Hazánkért Online, 2005. május

Aranyvágányon pöfög az aranyvonat

Az amerikai kormány ez év márciusában beleegyezett, hogy 25,5 millió dolláros peren kívüli megállapodással elismerje: amerikai katonák fosztották ki a magyarországi zsidók elhagyott javait szállító úgynevezett aranyvonatot. A pert 2001-ben indították Floridában élő magyarajkú túlélők a kormány ellen, amely hosszú ideig a per elutasítását kérvényezte a bíróságtól.

A Németországba szállító szerelvényt az amerikai hadsereg 1945. májusában, Ausztriában lefoglalta. Az akkori áron 200 millió dollárt, ma tízszer annyit érő rakomány – arany, ezüst, drágakő, ékszer, festmény, perzsaszőnyeg és más értéktárgy – egy Salzburg melletti amerikai katonai raktárba került, ahonnan azután a nagy része eltűnt a rendszeres dézsmálással, illetve vételezéssel, a maradékot pedig elárverezték.

Megígérték ugyan, hogy a javakat visszaszolgáltatják a jogos tulajdonosoknak, a kincseket mégis széthordták, nagy részük kézen-közön eltűnt, a maradékot tulajdonjogilag azonosíthatatlannak nyilvánították, majd szétosztották, illetve elárverezték. A felperesek szerint tábornokok, tisztek, közlegények egyaránt dézsmálták a kincseket. /HVG/

Egyes kutatók azt állították, hogy az egész aranyvonat-történet csupán mese és a magyarországi zsidók javait a háború után az akkori saját kormányuk lopta el. Évtizedekig ez volt az amerikai Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontja, amely ellenétben állt a túlélők kártérítési kísérleteivel.

Érdekes, hogy nemcsak az amerikai kormány hallgatott évtizedekig minden alkalmat megragadva arra, hogy a magyar népet vádolja a zsidó vagyonok elrablásával, hanem a Nyugat által jóváhagyott és támogatott budapesti kommunista kormány hazug történelemkönyveivel is aljas bűntudattal táplálta a magyar fiatalságot.

A Magyarországról Nyugatra indított 52 vagon kincsről szóló történetet a hazai VIII. osztályos diákok számára írt 1984-es történelemkönyv ezzel a szöveggel tálalta a magyar gyermekek elé:

„1944. december közepére hazánk területének 60%-kát felszabadították az előrenyomuló szovjet csapatok. A hátráló német csapatokkal együtt a nyilasok fosztogatták az országot. A hadseregbe besorozták a fiatalkorúakat, elhurcolták az ország értékeit, vonatszerelvények százai vitték Németországba az árukat, a nyersanyagokat, gépeket, műkincseket, meg a Nemzeti Bank aranykészletét és a koronázási jelvényeket. A fasiszta-terror tobzódása a szovjet csapatok által körülkerített Budapesten ezrek és ezrek életébe került.”

Az érem másik oldala

Magyarországról 1944. december közepén, kincsekkel megrakott 52 vagont indítottak Nyugat felé, hogy mentsék a menthetőt az ország 60%-át megszállta rablóbanda szovjet csapatok elől. A vonatot, amelynek Toldi Árpád volt a parancsnoka 52 fős magyar katonai őrséggel, hónapokon át egyik vágányról a másikra terelték. Toldi 1945. áprilisában az összeomlás láttára elhagyta a vonatot és értéktárgyakkal megrakodva Svájcba távozott.

Ha e cselekedetnek valóban „német-magyar rablás” lett volna a célja, akkor a vonatot miért tologatták hónapokig egyik vágányról a másikra, és miért nem fogadták a „lopott kincset” az átvevő „német rablók”, hogy eltűnjenek vele? Az is módfelett furcsa, hogy miután Toldi Árpád parancsnok megtömött zsebekkel Svájcba távozott, a magyar kincsek a 42-es amerikai gyalogezred kezébe kerültek! A legaljasabb rablást tehát mégiscsak az amerikai hadsereg végezte, mely bűncselekményért mind a mai napig nem történt felelősségrevonás!

Ezzel szemben az eltűnt kincseket, amelyeknek legalább egyrésze zsidók tulajdona volt, a háború vége óta a magyar népen követelik!

A 206 millióra értékelt ‘aranyvonat’ tartalmából csak 1, 8 milliónyi került vissza Magyarországra. Hová lett a többi zsákmány?

Miután 1990. július 22-i számában a Toronto Star közölte Kenneth Alford cikkét, az „elrabolt zsidó javakról” korábban mélyen hallgató budapesti zsidóság felfigyelt. Az Esti Hírlap 1991. július 11-i számában cikk jelent meg, miszerint a zsidó szervezetek cáfolják a német Bild Am Sonntag lapban megjelent írást:

„Nincs tudomásunk arról, hogy amerikai katonatisztek eltulajdonítottak volna bármit is azokból az értékekből, amelyeket a második világháború végnapjaiban szállítottak ki Magyarországról.” – válaszolta Schwartz István Mihály, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének ügyvezető elnöke.”

Tehát, aranyvágányra került az Aranyvonat.