Hazánkért Online, 2006. december 24.

 

Lipták Béla budapesti találkozása „nyilasokkal”

 

Jóságos ég! Úgy látszik a zsidó Péter (Auspitz) Gábor ÁVH’s halálbrigádja meg az amerikai katonai egyenruhát viselő zsidó Himler Márton, -- a zsidó Rosenkranz-Rákosi jóságos atyai szemei előtt, -- mégsem végzett tökéletes munkát a „felszabadulás” után, mert még nagyon sok nyilas akad a magyar Magyarországon, akik – akárcsak elődeik, szintén akasztófát érdemelnének – legalábbis Lipták professzor, ha tehetné, bizonyára így intézné el a dolgokat! A fenébe már, hát miért is van az a sok zsidózás? Az ilyen fényképekkel és hasonló videókkal kellene Lipták urat karácsonyra megajándékozni…!

 

***

Az Olvasók elnézését kérem, hogy még Karácsonykor is kellemetlen témával foglalkozunk, de az ünnepi hangulat hőn óhajtott békéje, sajnos, még rövid percekre sem oszlatja szét, sem a magyar sors kérdéseinek fekete felhőit, sem pedig azon önjelölt személyek tevékenykedéseit, akik báránybőrbe bújva, szép szavakkal, meggyőzően jótékony cselekedeteikkel értünk, helyettünk és nevükben intézkednek, szólnak, minket képviselnek.

Az alábbi Lipták-beszámoló önmagáért beszél, különösebb magyarázatra nincs szükség! Ezt mindenki megérti, főleg az, aki már valamikor valamilyen alkalommal szembetalálta magát magyarországi zsidóval vagy cigánnyal. A lényeg, hogy Lipták B. Budapesten járt az idén ősszel és csak „nyilasokat, bőrfejű striciket, nem odavaló árpád-sávos nyilas-zászlókat, *büdös-zsidózó* csavargókat látott”. Egyéb nem is történt – szerinte! – Nem látott ő semmiféle rendőri kegyetlenkedést, -- különben megemlítette volna? -- vér se folyt a pesti utcán, cigányok se vertek véresre-holtra senkit, sőt a hazudozó miniszterelnök sem okozott nála kellemetlen perceket. De mindannyiunkat felháborította a levelében ez a Lipták-mondat:

 

„Elszakított magyar kisebbségeink védelme is eredményesebb lesz, ha a világ látja, hogy mi, a magunk határain belül gyakoroljuk azt amit határainkon kívül a magunk kisebbségeinek követelünk, tehát megértjük és honfitársi szeretettel befogadjuk a zsidó, cigány és más kisebbségeinket.”

 

Szögi Lajos

tiszavasvári

 tanár,

akit a cigányok

ötvenszer

rugdosták

 fejbe,

október 15-én,

míg Lipták Béla

nyilasok után kutatott

 

Alább, a Lipták Béla 2006. december 22-i körleveléből vett részlet legalább tízszer töltötte meg a drótposta-ládámat, s látom, hogy rajtam kívül másokat is felháborított. Ezért úgy gondoltam, hogy mielőtt a Lipták-levél idejét múlja, vagy feledésbe merül, feltárom a nyilvánosság előtt, milyen budapesti tapasztalatokkal, élményekkel tért vissza New Yorkba a „Magyar Emberi Jogok” szervezet elsőszámú embere, Tom Lantos legjobb barátja, Lipták Béla. –- (Tóth Judit)

Akit érdekel a Lobby működése és szellemisége, kattinson az alábbi címre:

 

 Hungarian Lobby

Hungarians for Human Rights

 

/A Lipták-levelet nyelvtani illetve helyesírási javításokat mellőzve 

egy-az-egyben vettük át a honlapjukról.-TJ/

 

Nekünk magyaroknak is meg kell tanulnunk, hogy problémáinkat nem elkendőzni vagy letagadni, hanem velük szembenézni és megoldani kell. Elszakított magyar kisebbségeink védelme is eredményesebb lesz, ha a világ látja, hogy mi, a magunk határain belül gyakoroljuk azt, amit határainkon kívül a magunk kisebbségeinek követelünk, tehát megértjük és honfitársi szeretettel befogadjuk a zsidó, cigány és más kisebbségeinket.

 

 Zsidózás -- "A szabadba kilépve, a Corvin mozi elött borotvált fejű fiatal közé kerülünk. Volt köztük

 

Lipták Béla

huligán is, láttam kezükben zászlókat is, főleg Árpád sávos meg koronás zászlókat. Az Árpád sávos zászló használatát október 23.-án nem értetem, mert ilyent mi 1956-ban nem használtunk! 1956 szimbóluma a lyukas zászló volt, s ma is annak kellene lennie! Az árpád sávos zászló egy a múzeumokba való tötrénelmi emlék, melyet, ha onnan kihoznak, az egyesek szemében Szálasiékat is idézheti. A 16 Pontban pedig azt irtuk, hogy követeljük a "néptől idegen cimer helyett a Kossuth cimer visszaállitását." Nem a koronás cimerét, nem az árpádsávos zászlóét, hanem a Kossuth cimerét!

Ahogy megyek át a csoporton, üres sörösüvegekbe botlok, s hallom, amint egy, a fal mellett álló, bőrkalapos fiatalember azt kiáltja, hogy: "Vesszenek a büdös zsidók!"

Mint akit fejbe vágtak, meghökkenve nézem a körülöttem álló fiatalok arcát: nincs köztük egy, aki szájon vágná ezt a nyilas stricit! Sőt, egyes leborotvált fejü huligán arcokon, mintha egyetértés, helyeslés is mutatkozna, s a felháborodásnak jele sincs...

 

Látja Lipták úr, ezek mind

az új-kommunista

rendfenntartókkal

szembenéző „nyilasok”

meg „fasiszta stricik”,

akik hosszú évtizedek

zsidó-népnevelése

 után sem hajlandóak

szeretettel befogadni

a zsidókat és cigányokat!

Jó lenne, ha ezen elgondolkodna

az újévben!

 

Eszembe jut 1956, amikor 35 nap alatt (!) összesen  egy alkalommal hallottam antiszemita uszitást. A Bartók Béla úton, egy a járdán álló biciklista nyilas uszitott. Vereczkey Gyurkával, az egyetem soffőrjével szaladtunk oda, s Gyurka visszakézből akkora frászt kevert le meki, hogy az átesett a biciklijén. A körülöttünk összegyült járókelők egyetértően bólintottak, s mentek a dolgukra.

Magátólértetődőnek, helyesnek tartották azt ami történt! Látszott az arcukon, hogy a a mi, a nemzetörség feladatának tartják az ilyesmit.  

Ma a Corvin mozi elött mást észleltem. Az ott álldogáló huligánok között egyesek együttéreztek a kiabáló bőrkalapossal. Rzrk között a fiatalok között bizony voltak nyilasok! S ez felháboritó még akkor is, ha számuk elenyésző, mert nincs helye a zsidózásnak se 1956 évfordulóján, se máskor.

1956-ban egységben állott a nemzet, melyet olyan hősök vezettek, mint a Túzoltó utcaiak parancsnoka, az Auswitzböl hazatántorgott Angyal Pista, vagy Marián Pista és a tübbiek. Mikor Angyal Pistát már hurcolták Kádár pribékjei az akasztófája alá, utolsó szavai ezek voltak: "Éljen a magyar szabadság!" Magyar hazafi volt, NEM büdös zsidó!

A pontosság kedvéért persze meg kell jegyzzem azt is, hogy látogatásom folyamán csak egyetlen másik alkalommal észleltem antiszemita uszitást. Fontos ez, mert példáúl a pesti házak falai (sajnos) tele vannak firkálva grafittikkel. Ezek a feliratok szólnak sok mindenről, de azok között soha, sehol nem láttam egyetlen, a magyar zsidóság ellen uszitó feliratot.

A nyilsaok létezésének összesen egy másik bizonyitékát láttam, amikor a Bartók Béla út egyik villamos megállójának plakátjára valaki éjjel azt firkálta, hogy "ronda zsidók"! Nem sok ez, ennyi antiszemitizmus a világ minden országában van, de azért én azt szeretném, ha az én hazámban ennyi sem lenne. – LB (Lipták Béla)

 

---

 

Válasz Lipták Bélának

Vajon milyen problémákra gondol Lipták Béla? A kúrcsányira, az ellenzék hiányára, az ország végkiárusítására, a szociális háló és egészségügy felszámolására, vagy esetleg még mindig "fasiszta" múltunkra? Csak nem még mindig az "antiszemita" csonton rágódik ilyen szorgalommal? Ha rágódik, vajon miért teszi ezt? Cion-imádatért vagy egyszerűen pénzért? Nem hinném hogy l'art pour l'art rágódna.

Teljes fogalomzavarban szenved Lipták. Zsidó és cigány kissebségeink ugyanis MINKET gyűlölnek és fojtanának meg egy kanál vízben. Lassan, de biztosan a magyar válik kisebbséggé saját valahai hazájában. A magyar őslakósságot kellene végre védelmébe vennie mindenkinek, nem a jött-menteket, akik kisajátították, kifosztották, és teljesen tönkretették az országot.

Helyes lenne, ha többen vennék a fáradtságot Lipták felvilágosítására.

Elérhető ezen a címen: lobby-request@lists.hungaria.org

 

Metz Éva

Melbourne

---------------------

 Egyéb Lipták-csemegék a POZDORJÁN