(Hazánkért, 2003. december)

Széljegyzet az érdemrendi kitüntetéshez

Tom Lantos hazugságai

Wayne Madsen washingtoni újságíró cikke

„The Lies of Tom Lantos ~ The Béla Lugosi of the House”

“Lantos hamis, csaló és teljes egészében szélhámos. Állandóan áldozatnak adja ki magát: először, mint ’holocaust-túlélő a náci-irányított Magyarországon’ majd, mint ’menekült’, amikor a kommunisták vették át a hatalmat. A Capitol Hill vezető emberjogi specialistájának tartja magát. A tény az, hogy ez az utálatos úgynevezett demokrata személy a csalás és propaganda mestere és tisztességtelen kortes pénzben fetrengő egyén.”

[Na tessék! Még jó, hogy mindezt nem a hazai nemzeti érzésű honfitársaink mondják, mert akkor megint nagyszabású Tom Lantos- sajtórendezvény lenne Washingtonban, a ’lángoló magyarországi antiszemitizmusról’! - TJ]

Íme Tom Lantos, Kalifornia kongresszusi képviselője; a legutóbbi förmedvénysorozatát Franciaország, Németország és Belgium ellen indította. Ezt mondta: „e három állam kötelességének elmulasztása a legnagyobb megvetésre érdemes”, s hogy ő „különösen utálja” Amerika három NATO-szövetségesének “a meg nem alkuvását és teljes hálátlanságát”.

Lantos, aki Kalifornia 12. választókerületét (San Mateo) képviseli, ismert közönséges hazugságaiért és mások megfélemlítéséért sötét hátterű érdekeinek elérése érdekében.

Ki tudná elfelejteni, amikor Lantos utoljára Bush Irak elleni háborújáért kardoskodott? 1990. október 10-én Lantos, aki nevetségesen a Kongresszus emberjogi bizottságának volt az elnöke, gyűlést tartott, amelyen egy 15 éves kuvaiti lány tanúskodott, akit csak Nayirah néven mutatott be, hogy mint a kuvaiti kórház önkéntes alkalmazottja személyes tanúja volt, amint iraki katonák újszülött csecsemőket ráncigáltak ki az inkubátorokból, ellopták az inkubátorokat, és a csecsemőket hagyták a hideg padlón meghalni. Később kitudódott, hogy Lantos a kis mesét a Citizens For Free Kuwait (Polgárok a szabad Kuvaitért), és a Lantos által vezetett Congressional Human Rights Foundation nevű szervezetekkel karöltve eszelte ki.

Tény, hogy mindkét szervezetet a Hill and Knowlton nevű propagandacég állította fel, ugyanaz a cég, amely most a szaúdiakon dolgozik, hogy elhárítsa a kritikát Osama bin Laden igazi pénzelőjéről.

A mellébeszélő Lantos azt mondta, hogy ‘szegény Nayirah családnevét titokban kellett tartani, mert másképpen családja Kuvaitban az iraki megszállóktól megtorlásban részesül’. Szép mese, de rövidesen kiderült, hogy Nayirah családneve igazán Al Sabah, és Kuvait amerikai követének a lánya.

A hamishír nagy sikerre tett szert. George H. W. Bush szerte Amerikában a bagdadi vadállatot átkozta, mert kuvaiti kórházak padlójára dobálta az újszülött csecsemőket. Következményképpen Bush papa háborújának népszerűsége rakétaszerűen felszökött.

Most, amikor egy másik Bush elnök élesíti Irak fölötti uralmi terveit, szintén texasi gyarmati kormányzó Tommy Franks tábornokon keresztül, Lantos újra dezinformációt prüszköl az „áruló” franciákról, németekről és belgákról, mert nem ugranak Bush ölébe úgy, mint a honatyák Angliában Tony Blair és Ausztráliában John Howard.

Lantos mérget fröcsögő politikája megvetést érdemelt ki számos kongresszusi kollégájától, főleg a Kongresszusi Feketék Csoportjától. Mindig kész antiszemitizmussal vádolni azokat, akik nem támogatják Izraelt, Lantos türelmetlen az afrikai-amerikai tagokkal szemben, akik a nemzetközi gyémánt ipart vádolják Afrika véres polgárháborúiért és szenvedéseiért való magas fokú felelősséggel.

Lantos sok esetben nem titkolta megvetését azon feketék iránt, akik kétségbe vonják képességeit az emberi jogok problémáinak a washingtoni Capitol Hillben működő irodájából történő irányításának ügyében.

Lantos, és Hill and Knowlton, a korábbi indonéziai és török kegyetlen önkényuralom ügynökei közötti viszony kirívó csalássá teszi Lantos kongresszusi monopóliumát az emberi jogok képviseletének kérdésében.

Ámbár Lantos életrajza azt állítja ő az egyetlen holocaust-túlélő, aki a Kongresszusban szolgált, átsiklik azon tény fölött, hogy holocaust-túlélő felesége és két lánya elhagyták a zsidó vallást és gyakorló mormonokká lettek.

Az is köztudott, hogy a Latter Day Saints Church (mormon?), a Köztársasági Párt és G. W. Bush egyik legfontosabb támogatója. Mégis, Lantos sietett elcsépelt antiszemita vádakkal illetni két utolsó vetélytársát, köztársaságpárti Michael Molonyt, aki minden amerikai segítség levágását sürgette Izraelnek, és Maad Abu Ghazalah, a West Bankról származó palesztin szabadság-pártit, aki igazságosabb amerikai külpolitikát sürgetett az Izrael-palesztin viszályban.

A „jóságos” öreg Tom Lantos

2003. augusztus 11-én Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőt, az Országház Kupolatermében. Miért a nagy megtiszteltetés? Azért, mert a „magyar származású [sic!] politikus, aki az idén tölti be a 75. életévét, sokat tett a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításáért.” ~ [Ha valaki megtanul magyarul beszélni, még nem jelenti azt, hogy magyar lesz belőle! Zsidó vagyok-e én, mert jidisül beszélek? - tj]

A Népszabadság 2002. február 23-án közölt beszélgetésében, Bush elnök terror elleni háborúja kapcsán ezeket mondta:

„Amikor 10-15 év múlva befejezzük ezt a háborút, akkor egy sokkal élhetőbb világot kapunk, ahonnan a terroristák, fasiszták, sztálinisták eltűnnek majd.”

Nos, ha jól emlékszünk, Washington az első és második világháborúba történő belépésekor is csodálatosan szép, békés világot ígért! ~ De vessünk néhány pillantást Tom Lantos diktatúrák elleni személyes hadjáratára, és a magyarság ügyeinek képviseletére. Őmaga nyilatkozta, amikor a MIÉP-veszély miatt megintette az Orbán-kormányt általános érvénnyel:

„Nyilatkozataink nem óvatosan méricskélt számítások, hanem elveink diktálják.”

1983. januárjában a képviselő küldöttsége meglátogatta az akkori Európa egyik legszörnyűbb diktátorát, Nicolae Ceausescut. David Funderburk, aki akkor az USA romániai nagykövete volt, Pinstripes and Reds c. emlékirataiban (tessék elolvasni a könyvet! -tj) úgy idézte fel azokat a napokat, hogy a vendégek mindent a legnagyobb rendben találtak. Ezenfelül megígérték, hogy Washingtonban kezdeményezik az emberi jogok megsértését büntető Jackson-Vanik törvénymódosítás alkalmazásának mellőzését Romániával szemben. Lantos megállapította:

„A magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza teljesen alaptalan.”

Sajnos, e kijelentésre egészen napjainkig hivatkoznak a román nacionalisták, mondván a panasz nyilvánvalóan hamis, hiszen éppen egy magyar cáfolja a kisebbségek elnyomását.

Lantos nem az 1990. márciusi marosvásárhelyi vérengzésekben, vagy a délvidéki magyar falvak szétlövésében látta meg a Kárpát-medence békéjét fenyegető veszélyt, hanem Csurka István 1992-es dolgozatában. Ezért nem a két előbbi magyarellenes esemény, hanem az író-politikus írása okán hívott össze rendkívüli kongresszusi ülést, amely „a borzalmas magyarországi szélsőjobboldal felülkerekedésével, illetve a növekvő antiszemitizmussal” foglakozott.

Aztán Lantosnak a magyarországi demokráciába vetett bizalma láthatóan gyorsan helyreállt, hiszen saját bevallása szerint, ő készítette fel Horn Gyulát az 1995-ös washingtoni útjára. Lantos valóban sokat foglalkozik a térség ügyeivel, s érthető, hogy miért kedvelik őt a jelenlegi trockista koalíció tagjai. Csak az a kérdés, miért kell ebbe a Magyar Köztársaság kitüntetéseit belekeverni? Vagy talán mégsem tűnik az olyan meglepőnek, ha visszaemlékszünk, hogy Lantos magát a Kongresszus “Izrael hangjának” hívta. +++

Vasas János fordítása és megjegyzései

Tom Lantos nagy barátja Ceausescu is így talajgyalúzta az erdélyi falvakat

A mellékelt kép nem Erdélyben készült, hanem a palesztinok elrabolt hazájában, a Gáza Övezetben! Ott is útban van és felesleges az őslakos nép, akárcsak Erdélyben...!

”Romániában azonban, amint láthatjuk, még mindig uralkodó, az ‘államalkotó’ gondolat. A román politikusok többségétől folyton azt halljuk, hogy a nemzetiségek, de főleg a magyarok legyenek az országhoz lojálisak, tanuljanak meg románul és szolgálják ki a többségieket pisszenés nélkül, lényegében legyenek másodosztályú állampolgárok. Elfogultság nélkül jelenthetjük ki: Románia nemcsak működő piacgazdaságnak nem mondható ma még, de egyelőre demokráciának sem.” [Erdélyi Napló]

nyitólap