Hazánkért Online, 2005. május

Gyűlölet helyett vita?

Miért kételkedik világ?

A hatvan darab cipőből álló “Cipők a Duna-parton” nevű szobor-kompozíció volt a rendezvény fő pontja.

“Azért 60 cipő, mert a holocaust 60 éves évfordulójáról van szó - mondta Pauer Gyula, a ‘cipőkészítő’. Az emlékművet a nyilaskeresztes fegyveresek által 1944-45-ben Dunába lőtt áldozatoknak állították.”

“1944. december és 1945. január között a magyar nyilasok 20 ezer zsidót lőttek le és dobtak a Dunába.” [www.jewishbulletin.ca]

2005-ben ötvenpár vascipőt terveznek felállítani a pesti rakparton, ami “az 1944-45-ben a Dunába lőtt emberekre emlékeztet”. [Népszabadság]

Háború volt, szörnyűséges háború! És háborúban rendkívüliek az intézkedések. Egyszerű polgári emberekre lövöldöztek? Vagy felforgatókra, szabotáló kommunista partizánokra?

[Internet: “eszmelet.tripod.com”] - A Szovjetunió által 1939–40-ben annektált területeken a gettókban a földalatti tevékenység kezdeményezői a cionista mozgalom fiatal tagjai voltak. Sok gettóban több száz harcosból álló földalatti mozgalmat hoztak létre. A fegyvereket a helyi lakosoktól szerezték be vagy a német fegyverraktárakból lopták. Házi készítésű gránátokat, tőröket és még néhány fegyvertípust pedig magukban a gettókban állítottak elő. A földalatti tevékenység kegyetlen volt és nagyon veszélyes. Veszélyt jelentett a gettó minden lakosára nézve, és fenyegette annak létét. A fegyveres földalatti szervezet kitudódása csak meggyorsította a gettó felszámolását.”

Ezen a táblán 1989-ig “4 millió” volt az áldozatok száma	Az 2002-es új adatok szerint: “Körülbelül (about) 1,5 millió nagyrészt zsidók, Auschwitz - Birkenau 1940-1945”

Az áldozatok száma? Ahány közlemény annyi változat! Ötvenezer? Húszezer? Miért is kételkedünk!...Hatvan évig hazudták, hogy ‘ötvenezer zsidót öltek a jeges Dunába’. De ez egy kisebb város lakossága! Képzeljük el: 50 ezer test a jeges Duna vizében! Hol vannak a koponyák?

Lehetséges, hogy maguk a regélők is képtelenségnek tartották ezt, mert most kiderül, hogy ‘akkor jeges volt a Duna így a parton temették el őket.’ (Így már sokkal hihetőbb!)

A megemlékezésen mindenki, aki számít valakinek, elmondta a beszédét. A Kádár-korszak egyik honleánya Lendvai Ildikó (MSZP) szerint:

“ ... a szocialisták minden demokratikus érzelmű emberrel együtt, olyan Magyarországot akarnak, amely befogadó és sokszínű. Ahol megfér mindenki, ahol gyűlölet helyett vita, kirekesztés helyett szolidaritás van.”

És itt a hazai politikus honasszonyság politikus pontosan rátette az ujját arra, ami napjainkban világviszonylatban is hiányzik! A vita a történelmi események újraértékelése börtönbüntetés és állandó nyilvános megbélyegzés nélkül:

(Magyar Értelmező Kéziszótár) - VITA: “Két vagy több személynek a szellemi küzdelme valamely kérdés eldöntésére.”

Átértékelés

A magyarországi zsidók honlapján a ‘revizionizmus’ érdekes meghatározása olvasható. Az zárójeles betétek a szerkesztő megjegyzései.

[www.mazsihisz.com] - “... a revizionizmus a Holocaust egészének vagy részleteinek kétségbe vonása, illetve teljes tagadása. A nyíltan vagy rejtetten neo-náci irányzat kétségbe vonja, hogy jogos a Holocaust internacionalista magyarázata; tagadja, hogy népirtás történt volna. Az általuk használt formula: Auschwitz-Lüge, „Auschwitz-hazugság”, értsd: hazugság, amit a zsidók állítanak Auschwitzról; szélsőséges irányzata egyenesen azt hangoztatja, hogy a náci zsidógyilkosságot maguk a cionisták (értsd: a zsidók) találták ki avégett, hogy rá hivatkozva teremtsék meg világuralmukat.”

[Az ilyen kijelentések hangoztatásához nem szükséges neo-nácinak lenni, mert már maguk a zsidó revizionista történészek is írják a könyveikben! lásd: N. G. Finkelstein, A holokauszt-ipar. Nem a Holokauszt internacionalista magyarázata -- amit már törvényekkel és terroral kőbevéstek -- a jogtalan, hanem a második világháború győztesek által leírt eseményeinek a nyilvános újraértékelése, megkérdőjelezése. Emiatt vetnek embereket börtönbe! - szerk.]

“A jellegzetesen gyűlölködő antiszemita nézet egyetlen állítása vagy érve mögött sincsenek valóságos történeti bizonyítékok. Szintén revizionista érv az áldozatok számának kisebbítése; nálunk ez a manipulativ érvelés az 1938 előtti Magyarországról elhurcolt zsidók számára hivatkozik, holott a háborús területgyarapodások (1938-1941) folytán ideiglenesen megszerzett területeken is jobbára magyar zsidóság élt, és őket is a magyar hatóságok szolgáltatták ki a náciknak. Több országban (Németország, Ausztria stb.) törvény tiltja, és szankcionálja, Auschwitz tagadását.”

[A zsidók által használt “háborús területgyarapodások” kifejezés úgy hangzik, mintha a magyarok területrablási hadjáratra indultak volna a környező országokba, ahonnan jogtalanul és “ideiglenesen megszereztek maguknak területeket.” -szerk. ]

Miért is van kételkedés?

Auschwitz, 1990 – A neveket lekaparták,

már üresek a kőtáblák

Azért, mert a második világháború óta különféle kiadványokban, az áldozatok száma (6 és 11 millió között) különféle változatban jelent meg. A nyugat-német federális kormány 1988-ig már 4,3 millió holocaust-túlélő kártérítési követelményét vette nyilvántartásba. [www.stormfront.org]

Talán még emlékszünk, amikor II. János Pál pápa 1982. október 20-án katolikus főpaptársaival együtt Auschwitzban — 4 millió zsidó áldozat hatalmas kőtáblákra, — 19 nyelven bevésett nevei előtt imádkozott? Mindenki kezdte hegyezni a fülét, amikor 1989. novemberében a nemzetközi sajtó bejelentette, hogy a “4 milliós szám megváltozott”.

1990. júliusában az Auschwitz Múzeum igazgatósága úgy döntött, hogy

“... az emléktáblákról a neveket le kell kaparni, mert új megállapítások szerint a 4 milliós szám túlzott és nem felel meg a valóságnak, és csak másfélmillió áldozatról lehet szó”.

Nincs tudomásunk arról, hogy a radikális ‘csökkentés’ miatt a Zsidó Világtanács, a B’nai B’rith vagy akár a Simon Wiesenthal Központ egyetlen szóval is tiltakozott volna! 1989-ig tűrték ezt a politikai propagandát, de mert az utóbbi évtizedben már egyre több hiteles cáfolat került elő, hirtelen időszerű lett a helyesbítés? De akkor honnan vették a többi 2,5 millió nevet, amit korábban a táblákra véstek? Kiknek a neveit vésték korábban a kőtáblákra? Tessék mondani, ez nem volt holocaust-revízió? Ezzel kapcsolatban a neves Jehuda Bauer jeruzsálemi professzor 1989 őszén így nyilatkozott:

“...a lengyel kommunisták által kitalált és propaganda célokra felhasznált korábbi 4 milliós számot most nem lecsökkentették, hanem csak kijavították. A holocaust összáldozata 5,8 millió, ami a helyesbítéssel nem változik.” [The Canadian Jewish News, 1991]

Tehát, tegyük fel, hogy van hat verebem, három elrepül, de csodák csodája, még mindig van hat.

Lengyel-kommunisták vagy zsidó kommunisták voltak a vezetők? Egyszer olyat is hallottunk a Dohány utca irányából, hogy “Rákosi nem is volt zsidó, mert megtagadta a vallását.” - A lengyeleknél hányan tagadtak vallást?

Boleslaw Bierut, 1954-ig Lengyelország elnöke; Jakob Berman, a lengyel Kommunista Párt főtitkára; Julius Kazuky (Katz), külügyminiszter; Karl Swierezewsky, honvédelmi miniszterhelyettes; Josef Cyrankiewicz, lengyel miniszterelnök 1954 után; Hillary Mink, miniszterelnökhelyettes 1954 után; Zenon Kliszko, igazságügyi miniszter; Tadeusz Kochcanowiecz, munkaügyi miniszter... és még sokan mások...

Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy a múlt évszázad eleje óta a “hatmilliós” szám említése már többször felmerült. A The American Hebrew című folyóirat már az 1919. október 31-i számában (!) közli New York egykori kormányzója Martin H. Glynn “The Crucifiction of Jews Must Stop” című írását a “holocaust”-ról és “a sírgödör felé terelt hatmilliós emberáldozat”-ról. S azóta többször is felbukkant, még mielőtt Hitler a porondra lépett volna! Innen eredt volna az érinthetetlen „hatmilliós” szám?

A világhálózaton, bőséges pro/kontra információ, tanulmány, elemzés található a mai modern és régi krematóriumok működéséről. Akit érdekel a téma, jobban elmélyülhet a tanulmányozásában.

Az egyik legnagyobb holocaust-portál a keresztény Ken McVey által szerkesztett Nizkor.org, ahol megtudjuk, hogy “a nácik égetőkemencéikhez csak 360 kg szén volt szükséges, legalábbis a beindításnál, azután a továbbiakban a hullák égése adta a fűtőanyagot.” - Érdekes és borzalmasan hosszú tanulmány!

[Napjainkban a krematórium kemencéje általában egy óra leforgása alatt 1,100 - 1,300 Fahrenheit fok [593-704 C] hőmérséklettel teljesen eléget egy 180 font [82 kg] súlyú testet.]

A Nobel-díjas Albert Einstein által dicsért Lengyel Olga holocaust-túlélő “Five chimneys” címmel emlékirataiban írja, 1947-ben:

“Éjjel-nappal félóránként 360 hullát hamuvá égettek el; 720-at óránként, minden 24 órában 17,280 hullát. Figyelembe kell venni a gödröket is, amelyekben naponta nyolcezret égethettek el. Kerek számban tehát naponta 24 ezer hullát kezeltek így.”

Kitty Hart a másik túlélő írja:

“ 18 ezer hulla minden 24 órában, nyílt gödrökben nyolcezer.” [Hart: Return to Auschwitz, 118.o.]

Ez azt jelenti, hogy a 26 ezer áldozat naponta illetve 182 ezer hetente így éri el a 6 milliós számot csekély 33 hét alatt! És még ott van az elégetlen csont- és a hamuhegy, amiről általában nem olvasunk sehol.

Valóban időszerűvé vált már valamilyen egészséges vita, amit nem követ gyűlölet. De erre manapság nem kerülhet sor, mert ugye a szólás- és gondolatszabadság az egész világ biztonságát veszélyezteti!