|
 Hazánkért, 2005.
január „ÖTVEN-PÁR VASCIPŐ”“Meddig tűröd még az
agymosást s meddig húzod mások jármát, pusztuljon, ki nem életképes, ki magyarnak állít bitófát! Mutasd e rothadó világnak; e faj, igenis élni akar, - Ti megölni nem fogjátok soha, mert főnixként felkel a
magyar!” /Kovácsy J./ Bizonyos csoportok úgy gondolják, hogy mialatt a társadalom ‘öntöttvas-cipők’ és az állandóan ébrentartott ‘háborús bűnösség’ felett elmélkedik, addig nincs idő mással foglalkozni. Ezért ne lepődjenek meg, ha a magunkfajta üldözöttek is emlékeznek, akiknek sokkal több a tömegsírjuk, a mártírjuk és halottjuk! Hová lettek eltemetve azok a magyar hadifoglyok, akiket az oroszok az 1945-ös budapesti ostrom után végeztek ki? Kérdezzük az illetékes elvtársaktól, hogy hová lettek eltemetve az 1945-46-ban “háborús bűnösség“ címén kivégzett ártatlan magyarok ezrei? Hová temették az 1946-ban kivégzett magyar miniszterelnököket, kormányhivatalnokokat, főtiszteket, tiszteket, csendőröket? Hová temették az ‘56-os Kossuth téri sortűz több-százas magyar áldozatait? Ki állít emléktáblát a Kádár által kivégzett 150 magyar fiatalnak, akiket börtönben hagytak addig, amíg el nem érték a 18. évüket, aztán agyonlőtték őket? Hová temették azokat a magyar fiatalokat, akiket az oroszok ‘56-ban a helyszínen végeztek ki? Ki állít emlékművet az ávósok húsdarálójával feldarabolt és a Dunába dobott magyar áldozatoknak? Ki emlékezik meg a 40 ezer erdélyi magyarról, akik elpusztultak Romániában a Duna-Fekete-tenger csatorna építésénél? És folytathatnánk a felvidéki és délvidéki magyarok szomorú sorsával, akiknek -- csupán, mert magyaroknak születtek! -- nem szólnak lélekharangok, és nem állítanak emléktáblákat. Várjuk a magyar hősök és mártírok sírhelyeinek a megnevezését! Temetetlen halottak felett nem lehet rendszerváltást csinálni!
’A második világháborúban a nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt budapesti áldozatok emlékére.’ A felállításhoz szükséges tizenötmillió forintot közadakozásból gyűjtik össze, de jelentős állami támogatást is kapnak. [Ilyesmire mindig vannak milliók! -tj]
Nemrégen a Traubi-szódás csalásról elhíresült budapesti üzletember új mesével jött elő, hogy ‘a dunai rakparton több mint húsz tömegsír lehet.’ Ezt mire alapozta? A hírharsonák nem közölték! A TV viszont bemondta, hogy ‘egyes történészek szerint már 1946-ban feltúrták a rakpartot, és akkor sem találtak tömegsírokat. ‘ Annyit láthattunk csak, hogy az üzletember és népes kísérete Demszky polgármester irodájában ütötte fel a tanyáját. A feltételezések szerint az újpesti rakpart alatt tömegsírok vannak, amiket a Hadisírgondozó és Honvéd Hagyományőrző Iroda készül feltárni. De szemtanúk visszaemlékezései alapján erősen gyanítható, hogy 1944 utolsó heteiben a Duna-parton nyilasok által sorba állított és legyilkolt áldozatokat a Duna jegesedése miatt a parton ásták volna el, az újlipótvárosi Szent István parktól a Vizafogóig húzódó szakaszon, Dobrai Lajos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára elmondta: ’tizenkét
évesen láttam, hogy a nyilasok csoportosan lőttek le feltételezett
katonaszökevényeket és a gettót elhagyó zsidókat.’ Nyílván ostobának néznek bennünket, mert még arra sem ügyelnek, hogy legalább logikai ellentmondás ne legyen ebben a műhírben. Szemtanúkról írnak, miközben csak egyetlen szemtanú jött elő, aki akkor 12 éves volt. Hatvan évig azt hazudták, hogy ‘ötvenezer zsidót öltek a Dunába’, ami testvérek között is egy kisebb város lakosságának a lélekszáma! Képzeljük el: 50 ezer test a Duna vizében! Lehetséges, hogy a regélők ezt képtelenségnek tartották, mert most kiderül, hogy ‘akkor jeges volt a Duna és parton temették el őket.’ (Így már sokkal hihetőbb!) Ez a bizonyos szemtanú vajon elmondta-e azt, hogy 1944 végén orosz és angol gépek köröztek a város fölött, bombáztak és lövöldöztek bizonyos célpontokra? A 12 éves szemtanú némi ’kíváncsiságból’ éppen akkor a Duna-parton sétált? Egyedül? Amikor ostrom alatt mindenki pincében volt. Vajon milyen messziről láthatta ezeket a jeleneteket? Közelről? Távcsövön? Megengedték-e neki a nézelődést? Csupa fontos kérdés. Az viszont igaz, hogy a gettót elhagyó zsidókat jogosan lőtték le, mert a gettóban védett helyen voltak. Miféle tevékenységben törték a fejüket a gettón kívül? Aki a védett, őrzött gettót akkor elhagyta az csak ellenséges szándékkal tehette ezt. Jellemző, a budapesti honatyák milyen hamar ugrottak az üzletember ötletére. Az érem másik oldala[részlet a kortárs Koós Kálmán: Voltunk, Vagyunk, Leszünk] 1944. október 15. után a fanatikusok és a tömegek fantáziáját egyaránt egyetlen kép izgatta: a háború és az ostrom. Az orosz az ellenség, de ellenség a zsidó is, aki az oroszokat várja, az orosz-felszabadításért imádkozik és drukkol. A zsidó és a támadó vörös katona személye eggyé vált előttük. S mindazt a szörnyűséget, amit a bolsevista hordák elkövettek, a városban élő zsidóság testesítette meg a felizgatott, hipnotizált képzeletek előtt. A fanatikus és a tömegképzelet előtt pedig az elképzelt, felidézett kép kétségtelen valóságnak tűnik fel. Így aztán a háború és az ostrom minden borzalma, az éhség, a bombázások, a pusztulás és halál felelőssége ezek előtt az emberek előtt a zsidó nyakába szakadt. Még Kállay is elismeri, hogy a bombázások nagymértékben voltak felelősek az antiszemita (zsidóellenes) kilengésekért. Jaj volt tehát annak a zsidónak, aki nem ment a gettóba, hanem mint bujkálót elfogták. A fanatikusok dühe – különös, de érthető – elsősorban a védett zsidók ellen irányult. Miért védettek azok? Hiszen éppen olyan zsidók, mint a többi, éppúgy a bolsevisták barátai és a védők ellenségei, mint a gettóbeli zsidók. [Miért nem lehet védeni a magyar lakosságot, az akkor már javában fosztogató, nőket megerőszakoló, gyilkos felszabadítók ellen? - gondolhatták joggal - tj] Sőt ezek a gazdagabbjai, mert ezeknek volt még mindig 10-15 ezer pengőjük egy menlevélért, vagy útlevélért. A tömeg és a fanatikus előtt nincs okoskodás, meggondolás, diplomáciai kötelezettség, hanem érzelmei szerint cselekszik. Ez a magyarázata, hogy a védett házak rosszabb sorsra jutottak, mint a gettó. Egyéb tényezőkBudapesten valóban igen sok zsidó bujkált: a zsidó történész Lévai Jenő szerint 25 ezer. A bujkálókat jogosan lehetett partizánoknak minősíteni, hiszen azért bujkáltak, hogy ne lehessen őket ellenőrizni. Ugyancsak Lévai írja, hogy az ilyen zsidók például befurakodtak a Prónay-különítménybe. Mi viszont tudunk arról, hogy a pártszolgálat soraiba is beférkőzött néhány, akik nem egészen helytelen okoskodással, ott érezték magukat a legnagyobb biztonságban, és hogy a gyanúnak árnyéka se merülhessen fel velük szemben, erőteljesen kivették a részüket a zsidóellenes akciókban. A franciaországi magyar kommunistáknak
későbben betiltott lapja, a „Magyar Szemle” írta egyik 1948-as számában,
hogy ”a magyar ellenállók
hőstetteket vittek véghez Budapest ostroma idején, amikor őrségen
álló nyilasokat éjjel meggyilkoltak.” Az esetleg aggályoskodó lelkű olvasókat azzal nyugtatta meg a lap:
Hogy ezek a magyar ellenállók a legnagyobb részt zsidók voltak, [és cigányok! - tj ] azt mondanunk sem kell, viszont az is világosan kitűnik, hogy a túloldal [i.e. az akkori szociáldemokrata-marxista ellenzék -tj] sem volt különb. A háború után a hatalom birtokában teljességgel be is bizonyította. Szálasi Ferenc a partizán veszély elhárítására adta ki az úgynevezett felkoncolási parancsot, amelynek értelmében a többszöri felszólítás ellenére még mindig bujkáló zsidókat, valamint szabotőröket és szökevényeket a helyszínen kellett kivégezni. E parancsban nincs semmi rendkívüli. Még nem ostrom esetén is szoktak ostromállapotot elrendelni, amikor például kiadják parancsba az őrségnek, hogy
--- Odafigyel valaki, mit művelnek például a Bush-Blair megszállók Irakban vagy Ariel Sharon talajgyalui a Gáza Övezetben a honvédő ellenállókkal, akiket “terroristáknak” neveznek? Akik Magyarországon a második világháború idején együttműködtek az ellenséggel, azokat a mai meghatározásban nyugodtan nevezhetjük terroristáknak. És itt szükséges idéznünk korábban még “magyar fajvédőből” közönséges hazaárulóvá lett Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai tervét:
Zsidó partizánok a háborúbanAkit érdekel a téma, az Internet közel 900 honlapja -- pro és kontra -- foglalkozik partizánokkal. Ezekből az egyik zsidó lapon ezt találtam: [Internet: “eszmelet.tripod.com”] - A gettókba és táborokba zárt zsidók nem érték be passzív
ellenállással. Földalatti szervezeteket hoztak létre, melyek célja a nácik
elleni fegyveres ellenállás, és amennyire ez lehetséges volt, a zsidók
megmentése. A Szovjetunió által 1939–40-ben annektált területeken a gettókban
a földalatti tevékenység kezdeményezői a cionista mozgalom fiatal tagjai voltak. Sok gettóban több száz harcosból álló földalatti mozgalmat
hoztak létre. A fegyvereket a helyi lakosoktól szerezték be vagy a német fegyverraktárakból lopták. Házi készítésű gránátokat, tőröket és még néhány fegyvertípust pedig magukban a gettókban állítottak elő. A földalatti tevékenység kegyetlen volt és nagyon veszélyes. Veszélyt jelentett a gettó minden lakosára nézve, és fenyegette annak létét. A fegyveres földalatti szervezet kitudódása csak meggyorsította a gettó felszámolását.” Nem kétséges, hogy az írások mindegyike azt
bizonyítja, hogy a partizánok nagy része cionista volt, akik nem annak az országnak a szabadságáért
harcoltak, ahol születtek, hanem kommunista illetve zsidó-cionista
érdekekért. |
