Hazánkért, 2004. szeptember

 

Kolozsvári Grandpierre Endre életműve

 

Major István írása

--------------------------

2003. júliusában elhunyt Kolozsvári Grandpierre Endre történész, akinek múlhatatlan érdeme, hogy az isztanbuli Török Nagykönyvtárban lévő TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar ősgesztát egyrészt újra felfedezte. Másrészt ennek másolatát a kommunista Kádár-rendszer tiltása ellenére a Pozsonyban élő, ótörök nyelven tudó Blaskovics Jánoshoz eljuttatta, és a magyar nyelvű fordítás kiadásához is segített.

A TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar ősgeszta segítségével sikeresen felderítette a valós magyar őstörténelem tényeit, amelyeket 1849 óta a Habsburgok és a kommunista népelnyomó terror-rendszerének zsoldjában álló magyarellenes belső ellenség, a magyar nemzettudat megtörésére és a magyar múlt megsemmisítésére óhajtott felhasználni.

Átírták, meghamisították, és elégették a magyar múlt bizonyítékait, amelyek azonban újra életre keltek, Kolozsvári G. Endre történész önfeláldozó munkájának eredményeképpen. Szeretnénk dióhéjban ismertetni a történész írásainak főbb pontjait. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:

 

* A nemzet csak addig létezik, amíg megőrzi nemzettudatát, múltjának ismeretét.

 

Amikor a Habsburg-ház belátta, hogy fegyveres harcokban NEM tudja soha leverni a magyar nemzet szabadságharcait, hozzákezdett dicső történelmünk meghamisításához, hogy nemzetünket felszámolja.

Paul Hunsdörfer és Joseph Budenz még magyarul sem beszélő idegeneket nevezték ki az Akadémia vezetőinek, akik bevezették a “finn-ugor elméletet”. A magyarellenes szellemi elit és a Magyar Tudományos Akadémia a Habsburgok alatt megkezdett magyarellenes munkáját a szovjet megszállás alatt gőzerővel folytatta. Tóth Dezső marxista szakember ezt így fogalmazta meg:

 

* „- lényeg a pártosság - az elvtársak ennek megfelelően meghamisították, és átírták a magyar múltat.”

 

A valódi magyar őstörténelem lényegesebb pontjai (amelyeket 1849 előtt ismertünk, de amelyek a másfél évszázados szellemi terror miatt feledésbe merültek) a következők:

 

Őshazánk a Kárpát-medence

* Mi vagyunk Európa ősnépe, és nyelvünk az emberiség ősnyelve.

Bizonyítékok: már időszámításunk előtt, 5200-ból maradtak fenn nyomok arra nézve, hogy magasan fejlett civilizáció virágzott hazánk területén. A világ első írásos emlékei a Kárpát-medencéből származnak.

* A 7200 esztendős tatárlaki korongok (Erdély) s ez több mint 1, 500 esztendővel régebbi, mint a legrégebbi mezopotámiai leletek.

* A Párizsi Orientalista világkongresszuson a nemzetközi tudós társadalom elfogadta a tényt, hogy a kultúra, civilizáció és az írás feltalálása NEM a Tigris-Eufrátesz partján lévő Mezopotámiában (a kutatók által “Sumír”-nak nevezett lakosság önmagát MAH-GAR-nak hívta) indult el, hanem ezt több mint 1, 500 esztendővel megelőzve a Kárpát-medencében: Erdélyben, Tatárlakán.

* Európában más népeknek nincs hétezer éves írásos emléke, csak nekünk.

* Hazánkban már Kr. e. 6, 000-ben virágzott a gabonatermelés. Őseink a királyi szkíták nemesítették ki az ős-cirokból az ősbúzát, a tönköly-búzát Kr.e. 12, 000 évvel.

 

Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban Dr.Kalmár Gergely biológia professzor és nemesítő az, aki a 12, 000 esztendős tönköly-búzát újra életre keltette, és megindította a termesztését. Számos, hihetetlenül jó és nagyszerű tulajdonságánál fogva, mivel ősnövény, ellenáll mindennek, amibe az átlag búza elpusztulna. Nincs szükség növény-védőszerre, mert megfojtja maga körül a gyomokat. Kibírja az aszályt is! Az idei rekkenő hőség és csapadékhiány ellenére ugyanolyan jó termést hozott, mint általában. Míg a hagyományos búzafajták kiégtek és elpusztultak az aszály következtében.

A tönköly-búza kitűnően elviseli az árvizet is, voltak esetek, hogy csak a kalásza állt ki a megáradt folyóból, de amikor az áradás lement, az aratáskor minden gond nélkül megvolt a sértetlen termés.

Érdemes megemlíteni, hogy a tönköly-búza messze magasabb hozamot produkál, mint bármely más búza. Egy hektárra vetett bármely búza jó esetben 3, 5 tonnát eredményez, míg az 1 hektárra vetett tönköly-búza átlagosan 25 tonnát, nemritkán 28 tonnát is produkál. Az élelmiszerhiánnyal küzdő világban bizony ilyen csoda-búza ma is fegyver, amely egész Magyarország megélhetését könnyen biztosítani tudná -- feltéve, ha közben el nem kótyavetyélik potom pénzen a magyar földet.

A Kárpát-medence és Európa benépesedésének története csak az éghajlati viszonyok és alakulások, valamint azok hatása a növény és állatvilágra, figyelembevételével érthető teljességében.

 

A geológusok szerint a jégkor Európában i.e. 75, 000-től i.e. 10, 000-ig tartott.

Az utolsó jégkor alatt a Kárpát-medence pereme erdős tundra volt. Állandó jégpáncél csak a Magas Tátra láncolatát borította. Ebből következtetve jogos a feltételezés, hogy a Kárpát-medence a lassú felmelegedés beállta után 2, esetleg akár 3 ezer évvel is megelőzte Európa területeit a lakhatóság és az emberi élet létfenntartásának biztosítását illetően.

A Times Atlasz a jégtakaró északi határát a Kárpátoktól jó ezer kilométerrel északra húzza meg, amely a Kárpát-medencében még kedvezőbb éghajlati viszonyokra utal.

A Kárpát-medencében az ősembernek több telephelyét megtalálták a jégkor utolsó szakaszából főleg melegvizű források közelében. Hogy milyen mozgalmas volt az élet a Kárpát-medencében az alábbi idézet jól érzékelteti:

 

* ”A Kárpát-medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát-medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni.”

 

A Kárpát-medence az őskőkortól [paleolitikum] kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt.

A Kárpát-medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.

Amint Európa északi vidékei fokozatosan alkalmassá váltak az emberi létfenntartás követelményeinek, úgy ontotta népfeleslegét a Kárpátok-koszorúzta medence mindaddig, amíg a kontinens benépesedett. Ezt követően megindultak a vándorlások messzebb lévő vidékekre.

Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát-medencében három nagy műveltségkör virágzott.

A KŐRÖS-műveltség (i.e. 5, 000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére. A Nagyalföldön ettől északra fekvő terület volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4, 000).

Míg a Dunántúlon, a dunántúli vonaldíszes edények műveltsége. (i.e. 4, 000)

Az utóbbi leletanyaga megtalálható a bécsi- és cseh-medencén keresztül egészen a Rajna-vidékig. Az alföldi vonaldíszes edények műveltségi köréből előkerült női istenszobrok alsótestére bekarcolt M jel, a termékenység az anyaisten, és a nőfogalmakat jelölte. Ilyen szobrocskák azonos jelekkel kerültek elő Mezopotámiában, a görög szigeteken, és a Kárpát-medencében.

Az „M” alakú jellel ellátott, Szekélyháton kiásott egyik ilyen szobrocska jó 2,000 évvel megelőzi a mezopotámiai ugyanilyen leletet. Ugyanilyen szobrocskák előkerültek Egyiptomban is.

A krétai, mezopotámiai, kárpát-medencei, egyiptomi népek írásának azonosságát a nemzetközi szaktudomány elismeri. A párizsi nemzetközi konferencia kimondta:

 

* “A Kárpát-medence, Mezopotámia, Kréta, a görög szigetek és területek, valamint Egyiptom őstelepes népe nem származhatott egymástól, hanem egy ősnép egymástól elvált tagjainak tekinthetők, tehát testvérnépeknek.”

 

Nemzeti szempontból tudnunk kell, hogy a magyar származástudat új megfogalmazásának korát éljük, amely nélkül a nemzeti önismeret és önbecsülés nem létezik.

Össze kell gyűjtenünk mindazon
1. nyelvi, 2. embertani, 3. régészeti, 4. műveltségi, 5. népzenei adatokat, amelyek alapján az igazságot tisztázhatjuk, s végre a magyarellenes finn-ugor tévtant az őt megillető helyre, a szemétdombra vethetjük.

 

A Magyar Tudományos Akadémia

székháza 1865-ben

 

 

A csak nevében Magyar Tudományos Akadémia a saját történelmünkről a következőket írja a Kárpát-medencét illetően:

 

* “a Római hódítók korában is jóformán üres volt a Kárpát-medence és korábbi telepeseknek nyoma sem volt. Ezer évvel később is csak
szlávok éltek itt, ezek azonban nem tanúsítottak ellenállást a jóval később érkező barbár-magyar megszállókkal szemben.”

v

Érdemes idézni Glatz Ferenc írását a Magyarok Krónikája c. műből, amelyben a Tudományos Akadémia elnöke a következőket írta a magyar nemzet őseiről:

 

* ” Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkosság régi tradíció, görbelábú gyilkosok, primitív hordák, nyelvük nem lévén a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el. “

 

Lássuk, mit tanítanak Európa egyetemein erről az időszakról, és mi az, ami Nyugaton köztudott, s amiről a mi Akadémiánk hallgat, mint a sír.

 

Az Őskőkor és az Újkőkor emlékei - a Kárpát-medencében a nyugati tudósok ismertetésében a következőket tartalmazzák:

 

* Az ősember egyik legfontosabb szerszámának alapanyaga az obszidián volt, melynek eddig feltárt lelőhelyei Tarcal, Tokaj, és a Hont megyei Csitár község határában voltak. A feltárások igazolják hogy ezeken a helyeken kőipartelepek voltak, ami a kövek tömeges felhasználását bizonyítja. Az a tény már önmagában is nagyon nagy tömegű lakosságot jelent. Angol régészek megállapítása szerint az obszidián, a só, a borostyán, kagyló útjai innen a Kárpát-medencéből indultak ki, és jutottak el Európa minden lakott térségébe. Ezen utak összefutása és találkozása a Kárpát-medencében a tömegek által legsűrűbben lakott terület volt. Európa legsűrűbben lakott területe a Kárpát-medence volt már ebben az időben!

 

Mit tanít nekünk a Magyar Tudományos Akadémia?

 

*  „a Kárpát-medence ez időben üres volt és jóformán lakatlan, csak szlávok laktak itt...”

v

Kivonat XXIII. János Pápa beszédéből

a Második Vatikáni Zsinaton, 1962-ben

 

 

XXIII. János pápa beszéde

 

/Magyar fordításban a mellékelt fénymásolatból/ -„Szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni az újpapok gyatra beszédeit és naív pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ószövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást!

Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia, antropológia és geológia, nemkülönben a megtalált Sumír Első-Biblia (Úr, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak.

Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek (szumír, akkád, káld, babiloni) meghamisított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ózsdi judaizmussal és nékünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!…”

 

XXIII. János pápa beszédének kivonatát Pesti jezsuita páter találta meg a Vatikán könyvtárában, amit az óta titkos kezek eltüntettek. Vitatható, hogy természetes halállal halt-e meg, vagy eltették az útból úgy, mint I. János Pált?

Tudnivaló, hogy XXIII. János pápa (1881-1963) nevéhez fűződnek az általa hozott Egyház-reformok 1962-ben, amit a II. Vatikáni Zsinat törvényesítése követett 1964-ben. - Egy dolog bizonyos: Az Ember című new yorki zsidó lap 1959. áprilisában beharangozta:

 

*  “XXIII. János pápa trónralépése óta jelentős változások történtek a Vatikán és a zsidóság viszonyában. Az egész kultúrvilág örömmel regisztrálja az új Pápa Új irányzatát!”

 

Hogyan egyeztethető össze az alábbi „pápai imádság” a fenti nyilatkozattal?

* “Urunk bocsásd meg nekünk az átkot, amit igazságtalanul vetettünk a zsidóságra. Bocsásd meg, hogy ezen átokkal immáron másodszor is megfeszítettünk Téged.” [S. E. Rosenberg rabbi, The Christian Problem, USA 1986. Deneau Publ.]  

v

 

A Vatikánból eltűnt pápai beszédrészletet olvasván kérdezzük: vajon ki lehet ‘az igazi szerzője’ ennek, és még sok más hasonló imádságnak? – Szerk.

 

 

 

 

* nyitólap