Mayer Amschel Bauer (Rothschild) ~ “Engedjék meg nekem, hogy valamely nemzet pénzét én kezeljem, és nem érdekel,

hogy kik vannak hatalmon.”

 

 

Rothschild, Haynau és a kékvérűek

 

(Hazánkért, 2003. július)

 

Mielőtt I. Mayer Amschel Bauer Rothschild 1812ben meghalt, hatalmas vagyonából pénzalapot létesített a zsidó nép felemelkedésének érdekében, és a Jewish World Empire (Zsidó Világbirodalom) megteremtésére. Pontosan nem tudjuk, hogy Rothschild halálának pillanatában mekkora vagyon maradt hátra, vagy hogy a mai mekkora lehet, de állítólag az egész világ gazdaságának a felét képezi.

Annak ellenére, hogy a bankárcsaládnak ma már többszáz örököse van, a vagyont továbbra is a papa kívánsága szerint, egyetlen személy kezeli, akit mély titokzatosság vesz körül. Megfigyelők szerint a hatalmas vagyont valutákkal való spekulációval és a háborúkból húzott haszonnal szerezték.

Mivel a mérhetetlen gazdagsággal politikai erő és hatalom is társul, kényük-kedvük szerint változtatják a valuták áremelkedéseit és zuhanásait. Ezek okozzák – többek között — gyakran a háborúkat és a gazdasági válságokat a világon.

Az első „király”

I. Mayer Amschel Bauer Rothschild (1743-1812) feleségül vette Gutter Schnapert, és házasságukból tíz gyermek született: öt fiú és öt leány. Az ifjú Rothschild rabbinátusi képzésben részesült és egy ideig, mint rabbi is működött, de szüleinek hirtelen halála miatt az életútja egészen más irányba terelődött: olcsó árucikkekkel és régi pénzekkel kereskedett. A bankári szakmát abban az időben vette fel, amikor Európát végigseperte a szabadkőművesek által, 1789ben kirobbantott nagy francia forradalom politikai szele.

A Jewish Encyclopedia írja róluk:

„Pénzkölcsönző, majd IX. Vilmos herceg (Landgrave of Hesse-Cassel) ügynöke lett. A herceg, apjának 1785-ben bekövetkezett halála után Európa legnagyobb, 40 millió dollár értékű vagyonát örökölte, amelyhez főként a brit kormánynak az amerikai függetlenségi forradalom leveréséhez kölcsönzött zsoldos hadseregei juttatták. 1806. júniusában, a harcok után Vilmos Dániába menekült és 3 millió dollárt M. Rothschildnél hagyott megőrzésre. A legenda szerint ezt a pénzt boroshordókba rejtették el a Frankfurtba beáramló Napóleonkatonák elől és Vilmos hazatérése után visszaadták.”

 

Jobbról balra: a gúnyrajz

III. Napoleont és James de Rothschild

bárót mutatja. A pénzeszsákon

lévő “Anlehen” szó “kölcsönt” jelent.

[forrás: Frederick Morton,

The Rothschilds, NY 1961]

 

A kékvérűek bankárai

Nos, legenda vagy igazság, egy dolog biztos: Rothschild Nathan megalapította a család londoni ágát. Az East India cégnél befektetett 800 millió font aranyat. A 19. század elején a Rothschild fivérek az európai uralkodók elsőszámú pénzkölcsönzőiként tettek szert hatalmas vagyonukra, és vasúthálózat-építő cégeket alapítottak. A bankházaknál gyakori eset volt, hogy egy és ugyanaz pénzelte mindkét harcoló felet, ugyanazon háborúba.

Valamikor tőlük függött Európa, és bankjaikon keresztül tartották kézben a politikai életet. Utódaik ma is élnek, nagy a befolyásuk és hatalmuk az egész világon. George Soros, aki őket is túl akarja szárnyalni, a legjobb úton halad!

 Például, az amerikai polgárháborút, amikor is Rothschild az északiakat, amerikai bizományosán, August Belmonton keresztül, a délieket pedig Erlangers, egyik Rothschild rokon által pénzelte. Közel kerültek Metternich herceghez, a bécsi kormány akkori külügyminiszteréhez is. Metternich Lothár Venczel herceg öntelt, gőgös, középkori hűbéri nézetekkel telített bürokrata volt, aki az adózó népnek még természetadta emberi jogát is tagadva, durva önkénnyel, közel három évtizedig hatalmaskodott fölötte. Nevét mindenütt gyűlölettel ejtették ki. Állásához az utolsó pillanatig ideges görcsösséggel ragaszkodott. Ártatlan emberek vérének kellett folynia, hogy a felzúduló népharag állásából elsöpörhesse.

A nagy rejtély

Addig, amíg a bankházak keresztény uralkodókat segítenek kölcsönökkel, hogy azok véres háborúkban egymást pusztítsák, az ügy tökéletesen rendben van. Ártatlan emberek pusztulása nem számít, csak az a fontos, hogy a kamatokat fizessék! A Rothschildek és Benjamin Disraeli brit miniszterelnök szoros együttműködésével sikerült megszerezniük a Szuezi Csatorna nevű cég feletti hatalmat.

Spekulációval az orosz nyersolaj, a dél-afrikai gyémántbányák és a dél-amerikai bányák területére is kiterjesztették pénzügyi hatáskörüket. Hatalmuk titka, akár a múltban, most is az állandó titokzatosság.

A Rothschild-család tagjai felmérhetetlen vagyonukat úgy tarthatták meg, hogy családon belül egymásból házasodtak. Ellenálltak a beolvadásnak, a keresztény vallásnak, és eleget téve a papa kívánságának, megtartották ortodox zsidó vallásukat. 

Haynau papája

IX. Vilmos, hesseni választófejedelem törvénytelen gyermeke volt Julius Freiherr von Haynau (17861853). Magyarországi működését még osztrák részről is meglepő hallgatás övezi. Karl von Schőnhals táborszernagy, a „fegyvertárs és jóbarát,” sok kiadást megért könyvében [Biographie des k.k. Feldzeugmeisters Julius Freiherr von Haynau, Wien 1875] megelégszik annak nagyvonalú megállapításával, hogy ~ „Nem ő volt a törvény, hanem csak a karja.”

Rudolf Bartsch főhadnagy, aki nagyon szerény lélekelemző módszerekkel közeledett a bresciai hiéna felé [Haynau. Eine psychologische Studie, Wien, 1907], az Aradi 13 esetében csupán annak közlésére szorítkozik, hogy ~ „Aztán elkezdődött, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.”

A későbbi táborszernagy, a hanaui zsidó gyógyszerész lányának, Rebeka von Lindenthalnak volt a törvénytelen fia. Apja Hesseni Vilmos őrgróf, majd herceg; minden jel szerint káplártermészetű, hiú, meglehetősen zsarnok, aki alattvalóit rendszeresen küldte zsoldos-katonának jó pénzért a brit hadseregbe.

Haynau az 1848as forradalmi időkben szolgálattételre jelentkezett Olaszországba, s ott harcolt az olaszok ellen. 1849. áprilisában a fellázadt Bresciát verte le és a felkelést a legvadabb kegyetlenséggel torolta meg, ezért Haynaut egész Európában, mint a „bresciai hiénát” emlegették. Olaszországból Magyarországba küldték s a magyarországi hadjárat teljhatalmú vezetésével bízták meg. Mint az ország teljhatalmú parancsnoka, rettenetes bosszút állt a magyarságon. Batthyány Lajos miniszterelnök, a 13 Aradi Vértanú és több mint száz magyarnak a kivégeztetése mélyen felháborította az egész művelt világot.

Tudjuk, hogy Haynaut a szabadságharc leverése és az egy ideig tombolni hagyott terror után viharos gyorsasággal nyugdíjazták, és kifizették 400 ezer arannyal. Ebből birtokot vásárolt Magyarországon, mint „új földesúr.” +++

 

 

 

nyitólap