|
 Hazánkért Online, 2005. június Mi
lett a 476 szovjet Gulág sorsa?
… és a „kisstílű viták”
„Az antiszemitizmus nem
egyéb, mint valamely zsidó-csoport által, a nem-zsidóban előidézett
ellenséges magatartás. A zsidó-csoport [az idők során] valósággal
gyarapodott, prosperált a világon iránta tanúsított örök elnyomáson és
ellenségeskedéseken.” Einstein, Collier’s Magazine,
November 26, 1938) A hadifoglyok és az elhurcolt
magyarok tragikus sorsa
A
Szovjetunió hadifogolyként elhurcolt 325 ezer honvédet és 295 ezer polgári
személyt. A szovjet fogságba került magyarok összlétszáma 620 ezer volt.
ezekből a Szovjetunió hazaszállított 1945-48 között 251 ezer személyt.
Bizonytalan maradt a megszállott területekről származó 150 ezer magyar
sorsa. 1950 kezdetén még 219 ezer személy hiányzott és a Szovjetunióban
lévő hadifoglyokból életben volt még valószínűleg 100 ezer ember. A
szovjet-orosz katorgákban, kényszermunkatáborokban feltétlen bizonysággal
elpusztult azonban 120 ezer személy. [Hídfő, Trianoni Almanach, 1960]
„Magyarországon 200 ezer halott felett 470 ezer
megbecstelenített, vérbajjal fertőzött asszony és leány nyöszörgött
orvosságért. Horvátországban tombolt a szerb-kommunista csőcselék, a
szövetséges csapatok bevonultak Berlin füstölgő romjai közé, a világ
legszörnyűbb tömegmészárlása Hirosimában megtörtént. Németország,
Olaszország, Magyarország, Horvátország és Japán porbazúzva kapitulált a pénz
hatalma előtt. Korábban tíz szabad ország egy tizenegyediknek az uralma
alá került, s ezzel az Atlantic Charter „eszményeiért” folytatott keresztes
háború 59 millió halottal, 10 millió földönfutóval és 100 millió rabszolgával
végetért.” Májusban,
a második világháború végének a 60. évfordulóját ünnepelték azok, akik a
legnagyobb hasznot húzták ártatlan emberek millióinak véréből! És a kommunista-ellenes hazafiak tízezrei, akiket a háború végén Anglia és Amerika visszatoloncolt a kommunisták bitófái alá? [lásd Tolstoy: The Minister and the Massacres, az Angliában betiltott könyv!] 1941 - Az ukránok tömegmészárlása
Kik
voltak ezért a felelősök? Természetesen az NKVD pribékjei. A John Demjanjuk-per izraeli védőügyvédje, Yoram Sheftel az ukrajnai Simferopolban járt 1990-ben, a KGB központjában: “A jobboldalon állt egy kőtábla, amelyen vagy harminc bevésett Simferopol-i KGB-ügynök neve olvasható, akik elestek a “nagy hazafias háborúban”, ahogy a szovjetek nevezik a második világháborút. Megdöbbenéssel és felháborodva olvastam a neveket: az első Polonski és az utolsó Levinstein, és ezek között a Zalmonowitz, Geller, Kagan, valamennyi zsidó. A zsidó ifjúság legjobbjai Oroszországban, a cionizmus bölcsőjében, eladták magukat és a lelküket a Vörös Ördögnek.” [Yoram Sheftel, The Demjanjuk Affair: The Rise and Fall of a Show-Trial, Victor Gollancz, London 1994. p. 301] “Mint zsidót, engem egy egészen más kérdés
érdekel: Miért volt olyan sok zsidó az NKVD-MVD nyomozók-vallatók között —
beleértve a legkegyetlenebbeket? Fájdalmas kérdés részemre, amit nem
kerülhetek el.” [Yevgenia Albats,
The State Within a State: The KGB and its Hold on Russia, Past, Present and Future, 1994, p.
147.] Európában, Oroszországban és Közép-Kelet-Európában a második világháború 60. évfordulóját ünneplik. Kérik a bocsánatokat a „hatmillió zsidó tervszerű elpusztításáért”, ad nauseam ismételgetik „a nácik által elnyomott népek és nemzetek felszabadulását,” és a világra szabadított „boldog világbékét”. Megtudtuk
1989-ben, hogy a hibát tulajdonképpen a Párt követte el, mert rosszul értelmezte
Lenin bölcsességét, amibe nyilván beletartozott a 476 Gulág is. A szovjet
paradicsom szétbomlott, a berlini fal sincs többé, az Andropov-növendék Gorbacsov
jött és ment… s most már San Franciscóban hirdeti Lenin és Trockij
bölcsességét. Jelcin, a vodkásüveg mellett próbálta újraéleszteni a
népidemokráciát. Aztán itt van Vlagyimir Putyin, ex-KGB főnök, aki úgy
lett szalonképes, hogy „átgombolta a mentét” és új életet lehelt a volt
szovjet titkosszolgálatba. Pufajkás
Horn Gyulát kitüntették a szabadkőművesek Németországban, miután a
határon ünnepélyesen elvágta a vasfüggöny szögesdrótjait. Itt már mindenki
sejtette, hogy „A kommunizmusnak vége van!” –
hirdette elsőnek Habsburg Ottó főherceg, aki megrendeztette az
első európai pikniket, és Orbán Viktor is „agyagbadöngölni” készült a kommunistákat. De még eddig senki –
beleértve a bocsánatkérőket! — nem követelte, ellenőrizte a szovjet
haláltáborok felszámolását, a rabok kiszabadítását illetve kártérítésben való
részesítését. Mi lett a 476 szovjet Gulág sorsa? Gyurcsány
Ferenc budapesti miniszterelnök a valóságot mondja, hogy „az új nemzedék
csak mesékből és elbeszélésekből ismeri a múltat”, meg
többek között a Nobel-díjas Kertész Imre és Elie Wiesel
regényeiből! -- így lett ez
megtervezve kérem. Az igazi történelemnek csak kőbevésett, törvényileg
védett egyetlen változata lehet, az ő változatuk. Vagy ezekről nem
illik beszélni? A kanadai rádió hírszolgálatában éppen ott vágják le a
szöveget, amikor a bemondó a szovjet megszálló hordák által asszonyok,
gyermeklányok és nagymamák tízezreit megbecstelenítő bűncselekményeiről
szólt volna! Képzeljük már el, hogyan hangzott volna a kellemetlen igazság a
rádió hullámain, amikor a kanadai Adrienne Clarkson [1], a kanadai miniszterelnök Paul Martin és liberális sleppje ott
ünnepel együtt azokkal, akiknek 100 millió ember köszönheti a halálát? Ugye, mert éppen főleg most hangulatrontó az ilyesmiről beszélni! Mindaddig, amíg egymásután épülnek a holocaust-múzeumok, Gulágokról, kínzókamrákról, a kommunizmus 100 milliós áldozatáról nem lehet szó. Nekik nem szólnak lélekharangok, nem épülnek múzeumok, és rádióműsorokban kivágják a „kellemetlen” tényeket. A
Gulágot eredetileg Oroszország egyik, a Nyugat által pénzelt legátkozottabb
diktátora, Vlagyimir Iljics Lenin alapította az 1920-as bolsevik-években. A 476 büntetőtábor hálózat Oroszország
területén működött a kietlen szibériai síkságokon és a Szovjetunió
távolkeleti térségében. A legismertebb volt az 1931-1953 között
működtetett Kolyma-i 100 tábort magába foglaló Gulág-hálózat, amely
hatszor akkora volt, mint Franciaország területe. Itt hárommillió ártatlan
ember vesztette az életét. Vajon itt hány magyar testvérünket vitte el a
halál?
„A háború végén 15
millió németet kiűztek őseik kelet-európai hazájából, 3 millió
német elpusztult és 2 millió német nőt megbecstelenített a Vörös
Hadsereg.” [www.torontosun.com] Számonkérés?
A zsidóság bocsánatkérése, amiért a háború után a szovjetek által
„felszabadított” országokban mindenütt ők vették át a vezetést, belügyi
tárcákat és a titkosszolgálatokat? „Auschwitz után csakis őket illette a hatalom” – írja könyvében az amerikai Charles Gáti egyetemi tanár. Bocsánatkérés a cionistáktól, amiért erőszakkal összeszedték a zsidóságot, hogy Erec Jisroelt minél előbb benépesítsék, amihez a Führer segítségére volt szükségük? Az
is igaz, hogy mindenkit nem vihettek el. Izrael állam alapítója és a neves
cionista államférfi, Izrael első miniszterelnöke David Ben Gurion szerint: “A holocaust-túlélők a legalacsonyabb
erkölcsű emberi források. Hogyan lehessen velük cionista államot
létrehozni?”
“Nekünk nem az a dolgunk, hogy kiválogatott embereknek Palesztinában otthont építsünk, vagy államot népünk egy kevés részének. Erőfeszítéseink célja megszervezni a tervszerű tömeges zsidóság elszállítását azokból az országokból, ahol élnek.” [The New Judea, a Zionist Organization of England hivatalos folyóirata, 1938. április] 1990
után miért maradtak el a hágai nemzetközi bíróság ítélkezései, számonkérései?
És az emberek millióit megemésztő Gulágok? Amiről nem beszélünk,
amiről nem írunk az nem történt meg, mert már régen, nagy csendben a
szőnyeg alá sepertük. De megtörtént mindaz, amiről
Spielberg-filmeket, és „dokufilmeket” készítenek Hollywoodban,
történelemkönyveket adnak ki az „üldözött kisebbség” könyvkiadói! Mivé lett a
Kun-Kohn Béla, Rákosi, Péter Gábor-Auspitz Benő, a „körmös-Bauer” véres emléke? Ó kérem, ők nem
voltak zsidók, mert hűtlenek lettek a vallásuk iránt.
„(…)
De itt látom az új generációt. Itt látok tizen- és
huszonéves fiatalokat, akik, legföljebb ha mesékből, szülők,
ismerősök, rokonok meséiből, visszaemlékezésekből,
filmekből ismerik mindazt, ami történt, de továbbviszik, és azt kérem
tőlük, hogy vigyék is tovább. Meséljék el, meséljék el ők is, hogy
ott maradjon nagyon mélyen közöttünk a legborzasztóbb tudás, hogy az ember
tud borzasztó is lenni. Mert ha elviszik magukkal, hogy ha nem engedik, hogy
semmivé váljon, akkor talán ez lehet majd a legerősebb közös
immunrendszerünk. Az emlékezet és a tanulság. Aki
Auschwitzot megtagadja, az nem egyszerűen holokauszttagadó, hanem
jövőtagadó. [És aki a Gulágokat elhallgatja? -tj] Védjük meg ezt a
jövőt, védjük meg gyerekeinket, védjük meg emberségünket. Egy
bűnbánó és gyászoló honfitársuk áll most önök előtt, egy
túlélő magyar, egy túlélő európai hajt fejet magyarok, európaiak,
magyar és európai zsidók előtt. És önök, és a mi szeretteink emléke
előtt. Bocsássanak meg mindnyájunknak.” [2] Ellenben
mégis vita tárgya lett, főleg amikor a második világháború eseményeit
meghamisítva tálalják a világ elé, kihagyva és elhallgatva olyan tényeket, amelyek
még számos zsidó revizionista történész műveiből is (!) a
nyilvánosság elé kerülnek, a gyökerében rázzák meg a hazugságokat. Emléklapot
kaphattak a büntetlen előéletű magyar állampolgárok, a Magyar
Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének, illetve a Magyar Nemzeti
Ellenállók Szövetségének ajánlása alapján, akik az 1939. szeptember
1 és 1945. május 9-e közötti időszakban Magyarországon a
fegyveres vagy civil antifasiszta ellenállási és partizánmozgalomban
tevékenyen részt vettek. Ez mintegy 250 embert érinthet, akik közül, most
19-en kapták meg az Emléklapot Gyurcsánytól. Az
Emléklap mellé jár a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék is,
amellyel a kitüntetettek nyugdíja 110 ezer forintra emelkedik. [3] Tehát
azok a kommunista partizánok kapnak állami kitüntetést és zsíros 110 ezer
forintos nyugdíjat, akik a nemzet nyakára segítették a szovjet elnyomókat!
Kik ezek a partizánok? Melyik nemzethez tartoznak? Melyik ország
kisebbségének az érdekeit képviselték? „Az
antifasizmus nem baloldali vagy jobboldali. Az antifasizmus dolgában
érdektelen, hogy az antifasiszta-koalíció tagjaként a Szovjetunió később
milyen szerepet játszott az európai történelemben és a magyar történelemben.
Ezt meg kell vitatni, ráadásul ez a szerep vitatható szerep.” - mondta
Gyurcsány Ferenc budapesti gyászminiszterelnök, akitől nem várhatjuk el,
hogy tudja: Magyarországon sohasem volt fasizmus! Dehát ezt a szót mindenki
használja, és különben is olyan remekül hangzik.
„Putyin a maga módján megbánást mutatott a
Szovjetunió ’56-os fellépése miatt,” [de nem az 1945-ös rablások, barbár
gyilkosságok miatt! A nemi erőszakot be kell tudni a hazafias háború
vívmányainak – Tóth J.] Putyin
„A nagy hazafias háború”-nak
nevezte a második világháborút, amelyben „népünk nemcsak megvédte a hazát, de
egyben 11 európai államot is felszabadított.” - Ezért mondja Gyurcsány: - ‘nem engedem, hogy kisstílű viták tárgya legyen a
tény. Magyarországot a szovjet csapatok a második világháborúban
felszabadították.” Most
ha ebben valaki kételkedni merészel vagy egyáltalán ellenzi a „történelmi
népmeséken nevelkedett” Gyurcsány miniszterelnök kijelentéseit, akkor az megérett a Gulágra. Valamikor még nem is olyan régen,
ha valaki szót emelt a népidemokrácia ellen, azonnal az Andrássy út 60
pincéiben vagy elmegyógyintézetben találta magát. Napjainkban más lett a
divat az újdonsült demokráciában: „fajgyűlölet és fasizmus” miatt
üldöznek magyarokat! „Szeresd, sőt imádd és tiszteld a magyarfaló cigányt
és cionistát.” Hát így nézünk ki! Akkor népnevelésre volt szükség, és a jelek
szerint ma is. A történelem megismétlődik.
|
Dr. Padányi
Viktor:
