---

 

 

 Hazánkért Online, 2005. július

 

A magyarfaló Clémençeau mögött állt

Louis Georges (Rothschild) Mandel

 

A Népszövetséget a háttérben a szabadkőművesség parancsára [lásd az Entente-szabadkőművesség 1917. évi június hó 28-30-án kelt titkos jegyzőkönyvében] három befolyásos egyén tartotta ‘szenteltvíz’ alá, s valamennyien a fentnevezett nagy emberek titkos tanácsadói voltak: Bernard Baruch, az amerikai vasúti szervező és gazdasági diktátor,  Georges Mandel, a francia nacionalisták /!?/ vezetője és Clémençeau titkára, angol részről pedig Sassoon szíriai zsidó bankár és ópiumkereskedő. Valamennyien világpolgárok voltak, akik az őseiktől örökölt nemzeti vallásuk által befolyásolt hagyományok szerint éltek a politika sötét világában. Mételyező szellemük tovább burjánzik a mai politikusok felfogásában, világnézetében, akik az Európai Unió nevű olvasztókondér felé terelnének bennünket!

A Végrehajtó

John Gunther történész jól ismerte az első és a második világháború főszereplőit a harmincas években, és az Inside Europe (Európán belül) című könyvében fényt vetít többek között az első világháború idején tevékenykedő franciaországi politikusokra:

A francia politikusok egyik kiemelkedő egyénisége, Georges Mandel, állítólag jobboldali, annak ellenére, hogy függetlennek hívja magát, [mások szerint “konzervatív francia hazafi.”- tj]

Igazi neve Jeraboam Rothschild, aki 1917-18-ban Clémençeau jobbkeze volt, s mivel a “Tigris” (Clémençeau beceneve ) minden idejét a háborús ügyekre szentelte, két év alatt gyakorlatilag Mandel irányította az ország ügyeit. 1934-ig láthatatlan, ugyanakkor mindentudó is -- amolyan “Richelieu püspök” féle láthatatlan, de befolyásos főméltóság -- a színfalak mögött. A figyelme mindenre kiterjedt, soha semmit el nem felejtett, és a terem szinte megremegett, amikor felállt beszélni.

Visszautasított minden hivatalos képviselői állást – bármelyik miniszterelnök örömmel fogadta volna maga mellett – amíg Flandin rá nem beszélte, hogy fogadja el a Posta és Távirati Iroda miniszteri tárcát. Georges Mandel, a szó legszorosabb értelmében, Franciaországban azt hallgatott le, akit akart. Ennek eredményeképpen, a [francia] Harmadik Köztársaság titkos életének hallgatag és legelképesztőbb ‘járkáló lexikona’ volt. Óriási volt a hatalma. Clémençeau, aki jóformán semmit nem tudott a külvilági politikáról, Mandelt bízta meg külügyekkel foglalkozó cikkek írásával, és maga mellé vette, mint tanácsadót.”

 

 

Georges Clémençeau

 

L. G. Mandel

Lexikonok írják róla, hogy az újságíró-politikus Georges Mandel (1885-1944) azaz, Louis Georges Rothschild gazdag zsidó család sarja volt, -- legalábbis a lexikonok szerint -- de ‘nem volt rokonságban’ a dúsgazdag Rothschild nevű bankár-családdal. Clémençeau mellett dolgozott a francia belügyminisztériumban, ahol az első világháború idején segédkezett a sajtó cenzúrázásában. Mandel 1934-ben lett posta és távközlési miniszter. Elsőszámú szorgalmazója volt, hogy a Szovjetunióval katonai szövetségre kell lépni Adolf Hitler és Náci Németország ellen. Mivel Mandel a Müncheni Egyezmények és mindennemű békeegyezmény legnagyobb ellensége volt, jobboldaliak joggal nevezték őt ‘háborús uszítónak, akit zsidó ősei és származása befolyásolnak’.

1939. szeptemberében Mandel úgy gondolta, hogy a francia hadseregnek megelőző támadásba kellene lépnie a németek ellen, de az 1940. júniusában bekövetkezett fegyverszünet miatt Marokkóba menekült, ahol letartóztatták. Churchill, akit Mandel „az első ellenálló”-nak nevezett, megpróbálta kiszabadítani, de nem sikerült. Mandelt átadták a Gestapónak és Buchenwaldba szállították, majd onnan visszakerült Franciaországba, és 1944. júliusában a Vichy-kormány parancsára kivégezték.

Georges Mandelről még régi történelemkönyvekben sem könnyű adatokat találni, mert mint írtam, amolyan midentudólátó, de láthatatlan főméltóságként tevékenykedett Clémençeau mellett. Ezen két német- és magyargyűlölő, szovjetekkel rokonszenvező politikus miatt a két háború utáni gyászbéke-egyezmények eredménye egyáltalán nem meglepő!

A két politikusról már 2003. szeptemberében is írtunk, amit időnként újra és újra meg kell ismételni, főleg azok részére, akik tagadják, hogy ‘Trianon és Versailles igazságtalanságaihoz a zsidóknak köze lett volna. A trianoni gyászbéke 85. évfordulója alkalmával az egész Bűnszövetkezet tagjainak nevei újra előkerültek. /TJ/

 

*       Könyvismertető és a „visszhangok”

Mónus Áron új könyve: Herzl T. A zsidó világgyarmat programja