezében van a hatalom? Amikor 1990. októberében egy 15 éves kuvaiti kislányt az amerikai kongresszus emberjogi bizottságán meghallgatnak, a lakosság háborús kedve hirtelen fellángol! A kislány,” Nayirah”, arról tudósít, hogy egyik kuvaiti kórházban, ahol önkéntes szolgálatot teljesített, tanúként látta, ahogy iraki katonák kuvaiti csecsemőket kiszedtek az inkubátorokból, és a földre dobták. Id. George Bush akkori elnök gyakran megismételte ezt a történetet, kiemelve, hogy 312 gyerek esett így áldozatául az iraki kegyetlenkedésnek. Még az Amnesty International szervezet is megemlítette ezt az esetet, az 1990. december 19-i jelentésében. Nemsokára kiderült, hogy “valakik” felkérték a valótlanságok terjesztésére a hamis nevű kislányt a kongresszus előtt. “Nayirah” pedig nem volt más, mint a kuvaiti nagykövet lánya! Így 1991. áprilisában még az Amnesty International is visszavonta korábbi jelentését a hírhedt ‘inkubátor-történetről’.
Ez már azóta történelmileg is bizonyított egyik hazugsága az USA-nak (vagy azoknak, akik mögötte állnak), csak azért, hogy a CNN szócsöveinek támogatásával kirobbanthassa a háborút! Az amerikai haderők műveletei során Irakban 250 000-en haltak meg a bombázások alatt, közülük 150 000 polgári személy -- gyermekek, nők. & A volt US védelmi miniszter, Ramsey Clark 1993-ban megjelent Sivatagi Vihar c. könyvében ezt írja: „Népirtás volt.... Irak megtámadása gyakorlatilag kezdettől fogva nem volt más, mint valóságos háborús bűntett, ami több ezer különálló bűntettből állt össze.” Clark 19 pontból álló vádiratot nyújtott be id. G. H. Bush elnök ellen háborús bűntett címén, de a vádpontokat elejtették, és a sajtóban is elhallgatták az ügyet. Az Öböl-háború főszereplői a jelenlegi amerikai elnök apja, valamint az akkori védelmi miniszter, Richard Cheney voltak, aki jelenleg az Egyesült Államok alelnöke! Nos, úgy tűnik, hogy az oly’ sokszor hangoztatott és ígért világbékét álszent ürügyként használják háborús célokra, a kiváltságos kis csoport kezébe került világgazdaság feletti hatalmat, a másként gondolkodó egyének szigorú ellenőrzését pedig a kritikus vélemények elnyomására. Hangulatkeltés az új világrendhezA harmincas évek óta piramis képe tündököl a mindenlátó-szemmel egyetemben az amerikai egydolláros bankjegyeken, alatta a következő felirat Novus Ordo Seclorum, magyarul új világrend. Amerikában a jelenlegi, háborús szörnyűségekről ábrándozó elnökre, G.W. Bushra ráfogták, hogy békeszerető újjászületett keresztény. Amióta a bölcs amerikai elnök, a Monroe által hozott törvényt (semmilyen helyi összeütközésbe való be nem avatkozás, az USA területén kívül) az első világháború alatt Wilson elnök eltörölte, Amerika számtalan háborút viselt, és Németország ellen Sztálint, a tömeggyilkost választotta szövetségesnek, akivel a háború végén osztozkodtak Európa felett. Az amerikai béke a második világháború után Míg zajlott a néptömegeket félrevezető “hidegháború”, tényleges háborúk is folytak amerikai közreműködéssel: Korea (1950 - 1953), Guatemala (1954,
1967 - 1969), Indonézia (1958), Kuba (1959 - 1961), Belga-Kongo (1965),
Vietnam (1961 - 1975), Laos (1964 - 1973), Kambodzsa (1969 - 1970), Grenada
(1983), Irán (via Irak, 1980 - 1988), Líbia (1986), Panama (1989), El
Salvador, Nicaragua (nyolcvanas évek), Irak (1991 óta), Bosnia (1995), Sudan
(1998), Szerbia (1999). És most
Afganisztán. Nemsokára Szomália? Irak? Jemen? Hová fog ez vezetni? A szeptember 11-i terrortámadás nem “Amerika elleni” támadás volt, mint ahogy azt mindig hangoztatják. A WTC tornyokat valakik szándékosan robbantották fel és a repülőgépeket is csak ürügyként használták fel, hogy legyen indok a világot rengető változásra. A tervek valódi kiagyalói, ezzel a sátáni ravasz tettel, az egész világ szeme láttára, rövid- és hosszú távú céljaikat egycsapásra elérték. S azt is, hogy a számukra megfelelő eszközök alkalmazásának semmi és senki ne álljon az útjába. Mindenesetre a számtalan nyomból logikus a következtetés: Ezt a sátáni tettet a legmagasabb körök tervezték és hajtották végre, olyan körök, amelyek gyakorlatilag KORLÁTLAN anyagi hatalom fölött rendelkeznek, titkosszolgálati körökben szintén korlátlanok a lehetőségeik, és rendelkeznek bármikor félrevezethető, vagy fanatizált Kamikázé-végrehajtókkal. A valóban embertelen bűncselekmény majd elég ürügyet adhat számukra ahhoz, hogy földünk, társadalmaink szerkezetét, a *terrorizmus elleni hadjárat és a biztonság* álcája alatt természetesen a saját szándékaiknak megfelelően átalakítsák, mellesleg hatalmas nyereségekre szert téve az olaj- és kábítószer-üzleteikkel. Az amerikai kormány már most rendszeresen átlépi a jogállamiság kereteit, és saját hagyományos Alkotmányát veszi semmibe, illetve érvényteleníti annak pontjait, s a polgárjogok a terrorizmus elleni harc ürügyén folyamatosan sérülnek, a saját határain belül. Egyre több a terroristaellenes törvény, ami sérti az állampolgárok jogait, amelyeknek az igazi célja a teljes világméretű ellenőrzés. Ezt a folyamatot támogatja a technikai “haladás” is: például az állampolgárok bőre alá épített ‘ID-chip’-ek, ujjlenyomatos polgári igazolványok, stb.); ez már csak idő kérdése és a készpénz-forgalmat helyettesítő hitelkártya-rendszert is leváltja egy még ellenőrizhetőbb módszer. Ami New Yorkban, 2001. szeptember 11-én történt, nem a vége, hanem a Bevezetője további hihetetlen eseményeknek, és hazugságoknak, amiket -- ha meglehetősen lassan is -- de egyre tisztábban lát már a világ közvéleménye. Régi bűntársak [Forrás: The
Spotlight, 1992. 09.21, Washington, D.C] A kilencvenes években, papa George Bush amerikai elnök idejében az akkori külügyminisztert Lawrence Eagleburger-t és a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsadóját Brent Scowcroft-ot pénzügyi botrányokból eredő köztörvényes bűncselekményekkel vádolták, mivel az általuk alapított new yorki Ljubjanka Banka (LBS) nemzetközi intézmény pénzmosásokba és egyéb zavaros ügyekbe keveredett bele. A két politikus botránya csupán kis porfelhőt kavart, mert mint Henry Kissinger védencei magas állásokat értek el a washingtoni nemzetbiztonsági bürokrácia berkeiben. Az ügyet, mint mindig, akkor is szépen elsimították... O O O Amikor Kissinger úgy határozott, hogy elérkezett az idő, amikor nemzetközi kapcsolatait kamatoztathatja, New Yorkban létrehozta a ‘Kissinger and Associates’ (Kissinger és Társai) szaktanácsadó céget, ahová nemsokára George Bush két botrányhős politikusa, Eagleburger és Scowcroft is belépett. A new yorki Ljubjanka Banka Szerbia második legnagyobb pénzintézményének volt a new yorki fiókja, amelynek Eagleburger lett a vezérigazgatója, Scowcroft pedig a Kissinger & Associates hivatalos tanácsadója. E két bürokratának a szerb vezetőséggel már régóta megvoltak a bizonyos pénzügyekre alapozott kapcsolatai, tehát érthető, hogy ehhez a legjobb eszköz bank létrehozása volt. Szlobodán Milosevics, Kissinger ügyvédi cégjénél volt alkalmazásban, mint belgrádi tanácsadó. Az LBS Bank, Eagleburger és Scowcroft – akik akkor, mint elnök és alelnök szolgáltak a Kissinger & Associates cégnél – valamint szerb kommunista vezetők szoros baráti kapcsolataiból jött létre. Ugyanis, a szerb kommunisták befolyásos kapcsolatokat kerestek az Egyesült Államokban, amit Eagleburger és Scowcroft – zsíros összegekért – készségesen megadott. Eltitkolt pénzügyi botrányok kivizsgálása során svájci hatóságok egész nemzetközi hálózatot fedeztek fel, Svájcból eredően Bulgárián keresztül, de a szálak a new yorki Ljubjanka Banka Szerbia (LBS) bankközpontba vezettek, ahol Eagleburger vezérigazgató volt 1980-81-ben. A LBS bank rövid időn belül jól jövedelmező európai kapcsolatokat épített ki, ezek között volt a Trans K. B. Corporation, a dúsgazdag svájci befektetési tőkevállalat, amelynek vezetője a svájci ügyvéd házaspár Hans Kopp és felesége Elizabeth volt. Kopp (szül. Elizabeth Ikle) asszonynak előnyös kapcsolatai voltak Washingtonban, hiszen a ’80-as években nagybátyja Fred Ikle, az USA egyik legbefolyásosabb nemzetbiztonsági bürokratája volt. Kissinger szövetségese Fred Ikle, a Reagan-kormányban miniszterhelyettesként szolgált a honvédelmi minisztériumban, amely köztudottan Izrael érdekeit képviselte. Akkor az Egyesült Államok és Izrael közös érdeke az volt, hogy minél tovább kihúzzák az Irán és Irak közt dúló háborút, a háborúzó felek végkimerüléséig. „Fegyverárusításoknak, államtitkok csereberélésének és egyéb színfalak mögötti egyezkedéseknek a titkos korszaka volt ez, amikor egyik napról a másikra a résztvevők hatalmas vagyonra tettek szert. A zűrzavaros piacban a Kopp-házaspár Trans K. B. Corporation pénzügyi vállalata szolgálta a jól kiépített kapcsolatokat,” – magyarázta Ernst Boegli svájci újságíró. 1981-ben, Elizabeth Ikle Kopp vállalatánál az iraki kormány bizalomba helyezett 2 milliárd US dollárt, hogy kilenc gyors-sebességű hadihajót vásároljon egyik olaszországi hajógyárból. Eddig ez derült ki: • Irak soha nem kapta meg a hajókat; • Az erre adott 1. 84 milliárd US dollár eltűnt; • 1992-ben a svájci bíróságon Hans Kopp ügyvédet elítélték csalásért és
egyéb bűncselekményekért a Trans K. B.-ügyek kapcsán. A pénzmosás-botrány miatt Kopp-ot elítélték, Elizabeth Ikle pedig elvesztette magas állását, mint Svájc igazságügyi és belügyi biztonsági minisztere. Mivel a botrányban és a titkos pénzügyi ügyletekben számos olyan befolyásos politikai személy illetve intézmény is közrejátszott, mint például az amerikai honvédelmi minisztérium és a CIA, az egész többmilliárd dolláros botrányt ügyesen, s minden feltűnés nélkül egy nagyon sötét szőnyeg alá seperték! A svájci hatóságok figyelmeztették az amerikai kormányt, hogy a Trans K. B. pénzmosásaiban eltűnt iraki kormány milliárdjai az LBS bankhoz vezetnek! Ez volt a titokzatos intézmény, Eagleburger, a szerb kommunista kormány és a Kissinger & Associates cég, valamint Fred Ikle, Kissinger régi szövetségese Washingtonban a nemzetbiztonsági bürokrácia sötét világában. Egy névtelen, de megbízható kongresszusi tudósító szerint: „Hogy is volt ez? Fred Ikle alatt a
Pentagon titokban támogatja Irak háborús gépezetét… ugyanakkor Izrael is.
Elizabeth Ikle 2 milliárd US dollárt vesz át Iraktól, hadihajók vásárlására
Európában. A csillagászi pénzösszeg pedig eltűnik egy megbízható
pénzmosodában.” Az amerikai hatóságok szerint az LBS bank jól megszervezett nemzetközi pénzmosoda volt. Érdekes módon a bankot 1982-ben a botrányok miatt felszámolták, azonban az egész ügyet – mivel magas állású politikusokról volt szó – valahonnan fentről teljesen elsimították. Eagleburgernek megengedték, hogy lemondjon az LBS bank vezetőségéről, s mint aki jól végezte dolgát, csatlakozott a washingtoni kiválóságokhoz, és George Bush új kormányában külügyi államtitkár-helyettes lett! Scowcroft is kilépett Kissingeréktől s követte társát a Fehér Házba, hogy elfoglalja a Nemzetbiztonsági Tanács vezetőségi bársonyszékét! Ennek a nemzetközi kiválóságnak erkölcstelen és romlott tevékenységéért a volt Jugoszlávia nemzeti kisebbségei keserűen megfizettek. Eagleburger eladta a lelkét az ördögnek: az LBS bankon keresztül a szerb gyilkoshoz, Szlobodán Milosevicshez fűződő szála miatt nem volt olyan helyzetben, hogy a Horvátországban és Boszniában Milosevics által elkövetett népirtások ellen lobbizzon az USA kormányánál. „A Kissinger & Associates féle ’business’ néhány millió dollárért, ártatlan emberek vérfürdőjével végződött” – magyarázta Boegli, svájci újságíró. Zárószó - Az amerikai népnek, ha világcsalókról van szó, talán fontolóra kellene venni Eagleburger szavait, aki -- Israel Shamir zsidó újságíró szerint -- jelenleg annak a zsidó szervezetnek a vezetője, amely a Németországtól való zsidó kártérítési követeléseket intézi, évi 300 ezer dolláros fizetésért: “Az ilyen emberekkel csak egyféleképpen lehet
bánni, - ajánlotta Eagleburger úr -- meg kell
ölni néhányat közülük, még ha azok jelenleg közvetlenül nem is részesei az
eseményeknek.” +++ |