Hódmezővásárhelyi Városi ÜgyészségF e l j e l e n t é s
(I) Kertész Imre ellen
közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt (II) ismeretlen
tettesek ellen közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt, akik
Hódmezővásárhelyen szélesítették Kertész Imre gyűlöletkeltő tevékenységét (III) ismeretlen
tettesek ellen hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt I A SZOMBAT című zsidó folyóirat 2002. decemberi számában megjelent egy Kertész Imrével készített interjú (5. oldal), amelyben a következő állásfoglalások olvashatók: “Kertész
Imre zsidó írónak vallja magát, aki magyar nyelven ír”; Kertész Imre
“holocaust-író”. Szerintem pontosabb lenne őt holocaust-iparművészként megjelölni. A MAGYAR DEMOKRATA című hetilap több száma beszámolt arról, hogy Kertész Imre nagy nyilvánosság előtt gyűlöletet kelt a magyar nemzet ellen. Két cikkre emlékeztetek többek között: az egyik Molnár Balázs cikke a hetilap 2002/46. számában, 32–33. oldal, melynek címe: Kertész nem diszkriminál, alcíme: “A magyarok még mindig nem szembesültek a holokauszttal”; a másik cikk e hetilap 2002/51–52. számában jelent meg az 57. oldalon Szalay Károly tollából, „Egy nép sorstalansága” címmel. A Legfőbb Ügyészség az NF.4148/2002/2-I. számú, 2002. szeptember 10-én kelt határozatával nyomozást rendelt el ellenem közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt, mert 1998-ban magyarra fordítottam Roger Garaudy Az izraeli politikát megalapozó mítoszok című könyvét, a műhöz előszót írtam és annak magyar nyelvű kiadását 1998 óta terjesztem. A Legfőbb Ügyészség határozata szerint fennáll az alapos gyanúja annak, hogy elkövettem a közösség elleni izgatás bűntettét azzal, hogy a kiadó megbízásából a könyvet lefordítottam és terjesztem, továbbá azzal, hogy „Az izraeli politikát megalapozó mítoszok” című könyv előszavában a következőket írtam: “A magát, pártját szociáldemokratának nevező volt miniszterelnök és zsidó elvtársai kell, hogy bocsánatot kérjenek a magyarságtól a negyven éven keresztül ellene elkövetett, itt fel nem sorolható bűnökért.” Kertész Imre tette sokkal súlyosabb az enyémnél, mert ő felelősségre vonja, a zsidókat 1945 előtt ért sérelmekért – a háború alatt az oda deportált zsidóknak Auschwitzban fizikai munkát kellett végezniük a német ipar számára – az összes magyart, azokat is, akik 1945 után születtek. Ha ennek a felelősségre vonásnak valóban lenne alapja, akkor a magyarság kártérítés címén tartozna fizetni a zsidóságnak határtalan pénzösszegeket meg nem határozott ideig. Amennyiben a fent idézett megállapításommal, a kommunista zsidók részéről a magyarság által elvárható bocsánatkérés követelésével, elkövettem a közösség elleni izgatás bűntettét, úgy a holocaust-iparművész Kertész Imre is elkövette ugyanazt a bűntettet, csak nem a hajdani zsidó kommunista pártfunkcionáriusok, hanem a magyar nemzet ellen. II A sajtó nagy hírveréssel hozta nyilvánosságra, hogy Hódmezővásárhely Önkormányzatának vezetői több millió forintot költöttek közpénzből arra, hogy a helyi középiskolás diákoknak Kertész Imre Sorstalanság című könyvének egy-egy példányát ajándékozzák, ösztönözve őket annak elolvasására. A városvezetés ezzel felszította Hódmezővásárhelyen a Kertész Imre által gerjesztett magyarellenes gyűlöletet, ugyanakkor e magyarellenes gyűlöletkeltéssel való jogos szembehelyezkedést. Szükséges emlékeztetni arra, hogy a képviselők többsége a Fidesz színeiben választatta meg magát, úgy tüntetve fel ezt a pártot, mint a magyar nemzeti érdekek egyedüli és kizárólagos védelmezőjét. A fentiek értelmében fennáll annak alapos gyanúja, hogy ismeretlen városi vezetők elkövették a közösség elleni izgatás bűntettét. A nyomozás feladata annak megállapítása, hogy a várost irányító zsidó ügyvéd felbujtására követték-e el ezt a bűncselekményt. Azok, akik Hódmezővásárhely kulturális életét irányítani vélik, és részt vesznek Kertész Imre izgatásának hangszerelésében a magyar nemzet ellen, nem irányítók, hanem a hatalom elvtelen szolgái. Ismereteiket, amelyek provinciálisak, csak Hódmezővásárhely területére korlátozódók a nagyobb összefüggések feltárása és azokba való beágyazása nélkül, a helyileg éppen hatalmon lévő emberek szolgálatában fejtik ki. Ezek a hatalmon lévők irányítják őket. A helyi adataikat nem a köz, hanem általában az éppen hatalmon lévők javára válogatják ki. III Fennáll az alapos gyanúja annak, hogy Hódmezővásárhely Önkormányzatának bizonyos, számomra ismeretlen vezetői, akik több millió forintot dobtak ki Kertész Imre Sorstalanság című könyvének több ezer példányáért, elkövették a hűtlen kezelés bűntettét. Ki kell emelni azt, hogy az önkormányzat által ki nem fizetett számlák összege egymilliárd forint körül mozog. Hűtlen kezelés helyett lehetett volna a könyvből egy-egy példányt vásárolni az oktatási intézmények könyvtárai számára, de azt is csak akkor, ha a könyv adatokat, pontos ismereteket, nem egy holocaust-iparművész kitalált történeteit tartalmazná. v Hódmezővásárhely önkormányzati vezetői, akik a fiatalok elleni lélekmérgezésre vetemedtek, pénzszóró tettüket azzal az igénnyel indokolták, hogy megismertessék a holocaustot a diákokkal. Ez az érv alaptalan. A SZOMBAT című zsidó folyóirat 2002. évi decemberi számában közölt „A kő marad” című cikkben ez olvasható (7. oldal): “Auschwitz nem ábrázolható. Kertész Imre azt állítja, hogy mit sem ér a tényekhez való hűség. A tények ugyanis nem mutatják meg Auschwitz valódi arcát.” Az auschwitzi rémmesék, romantikus történetek tehát többnyire a képzelet szüleményei. A zsidók munkatáborokba szállítása, ahol nem zsidók is dolgoztak a második világháború alatt, nem történt előzmények nélkül. A fordításomban és előszavammal magyar nyelven megjelent François Trocase „Ausztria–Magyarország lerombolása a zsidóság és a szabadkőművesség által” című könyvének 153. oldalán – az eredeti francia szöveg könyvformában 1899-ben jelent meg Párizsban – ez a tömör összegezés olvasható: “A zsidóság bűneinek listája olyan hosszú, hogy csupán a felsorolásuk köteteket tölthetne meg.” Zsidók auschwitzi dolgoztatásának előzménye volt az is, hogy az 1924-ben megírt Mein Kampf [Harcom] című könyvében Adolf Hitler elmondta, hogy gyermekkora óta mennyire gyűlölte a zsidókat. A zsidó szabadkőműves finánctőkések 1933-ban mégis pénzelték Hitlert, hogy megragadja Németországban a hatalmat. Zsidók Auschwitzba utaztatásának az is előzménye volt, hogy cionista vezetők, köztük a későbbi Izrael Állam több miniszterelnöke, szövetséget ajánlottak Hitlernek, mondván, hogy a cionizmus célkitűzései azonosak a Harmadik Német Birodalom célkitűzéseivel. Az is előzménye volt zsidók auschwitzi munkába fogásának, hogy Adolf Eichmann, a Führer jóvoltából, Magyarországra jött és Portugáliába menesztette azokat a magyarországi gazdag zsidókat, akik váltságdíjat fizettek a németeknek. Azok a zsidó szabadkőműves finánctőkések azonban, akik hatalmas pénzösszegeket fizettek Adolf Hitler hatalomra jutásának elősegítése céljából, nem voltak hajlandók kiváltani a többi magyarországi zsidót, megszegve ezzel vallási kötelezettségüket. Az Ausztria–Magyarország lerombolása a zsidóság és a szabadkőművesség által címu könyv 10. oldaláról idézem Ovadia Joszef Izrael Állam korábbi szefárd főrabbijának bölcs ítéletét: “Az állítólagos
holocaust áldozatait »nem alaptalanul ölték meg. Azoknak a lelkeknek a
reinkarnációi voltak, akik előző életükben bűnt követtek el és olyan tetteket
vittek végbe, amelyeket nem lett volna szabad.«” A Csongrád Megyei Főügyészség, az 1993. június 25-i, a zsidó nép elleni izgatás bűntette miatti vádiratában, a következőképpen pontosan összegezi, amit az „Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom” című könyvemben írtam, és amiért vádat emelt ellenem: “Könyvében Mónus Áron minden eszközzel azt kívánja bizonyítani, hogy a zsidó eredetű, illetve zsidó befolyás alatt álló szabadkőműves szekta világuralomra tör, zsidó »uralkodóval« maga alá kényszerítve minden népet. A Szent Birodalmat tűzzel és vassal fogják fenntartani, a legförtelmesebb bűnök rendszeres és korlátlan elkövetésével a polgárok ellen, a zsidó kényúr trónján való fenntartása érdekében. »Izrael megváltásáról van szó más, főleg európai népek bukásának előidézésével.« (90–91. oldal)” A Csongrád Megyei Bíróság az 1993. december 8-án hozott, a zsidó nép elleni izgatás bűntettének vádja alól bűncselekmény hiányában engem felmentő ítéletében a következő lényeges tényeket állapítja meg rám vonatkozóan és a könyvemmel kapcsolatban: “Szabadkőműves dokumentumok másolatát, azok fordításait teszi közzé munkájában. (…) Munkájának összegzéseként célja a szabadkőművesség világuralmi törekvéseinek az olvasó elé tárása.” A „Les Secrets de l’Empire Nietzschéen” [A Nietzschei Birodalom Titkai] című francia nyelvű könyvemben hasonmás formában közölt, általában a szabadkőművesség és különösen a zsidó szabadkőművesség világuralmi törekvéseit bizonyító legfontosabb dokumentumok eredeti példányát a svájci páncélszekrényemből hazahoztam Magyarországra és letétbe helyeztem az Országos Széchényi Könyvtárban. E dokumentumok magyar nyelvű fordítása az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című könyvemben szerepel. A francia és a magyar nyelvű könyvemnek nemzetközi reklámozását elrendelte a Párizsi Bíróság, mielőtt a Csongrád Megyei Bíróság engem felmentett volna a közösség elleni izgatás bűntette miatt ellenem emelt vád alól. Ha a zsidók megtagadnák a szabadkőművességet, lemondva a világ feletti uralom megszerzésére irányuló törekvéseikről, akkor megszűnne az antiszemitizmus. Az 1991-ben megjelent Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom címu könyvemben felszólítottam a zsidókat a szabadkőművességtől való elhatárolódásra. Ezt a felszólításomat most megismétlem. Idézem François Trocase állásfoglalását, amelyet a fenti könyvének a 10. oldalán kiemeltem, és amelyet magamévá teszek: “Senki sem gondol arra, hogy emberevő szokásokat vezessen be a zsidókkal szemben. Egyszerűen csak azt kérik tőlük, hogy ne gyötörjék halálra a többi embert, hogy ne zsákmányolják ki őket annyi kegyetlenséggel.” A DÉLMAGYARORSZÁG című napilap 2002. december 28-i számának címoldalán cikk jelent meg „Eldobták az önkormányzat ajándékát Vásárhelyen – Széttépték a Sorstalanság köteteit” címmel. A hódmezővásárhelyi középiskolások joggal léptek fel Kertész Imre és az önkormányzat vezetősége által szított magyarellenes gyűlölettel szemben. A diákok e fellépést azzal a példaértékű, jelképes gesztussal tették, hogy a széttépett könyveket, mint szemetet, közterületen szétszórták. Más középiskolások annyira értékelték Kertész Imre Sorstalanság címu könyvét, amennyit az előállításához szükséges papír ér. Így az ajándékba kapott könyvet 200 forintért eladták az antikváriumnak. A DÉLMAGYARORSZÁG 2003. január 3-i számának címoldalán megjelent „Hétfőtől vizsgálat Sorstalanság-ügyben” című cikk, röviden összefoglalva, a következőkről tudósít: “A téli szünetet követő első tanítási napon, hétfőn reggel vizsgálat indul a vásárhelyi Kossuth gimnáziumban és szakközépiskolában a karácsonykor széttépett Sorstalanság-kötetek miatt.” Megjegyzendő, hogy az intézmény igazgatójának állása az önkormányzati közgyűlés többségének jóakaratától függ. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság közölte, hogy a könyvek széttépése nem bűncselekmény. Mégis, az önkormányzat vezetői, miután számolás nélkül szórták a közpénzt, hogy felerősítsék Hódmezővásárhelyen a magyar nemzet ellen Kertész Imre által kifejtett izgatás hatását, most megkísérlik terrorizálni, megfélemlíteni azokat a magyar ifjakat, akik szembeszállnak a nemzetünk ellen irányuló gyűlöletkeltéssel. Kertész Imre nem magyar író. Auschwitzról szóló írásai annyira távol állnak a magyar lélek, a magyar jellem, a magyar élet ábrázolásától, mint Alekszandr Alfredovics Bek, „A volokalamszki országút” című, 1948-ban magyarul megjelent regénye. Kertész képzeletbeli történetei a holocaust-romantikához tartoznak, amihez a magyarságnak csak annyi érdeke – negatív érdeke – fűződik, amennyi pénzt a holocaustipar kiprésel belőle. Kertész Imre Nobel-díjából Magyarországnak annyi haszna származna, amennyi adót a díjazott a magyar államnak fizetne. Jelen politikusaink azonban, sajnálatos módon, mentesítették adófizetői kötelezettsége alól, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy o nem magyar író. A Nobel-díjas holocaust-iparművész a Svéd Királyi Akadémián előadta, hogy ő kárt szenvedett a Rákosi-rendszertől is. A holocaust-iparművész úr tudomására hozom, ha még nem tudná, hogy mi magyarok is szenvedtünk a Rákosi-rendszertől, de sokkal többet, mint ő. Talán Rákosi Mátyás miatt is kellene, hogy kártérítést fizessünk neki és a holocaust-iparosoknak? Azt nem mondta el a svédeknek, hogy Rákosi Mátyás nemcsak kommunista, hanem zsidó és szabadkőműves is volt. Magyar azonban semmiképpen sem, bár magyar állampolgár igen. A SZOMBAT című zsidó folyóirat 2002. évi decemberi számának Kertész Imre a következőket nyilatkozta: “Én
Auschwitzot igazán a magyar kommunista diktatúrában értettem meg.” Ez a nyilatkozat megerősíti a holocaust-iparművész úr rágalmazó szándékát. Magyar kommunista diktatúra Magyarországon nem volt. Volt itt ugyan kommunista diktatúra, először 1919-ben, de azt zsidók, többnyire zsidó szabadkőművesek gyakorolták, élükön Kun Bélával és Szamuely Tiborral. Azután ismét volt Magyarországon kommunista rendszer 1944 után, időnként inkább diktatórikus, de azt megint zsidók működtették, miután hazánk a zsidók uralta Szovjetunió megszállása alá került. Feljelentésemhez csatolom a Legfőbb Ügyészség 2002. szeptember 10-én hozott, NF.4148/2002/2-I. számú határozatát, amely feljelentésemnek szerves részét képezi. Mellékelem (1) Molnár Balázs cikkét a Magyar Demokrata 2002/46. számából; (2) Szalay Károly cikkét a Magyar Demokrata 2002/51–52. számából; (3) a Szombat címu folyóirat 2002. évi decemberi számának egy példányát; (4) Ausztria–Magyarország lerombolása a zsidóság és a szabadkőművesség által címu könyv egy példányát. Tanúként megidézni kérem a következő személyeket a MAGYAR DEMOKRATA szerkesztőségéből (1062 Budapest, Andrássy út 124.): Bencsik András, Molnár Balázs és Szalay Károly urak. Másolatot kap a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság. A fentiek alapján feljelentést teszek nagy nyilvánosság előtt elkövetett közösség elleni izgatás bűntettének és hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt. Hódmezővásárhely, 2003. január 6. Tisztelettel: Mónus Áron Hódmezővásárhely Zrínyi utca 27. Tel.: (62)242 270; Mobil: (30)96 30 185 Honlap: www.monusaron.com; E-mail: monusaron@monusaron.com Úgy látszik, hogy a MAZSIHISZ-nek
nem tetszett a feljelentés, mert
Feljelentették Mónus Áront
2003. január 31. -- MNO Objektív Hírügynökség Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester közösség elleni izgatás és a város nyugalmának megzavarása miatt tett feljelentést a vásárhelyi ügyészségen és rendőrkapitányságon a röplapok terjesztői ellen. Mónus Áron, aki a többek között megjelentette Hitler MEIN KAMPF című könyvét is, úgy gondolja, hogy ’Kertész Imre könyvében valótlan képet festett a holokausztról, és egy nyilatkozatában felelősségre vonja a ma élő magyarokat is a zsidóság 1945 előtt elszenvedett sérelmeikért.’ Mónus minden vásárhelyi lakásba eljuttatta
annak a feljelentésnek a másolatát, amelyet közösség elleni izgatás alapos
gyanúja miatt tett Kertész Imre Nobel-díjas író ellen, valamint ismeretlen
tettesként azok ellen az önkormányzati vezetők ellen, akik karácsonyi
ajándékként a Sorstalanság köteteit adták a hódmezővásárhelyi
középiskolásoknak. Mónus Áron korábban az önkormányzati vezetőket hűtlen
kezeléssel meggyanúsítva is feljelentette a vásárhelyi ügyészségen. +++ És mikor hallgat a MAZSIHISZ?
Amikor Regős Péter a magyar nemzetet, a magyar nőket gyalázza … |