|
A törvény, a jog és az erkölcs (Hazánkért,
2004. február) Bár a törvények és a jog összefüggésben állnak az erkölccsel, különbséget kell tennünk az erkölcsiség és a törvényesség között. Az erkölcs, a legbensőbb mivoltában, szándékaiban és lelkiismeretében érinti az embert, azaz a személy belső fórumához tartozik, amelyről bíró nem ítélhet. Ellenben a törvényesség, a törvény előtti felelősséget jelenti, vagyis azt, hogy erkölcsi vonatkozású tetteinknek “külső” vonatkozása is van, amennyiben e tettek megfelelnek vagy eltérnek attól, amit a törvény vagy a jog előír. Az erkölcs és a törvény összefügg egymással, de a kettő nem azonos; adott esetben konfliktusba is kerülhetnek (pl: atombomba ledobása felsőbb utasításra). A törvények és a jog az erkölcs külső normája. E tételhez kiegészítésül a következőket kell még megjegyeznünk: a) A természettörvény és a természetjog mindenkor normának tekintendő, és aki ezeket megsérti, etikailag vét. A természettörvény és a természetjog alól nincs felmentés. b) A pozitív törvények és a pozitív jog ellenben csak akkor kötelez etikailag, ha megfelel a természettörvény és a természetjog szellemének. · Aquinói Tamás ezzel kapcsolatban állapítja meg: “az emberileg előírt törvények vagy jogosak, vagy jogtalanok. Ha pedig jogosak, lelkiismereti fórumon is kötelező erővel bírnak.” Minthogy a törvények és a jog csupán az erkölcs külső normáját alkotják, helytelen a legalisztikus felfogás, amely a tettek értékét pusztán a törvény és a jog megtartásához méri. (pl. farizeusok). Továbbá azt is megállapítja, hogy “a természetjogot elsősorban az örök törvény tartalmazza, másodlagosan azonban az emberi értelem természetes ítélőképessége”. A pozitív törvény és jog -- amennyiben a természettörvény és a természetjog kifejtése, illetve helyes értelmezése -- az örök törvényben gyökerezik. Erkölcsi kötelező erejüket végső fokon ebből a tényből nyerik. A természettörvény és a természetjog belülről és feltétlenül köti az embert, de úgy, hogy nem sérti és nem rombolja le szabadságát. Ily módon azonban csak Isten képes kötelezni az emberi lényt. Ezért a vallásos ihletésű filozófiák a természettörvény és a természetjog végső lehetőségi feltételét az isteni értelemben és akaratban látják. · Szent Ágoston meghatározása szerint “az örök törvény az Isten értelme vagy akarata, amely a természetes rend megőrzését parancsolja, és megzavarását tiltja”. · Szent Tamás megfogalmazásában “az örök törvény nem más, mint “a dolgok kormányzásának elve, amely Istenben, mint a világmindenség őselvében létezik”. Más szavakkal: az örök törvény “az isteni bölcsesség elve, amennyiben ez minden megvalósulás és mozgás direktívája”. Az emberi létben és az emberi természetes hajlamokban felfedezett természettörvény nem más, mint az örök törvénynek részesedés útján birtokolt hasonmása: “nyilvánvaló, hogy valamiképpen minden létező részesül az örök törvényből, amennyiben tudniillik a létezők ennek hatására birtokolják a nekik megfelelő aktusok és célok iránti hajlamaikat. A létezők között azonban az értelmes teremtmény kitüntetett módon van alárendelve a gondviselésnek, amennyiben maga is részesévé lesz ennek, miközben önmagáról és másokról gondoskodik. Így benne is részesedés útján van meg az örök értelem, és ennek erejében birtokolja természetes hajlamát a megfelelő megvalósulásra és célra. Az örök törvénynek az értelmes teremtményben részesedés útján megvalósult birtoklását pedig természettörvénynek nevezzük”. ~ A természettörvényhez hasonlóan a természetjog is az örök, isteni törvényben gyökerezik. +++ Turay
Alfréd, Internetes tanulmányából kivonatosan http://www.theol.u-szeged.hu v A Magyar Értelmező Szótár (1980) szerintErkölcs - Valaki, vagy valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása. Erkölcs-csősz - (gúny) Aki az erkölcs nevében szeret másokat kicsinyesen bírálgatni. Jog - Az uralkodó osztály akaratát kifejező, az állam által kötelezővé tett magatartási szabályok összessége, rendszere... Emberi mivoltunkból, társadalmi helyzetünkből folyó szabadság valamire. Törvény - Az államhatalom legfelsőbb szervétől alkotott jogszabály, ezeknek összessége, rendszere. ¨ Megjegyzés - A társadalmilag helyesnek tekintett szabályokat, valamely hatalomra került, “erkölcs-csősz” szerepet betöltő kisebbség a saját érdekeinek megfelelően bármikor megváltoztathatja. Az uralkodó osztály nem szükségszerűen jelenti a többséget, ami a helyzet Magyarországon is, ahol kisebbség uralkodik a nagytöbbség felett.
Amikor valamely államhatalom legfelsőbb szervétől alkotott jogszabályok összességét - a törvényeket -- bizonyos befolyással rendelkező kisebbség megvesztegetéssel, megfélemlítéssel, terrorral, erőszakkal megváltoztatja, azt rendőrállamnak nevezzük. A magyar nép tragikusan döbbent rá, hogy szocialista párt nem létezik, nem is volt, merő káprázat volt az egész. Amit annak hitt, az zsoldos erkölcsű zsoldos csapat, amely 1989 után most ugyanolyan alázatosan szolgálja az országrontó SZDSZ-t és a mögötte álló világállami maffiát, mint ahogy ennek “édes gyermekét” -- a szovjet hatalmat -- az MSZMP korában kiszolgálta. Magyarország olyan helyzetbe jutott, hogy kapuira akár Dante poklának feliratát véshetnénk: “Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Az, amit 1996-ban a Pető-Horn kormány stabilizációs programként emlegetett, nem más, mint a magyarság teljes kifosztásának, elpusztításának, Magyarország megszüntetésének, a világállami körök általi megkaparintásának programja. Hol van a törvény, hol van a jog, és hol van az erkölcs? +++ /TJ/ ------------ |