Hazánkért Online, 2005. június

Egyenlőség? Testvériség? Szabadság?

“A francia forradalom óta eltelt több mint kétszáz évben az emberiség legjobb elméi küzdöttek az egyenlőség eszméjéért, többek között azért, hogy a zsidók egyenlő jogokat élvezzenek a többiekkel. A jogegyenlőségért folytatott harc végül is eredményre vezetett, senkisem vitatja ma már azt, hogy minden ember egyenlőnek született [?] és ez vonatkozik zsidókra és nem zsidókra egyaránt. Nemzetközi egyezmények sokasága biztosítja ennek az elvnek az érvényesülését. A zsidók tehát elérték, hogy egyenlőek legyenek a többiekkel, de azt nem sikerült elérniük, hogy egyenlőek legyenek egymással. A kártérítés ügyében még ma is kétféle zsidó létezik: a teljesjogúak, akik Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Izraelben élnek,

másrészt a jogfosztottak, (…?) akik a volt szocialista

országokban maradtak. (...)” [Feldmájer Péter, Internet - Szombat]

És miféle egyenlőséget élveznek a keresztények,

akik felett zsidók uralkodnak? Mi mikor leszünk teljesjogúak? - szerk.

A “Kárpátok Géniusza”

N. Ceausescu, akit hosszú évekig

ünnepelt a nyugati világ:

Washingtonban Tom lantos

kongresszusi képviselő,

Londonban Erzsébet királynő

és a kanadai kormány.

Érdekes, hogy a Nyugatot

egyáltalán nem zavarta

a zsidókkal való kereskedés!

Tizenöt évvel ezelőtt cikket közölt a Canadian Jewish News (1990. 04.12) arról, hogy Ceausescu, 1949 és 1989 között – Moses Rosen főrabbi közbenjárására — hogyan váltotta dollármilliókra a romániai zsidókat. Íme néhány részlet a cikkből:

„Rosen Rabbi azt állította, hogy Románia megengedte, hogy a zsidók kivándoroljanak és a zsidó közösségnek olyanfokú önredelkezést és szabadságot biztosított, amely gyakorlatilag ismeretlen volt Kelet-Európa többi részében. Többek között Románia teljes diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Izraellel akkor, amikor a keleti tömb más nemzetei kiközösítették a zsidó államot.” (..)

A Washington Post c. lapnak adott egyik nyilatkozatában Rosen rabbi azt mondta:

„együttműködés következményeképpen a romániai zsidóságnak megengedték 57 zsinagóga renoválását, biblia és héber tanfolyamok tartását, kóserételek felszolgálását, ruhát és menedéket az öregedő zsidó népességnek, héber könyvek és kéthavonta megjelenő újság terjesztését. Megengedték, hogy 300 ezer zsidó kivándoroljon Izraelbe, amely Romániát majdnem teljesen kiürítette a zsidóktól. Románia a második világháború előtt csaknem 800 ezer zsidónak volt az otthona. A holokauszt a közösséget mintegy 350 ezerre csökkentette. Ma mintegy 21 ezer zsidó él Romániában, kétharmad részük 50 éves vagy idősebb. (..)”

A rabbi azt mondta, hogy azért működött együtt Ceausescuval, mert nem volt más választása.

„Ha kezet foghattam volna Hitlerrel, örömmel tettem volna azt azért, hogy megmenthessek 100 ezer zsidót. (..)”

[A főrabbi talán nem tudja, hogy pontosan ezt tették a cionisták Hitlerrel, akivel együttműködtek, de nem mentés végett, hanem azért, hogy minél több zsidó Palesztinába vándorolhasson, ahol a cionista állam alapításához égetően szükség volt a zsidó lakosságra! - tj]

Tovább a cikkből:

A shábeszgój Ceausescu

a vagyonát Moses Rosen

romániai főrabbinak

köszönhette. - Az arc a lélek tükre?

Rosen rabbi a Zsidó Távirati Ügynökségnek jelentette (1990), hogy ‘a román zsidóság rendkívüli nehéz helyzetben van. Egy zsinagógát Nagyváradon, Erdélyben teljesen feldúltak, az imakönyveket széttépték, egy Bukarestben forgalmazott kiáltvány zsidóellenes akcióra szólított. Újságcikkek a zsidókat a kommunistákkal azonosították, ami jelenleg teljesen hitelvesztett elképzelés.” (..)

[Korábban nem volt az? Hm... Herzl: “az antiszemitizmus, mint hajtóerő?” - tj]

A Canadian Jewish News 1990. december 13-i számában C. Hoffman írta Bukarestből:

„(..) Rosen rabbit a kommunizmus égisze alatt 1948-ban nevezték ki tisztségére. Még Ceausescu előtt politikai stratégiája abból állt, hogy a rendszer nyilvános támogatásáért cserében jelentős vallási és közösségi jogokat, előnyöket biztosítson a romániai zsidóságnak. A hetvenes években, Washingtonban már úgy ismerték őt, mint Románia „második nagykövetét”, mivel rendszeresen járt oda, hogy Romániának a legelőnyösebb vámkedvezményeket [Most Favored Nation Status!] szorgalmazza.(..)”

Magyar szemmel

Hogy mit jelentett az erdélyi magyarságra nézve Rosen főrabbi együttműködése a 20. század egyik legkegyetlenebb diktátorával, Ceausescuval, nem kell különösebben elemezni! Tom lantos és a neje, akik a Ceausescu-palota állandó vendégei voltak, Washingtonban egyengette az utat, hogy Romániának biztosítsa a vámkedvezményeket. A külföldi magyarság hiába tüntetett, tiltakozott, levelek halmazát írta az amerikai kormányhoz a 3 milliós erdélyi magyarság elnyomása miatt. És a háttérben Rosen főrabbi és külföldi cionista összeköttetései elintézték, hogy a romániai zsidóság kivételes helyzete ne kerüljön veszélybe. A zsidóság volt a legfontosabb és mellette egyetlen más nemzet -- beleértve magukat a románokat! -- nem jöhetett számításba. Ha ez nem a gyűlölködő Talmud-tanokra alapozott faji kirekesztés és megkülönböztetés, akkor a szónak új értelmezést kell adni! A román Securitate igen jól végezte a munkáját, hogy az országban minden a legnagyobb rendben és csendben történjen.

John Flournoy Montgomery a háborús években amerikai követ Budapesten, a saját tapasztalatai alapján jól ismerte a magyarországi viszonyokat. A háború végén a következőt mondta:

“Magyarország vallási és faji tekintetben a legtürelmesebb ország volt, amit valaha ismertem. Többet tett a zsidók védelmében, mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt.”

Ahány forrás, annyi adat

Térképrészlet Martin Gilbert: Atlas of Jewish History, 96. oldal

(Kattints a térképre!)

Ismeretlen okokból a nyugati világ zsidósága a magyar népet kivételesen nagy ellenszenvvel kezeli. Ez az ellenszenv bőséges kinyilatkoztatást nyer a világ minden részében megjelenő, magyargyalázó cikkek, könyvek, hollywoodi filmek tömkelegében. A magyarság történelmi szerepének felettébb szigorú elítélése zsidó származású egyének által szintén kitűnik.

W. Churchill életrajzírója, a holokauszt neves kutatója, az angol Martin Gilbert [1] rengeteg könyvet kiadott. Az Atlas of Jewish History, (1984) könyvének 96. oldalán lévő térképen Magyarországról ez áll: „a német megszállás alatt a 725 ezer zsidóból elpusztult 200 ezer.”

Hogyan lesz a “200 ezerből” “600 ezer” magyarországi zsidó áldozat? Ne kérdezd, ez így van, fogadd el, mert mi ezt mondjuk! Rejtély, törvény által védett kőbevésett szám... Ariel Sharon izraeli miniszterelnök szerint „600 ezer magyar zsidó pusztult el”. A Jad Vashem Holokauszt Múzeum tábláján -- ha még nem cserélték ki -- „334 ezer áldozat” van feltüntetve. A Központi Statisztikai hivatal 1948-as kimutatása szerint „128 ezer pusztult el”. És a számokat folytathatnánk az évek folyamán megjelent kiadványokból! - Tessék mondani tisztelettel, melyik számot illik használni? A “128 ezres” szám közel áll a Martin Gilbert féle “200 ezerhez”, de még ezeket a számokat sem lehet véglegeseknek vagy hiteleseknek tekinteni.

A változó számadatok más országokat is érintik. Az Amerikában élő román dr. Serban C. Andronescu írja, hogy

‘1957-ben, Olaszországban két köztiszteletben lévő egyén, a román dr. Sabin Manuila (General Director of the Institute for Statistics of Romania) és a romániai zsidó származású dr. W. Filderman (a romániai zsidó közösségek elnöke), tanulmányt készített, de nem a háború alatt elpusztított zsidókról, hanem a “15 ezerre becsült zsidó balesetek” számáról.

A romániai zsidó áldozatok számát komoly revízió alá vették, ami dr. Andronescu véleménye szerint ‘szükséges lehetett a kártérítésekhez’. A hetvenes években kiadott, románok által elpusztított zsidó áldozatok száma felugrott 250 ezerre, aztán 300 ezerre és az 1981-es kimutatás szerint 450 ezerre.

Tudjuk, hogy Románia három éven át volt Hitler hűséges csatlósa. M. Gilbert 1984-es előbb említett könyve szerint: „Románia egymilliós zsidó kisebbségéből elpusztult 750 ezer”.

A romániai zsidó áldozatok témája, ezúttal a washingtoni Holocaust Memorial Museum nemzetközi igazgatója, Radu Ioanid „The Ransom of the Jews” című, a napokban megjelent könyvében merül fel. (A számadatok körülbelül azonosak a The New Standard Jewish Encyclopedia (1970) adataival - 800 ezerből megmaradt 400 ezer):

”1949 és 1989 között Ceausescu közel 300 ezer zsidót adott el Izraelnek amerikai dollárért. A holokauszt végén Európában Romániának volt a legnagyobb zsidó lakossága -- közel 800 ezerből 350 ezer életben maradt. Egy-egy zsidó után Ceausescu -- az egyén értékétől és képzettségétől függően -- 50 és 25,000 US dollár közötti összeget követelt....” [forrás: The Montreal Gazette, 2005. 04. 23]

Rejtély az, hogy Ioanid miként egyezteti számait a Martin Gilbert, Atlas of Jewish History c. könyvében közölt adatokkal, amelyek szerint, „Románia egymilliós zsidó kisebbségéből elpusztult 750 ezer”.

---------------

1. W. Churchill életrajzírója Martin Gilbert, Recent History Atlas, 1870 to Present Day, London, 1966. Fellow of Merton College, Oxford],