|
Pozdorja
(Hazánkért, 2003. december) Törököt fogtam és nem enged
A német származású Ernst Zündel, akit a politikailag helyes sajtó és hírközlőszervek „a leghírhedtebb holocausttagadó”-ként emlegetnek. Hosszú évekig Kanadában élt, majd házassága után 2000-ben az Egyesült Államokba telepedett le. A Tennessee államban élő Zündel felesége, Ingrid Rimland-nak saját honlapja van, aminek a tartalma az amerikai Alkotmányt, -- a First Amendment alapján, -- természetesen nem sérti, de bizonyos csoportok érdekeit igen. Mit lehet ilyenkor tenni? Ahogy az idén egy rabbi mondta Milfordban egy másik ügy kapcsán: “A rendőrség
keressen valamilyen kifogást törvénysértésre és vesse őket börtönbe, még
akkor is, ha védi őket a First Amendment szólásszabadság törvénye.” A hatóságok találtak is kifogást,
amit úgy hívnak, hogy koholt vád: „nem jelent meg a Bevándorlásügyi
Minisztérium kihallgatásán!” — amire nem is kapott meghívást! Az ilyesmi
óriási bűnnek számít -- főleg egy revízionista esetében! -- ezért, a
hatóságok tagbaszakadt ügynökei 2003. februárjában egyszerűen elrabolták az
Egyesült Államokból. A világhírű revízionista (a történelmet újravizsgáló)
már hat hónapja sínylődik Toronto egyik börtönének magánzárkájában, nagyrészt
veszélyes elmebetegek és köztörvényes bűnözők között. Hivatalosan Zündelt
semmilyen bíróság eddig el nem ítélte, és névtelen vádlóinak titkos
összejövetelein olyan határozatok jöttek létre, amelyek mind a mai napig
titkosak. Az ügyvédjének tudomása van arról, hogy két kanadai miniszter
megrögzött véleménye szerint „Ernst Zündel terrorista, aki veszélyezteti a
nemzetbiztonságot.” Persze, a korábbi vádat már régen elfújta a szél: mert a kezdettől fogva egyáltalán nem az elmulasztott amerikai bevándorlásügyi kihallgatásról volt szó! Mint kiderült, Torontóban a november 11-i kihallgatáson Pierre Blais kanadai ügyész megígérte, hogy „Ernst Zündel óvadék ellenében és feltételekkel visszanyerheti szabadságát, ha az a bizonyos amerikai internetes honlap szerkesztője törli a gyűlöletes’ közleményeket és elismeri, hogy a kanadai törvények hatásköre alatt áll.” Az ügyész a feltételt a Canadian Human Rights Tribunal 2002. januárjában hozott határozatára alapozza, miszerint „a Zundelsite tartalmának legnagyobb részét törölni kell.” A honlapon többek között megtalálható a már évtizedek óta közforgalomban lévő Did Six Million Really Die? (Valóban elpusztult hatmillió?) című röpirat, amit előző években a kanadai bíróság már engedélyezett. Pierre Blais kijelentette: bizonyos feltételekkel azonnal szabadon engedi az amerikai állampolgár Rimland asszony férjét, ha a hölgy kicseréli a honlapját, hogy eleget tegyen a Canadian Human Rights Commission /CHRC/ rendelkezéseinek. Talán kevesen tudják, mert az átlag kanadainak az ilyesmit nem kötik az orrára, hogy a CHRC zsidó szervezetek befolyása és hatalma alatt álló emberjogi intézmény, a kanadai kormány égisze alatt működik. Nocsak! Akkor hát mégsem az Ernst Zündel által elmulasztott kihallgatás volt az emberrablási ürügy, hanem Ingrid Rimland amerikai honlapja! Időközben sem a kanadai, sem az amerikai közvélemény minderről semmit nem tud, hiszen amiről nem olvasunk vagy hallunk, az nem létezik! “Ebből a Házból még bajunk lehet!”
Bizony mi magyarok se látogattuk szívesen 45 éven át! Budapesten az Andrássy út 60 cím alatti Terror Háza Múzeumot még Orbán Viktor kormányzása idején nyitották meg. Míg a világ nagyobb városaiban felállított holocaust emlékművek kizárólag a zsidóság elpusztítására emlékeztetnek, a Terror Háza Múzeum közel tucatnyi terméből csak egyetlen szoba áll fenn a holocaust emlékére. A hazai zsidóság szerint ez lealacsonyítja a zsidó szenvedéseket mondván, hogy a kommunizmus sokkal rosszabb volt, mint a holocaust. A “bűnösöket és az áldozatokat azonos helyezve, ez a múzeum lealacsonyítja a holocaust egyediségét a történelemben.” Szerintük ‘megengedhetetlen, hogy jobboldali magyar történészek úgy állítják be Magyarország szerepét az 550 ezer zsidó [még a jeruzsálemi Jad Vashem Múzeum is 334 ezret ír!] elpusztításában, mintha az ország áldozat lett volna a német megszállás miatt, nem pedig a nácik bűntársa’. v A holocaust kimenetelével éppen Ben Gurion és Izrael megalapítói voltak a legelégedetlenebbek. Ben Gurion mondotta: “A holocaust
túlélők az emberiség legaljához tartoznak. Hogyan hozhatunk létre cionista
államot ilyen erkölcsileg lesüllyedt emberekkel?” /Der Spiegel (Germany)
19/1995, 40. oldal/ Azt, hogy kik voltak a “nácik bűntársai” és miért, Lenni Brenner írta meg 51 Documents: Zionist Collaboration with the Nazis [51 okirat: cionista együttműködés a nácikkal] című könyvében, amely megkapható az <amazon.com> internetes könyvterjesztőnél. Az 51 oktirattal a szerző megrendíti azoknak a lelki világát, akik magukévá tették a cionizmus céljait. +++ |