(Hazánkért, 2003. július)

Az emberiség ellenségei

Napjaink politikailag helyes társadalmi kutatói és tudósai egyértelműen tagadják az emberi fajok létezését, mondván, hogy bolygónk egyéb élőlényein kívül csak egyetlen faj létezik: a homo sapiens, azaz emberfaj. De akkor hogyan osztályozzuk az emberfajon belül létező, egymástól – fizikailag, erkölcsileg és szellemileg – nagyonis eltérő embercsoportokat?

Az évszázad eleji müncheni teológus dr. Kofler megállapítása szerint egyes ember-fajcsoportok között lényeges fizikai, szellemi és erkölcsi különbségek tapasztalhatók. S akár tetszik egyeseknek, akár nem, egy-egy faj erkölcsi képességének különböző szintje is a fajbiológián és az örökléstörvényen alapszik.

A tudományos fajbiológia szerint egy embernek nemcsak a külseje, hanem az erkölcsisége, a jelleme, sőt szellemi képességei is szoros összeköttetésben vannak a vérében rejlő erőkkel, az örökléssel. Ki mit örökölt elődeitől, azt adja tovább az utódainak.

A kultúra, mint erkölcsi tényező – ellentétben a csupán testi jóléttel törődő civilizációval, — annyit jelent, mint hagyomány a múltból és fejlődés a jövő felé. A kultúra a jónak, a nemesnek, a szépnek a gyűjtése a múltból és ápolása a jövő számára. Nem ok nélkül, rendszerint azok a népek a legerősebbek erkölcsileg, amelyek őseik hagyományait és példáját ápolják. [Csoda, ha ellenségeink a magyarságból tűzzel-vassal ki akarják irtani a magyarságtudatot, gyalázzák őseit és múltjának hagyományait? ] Ugyanis, minden kultúra erkölcsi alapját csak a múlt eszményképeivel való szoros kapcsolat adhatja meg. Valójában csakis annak van kultúrája, aki az ember nemesítésére vonatkozó fogalmait családja, elődei, törzse, népe, faja nagyságának megértéséből és tiszteletéből meríti. Ilyen a földművelő nép régmúltból származó kultúrája. Az ilyen igazi tiszta kultúra egyenlő mértékben nyújtja a hagyományok jogait és kötelességeit. Csupán a hagyomány jogai és kötelességei adják meg minden kultúrának az erkölcsi létjogosultságát.

Erkölcsileg cselekedni, erkölcsileg érezni tehát nem jelenthet mást, mint gondolatban, érzésben, cselekedetben azonosulni az ősök hitével, lelkével, szellemével, színével és nem utolsó sorban vérével is. A család, a haza, a nép, a hit, a becsület és a hűség eszményképei egyedül ezen a gondolaton nyugszanak!

Aki eltűri, hogy idegen ámítók és csábítók megfosszák az elődeivel való együvétartozás érzésétől – legyenek ezek az elődök földművesek, polgárok, avagy nemesek – az elveszíti az összefüggést a saját kultúrájával és erkölcsileg támasz nélkül marad. Gyökér nélkül marad, akár az orkán által kicsavart fa, tehát pusztulás vár rá és utódaira. Ugyanis az erkölcstelen, nemzettudatától megfosztott nép gyenge és könnyen leigázható, rabszolgásítható.

Éles ellentétben a hagyományok és kultúra ápolásával, a nihilizmus világában minden társadalmi érték és norma megtagadását, a lét teljes értelmetlenségét valló felfogással találkozunk.

A teljes kultúra nélküli modernség – a nihilizmus – a nemzet fiait gyökértelenekké, hazátlan világpolgárokká, esetleg nemzetközi lumpenproletárokká süllyeszti. Ezt vegyék tudomásul mindazok, akik fej és vezér nélküli korunk erkölcsében tevékenykedő prófétáinak szavait lesik. Lehetnek ők az Emberi Jogok Ligájának élharcosai, bibliakutató teológusok, a Pen Clubok, Rotary Clubok szervezői, a világhódítók és szabadkőművesség nihilista előőrsei! (Ne feledjük, hogy nekik is vannak őseik, akiket követnek!)

A kultúrának – éppúgy, mint minden fajnak – elengedhetetlen feltétele az idő és az ápolás. Ezért csak bensőleg nemes lelkű embereknek van érzékük a kultúra iránt. Csak kultúrembereknek vannak olyan gátlásaik, amelyek embertársaiknak egyéniségével számolnak, és amelyek megkönnyítik a nihilizmus elleni harcot. Ezért a kultúrát fenntartó elemeknek mielőbb forradalmat kell hirdetniük a hírközlőszervek minden formáját felhasználó anarchista elemek ellen. Jogszabályokkal és törvényekkel kell végleg kisöpörni őket a társadalomból!

Minthogy a kultúra nemcsak hagyomány a múltból, hanem egyúttal fejlődés is a jövő felé, sohasem fordulunk a kultúrát alkotó fejlődés ellen, amennyiben az előnyös a nemzetre nézve, ám annál jobban a nihilista anarchizmus ellen, amelynek csak a pusztítás a célja. A kultúra elpusztul, megkövesedik vagy elrothad, - a faji örökösödés ellenére! – ha a folytonosságot biztosító fejlődés azt nem tartja életben. Tehát a kultúra nem kezdettől megszabott állapot, hanem folyton alakulóban van.

A másság tiszteletét hirdetők nemzetünket képmutató jelszavakkal, megvesztegető ígéretekkel, alattomos eszközökkel – saját érdekükért – próbálják megreformálni, modernizálni, valójában azonban szétzülleszteni, szellemileg és erkölcsileg gyökértelenné tenni azáltal, hogy velünk mindig a burjánzó racionalizmus és anyagiasság fojtogató mocsárvirágát szagoltatják. Fel kell ismernünk, hogy ők a leggonoszabb ellenségeink.

A felettük való győzelmünk, tehát megmaradásunk érdekében most a legfontosabb feladatunk.

A rombolás nem napjainkban kezdődött! Kétszáz évvel ezelőtt látott napvilágot ama gondolat, hogy az emberiséget a lényétől teljesen idegen, romboló eszmékkel fertőzzék meg, s romlott, lélektelen, álcivilizációt erőszakoljanak a társadalomra. A kétszáz évvel ezelőtti események egybeesnek a szabadkőművesség dudváinak burjánzási időpontjával, — a véres francia forradalommal – amely a szabadság, az egyenlőség és a testvériség hangzatos, de hamis jelszavát hirdette, az egyenjogúsítás és a liberális áldemokrácia bekövetkeztével!

Nem kell kibetűzni azt, hogy kicsodák e reformeszmék hirdetői, az ősi kultúránk és erkölcsünk ellen indított harc vezérei! Nézzünk körül, hogy kik bitorolják a hírközlőszerveket, a szórakoztató ipart, a sajtót és a könyvkiadást, amelyeken keresztül szüntelenül csepegtetik a már önvédelemre se képes nemzetbe az Új Világrend minden átkozott modernségét: az anyagias szellemet, a züllést, az erkölcstelenséget, a kábítószerek használatát, a hagyományainkban való kételkedést, őseink gyalázatát, a teljes nihilizmust.

Ma a világ egész hírszolgálata teljes egészében ’az egyenjogosultak’ kezébe került. A kétszáz évvel ezelőtti egyenlősítés kizárólag egyetlen népfaj javára érvényesült. Ők irányítják a világ legtekintélyesebb távirati irodáit – többek között a Reuter, az Associated Press hírügynökségeket – valamint a távíró, rádió- és televízió-szolgálatot is. Tehát az átlag embernek nincs menekvése a tömény agymosás elől! A világ eseményeiről érkező híreket csak az ő szűrőjükön át kapjuk meg és a társadalom csak azt tudhatja meg, amit ők alapos hamisítások után jóváhagynak.

Ügynökeik szétbomlasztják a magyar családokat, elpusztítják a hűség és a hit kötelékeit, aláássák az erkölcsöt, az erényt és a jellemet. Százféle aljas csábítási eszközzel – kábítószerekkel – igyekeznek lezülleszteni ifjúságunkat, s nevetségessé tenni a kultúránkban gyökerező világnézetet. Közben nemzetünket az elégedetlenség, a bizonytalanság és a kétségbeesés emészti, hisz’ a jövő oly kilátástalanná vált.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy hazánk szomorú sorsát évszázadok óta a mai napig, nagyban befolyásolták/ják az imént felsorolt tényezők. Például, a közvélemény szerint „a mai ENSZ előfutára, az egykori Népszövetség a három nagy ember Woodrow Wilson, Clémençeau és Lloyd George alkotása volt.” Hát nem egészen!

• Nahum Sokolow cionista vezér:

“A Nemzetek Szövetsége [az ENSZ előfutára-tj] zsidó elgondolás, amit 25 éves harc után végre sikerül megvalósítanunk. Jeruzsálem egy napon majd a világbéke központja lesz. Amit mi zsidók, kemény küzdelem után megvalósítottunk, azt halhatatlan vezérünknek Herzl Tivadarnak köszönhetjük.” [New York Times, 1922.08.28.]

A Népszövetséget valójában a háttérben a szabadkőművesség parancsára [lásd az Entente-szabadkőművesség 1917. évi június hó 28-30-án kelt titkos jegyzőkönyvében] három befolyásos egyén tartotta ‘szenteltvíz’ alá, s valamennyien a fentnevezett nagy emberek titkos tanácsadói voltak: Bernard Baruch, az amerikai vasúti szervező és gazdasági diktátor, Mandel Georges, a francia nacionalisták /!?/ vezetője és Clémençeau titkára, angol részről pedig Sassoon szíriai zsidó bankár és ópiumkereskedő. Valamennyien világpolgárok voltak, akik az őseiktől örökölt, a nemzeti vallásuk által befolyásolt hagyományok szerint éltek a politika sötét világában. Ezeknek mételyező szelleme tovább burjánzik a mai politikusok felfogásában, világnézetében, akik az európai olvasztókondér felé terelnének bennünket! De milyen jogon?

Az európai integráció szótár szerinti meghatározása:

„A nyugat-európai tőkésállamok egyetlen közös államban való egybeolvadásának, Európai Egyesült Államok létrehozásának szükségességét hirdető eszme, amely szerint az egyes tagállamok fokozatosan lemondanának nemzeti önrendelkezésükről a közös állam javára.”

Gondoljuk át ezeket a végzetes szavakat! Vajon ezt és így akarod magyar nép? Miért menjünk Európába?

A szabadkőműves-kommunista Horn Gyula szerint,

„a román-magyar egyezmény kapukulcs a két országnak a NATO-ba és az Európai Közösségbe való belépési szándékaihoz. A stabilitás (biztonsági állapot) előfeltétele Közép-Kelet-Európában pedig csak a modernizálással érhető el. És a modernizáció legfontosabb eszköze az integráció (európai egyesülés).”

Ha nagyon akarták volna Magyarország modernizálását, akkor megoldhatták volna azt úgy, hogy a világbanktól felvett csillagászati kölcsönöket befektették volna az ipar fejlesztésére! De ugye, mint tudjuk, nem ez történt, hanem a felvett milliárdok bizonyos zsebekben vagy külföldi bankszámlákon kötöttek ki! Tehát, Pufajkás elvtárs ne beszéljen modernizálásról!

A bizonytalanságba zuhant, önvédelemre képtelen, nemzettudatától megfosztott nemzetet az Európai Közösség nagy olvasztókondérjába való menetelésre kényszerítik azok, akik a háború vége óta alaposan tönkretették az országot. Az ott uralkodó állapotok biztosítják, hogy nem lesz több különbség nemzetek és fajok között. Mit jelent ez és honnan, kitől származik e gondolat?

A cionizmus atyja Theodore Herzl

disznóölőkéssel szabdalná az országot.

Kép: A Mónus Áron fordításában

magyarul 2001-ben Magyarországon

kiadott, François Trocase:

“Ausztria-Magyarország

lerombolása a zsidóság és

a szabadkőművesség által”

(L’Autriche Juive, Paris 1899)

című könyvének a borítólapja.

Mónus Áron honlapja:

>http://www.monusaron.com<

Az évszázad elején a Páneurópa Mozgalom élén a bécsi Coudenhove-Kalergi Richard Miklós gróf díszgój állt, akinek japán nő volt az anyja (ma az Európa Parlament feje Habsburg Ottó főherceg!). A felesége Roland (Klausner Ida) akkor közismert zsidó színésznő, a páneurópai szervezet mozgató rugója volt.

A köztudottan szabadkőműves Coudenhove –Kalergi 1926-ban hívta össze Bécsbe az első Páneurópa Kongresszust, amelynek közönsége négyötöd részben a választott nép fiaiból került ki! A gróf a zsidó Bécsi Szabadkőműves Újság 1923. évi október 19-i számában a következőképpen merészkedik jövendölni:

„A jövőbeni ember keverék faj lesz! Európa számára kívánok egy eljövendő eurázsiai-negroid fajt, hogy a személyiség sokoldalúsága biztosítva legyen. A vezetőket majd zsidók adják, mert a jóságos Gondviselés Európát a zsidókkal, mint új ésszel megáldott nemes fajtával ajándékozta meg.”

Milyen jogon, miféle törvények alapján hatalmazza fel önmagát akárki arra, hogy a saját elképzelései szerint keverjen emberfajokat?

Bizonyos népek „messiást” várnak, mégpedig olyan messiást, akinek „az eljövendő korszakában már nem lesz több különbség zsidók és nemzsidók között.” [Judaism, Vol.13/No.2/1964 ~ 142.old.]

Lapzárta után érkezett otthonról az alábbi közlemény, amely azért illik Coudenhove-Kalergi látomásához, mert az általa alapított mozgalom mai ügynökei továbbra is tevékenykednek az “eurázsiai-negroid faj” megvalósításán Európában. Nem ismerjük a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tagságát, de nem is ez a lényeg, hiszen a szövetség neve pontosan mindent elárul róluk! A NATO és az Európai Unió évek óta tartó propaganda miatt tisztánlátását vesztett gyanútlan magyart -- aki sohasem hallott a grófról, nem is beszélve a látomásairól -- megetetik a szépen hangzó “leomlanak a határok és újjáépülhetnek a nemzeti kapcsolatok” csali meséjével. 1920-ban is határokat bontottak és most is!

Itt van a bizonyíték, hogy a jól megszervezett Kisantant szabadkőműves-marxista világpolgár-ügynökei -- a benesek és a masarykok tanítványai, a külföldön nyüzsgő oláh pópák -- még ma sem hagyják abba a száz évvel ezelőtt kitervezett munkálatokat: Magyarország és a magyar nemzet teljes elpusztítását.

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége

(MEASZ) közleménye

[Forrás: Országos Sajtószolgálat]

“A MEASZ elnöksége aggodalmának ad kifejezést,

amiért és ahogyan a nacionalista jobboldali erők

a 83 esztendővel ezelőtti trianoni döntések elleni

tiltakozást felelevenítik. Teszik ezt akkor, amikor

hazánk és szomszédaink között az európai uniós

tagság elnyerésével -- várhatóan egy évtizeden

belül -- leomlanak a határok és újjáépülhetnek

a nemzeti kapcsolatok. A határrevízió gondolatának

napirendre tűzése csak elszigetelheti Magyarországot

és megnehezítheti a nemzeti kapcsolatok

akadálymentessé válását.”

Budapest, 2003. június 5.

MEASZ elnöksége nevében

Hanti Vilmos

Miközben szükségünk van a nemzeti összefogásra, sajnos, ellenségeink leghatásosabb fegyvere az újonnan megalakult védelmi mozgalmainkba és csoportjainkba való beszűrődés. Ügynökeik mindenütt jelen vannak, és mint a kívülről egészségesnek látszó gyümölcsöt, belülről rothasztják szét. S ha e jelenséget még mindig nem ismerjük fel, akkor újra és újra megismétlődik velünk az, ami ellen -- nemzetünk és hazánk elpusztítása ellen -- harcolunk. +++

nyitólap

havilap