(Hazánkért, 2003. március)

 

Válasz egy drótpostán érkezett hazai körlevélre

 

Párhuzam: Lidice és 9/11

 

 

“Az állandóan tévéjüket bámuló elhízott amerikaiakat nem érdekli az, hogy a most élő legidősebb generációk [nemzedékek-szerk.] életében annak idején az európai nemzeteket, különösen a kelet-európaiakat, “leradírozta a térképről” a 2. világháború.

Lidice egy határállomás volt Németország és Lengyelország határán, amely ellen Hitler áltámadást szervezett provokatőreivel, hogy ezzel nyerjen ürügyet a 2. világháború beindítására. [...?] Szerepét játszva a színdarabban, bejelentette, hogy Németországot Lengyelország felől támadás érte, ezért Németország háborúba került Lengyelországgal. Így aztán beindította úthengerét, a Wehrmachtot. A német államgépezet, különösen a legfőbb tisztviselői és a parancskiadók, érintettek voltak ebben a “csalásban”, amely a szörnyűségek tárházának kapuját feltáró kulcs lett.

Ne legyünk naivak, bábok, akik nem is sejtik a kulcsfontosságú eseményeket: a mai történelmi valóságban az történt, hogy az USA elnöke azt jelentette ki a szept.11-i eseményről, hogy az *az amerikaiak szabadságát gyűlölő muszlimok tette* volt. Ez a szörnyűség az ő birodalmának közepén, New York városában, történt, ahol (állítólag) ő az első számú főnök.[...?]

Mi a helyzet az ő felelősségével? Elrendelte kemény és alapos vizsgálatot arról, hogyan is történhetett és történt a szept.11? Ó persze, valamit elrendelt, de akik igazán utánanéztek, úgy ítélik meg, a vizsgálat nem végzett alapos munkát. Nem volt eléggé részletes. “Valami” volt, de nem igazi, nem teljes vizsgálat.

Lidice kiváló ürügyül szolgált Hitlernek, hogy háborúzzon, a 9/11 ugyanez Bushnak. A “szabadságunk gyűlölőiről” beszélni vicc. Ez az ócska szólam senkinek sem fog érthetővé tenni semmit (kivéve a lusta elméket, akik beérik ennyivel is). Ha viszont valaki Szeptember 11-et úgy mutatná be, hogy az Bush Lidicéje, amellyel háborúba léphet most, a jelenben az arab világgal - az már nem vicc, hanem komoly gondolat.”

K.Zs. közép-európai “megfigyelő”

 

 

 

Tóth Judit

 

A fenti írást K.Zs. magát „történész”-nek nevező honfitársunk röpítette szélnek internetes körlevelében, angol fordításban is, amelyben megpróbál párhuzamot vonni Hitler és G. W. Bush között.

Először is: “G.W. Bush birodalmának közepén, New York városában, ahol (állítólag) ő az első számú főnök,” nem Bush a főnök. Már ennyire a feledésbe merült volna Sharon őszinte nyilatkozata, hogy “Mi irányítjuk Amerikát!”? Bush nem a főnök, hanem közönséges piszkos munkát végző “sábesz gój”, aki mögött ott vannak a tanácsadók, a nyomást gyakorlók, a kettős állampolgársággal rendelkező igazi terroristák. Mert amikor Sharon izraeli elnök odakiáltja Bushnak, hogy „Ugorj!”- akkor Bush alázatosan megkérdezi: „Milyen magasra ugorjak?”

Azt, hogy ki a felelős a második világháború kirobbantásáért, nem lehet elintézni két mondatban! Éppen ezért szükségét látjuk, hogy e rövid tanulmánnyal rávilágítsunk a második világháború kirobbantásának okaira és szereplőire.

Azt nem tudjuk, melyik történelemkönyvben jegyezték fel, hogy ‘Hitler Lidicében áltámadást szervezett volna provokatőreivel’, viszont tény: a németek a falut valóban a földdel egyenlővé tették, lakosságát elpusztították. A háborúnak több oka volt, de Lidice nem volt az egyik! Az igazság kedvéért, a “provokatőröket” a Szövetségesek oldalán kell keresni!

És napjainkban nem történnek hasonló esetek? Ceaucescu nem talajgyaluzta az erdélyi magyarok otthonait? Clinton utasítására és amerikai nép pénzén a NATO nem tette-e a földdel egyenlővé Koszovót? Közel-Keleten, ahol Ariel Sharon izraeli miniszterelnök parancsára palesztinok elleni megtorlások – talajgyaluzások, bombarobbantások, lakóházak szétrombolása – egyszóval a palesztin nép teljes kipusztítása vannak napirenden!?

 

 

Megtorló rendszabályok Lidice ellen

1942.  június 24.

A Titkos [SS] Államrendőrség vezető szerve, Prága

 

Dr. Geschke jelentése - „A Führer parancsára a csehországi Lidice község ellen megtorló rendszabályok hajtattak végre, mert szökevény cseh ejtőernyős ügynökök, angol repülőgépekről leugorva ebbe a községbe futottak és az angliai cseh légióban szolgáló falubeliek rokonai és a község lakóinak nagy része támogatták őket.”

[N.B. - Érdekes, hogy a szegedi könyvtár a fenti kitételt, minden írott forrásra alapozott bizonyíték nélkül tagadja, mondván: *Ez az indoklás nem felel meg a valóságnak.* -tj]

 “A község, amely 95 házból áll, a földig leégettetett, 199 tizenöt éven felüli férfi a helyszínen agyonlövetett, 184 nő a ravensbrücki koncentrációs táborba, hét nő a theresienstadti rendőrségi börtönbe, négy terhes asszony a prágai kórházba, 88 gyermek Litzmannstadtba szállíttatott, míg hét, egy éven aluli gyermeket egy prágai otthonba vittek. Három gyermeket németesítés céljából az ó-birodalom területére szállítottak. Egy súlyosan beteg nő a kladnói kórházban fekszik.” [1]

 

 

 

 De nézzük, hogy a téma kapcsán mit ír egy igazi történész, David Irving:

„1942. januárjában Canaris [2] tábornok figyelmeztetett az első szövetséges ügynökök megérkezésére Dániába; közülük kettő ejtőernyővel ugrott ki egy repülőgépből Koppenhága déli részén, december 28-án. De mivel az egyik ejtőernyő nem nyílt ki időben a corpus delictit a dán rendőrség másnap reggel megtalálta – pisztolyokkal felszerelve, távíró-adókészülékkel stb… Májusra a Szövetségesek titkosszolgálata már Norvégiában is működött: repülőgépeket robbantottak fel, és német tiszteket gyilkoltak meg.

Május 27-én Reinhard Heydrich [2] SS tábornokra rálőttek, amikor Prágába vonult nyílt Mercedes kocsiján. Ebben a piszkos földalatti háborúban a Szövetségesek célja volt – amit később aztán be is vallottak – *Európát lángra gyújtani, és kierőszakolni a Hitler által is támogatott barbár náci ellenintézkedést a helyi lakosság ellen.*

A németek Heydrich halálát úgy bosszulták meg, hogy a Lidice nevű falut megsemmisítették, mert a lakosság külföldön kiképzett cseh származású partizán gyilkosokat bujtogatott.” [3]

1933: A zsidóság hadat üzen Németországnak

A nemzetközi bankárok befolyása alá került amerikai vezetés köztudottan több évtizedes jelenség volt, de Roosevelt második elnöksége alatt már egészen feltűnő. A politikai légkört figyelő John Beaty tábornok szerint Rooseveltnek az USA nagyvárosaiban szervezkedő zsidóság adta a hatalmi lehetőséget, amihez az elnök a körmeszakadtáig ragaszkodott.

Az elnök környezete már 1933-tól kezdve céltudatosan készítette elő a Washington-Moszkva tengelyt, s így bontakozott ki Roosevelt világpolitikai alapelve miszerint: a világbékét az USA és a Szovjetunió biztosítja.

Az ’International Jewish Boycott Conference’ csúcsértekezletét Hollandiában rendezték meg 1933 nyarán Samuel Untermeyer -- a ‘World Jewish Economic Federation’-- elnöksége alatt. Miután visszatért az USA-ba, Untermeyer beszédet mondott a WABC rádióállomás műsorán, amelynek szövegét a The New York Times is közölte 1933. augusztus 7-én. A beszédben kiemelte a világ zsidó-arisztokráciáját:

¨„Az emberiségért vívott szent háborúba léptünk. Valamennyien, zsidók és nemzsidók egyaránt, mindazok is, akik eddig még nem tették meg, haladék nélkül lépjenek be e szent háborúba. Fajunk árulóinak tekintjük azokat a zsidókat, akik erre nem hajlandóak.”

1934. januárjában a ’Cionista Revizionizmus’ alapítója Jabotinsky meg ezt írta a Natcha Retch nevű kiadványban:

¨„Németország ellen hónapok óta folyik közösségeink harca; konferenciák, szakszervezetek, és a világ zsidósága. Mi fogjuk elindítani a világ szellemi és anyagi háborúját Németország ellen.”

„Hitler nem akar háborút, de majd előbb vagy utóbb úgyis belekényszerül, ha nem az idén, akkor később,” – írta vitriolos tollával Emil Ludwig a Les Aniles folyóirat 1934. júniusi számában. [Cap.A.H.M. Ramsay, The Nameless War, p.54]

 

v

 

Amerika párizsi követe, William C. Bullit már 1939. június elején tudta, hogy Lengyelország provokáltatásával Hitlert rövid időn belül beugratják a háborúba azzal, hogy a szövetségesek Varsónak megígérik: *ha Lengyelország bajba kerül, majd jönnek a felszabadítók.*

Az 1919-es a Versailles-i béketárgyaláson a ‘Danzig Folyosó’-nak nevezett német földet Wilson amerikai elnök — a talmudista bankárok nyomására — a lengyeleknek ajándékozta azzal a céllal, hogy Németországot kettéosztva, erejét gyengítsék. Ennek ellenére a németek és a lengyelek békésen akartak megegyezni abban, hogy a Németországot kettévágó Danzig Folyosót a németek is használhassák. De még mielőtt aláírásra sor kerülhetett volna, a lengyelek Angliával titkos egyezményt írtak alá 1939. augusztus 25-én, amelyben Anglia a legmesszebbmenőkig biztosítja részükre a támogatását abban az esetben, ha Hitler megtámadná Lengyelországot. Ezzel a „biztosítékkal” a zsebükben, a lengyelek megszakították a tárgyalásokat a németekkel, akik megdöbbenve fogadták a hirtelen változást.

A harmincas években Hitler úgy vélte, hogy ‘a Kommunizmus nem egyéb, mint nemzetközi zsidó bankárok összeesküvése az emberiség rabszolgásítására, s hogy egyeduralmat kaparintsanak meg a világ pénzügyei felett’. Mivel Londonban Neville Chamberlain angol miniszterelnök egyet értett ezekkel a nézetekkel, Hitler szövetségre akart lépni Angliával a Kommunizmus ellen. Azonban a bankárok meghiúsították a leendő szövetséget, és az eredeti forgatókönyv -- Németország Anglia ellen érvényben maradt. Ezután Hitler megnemtámadási szerződést kötött Sztálinnal 1939. augusztusában. 

Angliának nem volt szándékában a lengyelek megsegítése, tehát tudatosan becsapta őket, amikor védelmet ígért Hitlerrel szemben. Mivel Lengyelország visszalépett a Danzig Folyosó kérdésének megoldásától, Hitler 1939. szeptember 1-én hajnalban, a lengyelek kihívó magatartása miatt, megtámadta Lengyelországot és önkényesen bevonult a területre, amire Anglia hadat üzent Németországnak. Ezzel a talmudisták régi álma vált valóra, s akárcsak 1917-ben, Európa mégegyszer lángralobbant, ezúttal a második világháborúval. Az események egész menetrendjét tulajdonképpen Manhattan néhány bankára tervezte meg.

Azzal, hogy Amerika belépett a háborúba, Roosevelt elnököt nagy felelősség terheli azért, ami napjainkban történik a Közel-Keleten. Hitsorsosainak nyomására Roosevelt vitte bele Amerikát a második világháborúba – aminek egy másik kezdőpontja Pearl Harbor-ba vezetendő vissza.

Az Egyezmény

Japán és Németország között egyezmény volt, miszerint:

‘amennyiben egyiküket egy harmadik hatalom megtámadja, akkor a másik azonnal a segítségére siet.’

 

Az amerikai nép csak akkor volt hajlandó a háborúba való belépésre, ha először támadás éri Amerikát. Ezért Rooseveltnek valamilyen kihívásra volt szüksége, amit úgy alkalmazott, hogy a Kínával harcban álló japánoknak megtagadta a háborúhoz szükséges nyersolaj, vas, acél és egyéb kellékek szállítását. A csalétek megtette a hatását!

Japán 1941. december 7-én ezért meglepetésszerűen megtámadta a Pearl Harbor-ban állomásozó  amerikai flottát, 18 hadihajót és 188 repülőgépet megsemmisített, és kétezer embert elpusztított. Amerikának mostmár végre volt ok, hogy belépjen a háborúba, nemcsak Japán ellen, hanem annak szövetségese Németország ellen is. Bár Washingtonban sokáig azt híresztelték, hogy ‘senki nem tudott előre a japánok terveiről’, de öt évtized elmúltával -- okmányok és bizonyítékok alapján -- mégis kiderült, hogy Roosevelt közvetlen környezetében már jóval előre tudtak a japánok készülő támadásáról.

Ami Pearl Harbor-ban történt, nem volt véletlenség, hanem az USA magas beosztású politikusai és nemzetközi bankárok által gondosan előre kidolgozott tervezet. Pearl Harbor volt a legjobb és az egyetlen eszköz, amivel -- a hangulatkeltések ellenére -- a határozatában ingadozó amerikai népet meggyőzte arról, hogy Amerikának be kell lépnie a háborúba. (A témához ajánljuk Robert B. Stinnett “Day of Deceit: The truth about FDR and Pearl Harbor” című könyvének elolvasását.)

v

 

Trygve Lie norvég szocialista politikus, aki az ENSZ főtitkára volt 1946 és 1953 között, mondotta a háború befejeztével:

“Több alkalom is adódott fegyverszünetre a szövetségesek és a központi hatalmak között, de semmit nem engedtek, hogy megakadályozza a végső nagy győzelmet.” /New Republic, 1946.okt.28/

 

Mielőtt 1943 őszén Churchill Londonból értekezletre utazott Roosevelt-hez a kanadai Québecbe, a Time folyóirat egyik újságírója megkérdezte:

- “Tervez-e Ön felajánlani békefeltételeket a németeknek?

Churchill: - “ Te jó ég, dehogy, hiszen azonnal elfogadnák!” /Time, 1943. aug.30/

 

Ez talán politikai viccnek is beillik, de amit Bernadotte E. Schmitt tanár úr mondott 1941. december elsején az University of Chicago hallgatósága előtt, már sokkal súlyosabb kijelentés,

‘Németország lakosságának a számát le kell csökkenteni 30 millióval, és az országot zöldségtermelő gazdasággá változtatni.’

A jóságos tanár úr a módszer kivitelezését akkor még nem részletezte, mindenesetre a mesterséges tömegéheztetés gondolata – mint Sztálin csinálta a több mint 8 millió ukránnal? -- felmerült, s mint javasolta:

“Mivel Európában 45 millió angol, 45 millió olasz, 40 millió francia és 30 millió lengyel él, szemben a 80 millió némettel, Európa egyensúlya, csak 50 millió némettel, tartósabb lenne.” [4]

 

[Schmitt arra már nem tért ki, hogy hány millióval kellene csökkenteni az Európát lerohanó szovjet kommunistákat!]

Az ördögi elgondolással Theodore Newman Kaufman foglalkozott tovább a “Germany must perish”- Németország pusztuljon [5] című könyvében, amelyben ezt írta:

‘az egész felnőtt német lakosságot sterilizálni kell, mely művelet három év alatt megvalósítható.’

 A könyv ismertetőjét a The Time is közölte, 1941. március 24-én.

Anglia hadat üzen Németországnak

Mivel Hitler nem akart háborút, ürügyre sem volt szüksége! Azonban joggal, azt sem volt hajlandó elfogadni, amit a győztesek műveltek Németországgal Versailles-ban az első világháború után.

Truman elnök egykori hadügyminisztere James V. Forrestal írja 1951-ben megjelent naplójában:

’Chamberlain beismerése szerint Angliát és Franciaországot Roosevelt és az őt uraló néhány zsidó Wall Street-bankár valósággal belehajszolta a Németország elleni háborúba. A bankárok között nagy szerepet játszott Bernard Lazare is, aki 1917-ben Lenint több millió dolláros adománnyal segítette hatalomhoz.’

Nem felejtjük: Roosevelt után Harry S. Truman is hozzájárult az egész emberiség biztonságát fenyegető tragédiához azzal, hogy annak idején jóváhagyta, hogy a független Palesztinát lerohanja 800 ezer idegen katona. [6]

James V. Forrestal naplójából azt is megtudjuk, hogy Amerika londoni nagykövete Joseph P. Kennedy mondta neki:

“Chamberlain angol miniszterelnök kijelentette - ’Amerika és a világzsidóság hajszolta be Angliát a háborúba.’”

 

Majd egyik barátjának, 1944-ben írt leveléből idéz:

„Úgy gondolom, hogy amikor egy amerikai azt javasolja: cselekedjünk a saját biztonságunk érdekében, akkor őt fasisztának vagy imperialistának bélyegzik. De amikor Uncle Joe javasolja, hogy szüksége van a Balti államokra, fél Lengyelországra, az egész Besszarábiára és a Mediterránban kikötőre, mindenki rajong a ragyogó elgondolásért, hiszen tudja, hogy mit akar.”[7]

v

Hogyan vették rá Szaddámot Kuvait megtámadására?

És ez volt a provokáció magasiskolája! - Id. G.H.W. Bush elnök volt az, aki Szaddámot Kuvait lerohanásáért Hitlerhez hasonlította, aki egykor a Rajna-vidéket foglalta el.

April Glaspie Amerika iraki nagykövete, 1990. július 25-én hivatalos úton tudatta Irakkal, hogy az USA nem fog beleavatkozni, ha az 1919-ben angolok által teremtett ‘Kuvait’ föld visszatér jogos történelmi tulajdonosához, Irakhoz. Glaspie biztosította Szaddámot, hogy az USA ezt területi belügynek tartja, s nem fog beavatkozni.

“Az Egyesült Államoknak nincs véleménye az Önök arab-arab nézeteltéréseivel szemben illetve a Kuvait-Irak határkérdéssel kapcsolatban. James Baker külügyminiszter azt kérte, hogy kihangsúlyozzam Önnek: Kuvaitnak semmiféle kapcsolata nincs Washingtonnal.”

E diplomáciai találkozás után nyolc nappal Szaddám megtámadta Kuvaitot, miután id. George H. W. Bush akkori elnök kirobbantotta az Öböl-háborút 1991. január 17-én.

Ezen az alapon dobta ki Irak az idegeneket az angol-teremtett ‘Kuvaitból’, napokkal az USA Külügyminisztériumától és Glaspie követtől kapott bátorítás után, pontosabban augusztus 2-án. Irak bízott abban, hogy az értesülés megbízható, hiszen akkortájt az USA elnöke Bush jelentős katonai segéllyel és az amerikai Földművelési Minisztériumtól kapott nagy kölcsönök útján, nagymértékben támogatta Irakot, és hivatalos diplomáciai közleményekkel, amelyek ugyanazt a célt szolgálták. Tény, hogy a világ nyersolajtartalékának 25%-a Kuvait birtokában van. +++                                                                          

 

Jegyzetek:

1. forrás: *http://www.bibl.u-szeged.hu*

2.  Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942), német SS-vezető. Hitler hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosságát, a nőket és gyermekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.”

 - Canaris Wilhelm (1887-1945), aki egész életében mélységesen gyűlölte a kommunizmust, a második világháború kitörése előtt, a német titkosszolgálat tagjaként Hitler mellett tevékenykedett. Később azonban fokozatosan csalódott Hitlerben és titkos tudósításokat adott át a rendszer ellen szövetkezőknek, Ludwig Beck, Carl Goerdeler és társainak. Az SS-titkosszolgálat nyomozást indított Canaris ellen, s a naplóiból kiderült, hogy már 1938 óta dolgozik Hitler-ellenes cselszövésen, ezért 1945. április 9-én kivégezték.  *http://www.bibl.u-szeged.hu*

3. David Irving, Hitler’s War – 1938-1942, Kiadás: Hong Kong, 1977/389. old.

4. Time, History Lesson, 1941. dec.1.

5. Newark, New Jersey, Argyle Press, 1941

6. Benjamin Freedman – ‘Zionism: the Hidden Tyranny’, page 8 – 9.

7. John Beaty, The Iron Curtain over America, p.67.

          *The Forrestal Diairies, The Viking Press, NY, 1951.

 

 

nyitólap