|
 Hazánkért Online, 2005. június 1945
- Nemzetiségi tisztogatások Európában
A kassai kormányprogramot nem Kassán, hanem Moszkvában tákolták össze 1945 tavaszán, ahol a szabadkőműves Eduard Benes londoni emigráns kormánya, a Szlovák Nemzeti Tanács és a moszkvai emigráció képviselői megegyeztek az úgynevezett Nemzeti Front Kormányának összetételében és tervezetében, valamint Csehszlovákia 1938-ban történt felszámolásáért bűnösnek kikiáltott német és magyar kisebbség felelősségre vonásában. “A külföldön tevékenykedő cseh-propagandisták Londonban újra megalakították a szabadkőműves Csehszlovák Nemzeti Nagypáholyt, amely együttműködött Benesékkel.” [La Chaine d’Union, 1938-39] A békekötésnek a magyarságra nézve a legszomorúbb fejezete a magyar lakosság kiűzése a Felvidékről. Az 50 év, amit Louis Eisenmann a jeles ‘francia történész’ szükségesnek tartott, nem volt elég a magyarság eltüntetésére, mely talajnak előkészítését a csehek még jóval az első világháború előtt megkezdték. Annak ellenére, hogy Benes Csehország létezését az önrendelkezési jog elvének (népszavazás nélkül!) köszönhette, amerikai számkivetésében, 1942-ben minden feszélyezettség nélkül már azt írja: „Az önrendelkezési jog széleskörű és pontosan körülhatárolt magyarázatokat kívánna… Ha a nemzetiségek nem akarnak szakítani kisebbségi jogaikkal és faji kultúrájukkal, szabadságukban áll visszavonulni nemzetiségük területére.” [Benes: La Démocratie] Így is lett, természetesen földjeik, vagyonuk kártérítés nélküli hátrahagyásával! Az osztrák történész Ferdinánd Ottó Miksche ezredes írja: „Az a tény, hogy a nyugati hatalmak beleegyeztek a kisebbségek kiűzésébe, azt a külföldön élő cseh politikusok megtévesztő eljárásokkal érték el.” Benes javaslatait elfogadta a Potsdam-i értekezlet a Protokol 3. pontjában, hogy ‘a kitelepítésnek emberségesnek kell lennie’. Ennek az emberséges kitelepítésnek az eredménye lett a nyugat-németországi statisztikák szerint:
A külföldön a hazugságokat és rágalmakat terjesztő cseh kormány tervezete elkészült: (1) a magyarokkal szemben cselekedjenek úgy, mint a szudétanémetekkel. Cseréljenek ki 100 ezer magyart a Magyarországon élő tótokkal, (2) űzzenek ki 200 ezer magyart, (3) 300 ezret pedig tótosítsanak vissza. A 200 ezer személy kiűzése, rabságba hurcolása az újkori történelem egyik legszégyenletesebb ténye. Az embereket kis csomagokkal télvíz idején kergették Magyarországra, vagy vitték Észak-Csehországba rabszolgáknak, miután izmaikat megtapogatták a rabszolgavásárokon. (A Benes-Masaryk hazugságokra alapozott szlovák, zsidó és szerb történelmi fércművek a mai napig megtalálhatók bármelyik könyvtárban!)
Benes 1945. április 5-én kijelentette, hogy „Csehszlovákia nemzeti állammá alakult,” tekintet nélkül az első világháború után biztosított kisebbségi jogokra a német és a magyar lakosságot megfosztja állampolgári jogaitól és kiűzi a csehszlovák állam területéről. 1945. június 21-én megfosztották a magyarságot földjétől és állampolgárságától. November 25-én minden ingó és ingatlan vagyonától. Közben, hogy befejezett tényeket teremtsen, Benes megkezdte a német és magyar lakosság erőszakos kiűzését és internálását még Potsdam előtt. 1946. február 26-án Nagy Ferenc miniszterelnök írta alá a népcsere-egyezményt, amely szerint „Csehszlovákiának joga van annyi magyart kitelepíteni, ahány szlovák elhagyja Magyarországot.” A Szlovák Telepítési Hivatal 1946. november
4-én keltezett 12771/1946. számú bizalmas rendeletével utasította a
hatóságokat, hogy „a kitelepíthetetlen
magyarságot karhatalommal szállítsák át a szudétanémetek helyébe.” Aldo Dami mondta találóan: „Elég lett volna egy kis több igazságérzet a határok meghúzásában, hogy a legkisebb félreértés se támadhasson a két ország között.” Nem kellett igazság! Benes, aki 1919. szeptember 10-én úgyszólván felszólítás nélkül kötelezte magát a nemzetiségek jogainak a legmesszebbmenő kezelésére, 1945. június 3-án ezt mondta: „Minden németnek el kell tűnnie, amit 1918-ban végre akartunk hajtani, azt most intézzük el..” A magyarokra nézve a Narodna Obrana 1946. november 13-án ezt írja: „Jogunk van a magyarokat asszimilálni és
Csehszlovákiát minden eszközzel nemzeti állammá
alakítani. Mivel a magyarok nem hivatkozhatnak többé kisebbségi jogaikra,
tennivalónk az lesz, hogy szétszórjuk őket az ország különböző
részeibe.” Benes tapintatosan emlékezik meg a szabadkőművességgel való összeköttetéseiről. Tény, hogy Masaryk és Benes legfőbb pártfogója a szabadkőművesség volt. Benes mondta: „A szabadkőműves körökbe való bejutást
lehetővé tették bizonyos honfitársak és páholyok szerb tagjai.” A Jaltai Konferencia a szabadkőművesek műveChurchill megkésett fenntartásai ellenére, a Jaltai Egyezményeket Roosevelt elnök és Sztálin a legszigorúbb titokzatosságban kötötték az amerikai nép tudta nélkül. Ezek a megegyezések a Nyugatra nézve teljes diplomáciai katasztrófát jelentettek. Roosevelt átengedte Sztálinnak Európa felét és Ázsia nagy részét, bárminemű ellenszolgáltatás nélkül. Azóta bizonyos okmányok kerültek nyilvánosságra Amerikában, amelyek megmutatták, hogy Benes nagy szerepet játszott a Jaltai Egyezmény részleteinek a kidolgozásában. A szabadkőműves Benes mindig jelentős befolyást gyakorolt Rooseveltre; mindketten magas fokú tagok voltak; Benes volt az, aki rávette Rooseveltet a Sztálinba vetett vak bizalom szükségességére; és Benes mindig buzgó imádója volt Sztálinnak, ami végül hazája elvesztéséhez vezetett, neki meg, közvetve, az életébe került…. 1. A Zabroutskynak írt levél bizonyítja, hogy Benes a Jaltai Egyezményeket már jóval előre előkészítette, Roosevelt és Sztálin titkos megegyezése alapján. 2. Bizonyos zsidók, mint Zabroutsky és szabadkőművesek, mint Benes, közvetítőkként szolgáltak Roosevelt és Sztálin között. Ez megerősíti milyen hatalmas befolyást gyakoroltak Rooseveltre belső tanácsadói körének zsidó és szabadkőműves tagjai….” [1] A szabadkőművesség befolyása a politikai életbenCsak gondoljunk bele! Félelmetes! Vannak titkos szervezetek, amelyeknek tagjai bekerülnek az államigazgatás gépezetébe, senkinek sem tartoznak felelősséggel, és titokban irányíthatják bármelyik állam vagy államcsoport politikáját, belügyeit. A szabadkőműves miniszterek, elnökök és politikusok sohasem árulják el, hogy esküt tettek az engedelmességre, amely nem szükségszerűen — vagy legtöbbször nem is! — képviseli azokat, akik őket megválasztották! Mi történik viszály esetén, amikor választás elé kerülnek, mert az ország érdeke, amelyet látszólag képviselnek, ellentétbe kerül a Rendnek tett titkos kötelezettséggel. Más szóval, viszály esetén melyik lesz fontosabb: a nemzet érdeke vagy a Rend érdeke? Melyik lesz a győztes? Báránybőrbe bújt farkas a szabadkőművesség titkos, valami láthatatlan, megfoghatatlan, mégis a befolyása minden téren érezhető. Ezért a tevékenysége halálosan veszélyes a nemzetre nézve. ÖsszegezveMiért veszedelmes a szabadkőművesség? 1. Mert titkos társaság, amely politikai és gazdasági határozataival az emberiség érdekei, és jóléte ellen harcol. 2. A szabadkőművesség nemzetközi jellegű, amely egyfelől az Emberiség Egyetemes Testvériségét hirdeti fennhangon, de titokban az emberiség teljes, erőszakos elkorcsosítását (az Új Világrendben a fajok tervszerű keveredését, és a nemzetek megsemmisítését) tervezi. 3. A szabadkőművesség – politikai értelemben — felforgató jellegű, amely ma már a nemzetközi zsidóság irányítása és befolyása alatt áll, ahogy azt a Cion Bölcsek Jegyzőkönyveiben lefektették. 4. Erkölcsi szempontból is felforgató, mert a célja a civilizáció társadalmi szerkezetének teljes aláásása, amit gnoszticizmussal akar helyettesíteni. DélvidékA gyilkosságokat, a kiűzéseket – napjainkban használt kifejezés a ’nemzetiségi tisztogatás’ -- a szerbek már a háború előtt is nagymértékben gyakorolták: 40-50 ezer magyart gyilkoltak le a legbarbárabb módon, a telepítés pedig már megindult 1919-ben. 1928-ig 16,995 szerbet és gyarmatos-családot telepítettek a volt magyar területekre. A német hadsereg visszavonulása után a szerbek nekiestek a németek és magyarok gyilkolásának. A szerbek mindig tudtak hatásosan gyilkolni, de most még a történelmük legszörnyűbb tényeit is felülmúlták. Például Bajmokon, a trianoni határon három tömegsírban 527 lemészárolt magyar nyugszik, Szabadkáról hétezer magyar áldozat volt, Zomborban több ezer. Főképpen a Ferenc-csatorna feletti területeken oldották meg gyilkolással a nemzetiségi kérdést, mert féltek attól, hogy a Ferenc-csatorna feletti rész Magyarországhoz kerül. Pedig nem kellett félniük, mert a béketárgyalások vakoló urainál a lelkiismeret nem mozdult meg! A szerbek tízezrével telepítették be Ószerbiából a fajtestvéreiket s vitték a magyar fiatalságot a Balkánra, ahonnan nem jött többé vissza. A Titó-kormányzat tíz év alatt 265 ezer szerbet telepített be Bácskába (1944-1954), főképpen a kiüldözött, meggyilkolt svábok földjére. A történelem ismétlődik: akár tetszik, akár nem!Ma, Trianon után 85 évvel, az emberiség
halálos ellenségei a félrevezetett néptömegeket politikai gyűlölettel,
irigységgel, szenvedélyekkel uszítják a más nemzetek ellen az indulatok
felkeltésével. Ha majd egyszer mindenki felismeri az igazi ellenséget és az
őszinte, értelmes, de főleg igazságérzettel rendelkező emberek
száma megnövekszik, akkor Európa megtalálja a megegyezés útját. De addig is
reméljük, hogy az emberiség elkerüli a harmadik világháborút. ---------------- 1. Léon de Poncins: Freemasonry and the Vatican, 1968 / 64. & 186. oldal
|
