Hazánkért

Canada Online

1492 – 0956

Hazánkért, 2004. március

Hamis szlovák történelem magyar honlapon?

v

“Igazságot az ember nem kap az ellenségétől,

barátaitól is csak ritkán, ezért én itt őszintén elmondtam.” /Alexis de Tocqueville/

Felháborodva olvasom Szlovákia történelmét az Internet egyik magyar nyelven szerkesztett honlapján:

TÖRTÉNELEM

<www.nu.hu/orszagok/leiras/szlovakia1.htm>

“A szláv törzsek a mai Szlovákiában a Krisztus előtti 5. században telepedtek le....833-ban Morávia herceg elfoglalta Nyitrát, és létrehozta a Nagy Morva Hercegséget, amely magába foglalta a jelenlegi Közép- és Nyugat-Szlovákiát, a Cseh Köztársaságot, illetve a szomszédos Lengyelország, Magyarország és Németország részeit.... “

Ugyan! Krisztus előtt az 5. században? Ez nemcsak durva tévedés, de rettenetes nagy hazugság is. Aztán rögtön átugranak a Krisztus utáni 833. évbe. És mindezt magyar honlapon? Aztán felsorolják, hogy milyen országokat foglalt magába a Nagy Morva Hercegség, de a jelenlegi Közép- és Nyugat-Szlovákia az Magyarország volt, tehát Magyarország részeit nem lehet már emlegetni, ha egyszer emlegették a jelenlegi Közép és Nyugat-Szlovákiát. Lengyelország és Németország egyes részei pedig Szilézia volt, de sokkal később Mátyás király idejében. Így a második mondat sem helyes.

A többiről ne is beszéljek: “erőltetett magyarosítás”?

”A dualista Osztrák-Magyar monarchia 1867-ben Magyarország számára autonómiát biztosított a belügyekben, és erőltetett magyarosítási politikát vezettek be Szlovákiában 1868 és 1918 között...”

Rettenetes azt nézni, ahogy a magyarok között van egy öngyűlölő réteg. Mindent elhisznek, amit a hazug ellenség ír, de a saját maguk gyönyörű nagy magyar múltját egyszerűen lehetetlennek nézik. Vajon kik írhatták ezt a hazugságokkal telített írást? (részletek a levélből) M. Márta  

Olvasónk nevezett honlap szerkesztőségénél tiltakozott a szlovák történelemnek tulajdonított maszlag miatt, mire ez a helyesbítő válasz érkezett:

“Mi alapvetően informatikai cég vagyunk, sem tudásunk, sem energiánk, sem időnk az ország leírásokat felülbírálni. Az összes írásunk tükörfordítása az igen nagy tekintélyű lonelyplanet.com utazási oldal leírásainak. Köszönöm, hogy felhívta figyelmünket a szlovák oldal pontatlanságaira. Az V. század kimondottan a fordító hibája, a forrásoldalon valóban “AD” szerepel, most néztem utána, máris javítjuk.” Üdvözlettel: Dercze László Nu.hu

A szlovák népről, más szemszögből

“Edward Benes csehszlovák külügyminiszter, a szabadkőműves szervezetben és a nemzetközi életben is nagy tekintélynek örvendett. A francia delegáció látogatása és az egymást követő nemzetközi tanácskozások végül is arra vezettek, hogy Prágát válasszák a Duna-medence szabadkőművességének központjául. 1935. decemberében Benest választották a Csehszlovák Köztársaság elnökévé,

és ő e funkciójában is aktívan részt vett a szabadkőműves élet irányításában.”

[L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX.

században, Kossuth Kiadó, 1977. Bp.]

N.B. - A Kr.e. V. századot a Nu.hu honlap kijavította!

Az alábbi adalékokkal lehetetlen lenne a másik tábort meggyőzni, hála a Masaryk-Benes és Seton-Watson valamint Jászi-Jakubovics féle, s még sok más propagandistának! De legalább felhívnám az olvasók figyelmét a féligazságokra és hamisításokra.

Tehát a magyar nyelven szerkesztett internetes informatikai cég magyar szerkesztői a “szlovák történelmet” egy-az-egyben -- idő, energia és tudás hiánya miatt, akárcsak egykoron Trianonban tették! - minden bírálat nélkül átvették a “lonelyplanet.com” című, szintén utazási oldalról anélkül, hogy legalább a forrást jelölték volna meg.

Hogy a magyar olvasó ne gondolja azt, hogy a 9 oldal terjedelmű leírás kizárólag az ő véleményük. Érdekes, hogy Szlovákia történelmét előszeretettel lefordították magyarra, de már Magyarország történelmének ‘nem maradt hely’, (talán jobb is, mert most azon is mérgelődhetnénk). A Lonely Planet oldalnyi helyet áldoz angol nyelven a féligazságokkal és ferdítésekkel átitatott magyar történelemre, de náluk is hiánycikk az idő és a tudás az ország leírások felülbírálásához.

A legnagyobb baj az, hogy míg a soviniszta szlovák kormány a szlovákságnak előnyös adatokat, kitalált történelmet ad át a ‘Lonely Planet’-nek, addig a budapesti kormány magyar-ellenes és hazug forrásokkal látja el a “nagytekintélyű utazási irodát.”

Az “igen nagy tekintélyű utazási oldal” bizonyára szintén a hosszú idők óta hazugságokkal telített politikailag helyes könyvtárakból és az idegen elkötelezettségű budapesti honatyáktól kapja a tudományát! Így terjed a hazugság, mert egymást úgy idézve körbe-körbe szaladgálnak, mint amikor a kutya a saját farkát próbálja megfogni!

A Lonely Planet angol szerkesztősége tudatja az olvasóval, hogy igyekszik a lehető legnagyobb pontossággal összeállítani a közleményeket, ugyanakkor nem vállal felelősséget a náluk közölt tudósítások, adatok esetleges pontatlanságáért. De akkor kik a felelősek? Ők a kézenfekvő forrásokat használják, magyarul az egyes országok propagandairodáit, amelyeknek eredeti forrását illene valahol az írás elején vagy végén feltüntetni! Ha nincs idő, energia és tudás, akkor talán nem kellene történelmi dolgokkal foglalkozni!

*

“Mi előbb voltunk itt, mint a magyarok!”

Ezt és a morva herceg, Szvatopluk Nagybirodalmát gyakran halljuk a szlovákoktól, amivel azt akarják állítani, hogy *a magyarok a szlovákok után érkeztek a Duna-tájra és erőszakkal kitúrták őket ősi hazájukból.*

Kétségtelen, hogyha a magyar nép nem lett volna folytatása, leszármazottja a hun és avar népnek, a szlovákoknak igazuk lehetne. Minthogy azonban a Magyarországra érkezésünk idején 896-ban a Felvidéket hunok, avarok, Magyarország egyéb vidékeit pedig székelyek, avar-magyarok (670-től), és más kaukázusi turáni népek lakták, a magyarok betelepülése csak ősi jussuk birtokbavétele volt, amelyen az ott talált rokon népekkel osztozkodtak.

A Kr.u. 5. századtól 833-ig négyszáz év telt el. Ezen idő alatt vajon mivel foglalatoskodott a „szlovák nép”?

(Révai Nagy Lexikona, 17. kötet) ~ Szvatopluk morva herceg, 876-ban elfogatta s Német Lajos császárnak kiszolgáltatta saját nagybátyját, Rasztiszlávot, akit azután a császár megvakíttatott és kolostorba záratott. Így, mint a németek hűbérese, ő lett a morvák fejedelme. Hirtelen támadással 871-ben megsemmisítvén a bajor sereget, független lett; 874-ben a császár elismerte uralkodónak. 882-

től ismételten háborgatta Pannóniát, Arnulf karintiai herceg vitézeit pedig a Rábánál megverte. Vastag Károly ennek következtében 884-ben, majd Arnulf 885-ben békét kötött vele és tűrte, hogy Szvatopluk a Dunántúl egy részét megszállva tartsa. Azonban Arnulf 889-ben szövetségeseivel -- köztük a magyarokkal -- Morvaországra tört, 893-ban megismételte támadását, amelyhez azonban már nem nyerhette meg az egymás közt háborúskodó bolgárok és magyarok támogatását.

Nemzeti hagyomány szerint Szvatopluk is eltűnt a maga seregéből és Nyitra mellett, Zobor hegyén 894-ben remeteként végezte életét. A magyar honfoglalás mondái szerint *ő volt Pannónia ura, aki egy fehér lóért adta el a magyaroknak országát*.

A történeti valóság azonban az, hogy Szvatopluk még a magyarok honfoglalása előtt meghalt 894-ben s egymással viszálykodó fiai, Mojmir és II. Szvatopluk uralkodása alatt, a magyarok elfoglalták az észak-nyugati hegyvidéket, 902-906 körül.

(Révai Nagy Lexikona, 18. kötet) - Tótok (szlovákok), az ezeréves Magyarországtól elszakított, Slovensko név alatt szereplő Felvidéket lakják. A török hódoltság alatt elpusztult lakosság helyébe ugyanis a magyar földesurak a 18. század elején sok helyen tótokat telepítettek be. Az 1910. évi népszámlálás szerint Magyarországon 1 960 000 ember vallotta magát tótnak.

Mikor telepedett le a tót nép a Kárpátok alján? Ez a kérdés ma is vitás. Safarik cseh író szerint *a Kárpátoktól a Dunáig már jóval Krisztus előtt szlávok laktak*. Ezzel szemben Czambel tót nyelvész kimutatta, hogy *a Felvidék legismertebb hegy- és folyóneveinek -- Fátra, Poprád, Vág, Nyitra, Garam -- szláv eredetét nem tudjuk etimológiailag bebizonyítani, s hogy ezek a nevek oly néptől származhatnak, amelynek történelmi múltját nem is ismerjük*. Sasinek tót történetíró szerint a Kárpátokon túli szlávok csak a hun birodalom megszűnése után kezdtek lassan ide bevándorolni a Fekete-tenger és a Visztula vidékéről.

Nagyobb összefüggő település képét csak a Morva folyótól a Garam alsó folyásáig elterülő rész mutatta, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy Szvatopluk morva-szlávjai a tótok ősei lettek volna.

A tótok történelme az 1000 éves Magyarország, a magyar nemzet történelme, mert a Felvidék sohse alkotott külön politikai területet, hanem Magyarország szerves része volt, s a belső vándorlások folyamán a tót és a magyar nép sűrű érintkezésének hatása maradandó vonásokban jelentkezik nyelvében és sok szokásában is.

Konstantin görög császár feljegyzése szerint:

“Árpád fejedelem a Magyarországon szétszórtan élő szlávokat a Felvidékre telepítette.”

Ez az első lakóhelyük a Nyitra fölötti észak-nyugati térség volt. A folyók völgyeiben pedig hun, szittya, avar népcsoportok laktak.

A Szvpatopluk féle nagyszláv állam létezése csak történeti mese, amely legfeljebb Magyarország határán kívül lehetett rövid ideig. Az ehhez szolgáló történeti adatok főként szláv történetíróktól származnak, amelyeket a nyugati történetírás is átvett. Ma már tudjuk, hogy a történelmet nemcsak korunkban hamisítják, hanem a múltban is hamisították! Ehhez -- sajnos -- a magyar Anonymus [1] is hozzájárult, amikor dicsérni akarván a honfoglaló magyarságot, felnagyította a szlovák nép erejét és haderejét.

A szlovák-mese felvidéki tótjainkban nagymértékben növelte azt a hitet, hogy ‘a honfoglaláskor hazánk észak-nyugati részében erős szláv állam volt.’ Ez szolgált adatként részben a trianoni békeegyezmények megszerkesztéséhez is, de mindenesetre alapja lett a tótok területköveteléseinek. Ennek hatása alatt a szlovákok már a szabadságharc alatt is különálló szláv államról álmodoztak, amit Horváth István történész “A szlavinokról, mint kérkedőkről” írt értekezésében így jellemez:

“Az elámított túlbuzgó tótok -- boldog Isten! -- milyen roppant, a rómaihoz hasonló tót császári birodalomról álmodnak hány nagy tót hadvezért, mint Napóleon vala, emlegetnek, még mai nap is. Azonban e szép álmaikról a nemzetek históriája hallgat, és éppen nem emlékezik!”

Az 1848-ban megjelent Hármas Kistükör egykor történelemkönyv szerepet töltött be:

“Szvatopluk birodalma igen rövid ideig, mintegy nyolc évig tartott. Uralkodásával kezdődött, és annak bukásával el is enyészett, viszálykodó fiai nemlevének képesek attyok országát visszaszerezhetni. Nagy Károly az avarok ellen 791-799-ig folytatott győzelmes háborúja után a Rába folyóig elfoglalt területen a magyarfajta lakosságot meghagyta, akiket a közéjük telepített bajorokkal együtt 850-890 között a Nagy-Morvabirodalomról álmodozó szlávok kiirtani akartak.”

Történelmi adatok bizonyítják, hogy a mai szlovák nép nem a hon(vissza)foglaláskor hazánkban talált szórvány-szlávokból alakult ki, hanem a tatárjárás után. Főként Giskra cseh huszita vezér rablóhadjárata idején, 1420 táján betelepült morva-szlávokból. A hazánkba települt néptöredékek - “hospesek” - a túlnyomó többségi magyarság beolvasztó ereje folytán -- a tatárjárás korára eltűntek a magyarságban. Úgy a szórvány szlovákok is.

A szláv népek Közép- és Délkelet-Európába való vándorlását főként a hun seregek Nyugat felé való áramlása indította el Kr.u. a 4. század második felében. A magyarországi szlávokat, a mai szlávok elődeit az avarok hozták magukkal a Dnyeszter vidékéről 560-ban, mint legyőzött népeket és Magyarországon gyűrűként telepítették le szállásaik körül védelmi célból.

A sok avar törzs hasonló módon települt le az ország területén, különösen három nagy avar tömböt lehet megállapítani: a Fertő tó környékét, a Üllő-Kecskemét-Szabadka-Újvidék-Baja között elterülő vidéket és Erdélyt. Törzsterületük ezek között az Alföld déli része volt.

Hogy a hon(vissza)foglaló magyarok a Kárpát-medencében nem találtak számottevő szervezett szláv csoportot, sem pedig más idegen népet, az a körülmény igazolja, hogy még a mohácsi vész előtt -- a tatár-pusztítás ellenére is -- 80%-os volt a magyarság számaránya 20% idegennel szemben, amely nem lett volna olyan kedvező, ha a hon(vissza)foglaláskor számottevő idegen nép élt volna ott.

Ez is kimaradt a magyar nyelvű ‘Lonely Planet’-ről!

“[a magyarok] erőltetett magyarosítási politikát vezettek be Szlovákiában 1868 és 1918 között...” /Lonely Planet/

Vegyük már tudomásul: amíg a műállam a világ közvéleménye felé állandó műsoron tartja a szlovákok erőszakos magyarosítását, addig senkise bolygatja a náluk sanyargatott és üldözött magyarság kérdését. Érdekes, hogy a Lonely Planet fontosnak tartja Szlovákia történelmében megjegyezni a “szlovákok erőszakos magyarosítását”, ugyanakkor az általuk közölt magyar történelemben elhallgatják, hogy “Magyarország 1830-ig a nemzeti egyenlőség eldorádója volt!” [2]

Yves de Daruvár: ►„Gyakorlatilag a Magyarországba betelepült idegen népek egészen a 19. század elejéig teljes egyetértésben éltek a magyarokkal. Magyarországon elsősorban II. József németesítési kísérlete váltotta ki a “nemzeti ellenállást”. A magyar nyelv használata, amely a korábbi hivatalos nyelvet, a latint, felváltotta (1844-es törvény), a horvátokkal együtt az ország kisebbségeinek tiltakozását váltotta ki. Az 1844-es rendelet volt tehát a kezdete a régi Magyarország nemzetiségei között kialakult ellentéteknek. A latin nyelvhasználat ellen a magyar hazafiak is tiltakoztak, és az akkor kialakult vita, a magyarság és a nemzetiségek között, kihatott az 1848-49-es felkelésre is, amelyben a nemzetiségek Ausztria pártjára álltak és szembefordultak a magyarsággal. Ha Magyarország valóban elnyomta volna a kisebbségeit, akkor ma nem lennének trianoni határok! Példaként említendő, hogy a nyugati államok bűnös beleegyezésével űzték ki 1945-ben Cseh-országból a szudétanémeteket, Szlovákiából pedig a magyarokat.

Az úgynevezett “magyar járom” alatt szláv és román nyelvészek a budai egyetemen tanultak és saját nyelvükön adhatták ki munkáikat. Az első szerb, horvát, és szlovák könyvek Magyarországon láttak napvilágot. Az első román nyelvű könyvet 1544-ben nyomták Erdélyben, magyar fejedelem pártfogása alatt.

A Lonely Planet azt is elhallgatja a “történelemből”, hogy mivel a nagyhatalmak a St-Germain-i és Trianon-i Béketárgyalások alatt felmerülő néprajzi kérdéseket nem tudták megoldani, az utódállamokkal 1919-20-ban aláíratták az úgynevezett “Kisebbségi Szerződéseket”, melyek alapján kötelezték magukat arra, hogy a területükön élő kisebbségek nemzetiségét, nyelvét, javait tiszteletben fogják tartani és a békeszerződés végrehajtását a Népszövetség felügyelete alá helyezi. Ünnepélyes fogadalmaikat nem tartották be, sőt a történelem folyamán annyi üldöztetés és megaláztatás [ami napjainkban is tart! - tj] még nem volt, mint a békét követő években! Az utódállamok hidegvérrel és tervszerűen hágták át a kisebbségi szerződéseket. [3]

Valaki mondta nemrégen otthon nagyon találóan:

“Mindaddig, amíg az oroszlánoknak nem lesznek saját történészeik, a vadászat története mindig a vadászokat fogja dicsőíteni. A történelmet az idők végezetéig vadászok írják meg.”

Szomorú a magyarságra nézve, hogy magyar ajkú tanárok külföldi egyetemeken, a Lonely Planet szellemében féligazságokkal és hazugságokkal tanítják a magyar történelmet az idegen nemzetiségű diákságnak. A megetetett diákokból lesznek az újságírók, politikusok, informatikai cégek szerkesztői -- akiknek, mivel nincs idejük az országleírásokat felülbírálni, kézenfekvő féligazságokból idézgetnek.

A magyar nyelvű Lonely Planet (NU.hu) szerkesztői megemlítik az “erőltetett magyarosítást”, de arra már nem volt idő, hogy a mai napig törvényes Benes Rendeletről is írjanak!

Az 1945. október 25-én kelt 108/1945. számú rendelet kimondta, hogy minden magyar ingó és ingatlan vagyona a felszabadulás napjával elkobozottnak tekintendő. Az 1945. október 27-én kelt 143/1945. számú rendelet arról intézkedik, hogy magyar és német nemzetiségű egyének nem emelhetnek vádat. Vádat csak ügyész emelhet, s ha megtagadta, fellebbezésnek nem volt helye.

A szovjet megszállás utáni népszámlálásnál kiderült, hogy a városok lakosságának 75 százaléka magyar, annak ellenére, hogy ott újra megjelent az 1938-ban eltávozott szlovák elem. Az orosz tisztek “felsőbb érdekre való hivatkozással” közölték a vezető magyarokkal, hogy a magyarságnak el kell hagynia Szlovákiát. A magyar középiskolák csak úgy fejezhették be a tanévet, hogy az oroszok közbeléptek.

A Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) első három évében a magyar iskolák száma lecsökkent 3, 298-ról 727-re! Míg a cseheknél minden 48 ezer lakosra egy középiskola jutott, a magyaroknál egyetlen középiskola 137 ezerre. Felsőiskolai oktatás Csehszlovákiában magyaroknak nem létezett, úgyhogy nekünk ne beszéljenek “erőltetett magyarosításról!”

Magyar-üldözések Szlovákiában

Az első világháború után a tótok a csehek segítségével nyíltan is megindították a magyar lakosság elszlávosítását és az ellenállók kiüldözését vagy megsemmisítését. A második világháború idejére a felvidéki – 1910-ben még 1 070 614 magyar lakosság lélekszáma 1991-ben már 567ezerre apadt, s azóta pedig az is egyre fogy a tervszerű elnyomás és üldözés folytán. [4]

„A törvényhatóságok helységeiben hivatalos nyilatkozatok hangzottak el: itt többé magyar szó nem fog elhangzani.’

Egy magasabb állású tisztviselő Eperjesen azt mondta:

’A magyarok megérdemlik sorsukat, ha ezer esztendőn át nem tudták magyarrá tenni az ország egész lakosságát. Mi három év alatt ki fogunk irtani innen minden magyar szót.’

Ezeket kivonatosan megírták a Debrecenben és Nagyváradon lakó felvidéki származású magyarok a Világ Népeihez küldött 1919-es kiáltványukban, de hiába!” [A Fáklya, dr. Kúr Géza]

Edward Benes, a „csehszlovák” műállam egyik megalapítója és később a vörös „felszabadítók” által zajtalanul eltávolított elnöke már 1943-ban, két évvel a hírhedt „kassai program” terrorhulláma előtt elérkezettnek vélte az időt, hogy a kisantant belügyi kormányzatának sokáig titkolt álláspontjáról nyílt és kihívó vallomást tegyen:

„Kisebbségi (nemzetiségi) jog nem kell, nem lesz, s ha a kisebbség nem hajlandó elfogadni a többség kultúráját, (éppen annak tájidegen jellege miatt!), szabadságukban áll saját nemzetük területére visszavonulni. Ez egyébként olyan elv, amit a második világháború után minden nemzeti kisebbségre alkalmazunk; németekre, magyarokra, románokra és olaszokra, akik szláv területen élnek.” [5]

Végezetül még csak annyit, hogy a függetlenné vált Szlovák Köztársaság változatlanul megkülönböztető, magyar-ellenes politikát folytat. Az 1945-ben hozott erőszakos beolvasztási és vagyon elkobzó rendeletek még ma is érvényesek.

------------------------------------------------------------------------

1. ANONYMUS - Pósa nevű domonkos, magiszter, országbíró, IV. Béla királyunk bizalmi embere volt, a 700 éves Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgairól) latin nyelvű krónika egykori szerzője.

2. Helfert: Die Checo-Slaven, (idézi Yves de Daruvár, A feldarabolt Magyarország)

3. Y. de Daruvár: A feldarabolt Magyarország, Svájc 1976.

4. Study Paper on the Benes Decrees Human Rights for Minorities in Central Europe

Vancouver, Canada <huffist @intergate.bc.ca>

5. Benes E. : Oú vont les Slaves? (Merre tartanak a szlávok?”

– Idézi Berzy József, Európa felszabadítása, 1966. 234. old.