|
(Hazánkért, 2003. szeptember) Nemzetközi
bűnözők irányítják a világot?
Akik valamennyire figyelemmel kísérik az elmúlt évek nemzetközi eseményeit, tapasztalhatják, hogy olyan különös és szörnyűséges dolgok történnek körülöttünk, amelyek – főleg ha családunk jövőjére gondolunk — félelmet és aggodalmat keltenek bennünk. Annak ellenére, hogy egészen pontosan nem nevezhetők meg kik az okozói e szokatlan, az emberiség létét veszélyeztető életmódnak, de annyit láthatunk, hogy sötét háttérkormányok titkos erői működnek – a társadalom nagy részének a tudomása és belegyezése nélkül! Az amerikaiak már régen elvesztették az irányítást a saját sorsuk felett! Tudniillik, akikről korábban azt hitték, hogy az állam bajainak az orvoslói, azokról kiderült, hogy titokban éppen ők a bajok előidézői, mert a megoldásra váró kérdések nagy részét éppen Washingtonban gyártották, illetve súlyosbították a kormány beavatkozásával és mesterkélésével. Ezek közé sorolhatók többek között: • faji kisebbségek és vallások közti ellentétek
szítása, • tervszerű és erőszakos fajkeverés, • megfelelő terep a fokozódó bűnözéshez, • nyilvános iskolák tekintélyének a lejáratása, • az erkölcs tervszerű bomlasztása: pornográfia, kábítószerek, művi elvetélések, a homoszexualitás
népszerűsítése A
hatalom Sóhivatala így oldja meg a társadalom nehézségeit!
Amikor legközelebb az UNICEF adományodért kopogtat az ajtódon,
gondolj arra, hogy ennek a jó hírnevű nemzetközi intézménynek vannak nagyon sötét
oldalai is!
A bizonyos “baráti ország” megszállása alatt álló Washingtonban a liberalizmussal még a törvényes védelmet is megsemmisítették: az országot elöntötték a szemérmetlenség égig tornyosuló szennyhullámai, valamint a csatornákból előbújt trágár szavak döglegyei, amelyek szemetjükkel szórták tele a sajtó lapjait és a hírközlőszervek éterhullámait is, — a hollywoodi szennyfilmekről nem is beszélve! Biztosak lehetünk abban, hogy amikor utódainkat majd ezeknek az intézkedéseknek a pusztító forgószele utoléri csodálkozni fognak, hogy mai nemzedékünk miért volt képtelen felfogni azt, ami most a szemeink előtt történik. A valóságban nagy gonddal elkészített tervezetnek vagyunk a szemtanúi és az áldozatai. A cél: mindennemű alkotmányos kormányforma megdöntése valamint megsemmisíteni a társadalomban azt a hazaszerető népréteget, amely ezt az alkotmányosságot meg akarja őrizni. Csak ezután lehetséges a világméretű, erősen központosított marxista-szocialista államforma megvalósítása, amit Bush papa óta úgy ismerünk, hogy Új Világrend. Az új világkormány formáját New Yorkban már 1958-ban megjósolták az American Jewish Committee Commentary című hivatalos lapjában: “A törvényes szegélydíszeitől megfosztott ENSZ nevű nemzetközi kormány, valójában az Egyesült Államok és a Szovjetunió közösen együttműködő nemzetközi kormánya.” [1] v A mindennapi élet csupa könyöklő rohanás, szinte „patkány-verseny”, ahol se Isten, se ember nem számít, mert a Pénz illetve a pénzszerzés minél nagyobb lehetősége, és a gyors gazdagodás az, ami mindennél sokkal fontosabb. Az életlehetőségétől megfosztott nagy többségnél pedig nem gyorsgazdagodásról, hanem a mindennapi betevő falatról van szó! A kormányok mögött a világhatalomra törekvő mindenkori Pénzhatalom a hajtóerő. Hogy miért is nehéz tisztán látni az eseményeket és a szereplőket? Azért, mert (a) a ‘bennünket képviselő, demokratikusan megválasztott honatyák’ részéről nincs hiány a magyarázkodás terén. (b) Mert a Pénzhatalom az újra és újra lejátszott kopott lemezzel bénítja meg cselekvőképességében az emberiség lelkét, hirdetvén azt, hogy minden bajunk forrása a kiadástöbblet; | tovább nyújtózunk, mint ameddig a takarónk ér; | a munkanélküliek találnának munkát, ha igazán akarnának; | kormányok nem hoznak létre állásokat; | egy kis gazdasági kellemetlenség szükséges a jövő jólétéhez; | a globalizáció elkerülhetetlen, hiszen az minden országnak csak a javát jelenti. (c) a hírközlés, a sajtó, a könyvkiadás azoknak a kezében van, akik a Pénzhatalmat szolgálják, illetve bitorolják! Ezért van az, hogy csak a magyarázkodás jut el a közvéleményhez, de a népnyúzó Pénzhatalom bűnei nem! Henry Ford mondta: „Ha a nemzetek
és népek megértenék a bank-, és pénzrendszer fogalmát és működését, én
hiszem, hogy még a holnapi virradat előtt forradalom törne ki.” Thomas Jefferson (1801-1809) az Egyesült Államok harmadik elnöke, politikai vita alkalmával azt írta magánlevelében: „Isten oltárán örök harcra esküdtem az emberi
gondolkodást tompító, minden néven nevezendő elnyomás ellen.” Az 1913-ban
alapított Federal Reserve (Federális Tartalékalap Szervezet / FTS) tervének
megvalósítása még száztíz évet váratott magára, de Jefferson elnök már akkor
tisztán látott a jövőbe, amikor ezeket mondta: „Ha az amerikai nép egyszer a
magánbankoknak megengedi a pénzkiadás jogát, először pénzromlással, aztán
deflációval a körülöttük növekedő bankok és korporációk majd megfosztják a
népet minden magántulajdonuktól, s egy napon gyermekeik arra ébrednek, hogy
otthontalan földönfutók lettek abban az országban, amit ősatyáik részükre
meghódítottak.” A bankoknak olyan mindegy, hol milyen politikai rendszer – parancsuralmi-e vagy sem — uraival üzletelnek. Mindezt a jó öreg Mayer Anselm Rothschild is tudta, sőt vallotta is: „Ha kezembe
adják valamely ország pénzügyei feletti uralmat, nem érdekel, hogy miféle
kormány van hatalmon.” A Pugwash KonferenciákÉvtizedekig etették a világ népeit a „hidegháború” meséjével, miközben ma már tudjuk, hogy az egész csupán színjáték volt az Oszd meg és Uralkodj elv alapján. A bolygónkat behálózó kiváltságos hatalom tanulmányozójának ismernie kell a titkos Pugwash Konferenciákat, a kanadai-amerikai többszörös milliomos Eaton Cyrus agyszüleményét.
Eaton Cyrus, a kanadai Nova Scotia tartományban született, de később átvándorolt az Egyesült Államokba, ahol felvette az állampolgárságot. A pályafutását az id. Rockefeller D. John birodalmához szegődve kezdte el s végül sikeres pénzmágnás lett a közművek, az acél, a bankok, a vasutak, a bányák és a festékipar terén. Eatonnak voltak érdekeltségei a Republic Acél Részvénytársaság-, az Otis és Társai-, a Sherwin-Williams Részvénytársaság-, a Baltimore és Ohio Vasúttársaság-, a Chesapeake és Ohio Vasúttársaságban és különböző közművekben, mind Kanadában, mind az Egyesült Államokban. Fiának vállalata, a Tower International, Inc. összefogott a Rockefeller-testvérek üzleti társaságával, hogy kiépítsék a kereskedelmi árucserét a kommunista tömb és az Egyesült Államok, Kanada, valamint Latin-Amerika között. Eaton Cyrus annak az elgondolásnak volt a rendíthetetlen híve, hogy ‘a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat egyesíteni kell’. Akárcsak Cyrus hitsorsosa, a többszörös milliárdos amerikai állampolgár Armand Hammer, ő is vendégül látta a fontosabb hivatalos kommunista személyiségeket, valahányszor ellátogattak az Egyesült Államokba, és jómaga is gyakori vendég volt a kommunista vasfüggöny mögötti országokban. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy ezeket a dúsgazdag amerikai üzletembereket, bankárokat és gyárosokat – a Nyugat iránti gyűlölködő és ellenséges hidegháború ellenére – az igazságot kétmércével méregető Egyesült Államokban nem érte különösebb bántódás a kommunistákkal való kapcsolat fenntartása miatt? Hogy lehet az, hogy ezek az üzletemberek nem féltették a milliárdjaikat a kuláküldöző és magántulajdon rablásról hírhedt kommunistáktól? [Hm! Elgondolkodtató!...] Ja, kérem! Akiknek Armand Hammer, Cyrus Eaton, Rockefeller, Kissinger vagy egyéb hasonló a neve, az megteheti, mert a pénz beszél, a kutya ugat! [Már elfelejtettük volna, hogy Magyarországon az ávósok pincéiben kínozták halálra azokat a magyarokat, akik külföldi rokonaikkal tartották a kapcsolatot? És még mi csodálkozunk, hogy az ’56-os magyar szabadságharcot engedték a szovjetnek eltaposni?] A ‘Lenin Békedíj’ kitüntetettje Eaton Cyrus fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy az USA ismerje el Vörös Kínát. Ezt a kitüntetést kizárólag azok kaphatták, akik kimagaslóan fontos közreműködéssel járultak hozzá a Szovjetunió érdekeinek az előbbre viteléhez. Eaton, 1954-ben felajánlotta Nova Scotiában lévő Pugwash nevű otthonát menedékül olyan értelmiségieknek, akiket kedvelt. 1957-ben segédkezett az első szabályos Pugwash-konferenciának a megrendezésében, amelyen a világ legismertebb atomtudósai közül húsznál többen jelentek meg. Résztvettek rajta tudósok az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, Franciaországból, Japánból, Angliából, Ausztriából, a kommunista Lengyelországból, Vörös Kínából és természetesen a Szovjetunióból. Azt, hogy milyen szigorúan bizalmas atomismereteket és egyéb titkokat cseréltek ki egymás között, talán a halandó ember sohasem fogja megtudni, hacsak a résztvevők valamelyike nem szánja rá magát egyszer, hogy felfedje. 1957 óta egy tucatnál több Pugwash-konferenciát rendeztek meg a világ különböző részeiben, beleértve a kommunista országokat is. Mindegyiken résztvett háború utáni négy amerikai kormány egynéhány magas beosztású tisztviselője is. A tárgyalások jelentős része akörül forgott, hogy milyen úton-módon lehetne az Egyesült Államokat lefegyverezni. Nyilvánvaló, hogy a Bilderberg-, és a Pugwash-gyűlésezők világuralmi együttese által irányított tervszövő mestereknek sok minden a kezükre játszik és ma már teljesen nyeregben érzik magukat. Az agymosással megtévesztett embereket úgy kezelik, mint tehetetlen bábukból álló tömeget a nemzetközi sakktáblán, ahol a gazdasági és politikai hatalom óriásai alávetik őket háborúknak, forradalmaknak, polgárháborúknak, felforgatásoknak, nézeteik átgyúrásának, közönséges csalásnak úgy, ahogy azt az ő képzeletük és a világuralomra kifőzött terveik megkívánják. A félrevezetett embertömeg az a szunnyadó erő, amely az uralkodó együttest állandó rettegésben tartja. Attól félnek, hogy a tömeg netán felébred és megsemmisíti a Forgató-könyvüket. A veszély ott a legnagyobb, ahol a nép műveltségre és némi vagyonra tett szert, ami jelentős fokú függetlenséget biztosít a számára. A haditervForradalmat és erőszakoskodást szítani a mélyben, hogy az alsó társadalmi rétegeket kizökkentsék a helyükből. Ugyanakkor nyomást gyakorolni és követelni fent, hogy a szövetségi kormányhatalomnak még nagyobb jogosítványokat biztosítsanak e kérdések „megoldására.” A követelések „szociális törvényjavaslatok”
formájában látnak napvilágot, amelyek évente több milliárdos kiadással
terhelik meg az ország adófizető lakosságát. Természetesen, az erre elherdált
pénzösszegek nem hozzák meg a bajok orvoslását, de arra jók, hogy az Uralkodó
Együttes szabad kezet kapjon a hatalmas közvagyonból jól fizetett lakájok
szervezeteinek felépítésére, s hogy mesebeli fizetésekkel jutalmazza a
csúszó-mászó engedelmességüket, amiért odaadóan hajtják végre a Forgatókönyvet. “Kissinger órája”Habsburg Ottó cikke ezt a címet viselte a Kanadai Magyarság 1995. április 15-i számában, a főhercegnek hagyományosan fenntartott 3. oldalán. Többek között ezeket olvassuk: “[...]Ebben a
szomorú helyzetben egyetlen egy amerikai személy van, akinek van vonala és
azt félreérthetetlenül képviseli: Henry Kissinger professzor, Nixon elnök
egykori külügyminisztere... Ma a legjobban fizetett előadók egyike és
rendszeresen ír külpolitikai cikkeket a legnagyobb amerikai
újságokban,
világos elemzésekkel és kézzelfogható javaslatokkal. Visszatekintve,
Kissinger cikkei azt mutatják, hogy ha ráhallgattak volna, jobban úrrá lettek
volna a mostani helyzeten. Ahogyan ő a különböző kérdéseket elemzi,
mélyreható történelmi ismeretei és világos megítélése, komoly benyomást
keltenek... Kissinger tovább foglalkozik a külpolitikával és fenntartja régi összeköttetéseit. Ezért jó felkészültsége van arra, hogy az
amerikai politika összeomlása idején kezébe vegye a kormányt, és az országot
újra a helyes vágányba terelje.... Nagy
tragédiánk, hogy jelenleg nem Henry Kissinger irányítja az Egyesült Államok
külpolitikáját... Mert egy Kissinger által vezetett Amerika ma még újra
egyenesbe hozhatná a zsákutcába jutott helyzetet.” Módfelett meghatóak a szovjet ügynököt dicsérő főhercegi szavak, akinek a második világháborús tevékenykedéseit és politikai nézeteit vizsgálva, Kissinger népszerűsítése illetve a mellette való kiállás egyáltalán nem meglepő! Kételkedjünk? Lehetséges, hogy a főhercegnek ne lenne tudta mindarról, amit Kissinger művelt az elmúlt évtizedekben!? Mert ha tud róla, és ennek ellenére, elhallgatva az igazságot a világ megmentőjének hirdeti, a főherceg részéről ez a legnagyobb felelőtlenség és tudatos félrevezetés. Hiszen Kissingernek oroszlán része van abban, ami ma történik a világban!
Kétségtelen, hogy Kissinger -- még akkor is, ha nem hallunk róla mindennap! -- a világpolitikában valóban óriási befolyással rendelkező egyén még ma is, ugyanakkor a legveszélyesebb is. Miután elhagyta Németországot, életpályáját Amerikában a legalsóbb fokon kezdte, de gyorsan felverte magát a magas polcra: mint Richard Nixon elnök biztonsági tanácsadója és külügyminisztere. De ki ez az ember, aki nemcsak az Egyesült Államok titkos háttérhatalmának a feje, hanem az egész világnak? A főherceg “Kissinger régi összeköttetéseiről” ír, de melyek ezek az összeköttetések? Kissinger legfontosabb összeköttetése Rockefellerék: Nelson A. Rockefeller kormányzó külpolitikai tanácsadója volt, akit Nixon elnöknek a legnagyobb lelkesedéssel ajánlott. Nem kétséges, hogy a kommunizmus az erősödését a Szovjetunióval folytatott állandó kereskedelmi kapcsolatoknak és a Kissinger-Nixon kormánynak köszönheti. Mialatt Kissinger utazgat Moszkva a Közel-Kelet és Vörös Kína között, végezve diplomáciai munkáját, az egyezmények és tárgyalások részletei nemcsak az amerikai nép előtt titkosak, hanem a washingtoni Kongresszus előtt is! A Szovjetunió, Vörös Kína és a közép-kelet-európai országok kommunista rendszerének erősítéséhez, H. Kissinger hitel formájában dollármilliárdok átutalását tette lehetővé. Kiknek szükséges az örök háború?A nyolcvanas évek elején „Warmongers” (Háborús uszítók) címmel angol nyelvű könyv jelent meg az amerikai könyvpiacon. A szerző Howard Katz, aki a bankárokat tartja háborús uszítóknak (és háborús bűnösöknek), mert – mint írja – ‘a háború nekik jelenti a legnagyobb hasznot’. Szerinte az első bankot, a Bank of Englandot 1693-ban az érdekeltek csak azért alapították, hogy rajta keresztül pénzeljék Vilmos király hadjáratát a franciák ellen, és azóta a bankárok sokszor szítottak háborút a nagy nyereség reményében. Ezt a megállapítását a történelemből vett példákkal igazolja, majd rátér a jelenre és azonnal így folytatja: „Ma az Egyesült
Államok vészesen közel van a harmadik világháborúhoz, amiért David
Rockefeller a felelős. Ez az ember ma a nemzetközi politikát úgy keveri,
hogy abból háború legyen és a nemzetközi bankközösség ismét nagy haszonhoz
jusson. Rockefeller erősen érdekelt az amerikai kormányban és ő az, aki a
háború felé sodorja az USA-t. J. P. Morgan
bankár jogutódja Rockefeller, ma már nem is törődik a pénzügyekkel, ám minden
idejét a nemzetközi politika és a nemzetközi gazdasági élet befolyásolására
fordítja. Ugyancsak ő irányítja a Council on Foreign Relations (Külföldi
Kapcsolatok Tanácsa) nagy befolyásos politikai szervezetet is, amely tagjait
magas állásokba ékeli bele az egyes amerikai kormányokba, köztük Zbigniew
Brzezinskit és Henry Kissingert. A harmadik világháború elindítását
előkészítő terv fedőneve „Direktive 59” (59-es utasítás), amit Brzezinski –
Carter elnök nemzetvédelmi tanácsadója – dolgozott ki. Az oroszoknak is tudomásuk
van erről a nemzetközi tervről, és azon vannak, hogy ne érje őket váratlanul.
A harmadik világháború 1981 és 1985 között fog kitörni, amelyben az USA
Kínával szövetkezve fog hadakozni az USSR és szövetségese Japán ellen…” v Elmer Bendiner második világháborús repülőtiszt The Fall of Fortresses című könyve jelent meg szintén a nyolcvanas évek elején. Ebből idézünk: „..
feletteseink nagyon meg voltak elégedve velünk, ha a ledobott 422 tonna
bombából – a felderítő gépek fényképei szerint – mindössze 333 tonnát
pazaroltunk el lakóházakra, nyilvános parkokra, állatkertekre, légoltalmi
óvóhelyekre és csak 89 tonna talált a tervezett célba…” „… Kassel német
város elleni légitámadásunk során repülőgépünk egyik üzemanyagtartálya több
találatot kapott anélkül, hogy annak különösebb következménye lett volna.
Visszatérve bázisunkra, a szerelők a sérült tank belsejében néhány üres
lövedéket találtak, köztük az egyikben egy belegöngyölt papirost, amelyen a
következő írás volt cseh nyelven: ’Most csak ennyit tudunk tenni értetek.’” „… Német
hadüzemek, gyárak és városok elleni amerikai légitámadásokban átlagosan 230
B-17 típusú, négymotoros légierőd vett részt és ezekből a német vadászgépek
és légelhárítók hatvanat pusztítottak el és a személyzet vesztesége mindig
felette volt a hatszáznak…” „… Azt a
pusztítást, amit a második világháború alatt az amerikai légierő művelt
Európában és Japánban, az USA, ha vele történik meg, sohasem tudta volna
kiheverni…” A fegyveres demokrata[forrás: Jobbik. Net] ~ 1983. januárjában Tom Lantos és küldöttsége látogatást tett Ceausescu Romániájában. David Funderburk, aki az USA akkori követe volt Romániában, Pinstripes and Reds c. könyvében írja, hogy mivel a vendégek semmiféle látványos borzalmat nem találtak, Washingtonba való visszatértük után előnyösebb törvénymódosítást javasoltak Románia javára. Lantos hangsúlyozta, hogy „a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan.” Lantos és a Romániát csodáló felesége több alkalommal vendégeskedett a ’Kárpátok Géniuszának’ fényes palotájában. Lantos annyira boldog volt az 1994-es magyarországi választások eredménye miatt, hogy maga készítette elő az új miniszterelnök Horn Gyula amerikai útját 1995-ben, és hasonló sikerek koronázták Medgyessy Péter washingtoni kirándulását 2002. novemberében. Az utóbbi sikert kitüntetés koronázta augusztus 11-én, Budapesten, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőt. Miért az újtrockista megtiszteltetés? Azt is megtudjuk: mert „a magyar származású politikus igen sokat tett a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításáért.” Igazság szerint Kádár-Csermanektól is kapnia kellett volna valami fényes plecsnit, hiszen *Izrael hangja* -- ezt Lantos mondja magáról! -- állandó vendég volt a magyar fővárosban. Lantosnak igazán kitüntetést Romániától kellett volna kapni, nem pedig Magyarországtól! 1985-ben történt, hogy Lantos kaliforniai választási kampányát komoly pénzösszegekkel támogatta Linda Huang és férje, Victor. A két kínai, Lantos vejének, Dick Swettnek is besegített New Hampshire-i megméretéséhez. Tizenegy évvel később a kínai asszonyt letartóztatták, mert hetedmagával kétezer darab kínai gyártmányú AK-47-es karabélyt akart becsempészni Amerikába. Az FBI arra utaló jeleket talált, hogy nagyobb mennyiséget, mintegy 300 000 fegyvert akartak behajóztatni. Linda Huang az általa működtetett kaliforniai utazási iroda oltalma alatt bonyolította le az ügyletet. A San Francisco-i bíróság megállapította, hogy az ügyben érintettek voltak olyan kínaiak, akik közül többen is kapcsolatban álltak két, állami tulajdonban lévő kínai fegyvergyártó vállalattal. Joggal vetődött fel az ügy nemzetbiztonsági kockázata, hiszen az amerikai hírszerzés azt gyanította, hogy az érintett cégek Pakisztánba és Iránba is szállítottak rakétákat. Tom Lantos kínai kapcsolatait --
természetesen! -- mindmáig homály fedi, és az ügy számottevő következmények
nélkül járt, Dick Swett pedig évekig hazája nagykövete volt Dániában. +++ ----------- 1. Frank A.
Cappel: Henry Kissinger ~ Soviet
Agent, New Jersey 1974. /5.old./ |
