(Hazánkért, 2004. október)

A szabadságjogok és a hegelianizmus

A Hegel-elmélet

Mialatt figyelemmel kísérem a legújabb hazai műbalhét, a német filozófus Georg Wilhelm Hegel (1770-1831), a német idealizmus utolsó, de egyik legnagyobb hatású alakjának elmélete jut az eszembe.

A történelem folyamán az elméletet olyanok is átvették, mint Marx Károly, Lukács György, -- még Adolf Hitler is! -- napjainkban pedig Vlagyimir Putyin, G. W. Bush, hódító cionista-politikusok és a jelenlegi budapesti neokommunista kormány. Valamennyien alkalmazzák a maguk módján.

Georg W. Hegel

Tudniillik, a hatalom megszilárdításáról van szó, szemben a nyomorúságos sorsa miatt esetleg lázadást tervezgető társadalommal. Az egyeduralom hatalmát veszélyeztető ‘kellemetlenséget’ megelőzendő, a nemzet szabadságjogait törvényekkel csonkítja meg.

Hegel, a szigorú ismeretelméleti álláspont elhagyásával metafizikát épített ki, az abszolútum megismerésére tört, s ezt az észben, a szellemben, a gondolatban ismerte fel. Szerinte a mindenség, az anyagi és szellemi lét, egyaránt a szellem megnyilatkozása és megvalósulása. Így a mindenség létének, a világszellem életének törvénye ugyanaz, ami az ész tevékenységéé: a dialektikai kifejlődés. Ennek hármas lépése: a tézis (tétel), antitézis (ellentétel) és a szintézis (a kettő magasabb, s újat tartalmazó összeépítése.)

A gondolkodás és lét tehát azonos, és a létnek a formája, a gondolkodásnak a módszere a dialektika. Hegel tanaiból hajtott ki a hegelianizmus, amelynek van egy theisztikus és egy radikálisan racionalista balszárnya. Az ő dialektikus módszerére épített Marx Károly is.

Újabban ismét a gyakorlatba helyezték e szellemet és talán éppen ezért hallhatjuk oly gyakran a reformkommunisták szájából, hogy „eddig helytelenül értelmezték Lenint és a marxista elveket.” Napjainkban a világméretű felfordulást többek között ennek az „újraértelmezésnek” köszönhetjük.

A Hegel-elmélet úgy működik a gyakorlatban, hogy az első lépéssel (a tézissel) létrejön bizonyos probléma; vegyük mindjárt friss példának a hazai sajtót napok óta foglalkoztató Bácsfi Diána álhungarista megnyilvánulását.

A második lépés (antitézis) megvalósítja a problémával szembeni ellenállást (félelem, hisztériakeltés, hamishírterjesztés, szigorított törvények hozatala).

A harmadik lépés (szintézis) “megoldást” nyújt az első lépésben létrehozott problémához, mégpedig olyan gyökeres változást, amelyet másként kellő pszichológiai hozzá szoktatás nélkül lehetetlen lett volna a társadalomra ráerőszakolni.

A módszer egyébként éppolyan régi, mint a politika. Valamely állam kormányának politikusai létrehozzák a teljes gazdasági káoszt, az élelmiszer, és nyersolajhiányt, a fejetlenséget a közoktatásban, a kizsákmányoló adóztatást, a háború veszélyét és félrevezetést, hogy a világ népeit kellőképpen hozzászoktassák az Új Világrend gondolatához. (1)

A hatalom megerősítése

Mert itt pontosan erről van szó: a magát túlságosan laza futóhomok talajon érző idegen érdekképviselet hatalmának megerősítéséről! Hogyan biztosíthatja a hatalmát az önkényuralom az olyan országban, ahol egyelőre nincs még népfelkelés veszélye, de bekövetkezhet?

1989 óta halljuk a régi vádakat, hogy a magyar „bűnös fasiszta nép.” Előjöttek az antiszemitizmus álságos hazug vádjával, és mindenkire rásütötték, aki a történelmi tényeket vagy a magyar valóságot fel akarta tárni. Aknamunkába kezdtek, s az újonnan alakult pártokba beléptették az ügynökeiket, ezáltal vagy átvették ezekben a pártokban a vezetést, vagy szétzüllesztették a pártokat, s ha ez sem segített, akkor zsarolható személyeket pécéztek ki maguknak.

De ennél is tovább mentek. Mivel tudták, hogy a közel negyven évig elhallgatott nemzetiszocialista mozgalom és a hungarista ideológia újra feltámadhat, követőkre találhat, ezen a téren is azonnal megtették az ellenlépéseket. Azt nem tudták megakadályozni, hogy a külföldről behozott lapok itthon ne terjedjenek, és azt sem, hogy az ilyen tartalmú írások, cikkek, lapok ne jelenjenek meg (már 1989-90 körül). Ezért – látva a folyamatokat – egyesek úgy gondolták, hogy ennek a „fasisztaveszélynek” úgy lehet elejét venni a legjobban, ha beépülnek ezekbe az alig létező szervezetekbe, vagy pedig álszervezeteket hoznak létre. Ez utóbbi mellett döntöttek, amikor már a hazai nemzetbiztonsági szolgálatok is jobban felfigyeltek.

Mivel a szabadkőműves-cionista forgatókönyv úgy szólt, hogy 1994-ben újból kommunista kormány a soros, ellenpropaganda célból a legjobb lesz bevetni erre a külföldről importált Szabó Albert-féle csodafegyvert.

A következő években sorozatosan jelentkeztek olyan csoportok, személyek, akik zsidók érdekeit szolgálták, a társadalmat alaposan megtévesztő álnemzeti köntösben.

A “csodahungarista”

Szálasi-plakátok a Nagykörúton, 2004-ben? Mi lehet a háttérben, hogy az ilyen zsidó provokációkat nem üldözik az áldemokrácia vasszigorával? Bácsfi Diana úgy látszik szabadon terjeszthet, ragaszthat plakátokat és propagandájához a közreműködést a hírközlőszervektől kapja.

A hungarista vezér apja titkosszolgálati ügynök volt, akit az Orbán-kormány alatt menesztettek.

Bácsfi Diána megerősítette:

“Apja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat őrnagya volt, személyzeti ügyekkel foglalkozott, de 2000 nyarán, az Orbán-kormány idején eltávolították munkahelyéről.”

Bácsfi apja jelenleg a Belügyminisztériumban dolgozik. Bácsfi Diána, aki “meggyőződéses hungaristának” vallja magát, azt állítja, hogy ‘világ életében elkötelezett volt az eszme iránt.’ Mindezek ellenére a plakátragasztó akcióig ez a hungarista felfogás nem tűnt fel senkinek a lány környezetében.

Bácsfi Diána

Akárki is Bácsfi Diana (zsidó, a ’szerepre’ kiképzett provokátor, vagy csak egyszerűen zavaros elméjű), a tevékenysége rendkívül káros, mivel azt a hazugságot jeleníti meg, amit több mint ötven éve sulykolnak belénk a jólismert átnevelők. Az egész hungarizmust leegyszerűsíti a negatív külsőségekre (pártszolgálatos egyenruha-utánzat, karlendítések és olyan jelszavak, amelyeket a hungarizmus ellenségei elferdítve vetettek bele a köztudatba). Továbbá, teljesen félreértelmezi Szálasi gondolatait, sőt megtetézi azokat a saját degenerált elképzeléseivel.

Egyszóval lejárat és nevetségessé tesz mindent, ami a hungarizmussal kapcsolatos. Nem csoda, hogy ekkora sztárt csináltak belőle.

Ø A Tétel - Az MJCS október15re a budapesti Terror Háza Múzeum elé jelentett be tüntetést, amelyen majd “a nyilas hatalomátvétel és Szálasi Ferenc hatalomra jutása emlékére tart koszorúzást”.

Ø Az Ellentétel - A Budapesti Rendőr-főkapitányság a bejelentést tudomásul vette, de a parlamenti pártok és számos civil szervezet elítélte a rendezvény célját és eszméit, Bácsfit pedig néhány órára a hangulatkeltésért! letartóztatták.

Ø A Szintézis, vagyis a Megoldás - A provokációval nemcsak felmérhetik a társadalom “hőmérsékletét”, de ellenőrzés alatt tartják a többi magyar nemzeti szervezetet, Bácsfi műnyilas őrültségével mossák össze a többi, kis magyar szervezetet. Azért, hogy a kormány megszorító törvényeket hozhasson be, és a hatóságok a jövőben még jobban üldözhessenek minden magyar nemzeti megmozdulást.

Salgó László rendőrfőkapitány, aki majd minderre a Hegel-megoldást nyújtja, már többször kijelentette:

‘a legszigorúbban és legkeményebben fogunk minden hungarista, nemzetiszocialista jelenségre válaszolni.’

A hegelianizmushoz...

Lukács L. György

... feltétlenül hozzátartozik a Lukács (Löwinger) György marxista filozófus körül csoportosuló baloldali szellemiségű tanítványok köre, ami Lukács Iskola néven ismeretes. A hivatalos ideológiától többé-kevésbé eltérő irányzatot Nyugaton, baloldali körökben Budapesti Iskola néven is emlegetik, amelyhez már hozzászámítják a lukácsisták következő nemzedékét, a kritikus szociológusok csoportját, elsősorban a sztálinista miniszterelnököt (1955) Hegedűs Andrást (1922-1999), aki később “ellenzéki” inget öltött magára.

Annak ellenére, hogy a hatvanas-hetvenes években a lukácsisták jelentős szerepet játszottak a Kádár-féle gulyáskommunizmus szellemi életében, egy idő után tiltott listára kerültek. Lukács halála után (1971) védettségüket elvesztették, amit áldozatkész elvtársaik állítottak helyre. De a fiatalabb lukácsista nemzedék fokozatosan eltávolodott a mestertől, és ma, amikor liberál-kapitalista szelek fújnak, már a demokratikus ellenzék egyik jelentős csoportjának magját alkotja.

A Lukács Iskola kultúr-marxizmusát az 1919-es évre, Magyarországra vezetik vissza. A Kun Béla-kormány közoktatásügyi népbiztosa Lukács agyszüleménye volt ez, amihez a magyarságnak semmi köze nem volt.

William Lind amerikai történész szerint:

„... a kultúr-marxizmus alapja bajkeverő sötét filozófia, amely nem egyéb, mint elhajlása a közismert bolsevik forradalmi filozófiának.”

A kultúr-marxizmus szolgáltatta az alapot a napjainkban is oly gyakran használt *politikailag helyes* kifejezéshez. Nem kétséges, hogy Magyarországon a hatalmat megkaparintó, újkapitalistákká vedlett lukácsisták és trockisták szennyes hegelianizmusában fuldoklik a nemzet. /TJ/

------------------

1. Archibald E. Roberts, Lt. Col., AUS, ret. The Most Secret Science, 1984 USA

nyitólap