Hazánkért, 2004. szeptember

Miért nem Moszkvában épült

a Trójai Faló?

Az Egyesült Nemzetek

épülete New Yorkban.

Mivel a városnak ’nem volt pénze’

az ENSZ-épület

telkének megvételéhez,

a milliárdos John D. Rockefeller

8,5 millió dollárért megvette

és 1945. decemberében

ajándékként átadta

Azért, mert Sztálin akarta így! A Szovjetunió ragaszkodott az ENSZ-nek az Egyesült Államok területén való felállításához! Az sem véletlenség, hogy az ENSZ-épület alatt lévő telket a Rockefeller család adományozta.

A nemzetköziség egyik legelkötelezettebb politikusa Dwight D. Eisenhower elégedetten figyelte, amint a hadműveletek a második világháború idején „összehozták” a népeket az egyetlen határozathozó világszervezethez, az ENSZ-hez. Eisenhower fivére dr. Milton Eisenhower egy lépéssel tovább ment és úgy vélte, hogy

„az ENSZ feltétlenül olyan hatalomra törekedjék, hogy a világbéke érdekében hadműveletek segítségével feláldozza a nemzeti függetlenséget. Ez az ideiglenesen korlátozott lépés jelentős lehet a nagyhatalmú és rendfenntartó világkormány megvalósításának érdekében.” [Department of State, UNESCO Leaders Speak (1949) page 1.]

Eisenhower elnök külügyminisztere John Foster Dulles szintén elismerte az ENSZ lépésről-lépésre előrehaladó szerepét a világkormány felé.

„Az ENSZ – írta Dulles – a világrend fejlődésében nem az utolsó, hanem csupán a kezdetleges állomás. Tehát az ENSZ legfontosabb feladata az olyan körülmények és állapotok megteremtése, amelyek majd lehetővé teszik a sokkal fejlettebb világszervezetet.” [John Foster Dulles: War or Peace, The Macmillan Co. 1950]

Ezeket a bizonyos körülményeket az ENSZ ügynöksége az UNESCO intézi, amely tulajdonképpen a világkormány propagandájának népszerűsítésére hívatott szervezet. Az amerikai Saturday Review című lap 1953. március 23-i számában megjegyzi:

„... az UNESCO feladata a világ-állampolgárság megvalósítása.”

Az ENSZ előző főtitkára Boutros Ghali (1992-1996), a kilencvenes évek elején ’Világbíróság’ról beszélt, amely - amint tudjuk - először Nürnbergben ütötte fel a fejét a második világháború befejeztével.

Az amerikai külügyminisztérium 2349. számú kiadványában megjelent Stettinius R. Edward külügyminiszter hivatalos jelentése:

„Az európai háború kitörésekor világossá vált, hogy a háború után az Egyesült Államok új és fontos feladatok előtt áll. Ennek megfelelően 1939 vége előtt (tehát két évvel az USA hadbalépése előtt!) a CFR javaslatára megalakult a Háború Utáni Feladatok Bizottsága, amely a külügyminisztérium magas rangú tisztviselőiből tevődött össze.

Munkájukban kutatócsoport segédkezett, amelyet 1941. februárjában az Office of Special Investigations /OSI (Rendkívüli Nyomozóhivatal) osztályába szerveztek be.”

A Council on Foreign Relations

is Rockefeller-alapítvány

Amerikában a háttérhatalom

központi épülete

a Harold Pratt House,

68th Street New York

Ez a csoport hozta létre az ENSZ alapszerkezetét és szabta meg annak politikáját minek következtében a háború utáni években népek milliói estek a kommunista tömb áldozatául! Az ENSZ alkotmányát az amerikai külügyminisztérium és a Szovjetunió politikai hadvezéreinek szövetsége közösen fogalmazta meg, mégpedig kifejezetten abból a célból, hogy adott esetben az ENSZ a tagállamok függetlensége fölé kerekedhessen és alávethesse azokat egy, a marxisták uralma alá helyezett Világbíróságnak, és az ENSZ marxista parancsnokság alatt álló haderejének.

A második világháború győztes szövetségesei eltökélt határozottsággal tervezték meg az első világháború hírhedt termékének, a Népszövetségnek helyébe alapítandó Egyesült Nemzetek Szövetségét. Úgy vélték, hogy az új intézmény majd megoldja a háború utáni nemzetközi nehézségeket. Csakhogy a Népszövetséget ugyanaz a titkos társaság hozta létre, amely azóta is, nemcsak a „politikailag helyes” világnézetű amerikai elnökök kiválasztására hívatott, hanem az ENSZ megalapítására is, és mindezen által, a végső cél: a világkormány megvalósítására. Milyen érdekes, hogy a Népszövetség szinte egyidőben alakult meg a new yorki bankárok által pénzelt 1917-es nagy októberi szocialista forradalommal!

Az első világháború és a gyászos békeszerződések utáni Európa új viszonyokat teremtett a szabadkőművesség számára is. A nemzetközi szervezetekre vonatkozó korábbi terveket különösen időszerűvé tette az, hogy Európa középső és keleti felén új önálló (!) államok alakultak, a térség politikai viszonyai megváltoztak. Az „oszd meg és uralkodj” elv alapján lehetetlenné tették az erős nemzetek (lásd a magyar és a német) érvényesülését.

Annak ellenére, hogy a Népszövetség a „kis nemzetek önállóságára” alapozta megvalósulási propagandáját, a szabadkőműves liga 1928-as bécsi kongresszusi nyilatkozatában az imperializmus és a nacionalizmus ellen foglalt állást, valamint fokozott harcot hirdetett a demokrácia intézményeinek védelméért.

A húszas években a szabadkőművesek még nagy reményeket fűztek a Népszövetség működéséhez és békefenntartó szerepéhez. Ugyanakkor, egyesek úgy vélték, hogy a Népszövetségnek fel kellene állítania a nemzetközi döntőbíróságot, amely szigorú szankciók alkalmazásával könyörtelenül végrehajtja a hozott határozatokat.

Az 1925-ös Párizsi Kongresszus határozatában azt javasolták, hogy

’a Népszövetség minden hódító jellegű háborút nyilvánítson nemzetközi bűnténynek, határozza meg az agresszió fogalmát és az ellene hozandó szankciókat, valósítsa meg az általános leszerelést. A Népszövetség feladata és kötelessége, hogy gazdasági, politikai, diplomáciai eszközökkel fékezze meg a fasizmushoz vezető tendenciákat.’

Az eddigiek alapján tehát érthető, hogy a szabadkőművességen belül fogalmazódott meg a Páneurópa gondolata, onnan indult ki a Páneurópa Mozgalom, amelynek gazdasági programját elsőként Louis Loucheur francia ipari tőkés, valamint a magyarfaló Clemenceau és Briand gazdasági szakértője fogalmazta meg.

Magyar szemszögből meg kell említenünk, hogy a magyarországi Páneurópa szervezetet elsősorban a polgári liberális ellenzék, a szabadkőművesek és a Szociáldemokrata Párt támogatta. Ugyanakkor, a magyar nemzeti oldal a Páneurópa Mozgalmat és annak híveit a francia politika és a Kisantant ügynökeinek tartotta, békemozgalmukat pedig nemzetellenesnek bélyegezte.

Manapság Európa új szellemi és politikai központja a franciaországi Strasbourg nevű város, amely az Európa Parlament és az Európa Tanács székhelye.

A láthatatlan hatalom

Az amerikai Harper’s Magazine 1958. júliusi számában a láthatatlan kormányról olvasunk, amely nem más, mint a Council on Foreign Relations/CFR (Külügyi Kapcsolatok Tanácsa):

„A CFR régóta színhelye az alapvető jelentőségű kormánydöntéseknek és a szervezet több ízben szolgált a magas rangú hivatalnokok kiválasztására. A CFR az embereit egy-egy meghatározott irányú, sajátos hadászati vonalvezetésre képezi ki, akik a tervezetet a washingtoni együttesen belül valósítják meg.

A CFR alakszerű létrehozásának fő tervezője a hálózathoz tartozó Edward Mandel House „ezredes” volt, aki a Fehér Házban Wilson elnök tanácsadójaként szerepelt. House beismeri, hogy ő írta a Dru Philip: The Administrator című könyvet, amelyben olyan nemzetközi és hatalmi csoportosulás megalakításáról és a szocializmusnak olyan formában való létrehozásáról ad ismertetőt, amint azt Marx Károly valamikor megálmodta.

A CFR támogatói közül gondosan kiválogatott törzskarba tartozott a Fehér Házba, E. M. House segítségére kiküldött brigád: Walter Lippmann, Foster Dulles, Allen Dulles és Christian Harter. Ezek a személyek House társaságában mind jelen voltak a Párizsi Béketárgyalásokon, és amikor 1919. május 19-én az angol és amerikai Kerekasztal-csoportok találkoztak Párizsban, hogy megszavazzák a fedőszerveket a világ különböző részeire, amelyek közül az USA-beli CFR a legfontosabb, akkor House töltötte be a házigazda szerepét.”

N. B. A mai Amerika kivonta magát a Világbíróság hatásköre alól!

Érdekes, hogy az Uralkodó Együttes által támogatott USA elnökök, akár a Demokrata, akár a Republikánus Párthoz tartoztak, egyaránt magukévá tették azt az elgondolást, hogy alávessék Amerikát – a belügyeit is! – a Világbíróság ítélkezéseinek.

Kevesen tudják, hogy…

... az ENSZ legelső főtitkára és az Alapokmány megtervezője Alger Hiss amerikai állampolgár volt. 1948-ban leleplezték, mint szovjet kémet. Az ENSZ „békefenntartói” 1961-ben, az afrikai Kongóban kórházakat és védtelen polgári intézményeket bombáztak. Az ENSZ „az emberiség reménye a békéért” 1945-ben alakult meg, és azóta több, mint 140 háború pusztított a világon.

Az ENSZ alapítói megegyeztek, hogy a Security Council (Biztonsági Tanács) helyettes főtitkárát a Szovjetunió nevezze ki. Az ENSZ szovjet-kommunista-alkotás, amelynek változatlanul a „népidemokrácia” a végcélja.

Az ENSZ-ben hadügyeket intéző első 14 helyettes főtitkár mindegyike kommunista volt! És sokan még mindig Hidegháborúról beszélnek!

nyitólap