Hazánkért Online, 2005. október

1956: Az Erdélyi Október

(forrás: Hídfő, 1966. november 10.)

MOHÁCS UTÁN

A király szőke fején a sisak,

Tomory vasmarkában a kereszt,

Maroknyi had halálra szánt szíve:

Irgalmat nem találtak.

Mohács felett olyan csillagok álltak.

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,

Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?

Mindenki bűnös volt és senki sem,

Hidegen hirdették a csillagok:

E nemzedéknek nincsen kegyelem.

E nemzedék lelkében meghasonlott,

És azért érett meg a lehullásra:

Teste darabokra vágattassék,

Szegeztessék az idő kapujára.

Órája ütött és napja leszállt.

Éjszaka jön, százötven éves éj.

S ki éjben születik majd, mit csináljon?

Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,

S a sírba is reménysugárral szálljon,

Ha könnyel sózott kenyerét megette.

Mert változnak a csillagok felette.

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1926. augusztus

A magyar szabadságharc leverésének 10. évfordulóján rendkívüli cikket robbantott be a világközvéleménybe Nyugat-Németország legnagyobb politikai lapja a Der Spiegel. A lap irányzatával nem mindig érthetünk egyet, annyi azonban bizonyos, hogy a magazin információi mindig tökéletesek.

A közel félmillió példányban megjelenő lap Rumanien, Siebenbürgen – Die Ungarn kommen” (Románia, Erdély – A magyarok jönnek”) cím alatt leleplezi, hogy az oroszok, a budapesti ÁVH és a román Securitate milyen ördögi módon akadályozták meg, hogy a magyar szabadságharcosokhoz csatlakozzanak az erdélyi magyarok és románok is.

Magyar-román barátkozás

Egy magas rangú erdélyi magyar hivatalnok közölte az akkori adatokat a Der Spiegel szerkesztőségével:

„A magyar forradalom szikrája – anélkül, hogy 1956-ban erről a Nyugat tudott volna – Románián is keresztülcsapott. A romániai magyarok, akik közül egymillió hatszázezren élnek Erdélyben, október 24-én, a Kossuth Rádión értesültek arról, hogy a sztálinista pártdiktatúrát Magyarországon megdöntötték.

Erdély románjai, akik a magyarokat évszázadok óta népellenségnek tekintették, testvéri barátságot kötöttek a magyarokkal. Román munkások, mérnökök, tanárok lefordították a budapesti jelentéseket és gratuláltak magyar ellenségeiknek: „Ti magyarok, nagyszerű nép vagytok!”

Az erdélyi román parasztok szekereiket, lovaikat színes szalagokkal díszítették fel s a szekereket megrakva borral, pálinkával meglátogatták a szomszédos magyar falvakat, hogy tanácskozzanak velük: miként lehetne Romániában is feloszlatni a kolhozokat.

Megmozdul a diákság

Budapesti egyetemi hallgató társaik példájára az erdélyi egyetemek diákjai már október 24-én este – budapesti példára – forradalmi diáktanácsokat alakítottak s követelték a szabad diákszervezetek, az egyetemi autonómia engedélyezését, a marxista-leninista és az orosz nyelvtanítás azonnali beszüntetését.

Kolozsvárott, Erdély egykori fővárosában, a következő napon a nagy magyar király Corvin Mátyás szülőházának középkori termében az ottani Bolyai Egyetem, a román Babes Egyetem, a mezőgazdasági tudományos intézet, a képző- és zeneművészeti főiskola növendékei – magyarok, románok – tomboló együttérzéssel jelentették ki, hogy teljes szolidaritást vállalnak budapesti egyetemi hallgató testvéreikkel. Elhatározták a román és magyar egyetemi hallgatóság közös utcai tüntetését, az elkövetkező vasárnapra. Találkozóhely a kolozsvári sportpark.

Az ÁVH-sátán közbelép

Ugyanabban az órában, amikor a magyar és román egyetemi hallgatók elhatározták a közös felkelést, a Kolozsvár melletti szamosfalvai repülőtéren leszállt két katonai repülőgép. Egyik, megrakva magas rangú állambiztonsági hivatalnokokkal (Securitate: a román ÁVH), Bukarestből érkezett. A másik repülőgép Budapestről jött, igen magas rangú magyar és szovjet elhárító és biztonsági szolgálati tisztekkel, valamint a budapesti román követség bizalmi emberével.

A Securitate főhadiszállásán, amely a kolozsvári Árpád úton van, hajnalig tanácskoztak a magas rangú román és magyar elvtársak, valamint a kolozsvári pártszervezet ugyancsak magas rangú kommunistái, hogy miként lehet megakadályozni a magyar szabadságharc átterjedését Erdélyre és az erdélyi románságra.

A tanácskozás eredménye az volt, hogy a magyarokat és románokat, akik a vörös uralommal szemben hirtelen őszinte barátságot kötöttek, fel kell heccelni egymás ellen.

A hamisított röpcédula

Oszd meg és uralkodj? - „A Securitate felhasználta a magyarok és románok ősi ellentéteit. A következő napon az összes spiclit közös találkozóhelyre rendelték. A Securitate egyedül Kolozsvárott több száz ’tiszteletbeli munkatársat’ szerződtetett: karrieristákat, kis csirkefogókat, zsarolókat és megfélemlítetteket.

Már október 26-án az egész városban osztogattak bizonyos röpcédulákat, amelyeket – állítólag — Bács községben egy magyar szabadságharcos repülőgép dobott volna le. Kézről-kézre jártak ezek a röpcédulák, melyek a budapesti, szegedi egyetemi hallgatók 14 pontos követelését – teljes hűséggel – tartalmazták. De ehhez a budapesti ÁVH, a bukaresti Securitate és főként a moszkvai NKVD hozzáhamisította a 15. pontot, amely szerint a magyar szabadságharcosok követelték volna Erdély azonnali visszaadását Magyarországnak.

A Kolozsvár környéki románok elkeseredtek és megdöbbentek, a magyarok előbb viszont abban reménykedtek, hogy immár visszatérhetnek az anyaországhoz.

A románok, akik még 24 órával ezelőtt őszintén lelkesedtek a magyarországi eseményekért, másnap már egy másik hírt adtak szájról-szájra. ’Jönnek a magyarok!’ Azt a mesét terjesztették, hogy ’Nagyváradnál magyar szabadságharcosok lépték át a határt, akik gyilkolva és gyújtogatva törnek előre.’

A Securitate röpcédulái természetesen hamisítványok voltak, mert ez időben a budapesti szabadságharcosok soha, egy pillanatig sem követelték Erdély visszacsatolását. A magyar Bolyai Egyetem hallgatói között a Securitate ügynökei elterjesztették a hírt, hogy a magyarok várják meg inkább a felszabadító tüntetést román barátaikkal. A románok ugyanis fel vannak fegyverkezve – mondták – és ha a tüntető menet elindul, annak közepéből kilövik a magyarokat.

A magyarok féltették az életüket

A nagyarányúnak szánt tüntetés tehát nem történt meg. A magyarok féltették az életüket, a románok pedig az „országukat.” A magyar-román vasárnapon az egyetemi sportparkban, tehát a kijelölt találkozóhelyen csak a diákbizottság tagjai jelentek meg és néhány kíváncsiskodó. A mellékutcákon civilben rendőrügynökök álltak, s ha valamelyik diák nem akarta elhagyni a találkozóhelyet, azt bevezették a közeli bokros helyre, ahol azután őrizetbe vették.

Temesvárott, ahol csak kevés magyar egyetemi hallógató volt, október 26-án viharos tüntetések zajlottak le. A temesvári és környéki ipari művek munkássága a egyetemi hallgatókkal közösen vasárnap hatalmas tüntetésre készült. Az éj folyamán azonban teherautók érkeztek, megrakva miliz-katonákkal, akik kb. 3000 diákot és polgári személyt vettek őrizetbe.

Romániában, a mindenható párt a helyzet ura maradt. A magyar határokat hermetikusan lezárták, s amíg Budapesten az ágyúk dörögtek, Bukarest egy kihalt városhoz hasonlított. Csak a Securitate járőrei cirkáltak az utcákon. A román hadsereg, amelynek orosz parancsra be kellett volna masírozni Magyarországra nem teljesítette a parancsot és hagyta magát lefegyverezni az oroszoktól.

1956. november 1-én – írja tovább a Der Spiegel – a kolozsvári házsongárdi temetőben összegyűlt néhány tucat magyar és román egyetemi hallgató. A magyar költők, tudósok sírjain gyertyát gyújtottak, koszorút helyeztek el. A kolozsvári egyetemi ifjúság költője Bartha, a saját költeményeit olvasta fel a sírok fölött. Később önmaga írta:

‘Amikor az embertömeg lassan, gondolatba mélyedve elhagyta a temetőt, a Securitate polgári ruhába öltöztetett spiclijeire kőzápor hullott. A román ÁVH-sok nem zavarták a gyászünnepélyt, de mindent megfigyeltek, és az egész gyászoló közönséget őrizetbe vették.’

Magyar és román mártírok

A résztvevőket katonai bíróságok ítélték el. A tárgyalások 10-20 percig tartottak. A vádlottakat azonnal a gheriai fegyházba szállították és az őrök csak ott közölték velük az ítéletet.

A Bolyai egyetem diáktársaságának tagjai egyenként ötévi fogházbüntetést kaptak. A Bartha nevű diákköltőnek hét évi fogház jutott. Bereczky András – egy meggyőződéses kommunista – nem jelentette fel két barátját, Dobait és Vargát, akik az ENSZ elé indítványt akartak terjeszteni, hogy az erdélyi kérdést népcsere útján sürgősen oldja meg. Ezért Bereczkyt 15 évi fegyházra, Dobait és Vargát életfogytiglani fegyházra ítélték. Bereczky feleségét, aki egyik leánygimnázium igazgatónője volt, állásából eltávolították, a pártból kizárták, mert nem akart férjétől a párt parancsára elválni.

Véletlenül megtalálták Péterfi Irén egyetemi hallgatónő naplóját, amelyben hitet tett a magyar szabadságharc mellett s bár a naplót csak magánhasználatra szánta, Péterfi Irént 10 évre súlyos börtönre ítélték.

Ceausescu szerepe

Moldoveanu magyarbarát román egyetemi hallgató az utcán felpofozott egy ismeretlent, aki azt a hírt terjesztette, hogy ’a magyar partizánok már átlépték a román határt.’ Kiderült, hogy a felpofozott a román biztonsági szerv titkos ügynöke volt. Moldoveanut egy évre ítélték el.

A gheriai fegyház megtelt magyar és román rabokkal. Tízezer embert – magyart és románt megkülönböztetés nélkül – küldtek a Duna-deltához kényszermunkára és biztos pusztulásra.

1959. februárjában megjelent Kolozsvárott a bukaresti központi pártbizottság legmagasabb kiküldöttje, aki követelte, hogy a kolozsvári magyar egyetemet olvasszák be a román egyetembe.

A következő éjszakán Szabédi László, ős-kommunista, egyben a Bolyai egyetem magyar irodalmi tanára, Szamosfalvánál a gyorsvonat elé vetette magát, amely darabokra tépte. Csendes nevű egyetemi tanár és felesége megmérgezték magukat. Molnár egyetemi tanársegéd kiugrott az egyetem ablakán és halálra zúzta magát.

A bukaresti központi pártbizottság nagyhatalmú megbízottját Nicolae Ceausescunak hívták. 1965 óta ő az első titkára a Román Kommunista Pártnak – fejezi be tudósítását a Der Spiegel.

A Der Spiegel adatainak hitelességében nem lehet kételkedni. Ez a nagy magazin leplezte le azt a magyar emigráció által ismeretlen tényt, hogy Nagy Imrét a szabadságharc alatti miniszterelnököt nem budapesti ítélet alapján végezték ki, hanem a székelyföldi Szinajában, a budapesti ÁVH különítménye likvidálta – társaival együtt – egyszerű tarkólövéssel.

“Ébredj, román!” (?)

Budapesten a szomszédos műállamok követségei szemtanúi voltak az eseményeknek: előttük feküdt a történelem naplója. A Kisantant kommunista követségei kizárólag az oroszoktól, Andropovéktól vették át a híreket, és azoktól a bukott kommunistáktól, akiket október 23-a elsöpört. Érthető, hogy a csehszlovák, román követséget csak az érdekelte, hogy milyen eredménnyel fog végződni a magyar szabadságharc.

A Kisantant követei órákat töltöttek Andropov hadiszállásán. A román követ természetesen szorgalmazta az ellenforradalom leverését, mert veszélybe sodorhatja a többi népeket is. Budapesten készítették elő, például, a Hruscsov által tervezett bukaresti konferenciát, ahol csehek, szlovákok, lengyelek, bolgárok és románok vettek részt.

A román követség beosztottjai állandó készenlétben voltak a magyar szabadságharc eszmei és erkölcsi győzelmét sárba tiporni és átmagyarázni a ’nagyromán ideológia’ alapján. A pesti román követség valóságos mérgező gócpont volt Magyarországon. Valótlant állított és szemrebbenés nélkül hazudott, mert Románia attól félt, hogy a pesti lángok átcsapnak a trianoni határon, amelynek lángjai igen könnyen felemészthetik Trianon ’Nagyromániáját’

A bukaresti rádió október 23-án este 10 órakor bejelentette, hogy „Budapesten felelőtlen utcai elemek zavargásokat robbantottak ki, a törvényes államhatalommal szemben…”

November 1-én délelőtt a bukaresti rádió jelentette:

„Nálunk, Romániában, a román állam megbonthatatlan felségterületén is vannak, akik Románia állami, politikai és társadalmi békés életét, területi integritását szeretnék felborítani, felbuzdulva a pesti ellenforradalmárok példáján, s ha még mindig vannak ilyenek, azokra könyörtelenül lecsapunk. Nem engedjük a történelmi joggal megalkotott Románia falainak megbontását, könyörtelenül elsöprünk minden rendbontót.”

Képek a Duna-Fekete-tenger csatornáról

És az elsöprést, az ígéretük szerint, könyörtelenül el is végezték! Mert a román logika szerint ’Erdélyben minden magyar bűnös’. Kiszemelt vezetők voltak az áldozatok, de azokra is sor került, akik hangadók voltak, vagy esetleg lehettek hangadók! A letartóztatásokat politikai és katonai rendőrség hajtotta végre. A nyomozó hatóságok foglalták jegyzőkönyvekbe a vádpontokat és ezek vitathatatlanok voltak, amelyekre a bíróság és az ügyészség csak ráolvasta Románia integritását védő klauzúrákat. Voltak olyan perek is, amelyekben sem az ítélet, sem az elítélt személyével kapcsolatban soha egyetlen betű nem került nyilvánosságra, az áldozatok pedig egyszerűen eltűntek.

A románok vádpontjai a magyarokkal szemben a következők voltak: kémkedés, hazaárulás, összeesküvés, tiltott népellenes szervezkedés, az államhatalom megdöntésére irányuló összeesküvés, valamint Románia területi egységének a szétrobbantása, szabotázs bűncselekménye és a rémhírterjesztés… stb.

Baragán – haláltábor

Dobrudzsa ingoványos mocsaraira ráépített haláltáborban ezrével sínylődtek azok, akik Románia útjában voltak, de akikkel még a bírósági komédiát sem játszatták végig, hanem egyszerűen kiemelték otthonukból és száműzték a haláltábor elemésztő falai közé. Ebben a lágerban nem volt bírói ítélet, hanem lassan, hatásosan működött az embertelen bánásmód, éheztetés, testi fenyítés, lelki tortúra, stb, ami hamarosan földre terítette az áldozatokat. Mindez a XX. században, az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a humánus Amerika árnyékában történt! Ki tiltakozott az ENSZ-ben, az érdekükben? +++