|
 Hazánkért Online, 2005. november Az
amerikai vasfüggöny
John
Beaty, (1950) A The Iron Curtain Over America írója és tucatnyi könyv társszerzője, John Beaty a második világháborúban szolgált, mint a Military Intelligence Service (Katonai Hírszerzőszolgálat) egyik tagja. Az ötvenes években a könyveit az amerikai egyetemek és iskolák könyvtáraiban is tárolták. /tj/ *** 1951. júniusában, Austinban a texasi
törvényhozás előtt mondott beszédében Douglas MacArthur (1880-1964) tábornok
kijelentette: „Aggódom
nagy nemzetünk jövőjéért, nem is annyira bármilyen kívülről fenyegető veszély
miatt, mint azok miatt az alattomos erők miatt, amelyek belülről dolgoznak és
szembehelyezkedve valamennyi nagy hagyományunkkal, súlyosan legyengítették
amerikai életmódunk szerkezetét és szellemét.” Ezek a belülről dolgozó alattomos erők,
jelentik az első és legkomolyabb kihívást, amellyel Amerika szembetalálja
magát. Vannak, akik az amerikai ifjúságot igyekeznek elrontani, hogy uralkodhassanak
felette. Vannak, akik egységünk megbontására törekednek azzal, hogy
egyenetlenséget szítanak a különböző keresztény felekezetek között. Vannak,
akik különféle úton-módon rákényszerítik saját embereiket magas katonai vagy
közigazgatási hivatalainkra.
Állandóan veszéllyel fenyeget a cenzúra, de
sokkal nagyobb veszélyt jelent az ENSZ idegen népcsoportjainak ügynökségeitől.
Az államszervezetben megmaradt idegen néptömeg, ellenséges világnézetű
„nemzet a nemzeten belül”, amely végig a történelem folyamán hódítók
élcsapatának bizonyult. Ismert példák erre Románia, Magyarország, Lengyelország
és más kelet-európai ország idegen diktátorai. A kémkedés terén pedig mind az
Egyesült Államok, mind Kanada atomtitkainak ellopása. Amióta Franklin Roosevelt diplomáciai
elismerésben részesítette Oroszország szovjet urait, az Egyesült Államok
következetesen vágta a fát saját maga alatt a belülről dolgozó alattomos erők
dédelgetésével, melyek keresztény civilizációnk valamennyi hagyományával
szembe helyezkednek. Ezeket a hatalmas erőket szívesen fogadták az USA-ban,
itt meggazdagodtak és jelentős befolyásra tettek szert, s nem vártak tőlük
semmit azon túlmenően, hogy ellenséges érzülettől soviniszta-szeparatizmus
helyett hűséggel viseltessenek Amerika iránt. Az ellenséges érzelmű idegenek
ellenére, akik Washingtonban a hatalmat gyakorolják, annak a segítségnek és
támogatásnak ellenére, amelyet tájékozatlan, felbérelt vagy romlott hazai
származású egyének nyújtanak nekik, azoknak a kalandoroknak működése
ellenére, akik az elmúlt években az amerikai külpolitikát irányították,
Amerikának még mindig van esélye a fennmaradásra. Nagy országot csak akkor
lehet meghódítani, ha belül rothadt. Még lehetünk szabadok, ha akarunk! Meg kell szüntetnünk a cenzúra vasfüggönyét,
amely elégedetlen a korunkbeli hírek meghamisításával, hanem századokra
visszamenőleg is megnyirbálta irodalmunk klasszikusait és kizárt iskolai
tankönyveinkből olyan életbevágóan fontos tényeket. Emberséges keresztény szellemben kell
kifejlesztenünk valamilyen módszert annak megakadályozására, hogy az Egyesült
Államokban élő idegenek és idegen gondolkodásúak beolvaszthatatlan tömegei
hatalmat gyakoroljanak kultúránk és életünk felett, hiszen hatalom egyáltalán
nem arányos e kisebbség létszámával, és annak megakadályozására, hogy ez a
kisebbség a nemzet általános érdekeivel szemben meghatározza politikánkat
olyan fontos ügyekben, mint amilyen a hadviselés és bevándorlás. A gonosz erő, amelynek sem szellemi gyökere,
sem erkölcsi színvonala nincs, egyesíti magában társadalmunk rendellenes
elemeit, és nyomást fejt ki minden ellen, amit tisztességesnek, helyesnek
tartunk. Ez a nyomás már sok keresztény nemzet bukását okozta és a teljes
elnyomás béklyóiban elsorvasztotta azokat a szabadságjogokat,
amelyeket ezek a nemzetek nagyra becsültek. Ahogy ez velük megtörtént, velünk is
megtörténhet. Soha nem volt nagyobb szükségünk buzgó hazafiasságra és
vallásos odaadásra. Nem lehet megalkuvás az istentagadó kommunizmussal, nem
lehet középutat választani, amikor a szabadság és vallás megőrzéséről van
szó. Minden kell, vagy semmi! El kell határoznunk, hogy nem engedünk
csorbát ejteni azokon a szabadságjogokon, amelyekkel elődeink megtervezték
életünket, és megőrizzük erkölcsi bátorságunkat, szellemi vezetésünket ahhoz,
hogy sértetlenül fenntartsuk a szabadság védőbástyáját, a keresztény
hitünket. El kell végeznünk kormányunk tényleges megtisztítását s ennek során nemcsak azokat kell eltávolítani, akik bebizonyíthatóan
árulók, hanem mindazokat is, akiknek politikai magatartása ostobaságból vagy
helytelen ítélőképességből kifolyólag ártott országunk érdekeinek. Kormányunk legfontosabb teendőjének kell lennie, hogy cselekvően szembeszálljon a kommunizmussal, még pedig nem a világ valamely távoli zugában, hanem itt, az Egyesült Államokban! Az ország ismert kommunistáit őrizetbe kell venni, vagy kiutasítani. A szovjet titkosrendőrség tagjait pedig, akiknek száma Amerikában egyes hatósági becslések szerint négyezerre tehető, ki kell nyomozni! Mindaddig, amíg ez meg nem történik, a kommunizmus ellen tengerentúli országokban végrehajtott akció esztelenség, mivel legjobb csapataink távol lesznek, amikor a szovjet kiadja a parancsot annak a 43, 217 kommunistának, akikről az FBI (Szövetségi Nyomozóhatóság) tud. De az említett négyezer titkos ügynöknek és a 470 ezer csatlósnak is, (Edgar J Hoover FBI-igazgató becslése, aki szerint minden tényleges kommunista párttagra tíz kollaboráns esik!), hogy pusztítsák el szállítási és közlekedési hálózatunkat, iparunkat. Hoover FBI-igazgató tudja a veszélyt. Egy vele folytatott beszélgetés során kijelentette (1951. március 18/UPI): „A
kommunisták megtervezték az amerikai kormányrendszer megbuktatását,
stratégiai szempontból fontos iparüzemek elpusztítását. Ez a kommunista
haditerv az erőszakos támadásra.” Hasonló a véleménye George Meany, az
American Federation of Labor szakszervezeti szövetség egyik vezető
személyiségének: „A kommunisták azok, akik a munkásság soraiban fejtik ki
legfőbb tevékenységüket. A kommunisták
azok, akik egész elvetemedett harcukat képmutató módon a világ munkásságának
zászlaja alatt folytatják. A kommunisták azok, akiknek stratégiája azt
parancsolja, hogy mielőtt bármely országban magukhoz ragadhatják a hatalmat,
mindenekelőtt meg kell hódítani a szakszervezeteket.” [G. Meany, The Last
Five Years, 1951]
Ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy Joseph
McCarthy szenátornak, (Wisconsin) a Tydings féle
szerecsenmosdatás esküdt ellenségének vádjai lényegében helytállóak, vagy hajlamos
arra, hogy kétségbe vonja a CIO szakszervezeti szövetség ítélőképességét
azzal kapcsolatban, hogy a CIO kormányhivatalt viselő kommunistákat kizárt
soraiból, gondolkozzanak el Krisztus szavain: „Gyümölcseikről ismeritek meg
őket.” (Máté VII:16) +++ Rosa Parks kommunista ügynök volt!
(Washington, 2005)
- Az amerikai néger asszony, aki az ötvenes években nem volt hajlandó átmenni
az autóbusz leghátsó ülésére, Rosa Parks meghalt, tetemét a washingtoni
Capitol Rotunda termében ravatalozták fel. Amerika történetében hasonló
megtiszteltetésben csak olyan 29 közéleti személynek volt része, mint Abraham
Lincoln, John Kennedy és utóbb Ronald Reagan.
Parks asszony nem csak egyszerű varrónő, aki 1955-ben egymaga
kirobbantotta volna a Polgári Jogok Mozgalmát (Civil Rights Movement), hanem az amerikai kommunista párt egyik
kiképzett ügynöke. De erről senki sem beszélt, hiszen kommunistáknak is kijár
ugyanaz a tisztelet. Az autóbuszon történt eset valójában a R. Parks
munkaadója, a National Association for the Advancement of Colored People
(NAACP) jól megszervezett provokációja volt! A temetésen mindenki megjelent, aki számít
valakinek: G.W. Bushtól kezdve a Clinton-családig! +++ |
