|
|
||||||
|
Hazánkért
Online, 2006. november 28. Kitüntetés vagy megvesztegetés? Tóth Judit, Kanada A kitüntetés negatív formája a megvesztegetés, ami általában politikai berkekben, titokban történik s célja a fontosabb hivatalokat betöltő befolyásos közéleti személyek megnyerése bizonyos ügyek érdekében, nagyobb pénzösszeg lefizetésével, ami nemcsak erkölcstelenség, de sok esetben törvényellenes. A nyilvánosság előtt megrendezett, szinte ünnepélyes kitüntetéssel járó elismerés, dicséret, hála stb. lehet kétélű kard is. Társadalmi érdekcsoport, intézmény vagy szervezet egyszerűen elhatározza, hogy valamely személy vagy közösségi csoport méltó a kitüntetésre a közösség érdekében végzett jó munkáért, teljesítményért. Mindenképpen érdemes tanulmányozni a
mindenkori kitüntetett és kitüntetők kilétét. Nemcsak törvényes
intézmények minden hátsó gondolat nélküli kitüntetéseire gondolok itt, hanem
hirtelen eszembe jut néhány jól ismert Kossuth-díj, Nobel Békedíj,
Lenin-díj, nem is beszélve a külföldi egyetemek boldog-boldogtalannak
osztogatott tiszteletbeli díjairól! Sorolhatnánk a díjakat a végtelenségig,
hiszen köteteket lehetne megtölteni velük és a kitüntetettek neveivel. A
módszer egyáltalán nem újdonság, évszázadok óta használják. Az egyén
rendkívüli dicséretben való részesítése egyben üzenet illetve irányelv is
lehet a társadalom felé: ’lám csak, akik
hasonlóképpen szolgálnak vagy viselkednek a társadalomban, szintén
kitüntetésben részesülhetnek.’ Néhány példa a közelmúltból: 1. a nyolcvanas évek végén, Budapest véreskezű hóhérjának Jurij Andropovnak az egykori növendéke Mihail Gorbacsov, ünnepélyesen “eltemette” – i.e. átmentette! -- a kommunizmust, amiért el is nyerte a nemzetközi Nobel-békedíjat. 2. A menekültekre tűzparancsot kiadó pufajkás kommunista Horn Gyula elvágta a vasfüggöny drótját, -- a németországi szabadkőművesektől meg is kapta érte a kitüntetést, és mint miniszterelnök elismerést Habsburg Ottótól. 3. A Lenin képével díszített lengyelországi hajógyárban Lech Walesa-nak, a Solidarnosc vezetőjének például nem voltak nehézségei az állam irányította sajtóval szemben, és külföldi utazásait Japánban maga a statárium elől elmenekült lengyel nagykövet tette lehetővé a japán szakszervezetek segítségével. Walesa gyorsan megtanulta az érvényesülést, mert népszerűsége idején még Tel Aviv-ban is tiszteletét tette, ahol könnyes szemekkel kérte a bocsánatot, az Oswiecem elpusztított zsidó áldozataiért. 4. Elie Wiesel, az Erdélyben született haszid/cionista zsidót, -- aki szerint „minden zsidónak kell egy hely a szívében, ahol külön és állandóan gyűlöletet táplál a németek iránt” -- könyveket írt a zsidók második világháború szenvedéseiről, szintén Nobel-díjjal tüntették ki. Most olyan hírek járnak, hogy Y. Olmert helyett talán Wiesel lesz Izrael miniszterelnöke. [Kell ettől manapság nemesebb, mint Izrael élén egy „Nobel-díjas holokauszt-túlélő”?] Most pedig nézzünk meg néhány frissebb kitüntetést. Az alant bemutatott személyek sikeres eredményeinek különösebb tanulmányozása nem szükséges, de elismerjük, hogy a kitüntetők minden dicséretét és arany vagy ezüstérmét, de még a vele járó „borravalókat” is feltétlenül megérdemelték! Aztán ki-ki a maga módján és elvei illetve hovatartozása szerint bírálja el ezt az egész színházi vígjátékot! Kitüntetés a Román Akadémián 2006. április --
A Román Akadémia fennállásának 140. évfordulója alkalmából a Román
Köztársaság Kitüntették a magyarországi katolikus főpapot 2006-11-26 -- Plankó Erika, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
főosztályvezetője és Erdő Péter
bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vehette át a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) által adományozott „Magyarországi Zsidókért” díjat vasárnap Budapesten. Erdő Péter a magyarországi zsidóság és a magyar katolikusok közötti párbeszéd elősegítéséért, a holokauszt során meggyilkolt zsidók és az embermentők emlékének megőrzéséért kapta az elismerést. Plankó Erika „a kárpótlási rendszer megteremtésében végzett meghatározó tevékenységéért, az egyéni és a közösségi zsidó kárpótlási folyamat kiteljesítése során kifejtett áldozatos munkájáért" vehette át a díjat. Az idén ősszel az ’56-os Szövetség által kitüntetett volt munkásőr Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója a díjazottak életrajzát ismertetve elmondta: „Erdő Péter ez év
januárjában az ENSZ első holokauszt áldozatainak emléknapján beszédet
mondott a magyar parlament előtt, szeptemberben az ő celebrálásával
boldoggá avatták a mártírhalált halt, zsidókat mentő Salkaházi Sárát,
valamint novemberben közös könyvet jelentet meg Schweitzer József
nyugalmazott országos főrabbival, Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos
Akadémia elnökével Hit-Erkölcs-Tudomány címmel.” Zoltai 1995-ben a HVG-nek így nyilatkozott: „’56
katonaként ért. Nem kívántam elmenni az országból, örömkatona voltam,
tizedesként avattak. Az ’56-os események alatt semmiféle aktív tevékenységet
nem folytattam, a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesítettem
szolgálatot 1958-ig. Majd a kőbányai textilgyárban kezdtem dolgozni,
ahol beléptem a munkásőrségbe."
Erdő Péter a díj átvétele után beszédében úgy fogalmazott: „hosszú éveknek az igyekezete és álmodozás van" e találkozó mögött… a zsidó és a katolikus vallásnak a jogtörténet és a jogi, morális módszer területén vannak erőteljes közös gyökerei. Fontos, hogy a közös értékeket egymással szembesítsék, és azokat megosszák Európa javára”. /felhasznált forrás: InfoRádió/
|
