|
A kóser összeesküvésRészletek Mathias Bröckers, « Verschwörungen, Verschwörungtheorien
un die Geheimnisse des 11/9. » A “Szeptember 11” eseményeivel
foglalkozó könyv Németországban 2002 óta eddig már 35-ször jelent meg. (ISBN-
3-86150-456-1) (Hazánkért,
2003. december) Miután a balliberális politikai magazin The New Statesman február elején „Kóser konspiráció” címszó alatt megjelentetett egy vezércikket Sharon politikájának a brit kormány általi kritikátlan támogatásáról, az antiszemitizmus szemrehányásainak áradata tört a lapra. Az, hogy a szerzők egyike a neves ausztrál újságíró John Pilger volt, akit mélyremenő, igazságot feltáró tudósításaiért a kelet-timori fajirtással kapcsolatban többször is kitüntettek, nem menekült meg a holokauszt tagadásának vádja alól. Ez manapság minden nemzsidót éri, aki Izraelt és támogatóit nyilvánosan kritizálja. Ellenben a 20 ezer zsidó tüntető, akik New Yorkban Sharon terrorpolitikája ellen tiltakoztak, a hírszolgálatok közleményeiben alig kerültek említésre. ”Cui bono?” Ha az ember félévvel a merényletek után felteszi magának a kérdést, mely országok és kormányok húztak belőlük hasznot, csak kettő marad: az USA és George W. Bush illetve Izrael és Ariel Sharon. Nos, nagyon sántító következtetés lenne ezeket a tettesség vádjával illetni csupán azért, mert leginkább húztak hasznot az eseményekből. De az indítóok, amelynek kiderítése minden kriminológus számára központi jelentőségű a tettes profiljának meghatározásában, Busht és Sharont a gyanúsítottak listáján tulajdonképpen igen magas helyre helyezné. Ha egy krimiben valakit meggyilkolnak, és az egyébként ártatlan kertész csupán azért gyanúba kerül, mert az áldozat végrendeletében őt nevezik meg fő örökösként, legfőbb érdeke lenne az igazi tettes személyének minél hamarabb való kiderítése. Mit tartanánk az olyan kertész felől, aki felszólítaná a rendőrséget a nyomozás beszüntetésére illetve, hogy az erejét inkább további gyilkosságok megakadályozására összpontosítsa? És éppen ezt tette Bush elnök és alelnöke Dick Cheney január végén. Felszólították Tom Daschle demokrata frakcióvezetőt, hogy ne folytassanak további vizsgálatokat szeptember 11ével kapcsolatban, mert az Cheney szerint csökkentené a személyzet és az erőforrások hatékonyságát a „war on terrorism” vonatkozásában. Nos, eszerint hivatalossá vált, hogy az USA kormánya szeptember 11e hátterét eltussolja és elködösíti. Ködösítő stratégiáját kiegészítendő, azonnal életrehívta az Information Awareness Office nevű dezinformációs és propagandairodát, amelynek legfőbb kémfeladata az összes USAba irányuló elektronikus posta és telefonbeszélgetés terrorista tartalomra vonatkozó átszűrése. „Ha tudni akarják, hogy ez a hivatal mit csinál, gondoljanak a ‚Big Brother’ra,” – vélte a brit Guardian egyik tudósítója, hozzáfűzve: ”Ki akarja próbálni? Küldjön egy emailt valamelyik amerikai ismerősének a következő tartalommal: ‚Bmb ok, Allah gr8’ „. Különös csemege: Bush junior e hivatal élére éppen John M. Poindexter admirálist nevezte ki, aki előbb Reagan biztonsági tanácsadója volt, majd börtönben ült azt Irán-Kontra-ügy kiagyalása miatt. Az ellenőrző- és propagandaszervek ennyire offenzív beállítottsága idején azonban bizonyára továbbra is lepel alatt marad az a feltűnést keltő kémkedési eset, amelyet az amerikai média hónapok óta mint forró kását kerülgetett annak ellenére, hogy valószínűleg az Egyesült Államok történelmének legnagyobb lehallgatási botrányáról van szó. Szeptember 11 után az USA-ban mintegy száz személyt kémkedés gyanújának vádjával őrizetbe vettek, akik „egyetemi hallagtóknak” álcázva magukat különböző hivatalokba bebocsájtást nyertek és részben azzal az izraeli telekommunikációs céggel álltak kapcsolatban, mely az USA rendőrségének és titkosszolgálatának lehallgatókészülékeket szállított. Ezen robbanékony ügy figyelmenkívül hagyásának két oka van: (1) a gyanúsítottaknak közük lehet a szeptember 11-i eseményekhez; (2) izraeliekről van szó. Az ügyet, a Bush-hoz közelálló Murdoch-adó Fox News derítette fel [„We report – you decide” magyarul: mi tudósítunk – Ön dönt], ellenben a négyrészes sorozat kéziratát időközben honlapjáról száműzte: „Kiderült, hogy Izraelnek évek óta potenciális lehetősége van minden amerikai telefonvonal lehallgatására, továbbá képes megállapítani és feljegyezni, hogy ki mikor kit hív fel Amerikában. Nagyon értékes információk, még akkor is, ha a beszélgetéseket magukat nem hallgatják le direkt. Amdocs Inc., mely világszerte számláz, továbbá telefontársaságoknak, köztük az USA-cégek 90%-a számára nemzetközi összeköttetéseket létesít, izraeli tulajdonosok kezében van. Egy másik izraeli céget, a Comverse Infosys-t (majd összes US-hivatal és titkosszolgálat lehallgatási technológiájának szállítója) azzal vádolják, hogy a berendezésekbe egy „kiskaput” épített be, mely lehetővé teszi bármelyik USA-ban történt telefonbeszélgetés lehallgatását.” A Fox-riporter Carl Cameron FBI-körökből megtudta, hogy a letartóztatottak ezen telefoncégek alkalmazottjai, akik természetesen minden gyanúsítást visszautasítottak. Cameron tudósítása a továbbiakban így szól: „A nyomozók arra gyanakszanak, hogy az izraeliek a merényletekről információkat gyűjtöttek, melyeket nem adtak tovább. Egy magasrangú nyomozó úgy nyilatkozott, hogy léteznek bizonyos‚ kapcsolatok’. De amikor további részletek után faggatták, megtagadta a választ mondván, hogy ‘az izraeliek szept.11-hez való kapcsolatáról szóló bizonyítékok szigorúan titkosak’. Az ezzel kapcsolatos bizonyítékokról nem adhat tájékoztatást, mert azok titkos információk’.” Nyilvánvalóan aligha titok a Comverse Infosys lehallgató specialistáinak szoros kapcsolata az izraeli államapparátushoz és titkosszolgálatához, a Mossad-hoz, amely valószínűleg minden US-telefonhoz hozzájuthatott – még a Fehér Ház Oval Office-ában is. [http://www.rense.com/general18/report.htm] Clinton „Monicagate” ügyében való kihallgatása során Miss Lewinsky megemlítette az elnök egyik kijelentését, mely szerint ‘lehetséges, hogy telefonbeszélgetéseit *idegen szolgálat* lehallgatja’. Miután a gyakornoklánnyal folytatott ügye kiderült, Clinton különös módon leállítatta a Fehér Ház lehallgatói felderítésére teljes gőzzel folytatott nyomozást. A kis figyelmeztető lövés elegendő volt, mert könnyen elképzelhető, hogy ez az *idegenszolgálat*, hála az évekig tartó mindenre kiterjedő hallgatózásának, mi minden kompromittáló anyagot tarthatott még a tarsolyában. Nemkivánatos híreket a médiából távoltartani gyerekjáték, még akkor is, ha az egy Enron-méretű kémkedési botrány. E háttér tudatában érthetővé válik Ariel
Sharon egyik, Shimon Peres külügyminiszter előtt tett kijelentése, aki őt
október végén agresszív politikája miatt kritizálta: ”Minden egyes alkalommal, amikor csinálunk valamit, elkezded nekem mondogatni, hogy Amerika majd ezt tesz, vagy azt tesz... Egyet világosan meg akarok neked mondani: Ne csinálj gondot magadnak Amerika Izraelre gyakorolt nyomása miatt. Mi zsidók ellenőrizzük Amerikát, s az amerikaiak ezzel tisztában vannak.” A Sharon szóvivője által később meg nem
erősített, a Kol Yisrael rádióban október 3-án tett kijelentés [http://www.wrmea.com/html/newsitem_s.htm] vizet hajt a «zsidók világraszóló összeesküvésének», illetve az úgy a
muzulmánok, mint a nyugati szélsőjobb köreiben járatos Cion bölcseinek jegyzőkönyvei malmára. De emlékezve Hannah Arendt
utalására, amely szerint «Hitler maga is az általa propagandaeszközként
alkalmazott összeesküvéselmélet tanítványává vált, Sharonról is
feltételezhetjük, hogy Auschwitzban gyökerező következtetéseinek alapja a
hitleri rasszista üldözési mánia többé kevésbé tudat alatti másolása.» [Hannah Arendt, Elemente und Ursprünge totaler
Herrschaft, München 1986, 595. oldal]. Amikor Bush elnök Sharont szeptember végén a palesztinok elleni offenzíva leállítására intette, ez őt rögtön Chamberlain-hez hasonlította, aki annak idején ‘tétlenül nézte Csehszlovákia Hitler általi megszállását’ – mintha az állig felfegyverzett Izrael kövekkel és Molotov-koktélokkal felfegyverzett palesztinok általi megszállása közvetlenül előttünk állna. De facto Sharon az oszlói megállapodást nem kezeli másként, mint Hitler a Versailles-i békeszerződést. Számára ez egy « gyalázatos szerződés », amelyet csak háborúval lehet eltakarítani. Az a követelés, hogy egy ilyen politikust háborús bűnösként – a Sabra-i és a Chatila-i tömegmészárlások miatt tulajdonképpen már 19 éve – bíróság elé állítsanak, eléggé érthető és többségileg támogatott lehetne, ha mondjuk Afganisztánból, Jugoszláviából, Irakból vagy más valahonnan származna. De mivel ő izraeli illetőségű, elegendő az antiszemitizmus általános vádjával fenyegetőznie, s már nyugton is hagyják.... A háttérben szunnyadó lehallgatási botrány nemcsak a merényletekre utaló előzetes ismeretekre szolgálhatna magyarázatul -- amely összefüggésben állhat a szeptember 11-e körüli tisztázatlan tőzsdespekulációkkal is, -- hanem világossá teszi továbbá azt is, hogy Sharon honnan meríti a bátorságot agresszivitásához. Bizonyára birtokában van olyan hüvelykszorítóknak, melyek segítségével a nagy fivért, USA-t bármikor térdre kényszerítheti. Nem lenne-e jobb ezeket az ismereteket hét lakat alatt tartani, mint azokat az ellenség -- a neofasiszták és a fundamentalista Iszlám -- kezére játszani, akik számára a világ zsidóságának összeesküvése propagandaeszközül szolgál? Éppen ellenkezőleg! Összeesküvések, mint a lehallgatási botrány eltusolása és ködösítése inkább táptalaj a « kóser konspiráció » gyanújára, mint annak feltárása, mert az elhallgatás a híreszteléseket nem némítja el. Vita ezzel kapcsolatban nem várható. Aki manapság az USA fasiszta tendenciájára
utal, azt «Amerika-ellenesként »
félreteszik az útból, és aki Izraelt az emberi jogok megsértésével
vádolja, az mint „antiszemita” rögtön megkapja a piros lapot. Amíg olyan
játékszabályok vannak érvényben, hogy « Was undeutsch ist, bestimmen wir » (magyarul:
Hogy mi a nem-német, azt mi határozzuk meg. – utalás Hermann Göring
kijelentésére - s.b.) [amelyeket az újonnan létrehozott US-hivatal
Propaganda and Information Awareness egyébként inkább megerősít, minthogy
megszüntetne], addig az olyan alapelvek, mint «véleményszabadság »,
«médiademokrácia » vagy «politikai akaratnyilvánítás » szomorú frázisokká
korcsosulnak. Az
USA-beli izraeli kémhálózat esete továbbra is lepel alatt marad [http://www.whatreallyhappened.com/spyring.html]. George W. Bush még áprilisban Sharont a „béke emberének” nevezte és legkésőbb júniusban ezzel a «történelminek» nevezett nullszónoklattal a közel-keleti békerendezés kérdésében magát feltétel nélkül az izraeli oldalra, ill. mindkettejüket a semmibe katapultálta. Míg világraszóló botrányt csináltak abból, hogy Irak nem engedte be az országba az ENSZ ellenőreit, addig Izrael minden további szankció nélkül megtilthatja a Nemzetközi Vöröskeresztnek, hogy belépjen az általa újonnan megszállt területekre... Sharont így idézi egykori harcostársa: „Hívjon, aminek akar. Szörnyeteg, gyilkos... nekem mindegy.
Nevezze Izraelt, ahogy akarja, hívja judeo-náci államnak, ahogy azt Leibowitz
(filozófus, természettudós, a Jeschijaha politikai kommentátora) teszi. Miért
ne? Jobb egy judeo-náci államban élni, mint halott szentnek lenni. Nekem mindegy,
ha olyan vagyok, mint Gaddhafi. Nincs szükségem a nemzsidók csodálatára.
Nincs szükségem a szeretetükre, és az olyan zsidókéra mint maga szintén nem.” Az „agresszorral való azonosulás” pszichológiából ismert mechanizmusa itt nagyon egyértelművé válik: akik gyermekkorukban erőszakos környezetben nőttek fel, maguk is erőszakossá válnak; népek és államok látszólag szintén. Eszerint Izrael állam, amely az erőszakos „apa”, Hitler elől való menekvés szükséghelyzetében született, most pszycho-történetileg erőszakos huligánná cseperedett, és egyszerűen képtelen másként viselkedni. Kérdés, hogy Sharont és gyilkosait hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy másként is lehet élni, nemcsak a gonosz „apától” tanult módszerekkel. Öngyilkos bombamerényletekkel biztosan nem, ez csak tovább provokálja őket. [Tanulmányt
érdemel Hitler és a cionisták együttműködése, aminek ma ez utóbbiak a zsidó
államot köszönhetik! -tj] Ami az antiszemitizmust illeti, Sharon egykori harcostársa nem hagy kétséget afelől, hogy az erőszakos terjeszkedés és a tömeggyilkosságok által világszerte keltett zsidógyűlölet stratégiai cél: „Megmagyarázom önöknek, hogy mi a libanoni hadjárat legédesebb gyümölcse: most már nemcsak Izraelt gyűlölik. Hála nekünk, mostmár éppúgy utálják ezeket a ínyenc szalon-zsidókat párizsi, londoni, new yorki, frankfurti vagy montreáli lyukaikban is. És utálják azokat a zsidókat is, akik folyvást hangoztatják, hogy ők mások, mint azok az izraeli gengszterek, tiszta és rendes zsidók... Hamarosan palotáikra mázolják majd a jelszót: „Zsidók, takarodjatok Palesztinába!” És tudja mit? Palesztinába fognak jönni, mert nem lesz más választásuk. Mindez további előny, amit a háborúból húzunk. És nem érte meg? Hamarosan jobb idők elé nézünk. A zsidók jönni fognak, az izraeliek nem emigrálnak többé, és azok, akik már kivándoroltak, vissza fognak térni.” Mivel a jobb idők még nem jöttek el, ezért
Sharon tábornoknak és az övéinek újabb háborúkra és tömeggyilkosságokra van
szükségük... +++ Fordította
és összeállította: B.
Sándor, Németország |