|
Hazánkért, 2004.
szeptember Kolozsvári Grandpierre Endre életműve
Major István írása -------------------------- 2003. júliusában elhunyt Kolozsvári
Grandpierre Endre történész, akinek múlhatatlan érdeme,
hogy az isztanbuli Török Nagykönyvtárban lévő TARIHI ÜNGÜRÜSZ magyar
ősgesztát egyrészt újra felfedezte. Másrészt ennek másolatát a kommunista
Kádár-rendszer tiltása ellenére a Pozsonyban élő, ótörök nyelven tudó
Blaskovics Jánoshoz eljuttatta, és a magyar nyelvű fordítás kiadásához is
segített.
Átírták,
meghamisították, és elégették a magyar múlt bizonyítékait, amelyek azonban
újra életre keltek, Kolozsvári G. Endre történész önfeláldozó munkájának
eredményeképpen. Szeretnénk dióhéjban ismertetni a történész írásainak főbb
pontjait. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:
Amikor a Habsburg-ház belátta, hogy
fegyveres harcokban NEM tudja soha leverni a magyar nemzet szabadságharcait,
hozzákezdett dicső történelmünk meghamisításához, hogy nemzetünket
felszámolja. Paul Hunsdörfer és Joseph Budenz még
magyarul sem beszélő idegeneket nevezték ki az Akadémia vezetőinek, akik
bevezették a “finn-ugor elméletet”. A magyarellenes szellemi elit és a Magyar
Tudományos Akadémia a Habsburgok alatt megkezdett magyarellenes munkáját a
szovjet megszállás alatt gőzerővel folytatta. Tóth Dezső
marxista szakember ezt így fogalmazta meg:
A valódi magyar őstörténelem lényegesebb
pontjai (amelyeket 1849 előtt ismertünk, de amelyek a másfél évszázados
szellemi terror miatt feledésbe merültek) a következők: Őshazánk a Kárpát-medence
Bizonyítékok: már időszámításunk előtt,
5200-ból maradtak fenn nyomok arra nézve, hogy magasan fejlett civilizáció
virágzott hazánk területén. A világ első írásos emlékei a Kárpát-medencéből
származnak.
Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban Dr.Kalmár Gergely
biológia professzor és nemesítő az, aki a 12, 000 esztendős tönköly-búzát
újra életre keltette, és megindította a termesztését. Számos, hihetetlenül jó
és nagyszerű tulajdonságánál fogva, mivel ősnövény, ellenáll mindennek, amibe
az átlag búza elpusztulna. Nincs szükség növény-védőszerre, mert megfojtja
maga körül a gyomokat. Kibírja az aszályt is! Az idei rekkenő hőség és
csapadékhiány ellenére ugyanolyan jó termést hozott, mint általában. Míg a
hagyományos búzafajták kiégtek és elpusztultak az aszály következtében. A tönköly-búza kitűnően elviseli az
árvizet is, voltak esetek, hogy csak a kalásza állt ki a megáradt folyóból,
de amikor az áradás lement, az aratáskor minden gond nélkül megvolt a
sértetlen termés. Érdemes megemlíteni, hogy a tönköly-búza
messze magasabb hozamot produkál, mint bármely más búza. Egy hektárra vetett
bármely búza jó esetben 3, 5 tonnát eredményez, míg az 1 hektárra vetett
tönköly-búza átlagosan 25 tonnát, nemritkán 28 tonnát is produkál. Az
élelmiszerhiánnyal küzdő világban bizony ilyen csoda-búza ma is fegyver,
amely egész Magyarország megélhetését könnyen biztosítani tudná -- feltéve,
ha közben el nem kótyavetyélik potom pénzen a magyar földet. A Kárpát-medence és Európa
benépesedésének története csak az éghajlati viszonyok és alakulások, valamint
azok hatása a növény és állatvilágra, figyelembevételével érthető
teljességében. A geológusok szerint a jégkor Európában
i.e. 75, 000-től i.e. 10, 000-ig tartott. Az utolsó jégkor alatt a Kárpát-medence
pereme erdős tundra volt. Állandó jégpáncél csak a Magas Tátra láncolatát
borította. Ebből következtetve jogos a feltételezés, hogy a Kárpát-medence a
lassú felmelegedés beállta után 2, esetleg akár 3 ezer évvel is megelőzte
Európa területeit a lakhatóság és az emberi élet létfenntartásának biztosítását
illetően. A Times Atlasz a jégtakaró északi határát a
Kárpátoktól jó ezer kilométerrel északra húzza meg, amely a Kárpát-medencében
még kedvezőbb éghajlati viszonyokra utal. A Kárpát-medencében az ősembernek több
telephelyét megtalálták a jégkor utolsó szakaszából főleg melegvizű források
közelében. Hogy milyen mozgalmas volt az élet a Kárpát-medencében az alábbi
idézet jól érzékelteti:
A Kárpát-medence az őskőkortól
[paleolitikum] kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát-medence nemcsak az állatok
háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa
benépesedésének is. Amint Európa északi vidékei fokozatosan
alkalmassá váltak az emberi létfenntartás követelményeinek, úgy ontotta
népfeleslegét a Kárpátok-koszorúzta medence mindaddig, amíg a kontinens
benépesedett. Ezt követően megindultak a vándorlások messzebb lévő vidékekre.
Az új kőkorban (neolitikum) a
Kárpát-medencében három nagy műveltségkör virágzott. A KŐRÖS-műveltség (i.e. 5, 000)
kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva
szögletére. A Nagyalföldön ettől északra fekvő terület volt az alföldi
vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4, 000). Míg a Dunántúlon, a dunántúli
vonaldíszes edények műveltsége. (i.e. 4, 000) Az utóbbi leletanyaga megtalálható a
bécsi- és cseh-medencén keresztül egészen a Rajna-vidékig. Az alföldi
vonaldíszes edények műveltségi köréből előkerült női istenszobrok alsótestére
bekarcolt M jel, a termékenység az anyaisten, és a nőfogalmakat jelölte.
Ilyen szobrocskák azonos jelekkel kerültek elő Mezopotámiában, a görög
szigeteken, és a Kárpát-medencében. Az „M” alakú jellel ellátott,
Szekélyháton kiásott egyik ilyen szobrocska jó 2,000 évvel megelőzi a
mezopotámiai ugyanilyen leletet. Ugyanilyen szobrocskák előkerültek
Egyiptomban is. A krétai, mezopotámiai, kárpát-medencei,
egyiptomi népek írásának azonosságát a nemzetközi szaktudomány elismeri. A
párizsi nemzetközi konferencia kimondta:
Nemzeti szempontból tudnunk kell, hogy a
magyar származástudat új megfogalmazásának korát éljük, amely nélkül a
nemzeti önismeret és önbecsülés nem létezik. Össze kell gyűjtenünk mindazon
A csak nevében Magyar Tudományos
Akadémia a saját történelmünkről a következőket írja a
Kárpát-medencét illetően:
v Érdemes idézni Glatz Ferenc
írását a Magyarok
Krónikája c. műből, amelyben a Tudományos Akadémia elnöke a
következőket írta a magyar nemzet őseiről:
Lássuk, mit tanítanak Európa egyetemein
erről az időszakról, és mi az, ami Nyugaton köztudott, s amiről a mi Akadémiánk
hallgat, mint a sír. Az Őskőkor és az Újkőkor emlékei - a
Kárpát-medencében a nyugati tudósok ismertetésében a következőket
tartalmazzák:
Mit tanít nekünk a Magyar Tudományos
Akadémia?
v Kivonat XXIII. János Pápa beszédéből
a Második Vatikáni Zsinaton, 1962-ben
/Magyar
fordításban a mellékelt fénymásolatból/ -„Szemináriumainkban alig van ékesszólástan
és a hívek kénytelenek végig kínlódni az újpapok gyatra beszédeit és naív
pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ószövetség idejét
múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával s beleizzadnak szegény
elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, minden népeknek
adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást! Vagyis
hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az
archeológia, antropológia és geológia, nemkülönben a megtalált Sumír
Első-Biblia (Úr, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent
világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem
érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy
összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népnek (szumír, akkád,
káld, babiloni) meghamisított történelme. Szóval kötve vagyunk valami ózsdi
judaizmussal és nékünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!…” XXIII.
János pápa beszédének kivonatát Pesti jezsuita páter találta meg a Vatikán könyvtárában, amit az óta
titkos kezek eltüntettek. Vitatható, hogy természetes halállal halt-e meg,
vagy eltették az útból úgy, mint I. János Pált? Tudnivaló, hogy XXIII. János pápa (1881-1963) nevéhez
fűződnek az általa hozott Egyház-reformok 1962-ben, amit a II. Vatikáni
Zsinat törvényesítése követett 1964-ben. - Egy dolog bizonyos: Az Ember című new yorki
zsidó lap 1959. áprilisában beharangozta:
Hogyan egyeztethető össze az alábbi „pápai imádság” a fenti
nyilatkozattal?
v A Vatikánból eltűnt pápai beszédrészletet olvasván
kérdezzük: vajon ki
lehet ‘az igazi szerzője’ ennek, és még sok más hasonló imádságnak? – Szerk. |