Hazánkért Online, 2005. május

EU Alkotmány = Benes dekrétumok

A Nemzeti Egységbe hívás önvédelmi segélykiáltása ez az írás.

Nagyon fontos és alapvető áthallás van az EU Alkotmány és a Benes-dekrétumok között.

Nem túlzás azt mondani, hogy az EU Alkotmány a Benes-dekrétumok kiterjesztése egész Európára. Így, ha csak a Benes-dekrétumokról beszélünk, akkor eltereljük a figyelmet arról, hogy ez a szindróma – kiterjesztett hatással - tovább él. Tovább él, de nem egy gyűlölködő ember (és két félrevezetett nemzet – a szlovák és a cseh - tagjainak) nyíltan diktatórikus kirekesztő tevékenységében két másik nemzet (magyar és német) tagjaival szemben, hanem egy háttérhatalom burkoltan diktatórikus hatalmi arroganciájában, amellyel legalább harminc nemzettel szemben határoz meg kirekesztő elveket, amelyeket gyakorlattá is akar tenni.

Az idegen szívű, de magyar nyelvű média sem az egyiket, sem a másikat lényegét érintően nem ismerteti az olvasókkal, hallgatókkal és nézőkkel.

Ezért a Pannónia tv „Vádirat” című rovatában a szükség szerinti részből álló sorozatot indítunk a tárgyszerű tájékoztatásra. (Erről a műsortervekből folyamatosan adunk tájékoztatást.) Indítjuk ezt a sorozatot annak tudatában, hogy a rádiózásról és televíziózásról szól, 1996. évi I. tv. számos rendelkezésével ellentétesnek tűnhet ez egyesek szerint.

Nagyon kérlek, ha csak felületes ismereteid vannak, akkor ismerkedj meg a Benes dekrétumokkal és az EU Alkotmánnyal. Nem azt kérem, hogy jogi nyelven fogalmazott százezer oldalakat olvass el, hanem azt, hogy ezek összefoglaló ismertetésével ismerkedj meg.

A Benes-dekrétumok hatásának összefoglalását levelem mellékleteként olvashatod (az összefoglalás alapját képező részletesebb írás a http://www.htmh.hu/benes.htm címen olvasható), míg az EU Alkotmány összefoglalását a http://www.eunyet.hu honlap „Nemzeti Egység” emblémájára klikkelve, a „Nemzeti Egység írások” menü „EU Alkotmány” fejezetének „Az EU Alkotmány hatása a magyar társadalomra” c. írásában. (Itt az EU alkotmány leglényegesebb 133 cikkét és a mezőgazdasági kvótákat is megtalálod.) Ugyanitt olvashatod az EU Alkotmány teljes szövegét.

Ezzel csak a szükséges és elégséges ismeretszerzés egyik oldalát teljesíted. Azzal is meg kell ismerkedned, hogy a diktatúrának mi az ellenszere, és mi lehet az EU-n kívüli Magyarország és Európa életének alapja (mi az EU alternatívája). Ezt találod a http://www.eunyet.hu honlap „Nemzeti Egység” emblémájára klikkelve, a „Választási program” menüben és az előbb hivatkozott "EU Alkotmány" fejezet összehasonlító írásaiban.

A következő párhuzamokkal bizonyítom a két diktátum azonosságát:

A célok: A Benes dekrétumok (továbbiakban: BD) két nemzet (a magyar és a német) gyökértelenítésére tett intézkedéseket tartalmaznak, míg az EU Alkotmány (továbbiakban: EUA) az összes európai nemzet (mondhatom azt is, hogy az egyetemes szkítizmus) önbecsülés- és önazonosság-vesztését veszi célba.

Ennek eszközei:

1. BD megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, felajánlva a re-szlovakizációt. Ez nyílt és egyenes eligazítás minden kirekesztett számára. Az EUA burkoltan ugyanezt mondja: nem szünteti meg, csak értelmetlenné teszi a tagállamok állampolgárságát (I-10. cikk ’Az uniós polgárság’,  III-137. cikk ’A letelepedés szabadsága’).

Azt, hogy az „uniós polgárság” - a BD értelmezésével azonosan - nem egy gondoskodó állam polgárságát jelenti, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a BD és az EUA egybehangzóan megvonja a szociális gondoskodás, a nyugdíjellátás és az egészségügyi ellátás biztonságát a kirekesztettektől.

Egyik diktátumban sincs nemzeti értékeket védő érdekképviselet (parlament), jogalkotás és jogvédelem a kirekesztettek számára. A BD-ben ez is nyíltan kimondott, míg az EUA a „közös elhatározás” köpenyébe bújtatja (I-6 cikk Az uniós jog, I-13., I-29., I-33., III-274. cikkek).

2. A termőföld elvétele. A BD nyíltságával szemben az EUA ezt a feladatot az Európai Központi Bank által irányított bankokra bízza (I-30. cikk), viszont az EUA segítséget nyújt a nemzeti mezőgazdaság mielőbbi tönkretételéhez. Ezek: „közös” mezőgazdasági politikai (III-225. cikk), kvótarendszer (ld. fentiekben ajánlott elemzésben, 73. jegyzetszám alatt), a behozatal mennyiségi korlátozásának tilalma (III-231. cikk), diszkriminatív és az állami kiegészítés tilalmával (III-167. cikk) biztosított támogatási (értsd: visszaosztási) rendszer, nemzeti piacvédelmi intézkedések tilalma (III-151., III-232. cikkek).

3. A BD a magyar kis- és középvállalkozásokat – sajátos szóhasználattal, de mégis nyíltan – „nemzeti gondnokságba helyezi”, az EUA viszont a látszat-szabad piacgazdaság négy liberális alapelvének megfelelően kimondja a multinacionális cégek (a háttérhatalom „nemzeti” cégei) diktatórikus egyeduralmát (III-166. cikk).

4. A BD nyíltan elbocsátotta állásukból a magyar nemzetiségű kirekesztetteket. Az EUA burkoltan teszi ezt úgy, hogy csak a diktatúrát elfogadó kollaboránsok tölthetnek be közalkalmazotti állást. A magánalkalmazottaknál ugyanez érvényesül. A mesterségesen fenntartott munkanélküliség (és a tőke szabad áramlása következtében idegenek kezébe juttatott termelőeszközök) révén a magánszférában teszi ezt az elvet gyakorlattá.

5. A BD bezáratta a magyar iskolákat. Az EUA ugyanezt teszi az oktatás elnemzetietlenítésével (I-3., I-17., II-82., II-85. és III-280. cikkek). Ennek gyakorlati hatását máris érezzük.

Ezek alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy az EU15-ök is rájönnek arra (igaz lassan ocsúdva az agymosás hatása alól): egy gyarmatbirodalom részévé akarják őket kényszeríteni az Európai Alkotmánnyal, amely megfosztja őket szabadság- és önrendelkezési jogaik gyakorlásának legelemibb feltételeitől is!

A magyarságnak most az a történelmi feladata, hogy nemzeti egységes akarattal saját maga függetlenségét szerezze vissza, és létrehozva a Szent Korona eszme alapján az emberi életre alkalmas, szerves egységként működő Kertmagyarországot, amivel mintát mutat minden nemzetnek.

Ehhez kérem a Magyarok Istenének erőt, megvilágosodást és kitartást adó kegyelmét minden hitében és tudatában magyar ember számára.

Úgy legyen!

Kelt Szegeden, 2005. május 16-án.

A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

Melléklet:

(Forrás: http://www.htmh.hu/benes.htm)

1. Az 57/1946. számú Alkotmánytörvény az összes dekrétum érvényességét megerősítette.

2. Az 1945-ös „előkészítő” dekrétumok:

• 1945. február 27-én a Szlovák Nemzeti Tanács elrendelte a magyar „árulók” 50 hektárnál nagyobb földbirtokainak elkobzását;

• 1945 áprilisában és májusában a Szlovák Nemzeti Tanács elbocsátotta állásukból a magyar közalkalmazottakat, majd később a magánalkalmazottakat is;

• nemzeti gondnokság alá kerültek a magyar tulajdonban lévő kis- és középüzemek, beleértve a kisiparosok műhelyeit is;

• a városokban, különösen Pozsonyban, tömeges méreteket öltött a magyarok lakásainak igénybevétele, gyakran az érintettek internálásával egybekötve;

• megszüntették a magyar iskolákat és az oktatás nyelve csak szlovák lehetett.

3. E. Beneš 1945. augusztus 2-án bocsátotta ki a 33/1945. sz. dekrétumot, amelynek értelmében a magyarokat (és németeket) megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól. Ettől kezdve a magyarok lényegében elestek az egészségügyi ellátástól, a nyugdíjtól, valamint a szociális juttatásoktól.

4. 1945. október 1-jén lépett hatályba a 88/1945. sz. elnöki dekrétum, amelynek alapján a 16–55 éves férfiakat és 18–45 éves nőket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktől távol eső vidékekre is.

5. A Kassai Kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követő hónapokban a népbíróságok mintegy 39.000 magyart – elsősorban értelmiségit – ítéltek el és utasítottak ki Szlovákiából, mint háborús bűnöst.

Az év végére az elítélt magyarok létszáma már meghaladta a 75 ezer főt. Az elítéltek között sok földműves volt, akiket megfosztottak földjüktől és más ingatlanaiktól is. Az érintettek a komáromi járás felnőtt magyar lakosságának 30,8 %-át, a párkányinak 24,2 %-át, a dunaszerdahelyinek 23,4 %-át, az ipolyságinak pedig 21 %-át tették ki.

6. A 88/1945 sz. dekrétumra való hivatkozással valósította meg a csehszlovák kormányzat azt a civilizációt és európaiságot megszégyenítő akcióját, amely valójában a magyarok deportálását jelentette. 1946. szeptemberének végétől magyarok tízezreit, egyes adatok szerint mintegy 73.000 főt szállítottak erőszakkal Csehországba, döntően a korábban németek által lakott vidékekre. Otthonaikba azonnal szlovák lakosokat telepítettek. Épületeiket, bútoraikat, gazdasági felszereléseiket és állatállományukat az állam elkobozta, bankszámláikat befagyasztotta. A munkaképes férfiakat és nőket a szó szoros értelmében emberpiacra vitték, míg az ellátatlan betegek, valamint az öregek és a gyermekek közül többen meghaltak útközben, vagy a célállomásra érkezés után.

7. 1946. február 28-án a nemzetközileg magára maradt Magyarország és Csehszlovákia aláírta a lakosságcsere-megállapodást. A megállapodás értelmében ahány magyarországi személy jelentkezett Csehszlovákiába történő önkéntes áttelepülésre, a csehszlovák hatóságoknak ugyanannyi magyart állt jogukban kitelepíteni.

Magyarországon eredetileg 95.421 szlovák jelentkezett az áttelepítésre. Ténylegesen 73.273-an költöztek át, mivel időközben 22.148 személy megmásította eredeti elhatározását.

A szlovák áttelepülők 31.308 katasztrális hold földet hagytak Magyarországon.

Szlovákiában 105.047 magyart jelöltek ki a hatóságok az áttelepülésre. Ténylegesen 68.407 személyt telepítettek át, önkéntesen távozott 6.000 magyar.

Az áttelepített magyarok 109.295 katasztrális hold földet hagytak szülőföldjükön /4/.

8. A szlovák belügyi megbízott 1946. június 17-ei rendelete alapján megkezdődött a magyar lakosság körében az ún. reszlovakizáció, vagy más kifejezéssel visszaszlovákosítási kampány. Ennek során a magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha viszont nem, akkor el kell hagyniuk otthonaikat, kiutasítják őket Csehszlovákiából.

Összegezve: 719 községben 423.264 magyar kérvényezte szlovák nemzetiségűnek történő elismerését. A kérvények feldolgozása után a reszlovakizációs bizottság 326.679 magyart nyilvánított szlovák nemzetiségűnek.

9. 1945 elejétől 1949 közepéig mintegy 200.000 magyar személy hagyta el a Felvidéket. A Beneš-dekrétumok negatív „eredményei” az 1950-es népszámlálás adataiban tükröződnek: a szlovákiai magyarság lélekszáma ekkor éri a mélypontot, 367.733 főt.)