|
 Hazánkért Online, 2005. június NEM
FELEJTÜNK!
TRIANON
- VERSAILLES
A
bűnszövetkezet
A háború befejeztével, 1917. januárjában
újra indult a nemzetközi kapcsolatok felélesztése, de egyelőre még a
központi hatalmakhoz tartozó országok nélkül. Ekkor az Antant és a semleges
országok szabadkőműveseinek 1917 elején, a háború harmadik évében a köztudat elől jobbára elfedett óriási jelentőségű eseményre került sor Párizsban. Az itt székelő Grand Orient szabadkőműves páholy világkongresszust hívott össze, de nem szabadkőműves témák felett vitatkoztak, hanem a háború befejezésének körülményeiről és a világbéke megoldásáról. Ez a kongresszus részletesen kidolgozta a békeszerződéseket, az egyes államok határait, a győzteseknek juttatott koncokat s a Népszövetség tervezetét. A magyargyűlölő André Tardieu [2] lapja volt akkor a párizsi Le Temps, amely egyben a francia külügyminisztérium sugalmazott lapja is volt, közölte ennek a szabadkőműves kongresszusnak a levezetését és határozatait. Ennek a Magyarországra vonatkozó része csaknem betűről betűre bekerült a Trianoni Békeszerződésbe! A kongresszus nem a szabadkőművességgel, hanem általános politikai kérdésekkel foglalkozott. A szövetségesek és Wilson elnök álláspontját követve a kongresszus helyeselte az eredetileg német terület Elzász-Lotharingia Franciaországhoz csatolását, a lengyel- és cseh-függetlenség megteremtését, az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek önállóvá válását.
Ugyan! Az ilyen feltételek biztosítják „a népek önrendelkezését”? A győztesek részéről ez volt a legnagyobb szélhámosság, mert nem az érdekelt népek, hanem kizárólag a győztes diktátorok kezében arra volt jó, hogy ürügyet és jogcímet szolgáltasson a kontinens bizonyos tájainak részleges kiürítésére és az etnikai kép erőszakos megváltoztatására. Huszonhárom év múlva már tapasztalhattuk a bűnszövetkezet művének hatását. A köztudottan szabadkőműves Benes Eduárd, a “csehszlovák” műállam egyik alapítója már 1943-ban elérkezettnek vélte az időt, hogy a kisantant belügyi kormányzatának sokáig titkolt álláspontjáról nyílt és kihívó vallomást tegyen: “Kisebbségi (nemzetiségi) jog nem kell, nem
lesz, s ha a kisebbség nem hajlandó elfogadni a többség kultúráját -- éppen
annak tájidegen jellege miatt -- vonuljanak vissza saját nemzetük területére.” [4] Annak ellenére, hogy a szabadkőművesség számtalan esetben töltött be vezető szerepet a nemzetközi politikában, — főleg az Európát megrázó forradalmi mozgalmak megszervezésében és kirobbantásában: 1789, 1830, 1848 és 1871, nem is beszélve 1917-ről! – a sajtó, a hírközlőszervek minderről gyakorlatilag semmit nem közölnek, a történelemkönyvek elhallgatják a Rend hatalmát és befolyását, parlamenti üléseken kerülik ezt a veszélyes témát, a szabadkőműves kongresszusok összejövetelein elhangzó témák soha nem kerülnek a nyilvánosság elé, folyóirataikat nem adják be a múzeumok adattáraiba, pedig a törvény ezt megköveteli. De kik írják a törvényeket? Az olasz marxista Arturo Labriola (1873-1959) szabadkőműves nyilatkozatában kijelenti: „Úgy láttuk, hogy a Monarchia akadály az ország történelmi útján, és ezért meg kellett dönteni. De a Monarchia nem az egyetlen akadály. Arról van szó, hogy kigyomláljuk a középkort, amelynek két hatalmas támasza van: a Monarchia és a Vatikán.” 1897-ben, a kizárólag zsidótagságú szabadkőműves B’nai B’rith bázeli kongresszusán, a nagymester ezt mondta: „A munkásság között terjesztenünk kell a lázadás szellemét. Őket küldjük a barikádokra, hiszen az álmaik sohasem teljesülnek, ezért hasznos nekünk az ő elégedetlenségük a keresztény civilizáció megsemmisítéséhez és a mielőbbi felfordulás és zűrzavar eléréséhez. Eljön majd az idő, amikor a keresztények maguktól jönnek hozzánk zsidókhoz, hogy vegyük át a vezetést.” A patkányforradalom, 1918 A Magyarországi Szabadkőműves Páholy nagymestere Bókay Árpád 1918. április 28-án a következő hazafias kijelentést tette: „Magyarország ellenségei, Ausztria ellenségei: akik összeesküdtek az elpusztítására. A Monarchia a világháború viharában a leghatásosabb módszerrel védelmezte Ausztria-Magyarország népeit.” Ugyanazon év novemberében megalakult a ‘vörös gróf’ Károlyi Mihály kormánya. Bókay nagymester másféle nótába kezdett: „Az új kormány programja egyezik a szabadkőműsesek programjával, és a magyarországi szabadkőművesek a demokrácia és a Szövetségesek oldalán állnak. A jótékonysági szervezetek az új rendszerben csupán, mint védőmaszkok és kibúvók szolgálnak a szabadkőművesség létjogosultságára.” [The Masonic Journal ’Latomia’, 1922. július] 1918-ban a budapesti Szimbolikus Nagypáholy barátságáról biztosította Károlyi Mihályt és a Nemzeti Forradalmi Tanácsot. Üzenetében így köszöntötte: “A Magyar Szabadkőművesség teljes egészében támogatja az új kormányt, mivel ez utóbbit előnyösnek találja a saját céljaink eléréséhez. Ez a kormány ugyanazokat az eszményeket keresi, mint a szabadkőművesség. Számos testvérünk már a kormány tagja, ami biztosíték nekünk, hogy a Magyar Forradalom a radikális reformok útján fog haladni. A mi kötelességünk segíteni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel.”
1916-ban Szalay Károly a ’Comenius’ Nagypáholy nagymestere kijelentette: „Az igazi szabadkőművesség mögötti szellem minden időkben forradalmi és pusztító jellegű volt. A közéletben végzett jótékonysági tevékenységek nem célok, hanem hasznos eszközök a végcél érdekében.” A 133 napos Kuhn Béla-terror után, a Horthy-kormány visszaszorította a szabadkőművesség tevékenykedéseit. A páholyok külföldi testvéreikhez fordultak segítségért, ami az alábbiakat eredményezte: „Az Egyesült Államok kormánya azt a feltételt kötötte az állami kölcsönökhöz, hogy a szabadkőművességet Magyarországon visszaállítják. A volt Nagymesterrel tárgyalásokba kényszerült magyar kormány jóváhagyta a Páholyok működését azzal a feltétellel, hogy szabadkőművességen kívüliek is részt vehetnek az összejöveteleken. Mivel ezt a feltételt visszautasították, a kölcsönökkel kapcsolatos tárgyalások abbamaradtak.” „A ‘Maçonnique de Vienne’ 1922. szeptemberi számának közleményében Torrigiani olaszországi Nagymester megígérte, hogy a Genfi Konferencián a Szabadkőműves Erők különféle kormányain keresztül majd közbelép, hogy nyomást gyakoroljon a magyar kormányra. „M. Berthelot, a francia szabadkőművesek nevében levelet küldött gróf Albert Apponyi Alberthez, a magyar küldöttség tagjához a békekonferencián, hogy vonja vissza a
szabadkőművesség betiltására
vonatkozó javaslatát. Bécsben és Budapesten az angol diplomáciai misszió
tagjai hasonló kísérletekhez folyamodtak, de a magyar kormány részéről
egyértelmű volt: mindaddig, amíg szabadkőművesek titokban
tevékenykednek az országban, a korábbi előjogaik nem lesznek
visszaállítva.” [Léon de Poncins: Les
Forces Secretes de la Révolution.] Mielőtt
valaki Trianon igazságtalansága miatt a Nyugathoz fordulna! Egyszer s mindenkorra meg kell érteni, hogy
valamennyi átkozott békeszerződés -- Trianon, Versailles, Jalta, Párizs,
Potsdam -- mögött a nemzetközi szabadkőművesség áll! Tehát, senkise
számítson a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságok orvoslásáért
ugyanazon bűnszövetkezethez fordulni!
Szabadkőműves elnökök, politikusok George
Washington, Woodrow Wilson, James Monroe, Andrew Jackson,
James Polk, James Buchanan, Andrew Johnson, James
Garfield, Warren G. Harding,
William McKinley, Theodore Roosevelt, D. D.
Eisenhower, William Taft, Warren Harding, F. D. Roosevelt, Harry Truman, J. F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Gerald Ford, Ronald Reagan, George H.
W. Bush, Wm J. Clinton, G. W. Bush, Tony Blair,
ifj. Martin Luther King... Yves de Daruvár: "A Feldarabolt Magyarország" című könyvében írja: "A trianoni béke a szégyenletesen kihasznált bírák, sóvár szomszédok és tudatlan nagyhatalmak képviselőinek közös, rosszindulatú munkájának gyümölcse." Idézzük a szabadkőműves Lloyd George ritkaság számba sorolható beismerő szavait, aki egyike volt a békeszerződés nagyságainak. Szavai 1928. október 7-én hangzottak el a londoni Guild Hallban: "Az egész dokumentáció, amelyet szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésünkre bocsátottak csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk". Ki mellett szól a történelmi jog?
Magyarország mellett szól és Trianon ellen! Nem igaz, hogy a hon[vissza]foglaló magyarok, a tótok és a románok leigázásával teremtették meg a birodalmukat. A hon[vissza]foglaló magyarok ezen a területen nem találtak pontos határokkal rendelkező államalakulatokat. Európának az a darabja, amelyen birodalmukat megalapították, legnagyobb részében lakatlan terület volt. Több ezeréves birtoklás szól a magyar nemzet joga mellett, és a hála, amellyel a Nyugat, a magyar nemzetnek a keleti barbár betörések visszaveréséért és a civilizáció megvédéséért tartozik. A legnagyobb baj az, hogy az őseinket vádoló alaptalan hazugságokat, a szabadkőművesség védelmével politikai propagandisták minden megtorlás nélkül terjeszthetik. A szintén szabadkőműves T. G. Masaryk (1850-1937) csehszlovák-műállam első elnöke szerint: „a 16.-17. században Magyarország nem is létezett, hanem Szlovákia lépett be az unióba”. Ilyen aljas hamisítást csak azért engedhetett meg magának, mert titkos hatalom állt mögötte és tudta, hogy a világ népei minden hamisítást elhisznek neki. Magyarország létezett és hallatott magáról a török elleni hős küzdelmeivel. De Masaryk a tényekkel nem zavartatta magát. A világot érdekei szerint két részre osztotta: egyik részen voltak a sötétség hatalmai, a zsarnok Ausztria-Magyarország és Németország, a másik oldalon a világosság, a demokrácia és a szabadság képviselői. Masaryk maga is megvallotta, hogy nagyon nehéz volt meggyőzni a nyugati hatalmakat arról, hogy Ausztria-Magyarországot le kell rombolni. 1916. februárjában, Párizsban időzve azt írja: „Szükséges volt, hogy hosszabb ideig
maradjak Párizsban, mert ellenségeink, Ausztria-Magyarország barátai
elkeseredésükben felfokozták tevékenységüket. Párizsban, Londonban és
mindenütt erős osztrák és magyarbarát irányzat volt, meg kellett vívnunk
a döntő csatát az osztrák rokonszenv ellen. A szövetséges államok
politikusainak szemében Ausztria-Magyarország kezesség volt a balkanizálódás
ellen. Ma csak egy országgal állunk szemben, lehetetlen tízzel tárgyalni.
Egészen a háború végéig kerestem és éberen tartottam az összeköttetést három
politikai tényezővel: a szabadkőművességgel, az emberi jogok
ligájával és a francia szocialista párttal”. Az Első Bécsi Döntés (1938) után a szabadkőműveseknek nem volt többé maradásuk a Felvidéken, és a londoni “testvéreiknél” tovább folytatták a sátáni munkát. Egyik internetes lapjuk többek között ezt írja: “[..]1940-ben mintegy 200 csehszlovák szabadkőműves vándorolt át Angliába, ahol kitűnő támogatásra és megértésre találtak. A ‘Grand Lodge of England’ elismerte és segítette a száműzött ‘csehszlovák Nagy Páholyt’ és a ‘John A. Comenius páholyt’. A new yorki ‘American Grand Lodge’ szabadkőműves testvéreinket pénzügyileg is segítette. Második elnökünk Eduárd Benes és az első elnökünk T. G. Masaryk fia John Masaryk szintén szabadkőművesek voltak.[..]” [http://members.verizon.net] Spellman bíboros [5] 1943. szeptemberében Spellman érsek, Roosevelt és Churchill vendége volt a Fehér Házban. Másnap reggel az érsek másfél órás tárgyaláson vett rész az amerikai elnök társaságában. A részleteket az emlékirataiban örökítette meg R. I. Gannon jezsuita pap, amely The Cardinal Spellman Story c. könyvben olvasható: „A Négy Nagy között egyezményt terveznek, miszerint a világot négy befolyási övezetre fogják felosztani: Kína kapja a Távol-Keletet, az Egyesült Államok a Csendes Óceánt, Anglia és Oroszország Európát és Afrikát. De mivel Angliának főleg tartományi érdekeltségei vannak, feltételezhető, hogy Európában majd Oroszország érvényesül. Bár Chiang Kaishek jelen lehet az Európát érintő nagy elhatározásokon, ugyanakkor érthető, hogy neki semmilyen befolyása nem lesz. Talán ugyanez igaz lehet, ha nem is annyira az USA esetében. Talán vágyálom azt gondolni, hogy Európában az orosz beavatkozás remélhetőleg nem lesz túlságosan kíméletlen.’ (…)” Utógondolat A Benes dekrétumok ma is érvényesek és érinthetetlenek! Sőt, Prágában szobrot állítottak Eduard Benes egykori csehszlovák elnöknek, de a budapesti kormány emiatt nem tiltakozik. Miért is tiltakozna a nagyrabecsült vakolótestvér szobra ellen? A holló sohasem vájja ki a másik holló szemét! A szoboravatás kapcsán hivatalos tiltakozást
a magyar kormány nem fogalmazott meg: “de
megérti és osztja (?) a hazai, illetve a határon túli
magyarság érzékenységét és méltatlankodását. Nem kell foglalkozni a Benes-dekrétumokkal.” A Benes-dekrétumokkal kapcsolatban Gyurcsány ezt mondta: “a kollektív bűnösség elve ma Európában elfogadhatatlan. (?) A kormány álláspontja pedig az, hogy a Benes-dekrétumok vitatható örökségei a közös Európának, nem folytatható öröksége és akkor járunk el helyesen, ha mindkét fél tartózkodik attól, hogy ezt az örökséget, a többieket bántó és sértő módon a politikai kapcsolatok középpontjába helyezze. Mert ebből csak vita lesz, nem együttműködés, márpedig nekünk nem vitára, hanem együttműködésre van szükségünk”. [MNO]
Hirtelen az 1919-es kommunista hadügyminiszter Linder Béla jut az eszembe, aki azt mondta, hogy “Nem akarok többé katonát látni!” --- Gyurcsány pedig nem akar hallani többé a Benes-dekrétumokról! Európának bizonyos kőbevésett, de nagyon is vitatható történelmi eseményei miatt az egész magyar népet “hetedíziglen kollektív háborús bűnösséggel” pecsételték meg. Gyurcsány kéri a bocsánatot a zsidóktól a “magyar nép bűneiért,” ugyanakkor a magyarok ellen elkövetett bűnökkel ‘nem kell foglalkozni’! “... Egy
bűnbánó és gyászoló honfitársuk áll most önök előtt, egy
túlélő magyar, egy túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak,
magyar és európai zsidók előtt. És önök, és a mi szeretteink emléke
előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak.” [MTI] [Csak
bűnösök érzik úgy, hogy muszáj bocsánatot kérni!] --------------
|
