Hazánkért Online, 2006. november 25.

Nem kell emléknap

a kommunista diktatúrák áldozatainak?

Ez logikus! Nem? Hiszen, a mai magyarországi hatalmi kiválóságok rokonai voltak a felszabadítók szálláscsinálói, akiknek örök hálával tartoznak. Megsérteni a szovjet horda emlékét, a kommunista diktatúrák áldozatainak tartott emléknappal semmiképpen nem lehet! Akik elpusztultak, valamennyien – legalábbis a szabó-félék szerint -- náci-fasiszták voltak és megérdemelték a sorsukat!

Az Európai Parlamentbe delegált magyarországi szocialista képviselők segítségével az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elutasította a totalitárius kommunista rezsimek bűneit elítélő határozattervezet konkrét teendőket meghatározó részét.

Szabó Zoltán (MSZP) képviselő szerint:

'ostobaság és hazugság, hogy az úgymond… közép-kelet-európai országokban a kommunizmus több mint egymillió áldozatot követelt volna.'

A Kommunizmus Fekete Könyve szerint:

"Legalább 20 millió halottat hagyott maga után a Szovjetunióban, 65 milliót Kínában, 1 milliót Vietnámban és Közép-Európában, 2 milliót Észak-Koreában és Kambodzsában, 1,7 milliót Afrikában, 1,5 milliót Afganisztánban és 0,15 millió halottat Latin-Amerikában." Összesen 100 millió halott, de az áldozatok száma azonban jóval több ennél."

Kiskorú gyermekek a szovjet haláltáborban!

Vajon hány magyar gyermeket

hurcoltak oda 1956 után?

Szabó elvtárs kijelentése az áldozatok teljes mértékű megcsúfolása, egy kegyetlen, embertelen, agresszív számháború.

Joran Lindblad svéd képviselő asszony határozat-tervezetet nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET), amelyet január 24-én tárgyaltak. Az ET parlamenti közgyűlése többórás vitában felemás döntést hozott a kommunista rezsimek bűneit illetően. A cselekményeket elítélték, de elvetették a konkrét teendőkről szóló részt. Így az európai országokban nem lesz emléknapja a kommunizmus áldozatainak. Az ET szerint nem szükséges, hogy múzeumok, kiállítótermek emlékeztessenek az embertelen múltra.

A magyar küldöttség vezetője, Szabó Zoltán MSZP-s képviselő már korábban azt nyilatkozta, hogy a határozati javaslatot vissza kellene utalni a bizottságokhoz. A Távirati Iroda jelentése szerint Szabó úgy vélte:

'Ostobaságok, tévedések, egyszerűen nem igaz, hogy a Szovjetunió területén kívül a kelet-közép-európai országokban több mint egymillió áldozatot követelt volna a kommunizmus.'

Az erzsébetvárosi címerbe menóra-jelképet erőltető Szabónak tehát egyszerű játék a számokkal a kommunista diktatúra. Pedig elég, ha csak hazánkat nézzük. Mintha nem végeztek volna ki itt ezreket koncepciós perekben, mintha nem kényszerítettek volna százezreket munkatábornak álcázott megsemmisítő lágerekbe, mintha nem lett volna Recsk, ÁVO, földalatti kínzókamrák. Mintha nem menekültek volna a kifosztás, megalázás, megbecstelenítés miatt halálba tízezrek, mintha nem pusztult volna el a verések, kínzások, kitelepítések hatására bekövetkezett általános egészségkárosodásban nagyvárosnyi ember, mintha nem lőtték volna le az osztrák-magyar határon az úgymond menekülteket. Szabó elvtársat ez nem érdekli, ezzel nem foglalkozik.

Szabó mellett párttársa, a pasaréti kádergyerek, korábban a balatonboglári Teleki-szobor avatásán púposodó Hegyi Gyula bizonyos szempontból még ennél is továbbment:

'sajnálatos, hogy az ET a kommunizmus elítélésével foglalkozik, a bűnöket természetesen minden tisztességes ember elítéli, de a mai kommunista képviselők éppoly kevéssé felelősek Sztálin rémtetteiért, mint a “nemzeti oldal” európai parlamenti képviselői Hitler, Franco, vagy Szálasi bűneiért.' [forrás: HunHír.Hu]

Egyáltalán nem kell ezen meglepődni. Meg kell csak nézni, hogy kikből áll az Európa Tanács. Siheder korukban a nagy többségük a kommunista pártok tagjai illetve híve volt, és szívvel-lélekkel támogatták azt. Erre Magyarországon is van sok példa. Például a nemzeti hőssé emelt Nagy Imre lelkes híve, kiszolgálója (begyűjtési miniszter) volt a bolsevikoknak. A lányáról mit lehet mondani, amikor a pufajkással együtt koszorúzza a "mártír miniszterelnök Nagy Imre" sírját?

Ott van Rajk László, akinek az apját az a szervezet gyilkolta le, amelyiknek tevékeny vezetője volt a fia pedig annak az SZDSZ-nek a tagja, amelyik az Ávónak jelenlegi pártként működő egylete.

A nagy igazságosztó Eörsi az ügyvédi irodájában vállvetve dolgozik a “körmössel,” a frakcióba meg a Petővel, aki letagadta, hogy a szülei a népirtók vezérei közé tartoztak. Mit tesz a “független” Magyar bíróság? Azt a Kéri Editet ítéli el, aki ezt szóvá merte tenni! Azok a bírók ítélkeznek a mai napig akik a Kádárra felesküdtek! Lehet ezektől mást várni?

A kommunizmus áldozatainak ez évben megrendezett emléknapján, Göncz Árpád egy TV-interjú során véletlenül elszólta magát. Vagy talán nem véletlen volt?...

"Nevetséges az úgynevezett 'áldozatok' sopánkodása, hiszen a kommunista rendszerben mindazok, akik megszólaltak, vagy bármit is tettek, azok tökéletesen tisztában voltak azzal, mit tesznek, és tudták, hogy amiket tesznek, következményei lesznek. Aki fellép a rendszer ellen, az nem áldozat. Tudták a következményeket. A kommunizmusnak nincsenek áldozatai."

Göncz Árpád azt is hozzátette, hogy saját magát sem tekinti áldozatnak, és kéri, hogy vegyék le őt a kommunizmus áldozatainak listájáról. Mert akiket a rendszerellenes tettekért elítéltek, azok közül senki sem áldozat. Ő maga sem áldozat.

Miről van itt szó? Talán Göncz elvtárs véletlenül elszólta magát? Vagy pedig eljutott a szellemi leépülésnek arra fokára, hogy nem tudja, mit beszél? Gondoljunk bele, mit szólnának a zsidók ahhoz, ha a TV-ben kijelentenénk: hja kérem, aki a náci rendszer ellen megmukkant vagy bármit is tett, az tökéletesen tisztában volt a cselekedetével, és tudta, hogy lesznek következmények. Aki fellép egy rendszer ellen, az nem áldozat. Tudták a következményeket. A nácizmusnak tehát nincsenek áldozatai! Mit szólnának ehhez a zsidók? Sejthetjük! Mit szólunk ahhoz, amit Göncz elvtárs mondott? Semmit! Mindenki hallgatott, senki sem szólt egy árva szót! Mindez 15 évvel a “rendszerváltás“ után, ami persze mind a mai napig nem történt meg. [HIR-TV 2006.03.3]

“A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélőképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és minél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát.” (Weöres Sándor)

Az ’56-os Szövetség kitüntette az egykori munkásőrt

Pro Fidelia-érdemrenddel tüntette ki az ’56-os Szövetség Zoltai Gusztávot, [Zucker Gerzson] a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezető igazgatóját, aki -- érdekes módon -- nem érzi helytelennek munkásőr-, illetve párttag-múltjával a kitüntetést. Az ’56-os Szövetség a zsidó mártírok emlékének méltó ápolását kívánta elismerni – hangsúlyozta a szervezet elnöke.

Sinkovics Gyula, az ’56-os Szövetség elnöke elmondta:

"a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját azért részesítették az ’56-os szellemiség ápolásáért, ébren tartásáért járó elismerésben, mert négy évvel ezelőtt a Dohány utcai zsinagóga udvarán a szövetség és a Mazsihisz közösen állított emléktáblát a forradalom több mint hetven zsidó áldozatának. A hitközség méltón ápolja emlékét az elesett zsidó bajtársaknak, a kitüntetéssel ezt ismerték el."

Zoltai 1995-ben a HVG-nek így nyilatkozott:

„’56 katonaként ért. Nem kívántam elmenni az országból, örömkatona voltam, tizedesként avattak. Az ’56-os események alatt semmiféle aktív tevékenységet nem folytattam, a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesítettem szolgálatot 1958-ig. Majd a kőbányai textilgyárban kezdtem dolgozni, ahol beléptem a munkásőrségbe."

(Vajon Zoltai hány ávóst akasztott lámpavasra?) A munkásőrséget azért hozta létre a diktatúra, hogy az esetleges lázongásokat a megbízható belső hadsereg (és Zoltai nyilván megbízható volt! - tj) segítségével elfojtsa. Az ügyvezető igazgató, aki tagja volt az MSZMP-nek is, úgy fogalmazott: nem érez semmiféle összeférhetetlenséget munkásőr -, illetve párttag múltja és a kitüntetés között. [www.magyarhon.hu]

Bennünket megint bolondgombával etetnek? Sinkovics úr szerint 1956 őszén "a forradalomnak több mint hetven zsidó áldozata volt", (szóval Göncz Árpád szavai ellenére akkor mégis voltak áldozatok!) akik állítólag, ha jól értelmezzük: "a támadó szovjet horda ellen fogtak fegyvert és hősi halált haltak".

Tehát Zoltai G. szerint "a diktatúra a munkásőrséget azért hozta létre, hogy az esetleges lázongásokat a megbízható belső hadsereg segítségével elfojtsa."

Balvány György írja egyik cikkében (Magyar Nemzet, 2006. 02. 17), hogy különbséget kell tenni a holokauszt áldozatai és annak haszonélvezői között. Ez bizony aktuális téma, mert lassan több a haszonélvező, mint az áldozat.

„A holokauszt… elzárhatatlanul folyik a csapokból, tévéből, rádióból, kelünk és fekszünk vele. Nem tudom, mennyit költ Magyarország holokausztra, de lassan egymást érik a vészkorszak-megemlékezések. Ám a hitközség egyik vezetője a minap mégis szomorúan közölte a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkozunk eleget a témával, fájlalja, hogy a magyar embernek Mohács vagy Trianon említésére összeszorul a torka, a holokauszttól meg nem. Értjük: szoruljon össze a torka. De hát összeszorul, rabbi, nem csak a torkom, hanem a gyomrom is! Holokauszt-túladagolásban szenvedek milliónyi honfitársammal együtt. A zsidó elit egy része ragaszkodik az áldozat morális státusához. Ez persze hasznos, mert többletjogokat biztosít a számukra. Azonban visszatetszést is szül: nem méltó az áldozathoz, hogy agresszorrá váljék.”

Vajon melyik zsidó vezető nyilatkozott úgy a Napkeltében, hogy még mindig nem foglalkoznak eleget a holokauszttal? Csak nem az a Zoltai Gusztáv, akinek a számos újötvenhatossal sajátosan gyarapított létszámú „Szövetség” kitüntetést adományozott, holott munkásőr volt? [forrás: Czére Béla, Nyugati Magyarság, 2006. március]

N.B. - Zoltai Gusztáv (Zucker Gerzson) volt Moszad-ügynök és '56-os munkásőr, a Vigadó kultúrközpont egykori igazgatója, a mai budapesti Mazsihisz ügyvezető igazgatója.