|
Hazánkért, 2004. november  Ingoványra épített alapkövek
Houston Stewart Chamberlain világhírű író ‘The Foundations of the 19th Century’ (I. kötet, 337. old.) című könyvében írja: „Krisztus kinyilatkoztatásainak a zsidó előtt semmiféle jelentősége nincs. Átkutattam egy egész könyvtár zsidó vonatkozású könyveit, mert azt hittem, hogy találni fogok – természetesen, ha mindjárt nem is Krisztus istenségében való hitet, vagy a megváltás gondolatát, — csupán valami emberi érzést a szenvedő Megváltó nagysága iránt. Tévedtem! Közben rájöttem, hogy a zsidó, aki ilyesmit érez, már nem is zsidó többé, hanem a ’judaizmus tagadója’. Mialatt Mohammed Koránja legalább futólag feltárja Krisztus egyéniségének fontosságát Graetz, a 19. század egyik legműveltebb zsidó írója, Krisztusról úgy vélekedik, hogy „újszülött halotti maszkban”, amely új és fájdalmas sebeket okozott a zsidó nép testén, amúgy semmi egyebet nem lát Őbenne. A feszülettel kapcsolatban Graetz megnyugtató véleménye: ’a zsidók lelki felemelkedéséhez nincs szükség a görcsös rohamokat előidéző érzelgésre, főképpen a városok középosztálybeli lakóinak.’ • Mose de Leon spanyolországi zsidó 1880-ban könyvet írt, amelyben Krisztust így illette: „a trágyadomb mélyére temetett döglött kutya”. A 19. század második felében, a zsidók – persze héber nyelven – kiadtak a Talmudból számos úgynevezett „cenzúrázott kitételt”, amelyek általában Krisztust az „őrült, boszorkány, közönséges, bálványimádó, kutya, fattyú, gyönyörök kölyke” jelzőkkel illették, Édesanyját pedig hasonlóképpen gyalázták.” Vigyázat!
Ez már a 21. század!
Dick Cheney amerikai alelnök felesége Lynne Cheney, a ‘National Endowment for the Humanities’ nevű kulturális intézmény volt igazgatója megtalálta a helyét a diktátorok és rabszolgatartók között. Az asszonyság sürgetésére a Közoktatásügyi Minisztérium (USA) mintegy 300 ezer, korábban a szülők részére szerkesztett könyvet égettetett el, amely a gyermekeiknek az amerikai történelem tanulmányozásában segített. (No nem mintha az ő történelmükre nem férne rá egy kis revizionizmus! –tj) Tudomásunk szerint csak egy történelem van, ami megtörtént. Úgy látszik, hogy új győztesek hazugságaihoz új történelem kell, a régi események elavultak, újra kell értékelni mindent. Aztán majd új kormány ül a bársonyszékbe, amelynek új történelem kell: a régi könyvekkel pedig gyerünk a zúzdába! [www.informationclearinghouse.info] A
megvalósult fantázia
George Orwell (1903-1950) angol író “1984” című 1946-ban írt fantáziaregényének tulajdonképpen az “1948” címet szánta. E tényt érdekes módon a politikailag helyes újságírók elhallgatják! Hogy 1946-ban mennyire volt igaza Orwellnek, azt a történelem bizonyítja. Könyvében a jóslatok nagy része -- a mindent és mindenkit megfigyelés alatt tartó Big Brother a köznyelv romlása, a történelem érdekcsoportok előnyeihez hamisításokkal, ferdítésekkel való beállítása, a mételyszerű kultúr-marxizmus elterjesztése, -- megvalósult az egykori szovjet megszállás alatti rabnemzetek országaiban, de főleg a szabadnak mondott Nyugaton is. Nem fantázia, hogy az Angliában felállított Echelon-hálózatrendszer telefonbeszélgetéseket, fax-, és E-mail üzeneteket tárol, illetve alkalmasint megfigyelt személyek ellen bizonyítékként felhasznál. A nyugati államok nemzetbiztonsági szolgálatai magánleveleket kobozhatnak el, a különféle rendőrségi szervek törvénytisztelő állampolgárokról adatokat gyűjthetnek, hatósági ügynökségek bírósági rendelkezés nélkül (!) házkutatás céljából bármikor bemehetnek magánlakásokba, elkobozhatják komputerek merevlemezeit, polcokról a könyveket, stb... A gondolat-rendőrség különös figyelemmel kíséri azokat az egyéneket, akik a hivatalos irányelvektől eltérnek, és más fényben világítják meg a világ eseményeit, - netán a történelmet. Az irányított és ellenőrzött hírközlőszervek új szókinccsel -- “demokratikus szocialista, fasiszta, háborús bűnös, terrorista, rasszista”, stb -- széles tömegek között az állandó hisztériát, félelmet, nyugtalanságot és csoportok, népfajok közti gyűlöletet tartják életben. O’Brien, 1984 - “Akik megírják a múltat, azoké a jövő is. Akik a jelen eseményeit irányítják, azoké a múlt is.” A kanadai igazságszolgáltatásban
az Igazság nem számít!
Kanada, 1998 – A Canadian Human Rights Tribunal (Kanadai Emberi Jogok Bírósága) írásba adta azt a határozatot, miszerint „The truth is no defense” („Az igazsággal nem lehet védekezni!”) – más szóval, az Ernst Zündel Internetes honlapján olvasható anyag ’lényegtelennek tekintendő’ [‘irrelevant’] a bírósági tárgyaláson. De mit tehetünk, ha az igazság lényegtelen, sőt még tiltott is, valakinek a védelmében? Egyszerűen: a történelem igazságai törvénytelenné váltak.
A
meghódított Amerika
[forrás: The Truman Presidential Library]
Az 1940-50 közötti években az internacionalista gondolkodású író, Edwin M. Wright az amerikai külügyminisztériumban volt alkalmazásban, mint hírszerző szolgálati ügynök. Jóllehet, lelkes támogatója volt a zsidók minél nagyobb számban való bevándorlásának, mégis a cionizmusban látta az Egyesült Államokra és az egész világra leselkedő veszélyt. E. M. Wright [1] ezeket írta: „Cionisták és újjászületett keresztények (Billy Graham ’keresztényei’!) gyakran idézték a Zsidó Bibliát [lásd: a Torah illetve Ószövetség] izraeli állam létjogosultságának bizonyításához. 1976-ban a
mogyorófarmos amerikai elnökjelölt Jimmy Carter mondta: ’Izrael-barát vagyok, nem politikai meggyőződésből, hanem mert hiszem, hogy Izrael a bibliai jövendölések beteljesülése.’ Tehát az Ószövetség a cionista propaganda eszközévé vált mondván, hogy ’Isten Szent Szavai csalhatatlanok’. Meg kell jegyezni, hogy a Biblia héber legendák és mítoszok keveréke, amelyeket nem lehet az USA külügyi politikájához használni. A Tórából példának felhozom Eszter történetét, — ami nem volt történelem, hanem csak paródia, — s aki a Messiási Zsidó Állam gyönyörű álma, amiből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a messiási cionizmus összekapcsolva bármilyen politikai hatalommal, csakis katasztrófát idézhet elő. A cionisták, politikai céljaikra, sikerrel használták a vallást. Ezt az amerikai Alkotmány (First Amendment) tiltja, miszerint ’a kormány nem ismeri el a vallásos intézményeket.’ Izrael és a cionizmus esetében az USA elismert és támogatott vallásos intézményt. Ezzel szemben: Izrael megkülönböztető bánásmódot alkalmaz nemzsidó vallások iránt. Említésre méltó a cionizmus meglehetősen kétértelmű és álnok jellegű. A cionizmust maga Chaim Weizmann is így határozta meg: „Az angolok vagy bárki más, használva a kifejezésünket tetszésük szerint csak hadd beszéljenek a cionizmusról, de az igazi jelentőségét csak mi ismerjük. Míg nekünk jelent egy dolgot, ugyanakkor mást a gójoknak.” Belügyeinket nem a hírszerző-szolgálatra alapozzuk, mert kisebb csoportok érdekei kerülnek az előtérbe. A jól szervezett cionista lobbizók régóta tevékenykednek a kormány meghódításán, a zsidó állam létrehozása érdekében. • [Allan Taylor, p.93] „… New Yorkban az 1946-os választások közeledtével, a magukat „The New York Jews” (new yorki zsidók) csoportjának nevező zsidók bizottsága — Emmanuel Cellar, Steven Wise rabbi és még sokan mások vezetésével — Truman elnökhöz fordultak: ’Éppen most tárgyaltunk Thomas Dewey úrral, aki hajlandó kikiáltani a zsidó államot. A pénzünket neki adjuk és felszólítjuk a zsidóságot, hogy szavazzon rá, ha csak Önnek nem sikerül őt megelőzni.” E. Cellar, Truman elnök asztalát verte ököllel, s mondta: ’Ha Ön nem hajlandó a zsidó államért dolgozni, akkor kikergetjük még a városból is!’ Egyik alkalommal Truman elnök nevében és ‘hangjával’ valaki felhívta Haiti elnökét, és melegen ajánlotta, hogy „azt akarjuk, hogy Ön álljon a cionista program mellé!” [F.R.U.S., 1947 , Vol. V, p. 1309.] Truman soha nem jött rá, hogy ki volt a nevében intézkedő illető. De én tudom jól, ki volt a tettes: Robert Nathan a neve, akivel gyakran találkoztam az ENSZ gyűlésein és a Közel-Keleten. Ő volt a telefonálgató, aki megfenyegette Libériát és Costa Ricát: „Ha Ön nem szavaz a programunkra, elintézzük, hogy az amerikai főútvonal (inter-highway) hálózati rendszer ne épüljön meg az országában.” A megfenyegetett államok minden kérdés és
gyanakvás nélkül elfogadták, hogy a Nathan és Co. Amerikát képviseli. Az
ilyesmi gyakori eset volt az ENSZ-nél és Washingtonban. Ha valaki kételkedik,
tessék elolvasni Truman elnök nyilatkozatait. Tehát idegen állam
érdekcsoportjainak ügynökei intézkedtek, fenyegettek más országokat – Amerika
nevében. A teljes angol nyelvű írást a www.rense.com közölte:
The Truman Presidential
Museum Library
|
