|
 Hazánkért Online, 2005. augusztus I. ÉrdekszövetségekJour de La Bastille
A TestvérláncolatA szabadkőműves rend keletkezése és fejlődése szoros összefüggésben áll a 18. század felvilágosodási mozgalmával. 1717-ben, Londonban négy régi üzemi kőművespáholy egyetlen nagy páhollyá szövetkezett Az üzemi kőművességből szellemi kőművesség lett, amely tanoncokat, segédlegényeket és mestereket különböztetett meg. További kibontakozására Franciaország nyújtott lehetőséget, ahol számos rendfokozattal, címmel gyarapodott. A szabadkőműves rend a felvilágosodással együtt Franciaországból minden irányba elterjedt, nemcsak a rokon latin nyelvű országokban, hanem Poroszországban, Ausztriában és Oroszországban is. Ha az ember a szabadkőművesség lényege és céljai iránt érdeklődik, gyönyörű feleletet kap: „Igazság, fényesség, felvilágosodás!” „A szabadkőművesség lényege a Szabadság, a munkája Szeretet, a törekvése Világosság.” „Nemesítése és tökéletesítése az emberi lénynek.” „A szabadkőművesség egy testvéri kötelékbe zárja a szabad és becsületes férfiakat és ez a kötelék erősebb, magasabb, mint a legkülönbözőbb foglalkozások, pártok, nemzetiségek és vallások.” (Hát kell ennél szebb nyilatkozat...?) Ezek szerint a vakoló nagylelkű, ledönti a fajok, népségek és vallások közötti korlátokat, hogy ilyenként tiszteljék és szeressék az emberek. Jelszavai: Szabadság és Testvériség voltak, amelyekhez később az Egyenlőség is besorakozott. Beszéltek „általános emberi jogokról”, a népek önrendelkezési jogáról és a népek testvériességéről. „Emberséges célok” szolgálatában álló egész sereg Jótékonycélú Intézet felállításával dicsekedhettek.
Tagadhatatlan, hogy mind a felvilágosodással, mind az azzal rokon Szabadkőműves-renddel azért valami jó is született. Ez különösen a német páholyokra érvényes, amelyek százával szerveztek adakozó alapítványokat és létesítettek nevelőintézeteket, árvaházakat, tan-, hitel-, biztosítóintézeteket és szerzetesotthonokat. Mindezek által azonban senki se hagyja magát tévedésbe ejteni, mert a vezetés már a 18. század óta olyan emberek kezében van, akiknek a remekül hangzó célkitűzések csupán cégtáblául szolgálnak, amellyel ők becsapják a tagjaikként befogadott tömeget és kormányokat. Ha a szabadkőművesség csakis „emberséges célok” szolgálatában áll, milyen értelme van képzett emberek között a kulissza mögötti mesterkedésnek, titoktartásnak, furcsa szertartásoknak és vak fegyelemnek? Nem volt igaza Sztolypin orosz miniszterelnöknek, aki 1910-ben a szabadkőművesség törvényes elismerését elutasította? Cselekedetét ezzel magyarázta: „A szabadkőművesség jótékonysági céljait nagyszerűen megoldják a nyílt társadalmi egyesületek, amelyek a kormány felügyelete alatt álnak, ezzel szemben a szabadkőműves rend politikai céljai az elmúlt évszázad kezdete óta – amikor is a páholyok működése Oroszországban betiltatott – nem változtak.” Itt van! Itt keresendő az ugró pont. A jótékonyság minden országban csak ÁLARC volt, valójában a szabadkőműves páholyok a politika magasiskolájává fejlődtek ki, politikai törekvésekben állott a fő dolog és a szabadkőművesség politikai „titkos szövetség” lett. A francia szabadkőművesek 1877-ben jelmondatukat, “Á la gloire du Grand Architect de l’Univers”, (A világegyetem nagy építőjének dicsőségére), amellyel ügyiratuk kezdődött, még ma is használják. Olaszországban egy lépéssel tovább mentek. Ott a sátánt ünnepelték, és azt, mint az ésszerűség jelképét szembeállították a kereszténységgel. Ünnepségeken és szoborleleplezéseken a sátánhimnuszt énekelték és körmeneteken a sátán képével ellátott fekete zászlókat hordoztak. Ez felel meg a szabadkőművesség egyházpolitikai követelményeinek, a polgári házasság és a vallástanítás beszüntetése, különválás az egyháztól és államtól. A szabadkőműves rend és a 18. század felvilágosodási mozgalma közötti szoros összefüggés megnyilatkozott a monarchiák elleni küzdelemben is. Már 1740 körül megkezdték a köztársaságot, mint a legjobb államformát magasztalni, és azóta, mind szenvedélyesebb formát öltött támadásuk a monarchia (mint államforma!) és a született nemesség ellen. A szabadkőművességnek magasabb rendfokozatába való felvételi ünnepségeken szokásba jött, hogy ott egy pápai talár és egy királyi korona ellen tőrdöféseket alkalmazzanak. Az első világháború előtt a világ összes szabadkőműves páholya szorosabban felzárkózott, egyetlen központot létesített közös ügyek intézésére. 1899 óta ismétlődő nemzetközi szabadkőműves nagygyűléseket tartanak. Ezekből kifejlődött a nemzetközi szabadkőművesség azzal a céllal, hogy megalkossák a Világköztársaságot, amelyben az örök béke uralkodna. Milyen szépen hangzik mindez, ami csak látszat és hazugság! Szabadság, Egyenlőség, Testvériség a szabadkőművességben éppoly kevés, mint a demokrata mintaállamokban. A “türelmesség” alatt azt értik, hogy az emberek tűrjék el az ő “emberszeretet vallásukat” és az ellenőrizhetetlen titkos szövetségüket. Végső céljuk: világkormány által irányított köztársaság, aminek semmi köze a demokráciához, hanem világplutokrácia, azaz a nemzetközi nagytőke világuralma. A vakológépezet hatalmaIsmeretesek az angolok és franciák hódítási módszerei: “Pénétration Pacifique” (békés behatolás). Más népeket bolondítnak csábító jelszavaikkal, megfertőzik őket édes méreggel, hazugságokkal befolyásolják a közvéleményt. Az angolokat és franciákat e hódítási politikájukban lényegesen támogatták a szabadkőművesek. A világ összes páholyait, nevezetesen a latin, angolszász és szláv államokban, közvetlenül vagy közvetve Párizsból vagy Londonból alapították. Anglia nagyságáért közel félmillió buzgó és tettrekész szabadkőműves dolgozott. Tagjaik nemcsak Angliában és Írországban laknak, hanem nagypáholyok vannak Indiában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és más gyarmatokon, de vannak Argentínában és Kínában is. Az angol szabadkőműves rendhez tartoztak Sansibar és Johore szultánjai, Afganisztán emírje, japán és kínai államférfiak. 1902-ben egy figyelemreméltó angol páholyban a következő büszke szavakat olvashattuk: „Nagybritannia nagysága a
szabadkőművesek munkája. Ők valamennyien tudatosan vagy tudat
alatt a brit világuralomért dolgoznak. Közel félmillió serény ember
befolyását, akik titkos és titokzatos szálak által egymáshoz vannak láncolva,
nem lehet eléggé felbecsülni. Egyik támogatja és vezeti a másikat és ez a testvérlánc
behálózza az egész földgolyót, mindezek mellett az ember biztosítva van és
számíthat minden más nemzet testvéreinek a segítségére.” Ugyanaz a szabadkőműves lap közölte 1901-ben: „Anglia és az USA közti jó
viszonyt az angliai és amerikai szabadkőművesek testvéri
együttműködése hozta meg.” (Pl. napjainkban: G. W. Bush és Tony Blair - tj) Minél erősebb lett a kapcsolat a második világháborút megelőző évtizedekben Franciaország és Anglia között, annál jobban összekovácsolódtak a világ összes páholyai egy nagy, két-hárommillió testvért befogadó szervezetbe. Londonból és Párizsból kapták a parancsokat. Ha a szabadkőműves rend a meghódítandó országokban politikai titkos szövetség volt, milyen cselekményeket végeztek, milyen tárgyalásokat folytattak, és milyen határozatokat hoztak a nagypáholyokban, vagyis azokon a helyeken, ahol a bábrángatók ültek, akiknek a többiek feltétlen engedelmességgel tartoznak? Meggondolatlan pillanatában bevallotta ezt az egyik magyar szabadkőműves lap: „Összeesküvők vagyunk,
mi összeesküszünk a mostani társadalmi rend ellen, és annak elpusztításán
dolgozunk.” A szabadkőművességet beható tanulmányozás alapján „a világot behálózó összeesküvő társaság”-nak nevezzük, amelynek tagjai egyben „letartóztatás és kivégzés elleni kölcsönös biztosítótársaság”-ot képeznek. A szabadkőművesek az utolsó évszázadokban az egész világon minden forradalomban lényegesen közreműködtek, amennyiben ők voltak a szerzők és gyújtogatók. Igazolja ezt a tengernyi vádat egy kis séta a világtörténelemben. 1775-től 1782-ig volt az Egyesült Államok függetlenségi harca. Szabadkőművesek voltak az élen és amint néhány évtizeddel később Mexikó, Közép- és Dél-Amerika, Spanyolországtól és Portugáliától levált, szabadkőművesek voltak a gyújtogatók (provokatőrök) és vezetők. 1789-ben volt a ma is dicsőített véres Nagy Francia Forradalom. Ezt a szabadkőművesek készítették elő és vezették le, szabadkőművesek szállították a leghatékonyabb jelszavakat: „Szabadság, testvériség, egyenlőség és általános
emberi jogok.” Minden vezető férfi szabadkőműves volt és ezt a forradalmat egyenesen olyan kísérletnek tekinthető, amely a szabadkőműves tanokat akarta megvalósítani. Már 1786-ban elhatározták XVI. Lajos meggyilkolását, ami 1793-ban meg is történt. Következő királyként az orleánsi herceget jelölték ki, aki a francia szabadkőműves rend nagymestere volt.
Néhány nappal a tróndöntés után 1789. július 23-án, a Bastille-on szabadkőműves szónok ezeket mondta: „A mi templomainkból indultak a szent tűz első szikrái, amelyek nyugatról keletre, északról délre szállva minden polgár szívét lángra lobbantották.” 1820/21-ben a forradalmaknak újabb szakasza keletkezett. 1907-ben egy szabadkőműves előadáson így mondták: „Azok a forradalmi megmozdulások, amelyek Olaszországban 1821 óta végbementek, a szabadkőművesek művei voltak.”
Az üzemek lelke a szabadkőműves Mazzini volt. Az ő céljai közé tartozott Ausztria megsemmisítése, Olaszország egyesítése, a pápai hatalom eltávolítása és köztársaságok bevezetése az egész világon. Mazzini szellemében dolgozott később a szabadkőműves Garibaldi és Crispi. A politikai gyilkosságot, mint megengedett tevékenységet állították be, és ennek megfelelően befolyásolták a tömegeket. 1830-ban és 1848-ban, Párizsban a júliusi illetve februári forradalom volt, amelyen ismét a szabadkőművesek vettek részt az élvonalban. Minthogy 1830-ban Franciaország a köztársaságra még nem volt érett, a szabadkőműves Louis Philippe orleánsi herceg
lett Franciaország királya, és 1848-ig uralkodott. Azonban ezzel a szabadkőművesek nem elégedtek meg. Végre, 1848-ban elérték az óhajtott köztársaságot, de mivel semmiféle demokratikus és szocialisztikus kísérletük nem sikerült, a szabadkőműves III. Napóleon elnöksége és császársága következett. Ellenben később éppen ő tette tönkre ezt a rendet; a bukása 1870. november 4-én a szabadkőműveseknek kedvezett. Ezért lehet Franciaországot szabadkőműves köztársaságnak nevezni!
Némethy Antal, 1953 nyarán ---------------- 1. Guiseppe Mazzini (1805-1872) olasz szabadkőműves az Omerta Maffia vérszerződés-szertartás megalkotója. Omerta, olasz szó, a viselkedésre vonatkozó „szigorú törvénykönyv”, ami tiltja a hatóságokkal való együttműködést és kapcsolatot. A 19. században az olasz Mafioso (család) tagjait az Omerta kötötte össze.
|
