Hazánkért Online, 2005. június

Gyurcsány, Linder Béla nyomdokain?

Marschalkó Lajos: Országhódítók

Linder Béla nem akar többé katonát látni - “A forradalom nagy diadala: minden

fronton letettük a fegyvert”

Gyurcsány szerint “nem kell foglalkozni a Benes-dekrétumokkal, mert ebből csak vita lesz”, ami magyarul azt jelenti, hogy “fogjátok be a pofátokat, nem akarok többé hallani a Benes-dekrétumok okozta bajaitokról!” - A Linder Béla féle lefegyverzés nem éppen a dekrétumokhoz vezetett?

1918. október 31-en jelenik meg Budapest utcáin a “Parancs”, amelyet Heltai-Hoffer bocsát ki és arra szólítja fel a katonákat, hogy tartózkodjanak a szeszesitalok élvezetétől. Másnap már új hír virít a plakátok alatt: ‘Linder Béla, Magyarország hadügyminisztere.’ [1] - Görgey Artúr torz utóda közli, hogy „a további harcot az összes harctereken azonnal beszüntettük.”

“Véretekkel és kitartásotokkal váltottátok meg Magyarországot, fiaitokat és unokáitokat egy JÖVŐ háború véres borzalmaitól. Meghoztátok az áhítozó emberiség legszebb álmát: a világbékét. A jelen és JÖVŐ nemzedékek hálája lesz kiérdemelt jutalmatok.”

Ezután újabb plakátot bocsát közre Linder Béla:

“minden laktanyában, ahol csapatok tartózkodnak, bizalmi férfiakat kell választani. A katonatanács megalakításával a minisztertanács és a hadügyminiszter Pogány-Schwartz Józsefet, a katonatanács kormánybiztosát bízta meg. A bizalmi férfiak valamennyien jelenjenek meg november 3-án, vasárnap reggel 9 órakor a régi képviselőház (Főherceg Sándor utca) nagytermében. Itt fog megalakulni a budapesti helyőrség katonatanácsa.”

A hadügyminiszter nem akar katonát látni. Ki ez a [szabadkőműves!] Linder Béla? Hogyan került a magyar hadügyminisztérium élére? Hogyan emelkedett ki az ismeretlenség sötét homályából, ezt hadd mondja el Hatvani-Deutsch Lajos:

- Valaki felveti ezt a nevet: Huhnke. Hol van az a Huhnke? Elő kell keríteni. Menjen érte valaki. Mindjárt el is ment valaki érte. Alig, hogy az illető kiment, már fölvetettek egy ÚJ nevet; hogy a Linder jobb volna. Hát akkor Huhnke lesz a Militarkommandant és Linder lesz a miniszter. Egy-kettő, gyorsan ment a dolog. Hát így lett Magyarország hadügyminisztere a bizonyos Linder Béla.

Kezdetben ő se nagyon szimpatizált a villogó szemű, vállas zsidófiúval, Heltai-Hoffer Viktorral és kimozdította városparancsnoki állásából Heltait. A katonatanács izraelitái azonban Linder tudomására hozták, hogy Heltait nem tudják nélkülözni és ezért módfelett elégedetlenek.

- Odaszólok Linderhez” - írja Hatvani-Deutsch. - Ezzel a fiúval muszáj valamit csinálni, mert baj lesz a várban. Linder a sok fej felett átnyújtja Heltai felé a kezét, s csak ennyit mond neki:

- Városparancsnokom!

Nos, ez a Linder Béla áll november 3-án úgyis, mint hadügyminiszter, a budapesti helyőrség tisztjei elé, hogy feleskesse őket a katonatanácsra és elmondja nekik a szégyenletes beszédet, amelyhez foghatót nem magyar hadügyminiszter, hanem még egyszerű közkatona sem mondott.

A háta mögött ott áll a (vakoló) Károlyi Mihály és ott dagadozik mögötte (a vakoló) Jászi-Jakubovics Oszkár szíriai ábrázata, amikor, Tormay Cécile feljegyzései szerint, részegen ezeket mondja a budapesti helyőrség kivont karddal esküvő tisztjeinek Magyarország szánalmas hadügyminisztere:

“Menjetek széjjel az országban és hirdessétek emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség győztesen került ki a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyalásokon is. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk. Nem kell hadsereg többé. Soha többé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység”.

A következő pillanatban felhangzik a kirendelt katonazenekar hangszerein a még mindig ellenséges Franciaország forradalmi indulója: a Marseillaise. Egy idegen nép nagy riadódala zúgott át a tér felett, olyan nemzetnek himnusza, amellyel mint ellenséggel álltunk szemben a háborúban, mely a bosszúálló győzök élén van, és ránk tiporni készül. Egy viharzó dal, amelyet ők országuk lobogó városaiban játszanak, a Szajna és a Maine mentén, győzelmük ünnepére, egy dalt, amely dicsőséget mond nekik és megaláztatást nekünk.

Ha a francia nép bukott volna el a népek csatájában, vajon a Place de la Concorde-on ma a “Deutschland, Deutschland über alles”-t játszanák-e? Emberek, magyarok, hová süllyedtünk?” - kérdi Tormay Cécile.

Ebben az ünnepi pillanatban érkezik Károlyi Mihály és Jászi Oszkár - írja “A diadalmas forradalom könyve”.

“Katonák, esküdjünk! Ki a kardokkal! - kiáltják néhányan, de közös akaratban egyesülve vágja vissza a tömeg:

- Nem kell a kard! El a fegyverrel! Látni sem akarjuk!”

És talán ugyanebben a pillanatban lépik át Magyarország határát a román, szerb csapatok és a cseh légiók, akik nem azt mondják, hogy nem kell a kard, hanem azt, hogy csakis a kard kell, amikor egy nemzet élni akar és megmaradni. Károlyi beszél, és 4 koronára emeli a zsoldot. Ezen a szomorú esküvésen megszólal Károlyi Mihály, a Magyar Népköztársaság jövendő elnöke is, aki így szólítja meg a katonákat:

“Pajtások! Polgártársak! Mi most a haza, a béke és a pacifizmus nevében még nagyobb bátorságot kérünk tőletek. Ez pedig a lelki bátorság, amely a fizikai bátorságnak felette áll. Oda kell állnunk a művelt világ arénája elé és megmondani bátran, nyíltan és őszintén: függetlenek akarunk lenni, békét akarunk, és nem akarunk többé semmiféle imperializmus szolgái lenni. A magyar kormány tudja, hogy mivel tartozik nektek és épp ezért a legénység zsoldját napi 4 koronára emelte fel.”

Gömbös Gyula harcba akarja vetni a magyar ezredeket. Miközben Budapesten a katonatanácsra esküszik néhány megtévesztett magyar tiszt, Gömbös Gyula vezérkari százados ezt írja naplójába:

“November 2-án azt vetettük fel Tombor Jenő és Julier Ferenc alezredesekkel Hazai Samunak, hogy a Wienben levő Andrássy Gyula gróffal együtt álljanak az olasz és francia frontról hazaérkező magyar csapatok élére, abból a célból, hogy e csapatok segítségével a forradalmi kormányt megbuktassuk. Bizonyára egyszerű és hálás feladat lett volna. De nem így volt megírva. Hazai Samu elállt a kormány megbuktatásától, azt hívén, mint a legtöbb magyar ember, hogy csak átmeneti őrjöngésekkel vagy speciális világnézeti felfogásokkal állunk szemben, amelyek most jobban beleilleszkednek az antant körök világnézetébe, mint a túlságosan nacionalista és militarista felfogás. Nem tudta senki elképzelni, hogy magyar ember akkor, amikor Magyarország függetlenségét elnyeri, teljes politikai múltját elárulva, elárulja egyszersmind a független Magyarországot is.”

Budapesten már azt hitték, hogy jóvátehetetlenül győzött a forradalom, amidőn Gömbös Gyula a zsidó Hazai Samutól magasabb fórumhoz akart fellebbezni. November 3-án a Burg-ban kihallgatásra jelent meg egy magyar vezérkari százados. Arra kérte a király hadsegédjét, hogy bocsássa őt az uralkodó elé, mert hazavezeti a magyar csapatokat, letöri a patkánylázadás és a gyávaság forradalmát.

A hadsegéd gondolkozni látszott egy pillanatig. És nem bocsátotta Károly király elé Gömbös Gyula vezérkari századost. “Elméne Belgrádba jó Károlyi Mihály”, hogy a francia “demokratáktól” fegyverszünetet kérjen.” Néhány nap múlva a szerbek így szállották meg minden ellenállás nélkül Temesvárt.

1. Linder Béla (1876 – 1962), vezérkari ezredes miniszter. 1918. augusztus 31-től november 9-ig a Károlyi-kormány hadügyminisztere; november 9-től december 12-ig a béketárgyalások előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter. A Tanácsköztársaság idején különböző diplomáciai feladatokat hajtott végre, mint a hadügyminiszter bécsi katonai megbízottja (1919. máj.-aug. 5.). A Tanácsköztársaság bukása után Pécs polgármestere, a pécsi szocialista párt tagja, a „Pécs-Baranyai Köztársaság” egyik vezetője. A jugoszláv csapatok kivonulása után Jugoszláviába menekült.