Hazánkért Online, 2006. július

Megölték az Igazságot?

A bölcsészeknek megadatott az a jog, hogy az eseményeket ne a napi történések után ítéljék meg, a mindennap eseménytelen vagy esemény-dús politika alapján, hanem nagyobb távlatokban igyekezzenek következtetéseket levonni.

Mai világunkban, amikor a kultúrember olyan végzetes lejtőn van, a-melyről a visszatérés szinte a csodával határos, nem mehetünk el szótlanul olyan megállapítások mellett, amelyeknek lényege valóban biztos jövő alapjait képezhetnék.

A kibontakozáshoz három dolog szükséges: Igazság, Béke és Szabadság. Békét nem lehet elképzelni akkor, amikor az egyének lelkében nincs béke. Ezért fontos, hogy az emberek lelkében békét teremtsünk s ezt a békét biztosítsuk. Békét ellenben csak akkor érhetünk el, ha a szabadságot (nem a napjainkban pusztító 'szabadosságot'!) biztosítjuk, mivel szabadság nélkül a béke semmifajta vonatkozásban el nem képzelhető. A szabadság ellenben értéktelen, jelentéktelen, szajkószóvá silányodik, ha nem a legmesszebbmenőkig az igazságra alapozódik. Szabadságot csak igazságon keresztül biztosíthatunk.

Az Igazság legyen a mindenkori alap

Ha az emberiség valóban békét és szabadságot akar, úgy azt csak akkor érheti el, ha minden ténykedésében az igazságra épít. Még akkor is, ha ellenfeleivel áll szemben! Mai politikai életünkben a ha-zugság jelenti a legnagyobb veszélyt. A hazugságot a politikai propagandagépezetek, mint forgószél felkapják és szétszórják a világban, megfertőzve, félrevezetve milliókat. A hazugság elvágja a megbékélés és kibontakozás lehetőségét.

Manapság már nem léteznek „demokratikus elvek”, mert akik ezeket a süllyesztőbe dobták, a saját maguk által megállapított igazságot úgy forgatják, ahogy az uralkodó politikusok és pénzügyi hatalmak akarják. Mindent állíthatunk, csak azt nem, hogy mai világunkban igazság van, akár politikai, akár gazdasági téren vizsgáljuk a helyzetet. Ma nemzeteket hallgattatnak el nagyhatalmú és titkos politikai erősségek, amikor azok az igazságot akarják szóhoz juttatni. Ma történészeket, írókat és könyveket tiltanak be a szent szólás-, és sajtó-szabadság nevében, újságokat tesznek tönkre anyagi hatalmasságok, ha olyat merészelnek írni, ami az uralkodó elméleteknek kényes, vagy nem kedvez.

Ma csak rettegve szabad megírni, hogy mit műveltek az angol-szász katonai erők Németország és annak szövetségesei – egyebek közt Magyarország — ellen! Ma csak arról szabad írni felnagyított formában, mit követett el „a szégyenletessé vált civilizált nép, a német”! Ma csak azt a kérdést szabad feltenni, hogy miért támadta meg Németország Lengyelországot, de azt már nem szabad megkérdezni, hogy milyen alapon támadta meg ugyanakkor Sztálin Lengyelországot?

Németország egy angol-amerikai ostobasággal elkészített békeparancsra válaszolt a természet ősi jogánál fogva, mert a rablás nem jogos, még akkor sem, ha népeket, nemzeteket darabolnak fel s rabolnak el tőle területeket. S az elrabolt területek visszaszerzésére mindig joga van és lesz nemzeteknek, ameddig a világ fennáll! Ez ellen csak egy orvosság van: okos, igazságos békét kötni, ahol a józanész, az emberség uralkodik. Ahol az igazság, a szabadság és a béke eszméi érvényesülnek.

Békét csak akkor érhetünk el, ha a legkisebb sejtnek, az egyénnek a társadalmon belül egyéni békéje biztosított. A világbéke az egyén békéjénél kezdődik. Ha egy államban belsőleg elégedettség és béke uralkodik, úgy az állam külpolitikája is békés szándékú, és a béke szolgálatában áll. De ha egy államon belül terror, elnyomás, elégedetlenség uralkodik, úgy az ilyen államnak külpolitikáját is erőszak, viszálykodások, uralkodnivágyás és egyéb terrorisztikus elemek jellemzik. Egy ilyen állam képtelen bármit is tenni az igazi békéért.

Szabadság nélkül nincs béke! Az „először a békét és aztán szabadságot” jelszó, a mai világ másik hatalmas veszélye. Ezen elmélet csak arra jó, hogy a világ kibontakozását helyes irányba veszélyeztesse. Józanésszel lehetetlenség megérteni olyan magukat íróknak, újságíróknak és politikusoknak nevező személyeket, akik olyan elveket hirdetnek, hogy a „mindenáron való béke a lényeg”. Az ilyen elméletek csak azt szolgálják, hogy a béke kibontakozását és uralmát nemzedékekre lehetetlenné tegyék.

Amit ma békének neveznek, nem egyéb, mint lappangó betegség, amelyet különböző sebtapaszokkal, gyógyszerekkel igyekszik csillapítani a félrevezetett társadalom. De abban a pillanatban, amikor gyógyszerekkel szemben a betegség erősebb lesz és kitör, csakis radikális beavatkozás vagy műtét segíthet.

A legbiztosabb út a háborúhoz a mindenáron-való-álbéke! Természetes, hogy a mai teltgyomrú és elsatnyult nemzedéknek sokkal kényelmesebb az előbbi tétel, hogy hagyjanak bennünket nyugodtan enni és emészteni, autózni és a szabadság ürügye alatt népvándorlásokat rendezni, mint valamit is tenni annak érdekében, hogy holnapra is biztosított legyen a töltött csirke. Az ilyen elméletek felelőtlenek és merényleteket jelentenek a kultúra, társadalom és az emberiség egész jövője ellen. n