Hazánkért Online, 2005. május

III. Hírközlés vagy agymosás?

[Folytatás az áprilisi számunkból]

A Columbia Pictures az egyik legfontosabb filmstúdió, és a japán Sony tulajdona, de Amy Pascal az elnök. A Sony teljes amerikai munkálatait pedig Howard Stringer irányítja. A Sony BMG Music Entertainment-et, a világ egyik legnagyobb zeneszétosztóját az NBC vezérigazgatója, Andrew Lack vezeti.

A korábban említett stúdiók: Disney, Warner Brothers, Paramount Universal, 20th Century Fox, Dream Works és a Columbia Pictures filmjei kapták 2003-ban az összbevétel 94 százalékát. A TV-hálózatoknál az ABC, CBS és NBC nyerte valamikor a legnagyobb bevételt. Míg függetlenek voltak, a kezdettől fogva mindegyiket zsidók irányították: az ABC-t Leonard Goldenson, az NBC-t először David Sarnoff, majd a fia Robert, a CBS-t először William Paley, majd Laurence Tisch. A média-egyesülések óta ezek többé nem önállóak, de a zsidó vonal tovább folytatódik, főleg a hírközlésben. Jó példa erre az NBC! Jeff Zucker az NBC Universal Television Group elnöke. Zucker közvetlen alantasa jó barátja Jonathan Wald. David M. Zaslaw az NBC Cable elnöke - úgyszintén a ’digital video’ TIVO Inc. Igazgatója.

Hasonlóan kezekben van a többi hírhálózat: Sumner Redstone, Tom Freston, Les Moonves, Al Ortiz, Michael Bass és Victor Neufeld a CBS-nél, David Westin, Paul Slavin, Bernard Gershon az ABC News-nál.

A nyomtatásos média

A TV után a napilap a leghatásosabb híreszköz Amerikában. Közel 56 millió példányszámot adnak el naponta, 1456 kiadványban. Valaki azt hihetné, a napilapok nagy száma biztosíték az ellen, hogy egy kisebbségi csoport ellenőrizze és eltorzítsa a híreket. Ez egyáltalán nem így van. Ma az 1456 kiadványnak kevesebb, mint 20 százaléka független, holott 1945-ben minden öt amerikai napilap közül négy volt független, a helyi közösség tulajdonában. A független lapok legnagyobb részét már a ’70-es évek közepén megvásárolták vagy elűzték. A maradék, nagyrészt képtelen önálló tudósítókat tartani saját közösségükön kívül s így a nemzeti és nemzetközi híreket kénytelenek a nagy hálózatoktól átvenni.

Az Associated Press (AP), amely ilyen híreket árusít napilapoknak, jelenleg Michael Silverman alelnök és főszerkesztő irányítása alatt áll. Ann Levin a nemzeti hírek főszerkesztője. Mindkettő Jonathan Wolmannak felelős.

A független napilapok eltűnéséért nagy részben a Newhouse-család Advance Publications nevű cégje felelős. Az Advance Publications megvásárolja a közösség két versenyző napilapjának egyikét, hirdetési háborút indít a hirdetési árak drasztikus leszállításával, amely a csőd szélére hajtja mindkét lapot, Advance Publications akkor közbelép és megvásárolja a másik újságot s így a versengés megszűnik.

A Newhouse média-hatalom bizonyíték arra, hogy a zsidók mennyire szeretik kezükben tartani az összes véleményformáló és ellenőrző média-szerveket.

A Newhouse-család kezében van 31 napilap, köztük több fontos: a Cleveland Plain Dealer, New Orleans Times-Picayune és a Newark Star-Ledger, Newhouse Broadcasting (TV-állomások és kábel-hálózatok), a vasárnapi Supplement Parade (35 millió példányszámban hetente), mintegy két tucat folyóirat, köztük: The New Yorker, Vogue, Wired, Glamour, Vanity Fair, Bride’s, Gentlemen’s Quarterly, Self, House and Garden, stb.

Az alkalmazottak, természetesen, nagyrészt zsidók. A Parade jó példát nyújt: a kiadó Randy Siegel, vezető alelnök Lee Kravite, igazgató Ira Yolfe, tudományos szerkesztő David H. Levy, egészségügyi szerkesztő dr. Isadore Rosenfeld.

A zsidó újságok térhódítását megkönnyítette az, hogy a lapok nem az előfizetésekből, hanem legnagyobb részt a hirdetésekből éltek meg. Így a zsidó üzletemberek zsidó lapokba tett hirdetéseikkel akarva-akaratlan befolyásolták azok sikereit a gój vetélytársakkal szemben. Még a gój kézben lévő újságok vezércikk és hírtartalmát is befolyásolták az üzletemberek, mert megkívánták, hogy a pénzügyi támogatás fejében a szájízük szerint írjanak.

Három kiadvány

A versengés elfojtása és a hírszolgálat feletti monopólium megszerzése jellemezték a zsidó hatalomátvételt az amerikai újságok felett. A zsidók ebből származó képességét a sajtó zsidó célok szolgálatába állításában semmi nem jellemzi jobban, mint az ország három legpatinásabb, legbefolyásosabb napilapja: a New York Times, a Wall Street Journal és a Washington Post. Ezek hárman fektetik le az irányvonalat Amerika pénzügyi és politikai fővárosaiban, ők döntik el mi a fontos és mi a nemzeti, nemzetközi szinten. Ezektől erednek a hírek, a többiek csak lemásolják. Mindhárom lap az “üldözött kisebbség” kezében van.

A New York Times az ország nem-hivatalos társadalmi, divat, szórakoztató, politikai és kulturális irányítója. Ifj. Arthur Sulzberger jelenlegi kiadó és a New York Times Co. igazgatótanácsának elnöke, Russell T. Lewis a N.Y.T. Co. vezérigazgatója, Michael Golden az alelnök. Martin Niesenholtz a hatalmas Internet-vállalatot irányítja. A Sulzberger-család a New York Times Co. mellett még 33 más újság – köztük a Boston Globe, – nyolc TV és két rádióállomás tulajdonosa. Ők adják ki az International Herald Tribun-t, a világ legjobban elterjedt angol nyelvű lapját.

A New York Times News Service 506 más újságnak, hírügynökségnek és folyóiratnak küld dróton híreket, leírásokat és fényképeket.

A Washington Post elsőbbséget élvez a Szövetségi Kormányt illető hírek terén. Donald Graham tulajdonos, kiadó és vezérigazgató, zsidó. A Washington Post Company tulajdonosa több más újságnak — a Gazette Newspaperseknek, beleértve 11 katonai kiadást, — televíziónak (WDIV-Detroit, KPRC-Houston, WPLG-Miami, WKMG-Orlando, KSAT-San Antonio, WJXT-Jacksonville), és folyóiratnak, köztük legnevezetesebb a Newsweek, az ország második legnagyobb hetilapja.

A Wall Street Journal hétköznapokon 1,800,000 példányszámot ad el, a Dow Jones and Company, Inc. tulajdona, amely még 33 más újságot és a Baron’s pénzügyi lapot is kiadja. A Dow Jones vezérigazgatója a zsidó Peter R. Kann, aki egyúttal a Wall Street Journal kiadója és elnöke is.

New York többi újságjai hasonló kezekben vannak. Mortimer B. Zuckerman a tulajdonosa a New York Daily News-nak. Les Goldstein a New York Daily News vezérigazgatója. A New York Post pedig a News Corporation tulajdona, Peter Chernin irányítása alatt. Az említett úriemberek szintén a kisebbség tagjai.

Hírlapok – Mindössze három nagyfontosságú hírlap létezik az Egyesült Államokban: Time, Newsweek és U.S. News and World Report. A Time, a Time Warner Communication kiadványa, a Newsweek pedig a Washington Post folyóirata. Az U.S. News and World Report a fentebb említett Mortimer B Zuckerman tulajdona és kiadványa.

Zárószavak

A zsidó média határozza meg Amerika külpolitikáját, és lehetővé teszi, hogy zsidó érdekek és nem pedig amerikai érdekek döntsenek a háború és béke kérdésében. Zsidó média irányítása nélkül nem lett volna Öböl-háború. Nem lett volna iraki-háború sem és sok ezer életet menthettünk volna meg. A cionista Izrael állam édeskevés támogatást kapott volna és a Közép-Kelet vérbosszúja, gyűlölete, terrorja sohasem érte volna el partjainkat.

Azzal, hogy átengedjük a média irányítását az „üldözött és kiváltságos” kisebbségnek nemcsak politikai rendszerünk és kormányunk felett adunk nekik döntő befolyást, hanem gyermekeink értelme és szellem felett is, akiknek az elképzelését és magatartását nagyobb mértékben alakítják a zsidó filmek és zsidó televízió, mint szüleik, az iskola vagy bármely más behatás. [Forrás: www.davidduke.com]

•Adrien Arcand a kanadai nemzeti jobboldal egyik vezető egyénisége mondta az 1930-as években:

“Hírügynökségeiken keresztül befolyásolják a gondolatvilágunkat, nehogy úgy lássuk a világot mint amilyen, hanem úgy, ahogy ők akarják. Filmjeik segítségével az ifjúságunk agymosói csupán kétórás filmmel kimossák a gyerek agyából mindazt, amit hat hónap alatt otthon ... vagy az iskolában tanult.”

• Alfred Lilienthal, The Zionist Connection II, (1978):

“A zsidó kapcsolatok leghatásosabb része a médiák ellenőrzése. Jól ismert, hogy az amerikai közvéleményt régóta egy tucat nagy példányszámú újság alakítja, mint például a New York Times, a Washington Post, és a St. Louis PostDispatch, amelyek a Sulzbergerek, a Meyerek, és Pulitzerek tulajdonai, -- mind zsidó családok.” /folytatjuk/