|
(Hazánkért, 2004. augusztus) Dr. Sulyok
Szobrot kapott a népügyész elvtárs?
Tisztelt Főszerkesztő! Tavaly nyáron, Magyarországon töltöttem egy
hónapot. Legnagyobb meglepetésemre Sulyok Dezső szobrát vettem észre Pápa legforgalmasabb
részén. Elgondolkodtató, ha Sulyok Dezső szobrot kap 2002-ben, akkor milyen
rendszerváltás történt. Semmilyen! /P.G. USA/ * Egészséges világnézetű társadalomban olyan közéleti egyéneknek szokás emelni, akikre tisztelettel és szeretettel gondolunk. Közeledik az idő, amikor Magyarországon Péter Gábor, Gerő Ernő, sőt Rákosi Mátyás és a többi véreskezű rablógyilkos is szobrot kap majd! És miért ne, hiszen hazánkban semmi nem változott, csupán “a kígyó vedlette le s bőrét, hogy megmaradjon!” /Pozsgai/ - És ahogy Grósz Károly mondta: „a mentét átgombolták!” *
A legközelebbi választásokon Sulyok komoly kudarcot szenvedett és nem került be az utolsó magyar képviselőházba. Az oroszok bejövetele után egy ideig Pápa városának volt a polgármestere, majd az óriási jövedelmet jelentő Pénzintézeti Központ elnöke lett. Egyidőben, mint népbírósági ügyész is működött, és az ország általános megdöbbenésére elvállalta az Imrédy-per népügyészi tisztét, tehát segédkezet nyújtott Imrédy Béla kivégzéséhez. Rákosiék szalámitaktikája elől, 1948-ban, Sulyok Nyugatra szökött, ahol több könyvet adott ki. Könyveiről Macartney angol történész elítélően nyilatkozott, amennyiben adatai egyáltalán nem fedik a valóságot és állításai teljesen komolytalanok. Politikai működése elején Szálasi Ferencet sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban nem tudták kikezdeni. Sulyok népügyész elvtárs, az Imrédy-per politikai ügyésze, már 1938-ban “okmányokat” tett le a Ház asztalára és azokkal akarta bizonyítani, hogy ‘mivel Szálasi Ferencben egyetlen csepp magyar vér nincs, nem áll jogában résztvenni a magyar politikai életben’. [A mai politikailag helyes törvények szerint ez ugyancsak a fajgyűlölet és megkülönböztetés határát súrolná -- kivéve, amikor Szálasi Ferencről van szó! Ennek ellenére a könyvét újra kiadták otthon s még szoborral is megtisztelték a gyászmagyar emlékét!-tj] Amikor Imrédy Béla miniszterelnök lett és a tőle megszokott következetességgel hajtotta végre a monopol nagytőke elleni programját, akkor Imrédyről is bizonyítani akarták, hogy ‘az első magyar zsidótörvény megalkotója - maga is zsidó származású.’ A baloldali nagytőkével szoros kapcsolatban álló uralkodó osztályok hamar észrevették a Szálasi Ferenc személyében rejlő veszedelmet. Pedig abban az időben még csak egy jelentéktelen kis pártocska -- a Nemzet Akaratának Pártja -- vezetője volt, és szűkebb hívei főként munkásokból és parasztokból álltak. De észrevették ennek az embernek végtelen következetességét, és egyedül a magyar népbe vetett hitét. A népidemokráciások, mint prédára gyülekező dögkeselyűk, egész csapatokat mozgósítottak családi, pénzügyi és magánügyei felderítése érdekében. De semmi kompromittáló adatot nem találtak. Nekiestek tehát az ősök sírjainak: kiforgatták a régi temetőket, az erzsébetvárosi levéltárakat, hátha ott akad valami felhasználható adat. Ha kellett, hamisítottak! A magyar parlamentben Sulyok Dezső felmutatta Szálasi Ferenc nagyapjának örmény nyelven írott keresztlevelét, mint nagy ütőkártyát. De később kiderült minden. Sulyok parlamenti leleplezéséből bírósági tárgyalás lett, mert Sulyok bíróság elé állította az Összetartás akkor szerkesztőjét, Fiala Ferencet, aki a népügyészt több cikkben okirat-hamisítással vádolta. A per felmentéssel végződött, amennyiben sikerült bebizonyítani Sulyok D. állításaival szemben a következőket: A Szálasi ellen egyesült kormány- és baloldali pártok megbízottja leutazott Erzsébetvárosba a Szálasi-család származási helyére és az ottani örmény egyház anyakönyvei között megtalálta Szálasi Ferenc nagyapjának -- a szintén Szálasi Ferencnek -- magyar nyelven írt születési anyakönyvi kivonatát. Beható megfontolások után megkérte a jóhiszemű plébánost, hogy fordítsa le a keresztlevelet örmény nyelvre, amelyre örökségi tárgyalásból kifolyólag van szükség. A plébános ezt meg is tette és átadta a baloldallal szövetségre lépett magyar reakció kiküldöttjének. Az örmény nyelvtanban a nevek végére “jan” végződést tesznek, s így lett a néhai Szálasi Ferencből “Szalosjan Ferenc”, aki 1848-ban, alig 18 éves korában, jelentkezett az erdélyi Honvéd Toborzó Bizottmánynál, végigharcolta az egész szabadságharcot, és megsebesült. A világosi fegyverletétel után egész ezredét besorozták az osztrák hadseregbe és áthelyezték Bécsbe. Fiai azután valamennyien visszatértek Magyarországra és a család régi hagyományainak megfelelően katonák lettek. A tárgyaláson Sulyok elvesztette a pert, amelyről azonban sem a baloldali, sem a kormánypárti sajtó egyetlen sort sem írt. Ez volt az a magasabb és fejlettebb sajtótechnika, amelynek segítségével embereket lehetett megrágalmazni, családok becsületét sárbarántani anélkül, hogy ezért bármikor is felelniük kellett volna. [forrás: Fiala-Marschalkó - Vádló Bitófák]
Ilyen sárbarántogatással, sőt plágiummal (!) találkoztunk az egyik magyar nyelven szerkesztett kanadai kiadvány júniusi számában, ami a “szovjet-ügynök” (sic!) Fiala Ferencről szól. Ez az állítás, a torontói Kanadai Magyarság 2004. június 10-i számában persze nem az R.L. nevű szerzőé, mert szószerint Sulyok Dezső, A Magyar Tragédia című könyvének a 194. oldaláról másolta ki, ahol a népügyész elvtárs szintén elhagyta a forrás megjelölését. • Sulyok ezt írja: “(...) Szálasi-Szalosján Ferenc hungarista pártjába két Moszkvában kiképzett főkommunista került: Fiala Ferenc, aki propagandafőnök lett és Kassai-Schallmayer Ferenc, aki a szervezés irányítását vette át. (..)” Sulyok, aki hamis adatokkal és “örmény származásával” próbálta lejáratni Szálasit, elvesztette a pert, amit Fialának soha nem bocsátott meg. Amikor Sulyok a könyvét 1954-ben az Egyesült Államokban megírta, azt remélte, hogy Fiala soha többé nem kerülhet ki Rákosiék börtönéből és nem tud védekezni a vádak ellen. A szerző, R.L. írásának a célja egyértelmű: Bajcsy-Zsilinszky Endre “a hazáját szerető és azért életét feláldozó politikus” szerecsenmosdatása, és Fiala Ferenc nemzeti szellemű író sárbarángatása. “Nagyméltóságú Molotov Úrnak! “
Így kezdődött a Bajcsy-Zsilinkszky Endre által aláírt levél, amit “a hazáját szerető” Zsilinszky, Malinovszki szovjet marsallhoz és Molotov szovjet külügyminiszterhez intézett. (A levél megtalálható Fiala Ferenc: Zavaros Évek c. könyvében. -TJ) • Fiala Ferenc ezt írja a nagy tervről: “Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János vezérőrnagy, Nagy Jenő őrnagy és Tarcsay Vilmos századossal együtt katonai programot dolgozott ki. A magyar honvédség részéről a kommunista Párthoz való összeköttetést Pálffy Österreicher (a katonai ÁVÓ volt parancsnokát Rákosiék végezték ki!) vállalta, aki biztosította Zsilinszkyéket, hogy tízezer katonát bocsát rendelkezésükre -- ha arra sor kerül. Az előbb említett katonai terv kiviteléhez szükséges muníciót Makkay Miklós a fűzfői Nitrogén-gyár vezérigazgatója adta volna. A terv szerint ennek a tízezer embernek kellett volna biztosítani a korridort, amelyen át a Budapestet védelmező magyar és német csapatok között a szovjet hadsereg benyomul a főváros szívébe és átkaroló mozdulattal a védőcsapatokat támadta volna meg. Az akciót részleteiben is megbeszélték Malinovszki szovjet marsall Budapesten tartózkodó ágenseivel. 1944. november 19-én Bajcsy-Zsilinszky Endre aláírásával levelet küldtek Malinovszkihoz és Molotovhoz.” [Fiala Ferenc: Zavaros Évek, 152. oldal. Új Hídfő Baráti Köre, USA 1987] * Mutasd meg, kiről mit írsz és megmondom, ki vagy!Kedves Olvasóm! Ha ez nem hazaárulás, akkor a szónak új értelmezést kell adni! Mindenkinek, a saját ízlése és meggyőződése szerint jogában áll bárkit valamiért -- politikai vagy egyéni okból -- szeretni, tisztelni, annak politikai nézeteit magáévá tenni. De az senkinek sem állhat jogában, hogy valótlanságokat írjon és hazaárulókat dicsőítsen a magyarság egyik “nemzetinek” vélt kiadványában! Mindenkinek jogában áll bárkiről magánvéleményt írni, ami neki lehet “igazság,” de nem a történelem ítélőszéke előtt! Csak a Kanadai Magyarság szerkesztősége tudja, hogy forrás megjelölése nélkül, a Sulyok könyvéből ‘kiemelt rész ellenére’, miért kapta az R.L. cikke “Csak az igazat...” címet!? Kinek az igaza? Sulyoknak, R.L.-nek vagy a nevezett kanadai kiadványnak?... Elég volt már a sok hazugságból! Tegyünk mindenkit -- a rossz vagy jó cselekedetei alapján -- méltó helyére a történelemben. Hogy ki volt a hazaáruló? A vörös horda felszabadítása után Magyarországon Bajcsy-Zsilinszky Endréről utcákat és tereket neveztek el és az ifjúság példaképévé állították, mint a nemzet nagy mártírját! Fiala Ferencről pedig még az igazságot sem írják meg azok, akikről úgy gondoltuk, hogy az igazságot szolgálják... * Érdekes, hogy a rendszer-átmentési cirkusz óta világszerte nagy divat lett a nácik és a kommunisták egykalapba való ültetése. Pontosan nem tudni, hogy kik kezdték el a hóbortot, mindenesetre szükséges kellék volt a ‘mente átgombolásához’ és a Potemkin-világ megvalósításához. Már a nyolcvanas években elkezdték híresztelni a történelmi tényt, hogy “Hitler és Sztálin szövetségre lépett.” Ez nem is hazugság, csak az illetékes történelemhamisítók azt még ma is kihagyják, hogy Roosevelt bankárai Sztálinnak 11 milliárd US dollár (Lend Lease) mentőöv-csekket küldtek, hogy megmentsék a bolsevizmust. A Nyugat, a postarabló-gyilkos Sztálinnak kiszolgáltatta európaiak millióit és nem Hitlerrel, hanem Sztálinnal nyerte meg a háborút! De ez már olyan lényegtelen, ugye? Csak azt magyarázná meg nekünk valaki, hogy ha a nyilasok és kommunisták ugyanazon anya melléből szívták a tejecskét, akkor miért nem a nyilasok készítették elő a szovjet hordának az utat úgy, mint Bajcsy-Zsilinszky és hazaáruló elvtársai? Vagy akkor Zsilinszky is nyilas lett volna? Vajon mit rejteget ez a szándékos népbutítás
és óriási történelemhamisítás?
|
