|
 Hazánkért Online, 2005. szeptember
|
|
|
|
A hatalmas Aranyborjú szobra New
Yorkban látható a Wall Streeten. Egyesek hiszik, hogyha megérintik
a borjút, akkor a tőzsdén vásárolt részvények értéke
felmegy |
Ebben a cikkben be fogjuk mutatni, hogy ugyanezek a bankárok, akik pénzünket és hitelünket ellenőrzésünk alatt tartják, hogyan alkalmazták ezt az ellenőrzést Amerika kifosztására és szolgaságba juttatásunkra.
A pénzteremtés és szabályozás hatalma
A mesterségesen előidézett pénzhiány katasztrofális eredményeit szemlélve megértjük Honalapító Atyáinkat, akik értették mind a pénz, mind Isten törvényeit, miért bízták a pénz „teremtésének” és ellenőrzésének hatalmát egyedül a Szövetségi Kongresszus kezébe. Úgy hitték, minden polgárnak részesednie kell a „teremtésnek” hasznában s ezért csakis a Szövetségi Kormány lehet a pénz egyetlen teremtője.
Továbbá azt hitték, hogy minden polgár, bármely államban, területen vagy szociális helyzetben előnyére lenne a kellő mennyiségű stabil pénznem. Ezért a törvény szerint, a Szövetségi Kormány kell, hogy legyen a pénz értékének irányítója.
Mivel a Szövetségi Kongresszus volt az
egyetlen törvényhozó testület, amely az összes állampolgár szavazásának ki
van téve, az volt – szerintük – az egyetlen biztonságos őrzőhelye
az ilyen nagy haszonnak és hatalomnak. Egyszerű és mindent összefoglaló
módon írták ezt ki: „A Kongresszusé kell legyen a pénz verésének és értéke szabályozásának hatalma.”
Hogyan veszítettük el a Szövetségi Tartalék irányítását?
1913 előtt Amerika gazdag, erős és növekedő nemzet volt, békében szomszédaival és a világ irigységének a tárgya. 1913. decemberében a Kongresszus, mialatt sok képviselő a karácsonyi ünnepekre távol maradt, megszavazta — amit ma úgy ismerünk, mint a Szövetségi Tartalék Törvényt (Federal Reserve Act). Ez az egyszerű, de rettenetes törvény teljesen elvette a Kongresszustól a pénz teremtésének jogát, vagy hogy bárminemű ellenőrzést gyakoroljon a teremtése felett és a feladatot a „Federal Reserve Corporation”-nak adta át. A népnek akkor nem mondták meg, sőt sokan még ma sem tudják, hogy a Szövetségi Tartalék Korporáció (FRC) magánvállalat, amelyet bankok irányítanak, s ezért a bankok pénzügyi nyereségére működtetik és nem a nép javára. A Szövetségi szót a nép megtévesztésére alkalmazták.
Nagyobb katasztrófa, mint Pearl Harbor
Azon gyalázatos nap óta, amely számunkra nagyobb katasztrófa volt, mint Pearl Harbor, az a kis kiváltságos csoport, amely kölcsönbe adja nekünk a mi pénzünket, bezsebelte a pénzünk nyomásából származó összes hasznot, de még többet is. 1913 óta tízmilliárd dollárt teremtettek hitel vagy pénzjegy alakjában, amit mint személyes tulajdonunkat kormányunknak és népünknek adhatnak kölcsönbe, kamatra.
Egy példa segít megérteni a pénz „teremtésének” és a nép adósságára változtatásának folyamatát. Kezdjük a pénz szükségességével.
A Szövetségi Kormánynak, miután többet költött, mint amit polgáraitól adóba beszedett, pénzre van szüksége, - tegyük fel, egymilliárd dollárra. Mivel nincs pénze és a pénz „teremtésének” jogát elajándékozta, a „teremtőkhöz” kell folyamodnia az egymilliárd dollárért.
De a Szövetségi Tartalék, mivel magánvállalat, nem adományozza a pénzt csak úgy. A bankárok hajlandóak egymilliárd dollárt folyósítani a kormánynak cserébe a kormány beleegyezéséért, hogy azt a pénzt visszafizeti -- kamatostól!
A Kongresszus felhatalmazza a pénzügyminisztériumot egymilliárd dollár kölcsönkötvény kibocsátására, amit eljuttatnak a Szövetségi Tartalék (FRC) bankáraihoz. A Szövetségi Tartalék akkor kifizeti a pénz kinyomtatásának költségét (kb ezer dollárt) és átadja a kinyomtatott pénzt a kormánynak, amely kifizeti vele a tartozását. A végeredmény: a kormány egymilliárd dollár erejéig eladósodott a bankárokkal szemben, amely után a népnek kamatot kell fizetnie.
1913 óta több tízezer ilyen ügykötés történt, amelyek eredményeként az amerikai kormány 1996-ban több mint ötbillió dollárral volt adós a bankároknak. A jövedelmi adó nagy része, amit fizetünk, egyenesen a bankárok zsebeibe folyik, egyedül a kamat fizetésére, míg a tőke törlesztésére nincs remény. Gyermekeinkre szolgasors vár…
Ez még nem minden! Ebben az istentelen módszerben az amerikai kormány egymilliárdos kölcsönkötvénye alapul szolgál további hitel teremtésére, amit kölcsönként lehet adni. A jelenlegi tartalékszabályok megengedik nekik, hogy az egymilliárd dolláros kötvényt 15 milliárd hitel kibocsátására használják államoknak, közösségeknek, magánszemélyeknek vagy vállalatoknak.
Az eredeti egymilliárddal így 16 milliárd „teremtett” hitel után szedhetnek kamatot, miközben önköltségük nem több mint az ezer dollár az eredeti egymilliárd nyomtatására. Mivel az amerikai Kongresszus 1863 óta nem bocsátott ki pénzjegyet, a nép, hogy kereskedelmet és üzleti tevékenységet folytathasson, kénytelen a monopol-bankárok „teremtett” hiteléhez folyamodni és fizetni nekik az uzsorakamatot.
A tőzsde mesterkélése
A szinte határtalan uzsorakamathoz hozzájárulva, a bankárok egy más módon is hatalmas vagyonra tehetnek szert. A bankárok, akiknek a felügyelete alatt van a pénz, határoznak arról, hogy nagy és sikeres vállalatok kapjanak-e kölcsönt vagy sem, ami befolyásolja részvényeik árfolyamát a tőzsdén.
Nagymennyiségű kölcsön megtagadása árfolyamesést idéz elő a vállalat részvényeiben. Miután az ár lezuhant a bankárok ügynökei nagy tételekben felvásárolják a részvényeket. Azután, amikor a bank hirtelen többmilliós kölcsönt folyósít, a vállalat részvényei felugranak és bankárok jó haszonnal eladhatják a részvényeket. Ily módon milliárdokat nyernek további üzérkedésre. Ez a gyakorlat annyira kifinomult ma, hogy elég az, ha a Szövetséges Tartalék kihirdeti az újságoknak a „kamatláb” emelését vagy csökkenését, hogy az árfolyamok zuhanjanak vagy emelkedjenek, kényük-kedvük szerint.
Ezt a módszert 1913 óta alkalmazzák. A bankárok és ügynökeik megvásárolták a titkos vagy nyílt felügyeletet Amerika nagyvállalatai felett. Ezt kihasználva kényszerítik a vállalatokat nagy kölcsönök felvételére, hogy a vállalatok nyereségét kamat fejében leszívják. Így kevés haszon marad a részvényeseknek osztalék fejében s ezért van az, hogy a bankok milliárdokat tesznek zsebre kamat fejében a cégektől, még akkor is, amikor a részvények árfolyama alacsony.
Ma, az amerikai munkáscsaládok milliói eladósodtak a néhány ezer bankárcsaládnak olyan összegben, amely kétszerese az egész Egyesült Államok megállapított értékének! Ezek a bankárcsaládok ezt papír, tinta és könyvvitel árán kaparintották meg.
A kamat összegét nem „teremtik”
Új pénz (igazában nem pénzjegy, hanem hitel, amely tartozáson alapul) csak úgy kerülhet forgalomba Amerikában, ha azt a bankároktól kölcsönbe veszik. A bankárok minden új kölcsönnek a tőkéjét „teremtik”, a kamatot soha. Ezért az új pénz sohasem egyenlő az új adóssággal. Az összeget, amely a kamat fizetéséhez kell, nem „teremtik”, s így nem létezik. Ebben a rendszerben, ahol az új adósság mindig nagyobb, mint az új pénz, függetlenül a kölcsön nagyságától, a tartozás összege túlhaladja a kölcsön kifizetésére kézenfekvő pénz összegét.
A nép sohasem tudja kifizetni az adósságát.
A kamatos-kamat borzalma
Amikor a polgár a bankárhoz megy, hogy százezer dollárt vegyen kölcsön ház vagy gazdaság (farm) vásárlásához, bele kell egyeznie a kölcsön visszafizetésébe, kamattal együtt. 8.25%-os kamatlábbal a 30 éves kölcsönre havonta 751.27 dollárt kell visszafizetnie, azaz összesen 270,456.00 dollárt! A banktisztviselő aláírat a polgárral egy okmányt, amely a bankra ruházza a megvásárolt ingatlant abban az esetben, ha a kölcsönfelvevő nem fizetné a szükséges törlesztéseket. A bank akkor leteszi a 100 ezer dollárt a polgár számlájára, ahonnan ő a különböző szállítókat és iparmunkásokat kifizeti. A 100 ezer dollár ezzel belekerül a már „forgalomban lévő” pénzösszegbe.
A pénzrendszer végzetes hibája az, hogy csak
a „teremtett” 100 ezer dollár kerül be a „forgalomban lévő” 
pénzösszegbe, a kamat fizetéséhez szükséges pénzösszeg nem
„teremtetett” új pénz, tehát nem adják hozzá a „forgalomban lévő”
pénzösszeghez.
Mégis, a kölcsönfelvevőnek meg kell keresnie 270,456.00 dollárt, -- 170,456.00 dollárral többet, -- mint amit forgalomba hozott a 100 ezer dolláros kölcsön által! (Ez a kamat becsapja a polgárt, kényszeríti, hogy a kamattal együtt majdnem három házért fizessen.)
Minden új kölcsönfelvevő megismétli a folyamatot: kölcsönével növeli a forgalomban lévő pénzállományt, de a kölcsön törlesztései — a kamat miatt — sokkal nagyobb összeggel csökkentik azt. Ezért a kölcsönfelvevők összessége képtelen arra, hogy valaha teljesen kifizesse az összes bankárt. Amint visszafizetik a kölcsönt a kamattal, a forgalomba lévő pénz eltűnik. Újabb és újabb kölcsönöket kell felvenniük a bankároktól. Így a pénzkölcsönzők (bankárok), akik semmi értékeset nem gyártanak, fokozatosan megkaparinthatják a földet, épületeket és a dolgozó lakosság jelen és jövő keresetét.
Példabeszéd 22:7 megvalósult Amerikában:
„Gazdagok
uralkodnak a szegények felett és a kölcsönfelvevők a kölcsönadók szolgái
lettek.”
Minden bankár által „teremtett” pénzösszeg
(hitel) ugyanazt okozza. 1913 óta ez milliószor megtörtént, ami ma is tovább
folytatódik. Így láthatjuk, Amerika miért vált a gazdag, adósságmentes
nemzetből eladósodottá, ahol miden otthon, gazdaság és vállalkozás
uzsora-adományokat fizet a bankároknak.
+++ /folytatjuk/
Vasas J. János fordítása
