Hazánkért Online, 2005. október

Az elárult Magyarország, az ellopott Szabadságharc

A hatvanas években Joseph Miller a magyar szabadságharc előzményeiről és következményeiről ír a ’Hungary Betrayed’ c. könyvében:

A demokrata párti „Harry Truman (1945-1953) elnök West Virginiában tartott beszédében figyelmeztette Eisenhowert politikájának veszedelmére. A következőket mondta:

’A szovjet határvidéken élő népek sorsa az emberiség korszakának egyik legnagyobb tragédiája. Azokat a népeket mi sohasem fogjuk elfelejteni. De szerencsétlenségüket sohasem fogjuk pártpolitikánk céljaira felhasználni. Millió és millió emberi lény szenved rettenetes agóniát és nem méltó hozzánk, hogy a félelmükkel, reményükkel és mindennel, amiben szükséget szenvednek, mi olcsó politikát űzzünk. Mégis pontosan ez az, amibe a republikánusok a fejszéjüket vágták.

D. D. Eisenhower (1944)

Ők most azt üzenik nekünk, hogy kötelességünk ezeket a népeket azonnal felszabadítani. Lehetséges, hogy a republikánusok nincsenek tudatában e szavak jelentőségével, de azok a népek, akik kritikus helyeken élnek Európában, nagyon jól tudják, hogyha a jelen körülmények között a felszabadításukról beszélünk, akkor ez háborús beszéd.

Európa népei tisztában vannak azzal, hogy a szovjet határvidékeken lázadozásoknak csak abban az esetben lehet sikere, ha a külvilág fegyveres segítséget küld. Ha a republikánusoknak nincs szándékában ezt a fegyveres segítséget megadni – és én biztos vagyok abban, hogy nincs – akkor ők a vasfüggöny mögött élő nagy tömegű jóemberek életével szennyes politikát űznek.’ -- Eddig a részlet J. Miller könyvéből.

* * *

1956 - Gyászoló magyarok

az elesett szeretteik felett

Az újonnan megválasztott republikánus D. D. Eisenhower elnök (1953-1961), John Foster Dulles-t nevezte ki külügyminiszternek. Eisenhower utasítására Dulles hozzálátott, hogy az elnökválasztási kampány ígéreteire való tekintettel valamit elkezdjen Kelet-Európa rabnemzeteivel. Három fontosabb lépés történt arra, hogy fokozódjék a nyugtalanság, és hogy lázadások szítassanak a szovjet határvidékeken. Elsőként az Amerika Hangja felfokozta működését. Ezt a rádióközvetítést a kormány támogatta és e szolgálatnak az volt a feladata, hogy a Nyugat híreit sugározza a vasfüggöny mögötti országokba. Kelet-Európa felé különböző nyelveken szüntelenül közvetítették Eisenhower ’felszabadító politikájának’ szövegét.

A szavakat, amelyeket Dulles és Eisenhower mondott, szószerint értelmezték és ezerszer megismételték, hogy az egész világ tudomást szerezzen róla. Ezek a rádióadások ma már lajstromozott események a történelem lapjain. Hogy meggyőződhessünk arról, hogy az üzeneteket a rabnépek tényleg megkapták, még egy rádióközvetítést létesítettek. Ennek adását a „Szabad Európa Rádió” névre keresztelték. A Szabad Európa Rádió ismételten sugározta a rabnemzetek felé azt a reményt a nemzeti feltámadásban, amelyet a népek amerikai barátai tényleg éreztek.

Eisenhower elnök buzdítására megtörtént a harmadik lépés arra, hogy még jobban feltüzeljék Kelet-Európa népeit. Több millió röpcédulát szórtak a vasfüggöny mögé. Ezek a propaganda-röpcédulák sürgették a népeket, hogy szedjék össze a bátorságukat és rázzák le magukról az elnyomás igáját. Ez az ötlet ostoba, de jóhiszemű washingtoni hírlapíró sugalmazására történt.

A következő négy esztendő során a fent vázolt események programszerűen, szinte kaptafára folytatódtak. Az Amerika Hangja, a vasfüggöny mögé ledobott röpcédulák milliói és a Szabad Európa Rádió adásai egyetlenegy üzenetet sugároztak és vittek a leigázott Kelet-Európa rabnépei felé, Eisenhower ’felszabadító politikáját.’

„Semmit sem akartak tenni !”

Az októberi szabadságharc bukása érzelmi válságot idézett elő. Magyar részről csalódás a kétségbeesésig és a nyugatellenes gyűlöletig fokozódott. A magyar nép most az Egyesült Államoknak tesz szemrehányást a forradalom [sic!] elbuktatásáért. Angliát és Franciaországot a szabadságharcnak annyit ártó szuezi kaland ellenére kevésbé kárhoztatja.

Truman amerikai elnök

szabadkőművesi

díszöltözetben

A magyarság ítéletét egyrészt a saját várakozásához mérte, másrészt a szabad nemzetek tényleges hatalmi súlyához, lehetőségéhez. Amerikát azért marasztalta el, mert Amerika a szabad világ vezető hatalma. Azt hangoztatják Nyugaton az irányadók, hogy nem lehetett többet tenni a magyarokért a harmadik világháború felidézésének veszélye nélkül, de ha őszintén szívükbe néznek, azt is láthatják, hogy annyit sem tettek, amennyit veszélytelenül tehettek volna, hogy nem is akartak semmit sem tenni, mert nem akarták megzavarni a szabad világ mai konjuktúra szépítette nyugalmát.”

[részlet Feketekuthy László,

„1956. Október” c. könyvéből, Brüsszel]

A Penkowsky-jelentés

Oleg Penkowsky orosz ezredes a Nyugatnak kémkedett, az amerikaiak, pontosabban Kennedy elnök legjobb kémje volt Moszkvában. Érthető tehát, hogy az ezredes, akit a szovjet hatalom urai ezért a tevékenységéért agyonlövettek, a világhírű, holland és német nyelven megjelent ’Penkowsky Report’-ban jelentette:

’1956-ban a szovjet marsallok ellenezték leghevesebben Hruscsov, Kaganovics és Mikoján magyarországi beavatkozását. A legmagasabb szovjet katonai vezetésnek álláspontja az volt, hogy Magyarországot ki kell üríteni, és semlegesíteni kell. A szovjet marsallok egyértelműen hangoztatták, hogy „Magyarország nem ér meg egy harmadik világháborút!’” +++

Az ‘56-os Szabadságharc a ‘44-es nemzeti önvédelmi harc

egyenes folytatása volt!

A CSILLAGOK CSILLAGA

Sohse hull le a vörös csillag:

Nap, Hold, Vénusz lehullott régen

S ő dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:

Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt,

Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig,

Ezer eséssel, ezer jajjal:

Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,

Mióta ember néz az égre,

Vörös csillag volt a reménye.

Ady Endre

A szabadkőműves marxista

Ady Endre a vörös csillag

eljövetelét remélte. Ezért nevezték

őt forradalmi prófétának?

A verset a torontói Menorah c.

zsidó hetilap is közölte, alább a

magyarországi Szombat c.

zsidólap címoldala

Némi sikerrel, 1989 óta propagandával és hazugságokkal próbálják szétválasztani a ‘44-es és az ’56-os nemzeti önvédelmi harcot. Aki ebben részt vesz, az /1/ vagy nem ismeri a történelmet, vagy /2/ azok közé a politikai huligánok közé tartozik, akik politikai célokra kisajátították a Magyar Szabadságharcot! Úgy tesznek, mintha 1944-ben Magyarország szovjet lerohanása ‘szükséges és jogos’ volt, de nem 1956-ban? A történelemben nem történt meg gyakran, hogy egy ország elpusztításának borzalmait „felszabadítás”-nak nevezik. 1945 óta hirdetik még ma is, hogy “szovjet csapatok felszabadították Magyarországot.” Mi több, a zsidó kiadványok is évente emlékeznek meg róla.

Marschalkó Lajos írta a Hídfőben (1965 ):

“Április 4. - Felszabadítottak mi alól? Ki alól? Batu kán tatárjai tisztességesebbek voltak, mint a keleti és nyugati farizeusok! Nem mondták, hogy ők azért jönnek, mert IV. Béla uralma alól fel kell szabadítaniuk „turáni véreiket.” Jöttek, ugyanúgy rabolva, gyilkolva, pusztítva, mint a Szovjetunió seregei, de legalább a barbár, rablógyőztes bevallott jogán érkeztek.

A tatárok is meggyalázták a szüzeket és az öregasszonyokat. Ők is megvalósították a tungid-terrort, amely sorba állította a férfiakat, és egyetlen szablyanyisszantással levágta a kimagasló különb fejeket. Egyszerű véres barbár, kegyetlen módszer volt ez. De legalább nem írta rá senki a modern címkét, hogy a szűzgyalázás, a bitófa, börtön, tömegsír, katorga a keleti vagy nyugati humanizmus nagyszerű kiteljesedése!

Csak a dicsőséges Nyugat beszivárgásának, talmudi erkölcseinek köszönhető, hogy ezt a „felszabadítást” úgy tüntették fel, mintha az valóban valami különleges humanista szabadság lett volna.

Ha 1945-46-ban a nyugati demokráciák népe, az angol munkás, a francia kommunista és az amerikai utca embere megtudhatta volna a rettentő valóságot, akkor a nyugati népharag adott volna fegyvert és bunkót a nyugati politikusok kezébe a Szovjetunióval való leszámolásra. De éppen ezt akadályozták meg a judaizmust kiszolgáló sajtó és hírközlőszervek!

A talmudista végrehajtó és az általa befolyásolt úgynevezett közvélemény azonban így csak a „hitleri bűnöket” látta s feledte Katynt, Nagydobronyt, a jugoszláv partizánok magyarok, németek, horvátok ellen irányított népgyilkosságait, közel félmillió magyar honvéd és polgári személy deportálását, két és félmillió német hadifogoly éhenhalását, 12 millió német hazájából való kiűzését, félmillió kozák és orosz kiszolgáltatását Sztálinnak. Nem tudott a nyugati zsidó-liberális-bolsevizmussal, a judaizmus véres, tomboló uralmával szemben segíteni a római pápa sem, akinek hallgatnia kellett, amikor Benesék, Tisot reverendában hurcolták akasztófára, és a győri asszonyokat védő Apor püspököt, mint veszett kutyát lőtték agyon a felszabadítók.

A szovjet erőszakos volt, barbár és gyilkos, de vegyük már észre végre, hogy az igazi bűnös a Nyugat volt! A farizeus, a kezét mosó Pilátus, aki a szovjet túlhatalom láttán megtagadta elveit, elárulta háborús céljait: az Atlanti Kartát, (NATO) az emberiességet és főként a népek szabadságát.

Április 4-én mi lehet még számunkra vigasztalás? Keserű vigasz, de már azzal is megelégszünk, ami a nürnbergi akasztófa alól hangzott el az amerikai hóhér felé:

„Titeket majd szovjet hóhér fog felakasztani!” TJ +++

Mi ez? Az ellopott ’56-os Magyar Szabadságharc 50. évfordulójára, közpénzből tervezett gyalázat! Szóval így néztünk ki? Fatákolmány, szemétből szedett seprűnyelek jelképeznek bennünket? Szégyen!