Hazánkért Online, 2006. november 10.

 

Magyar csendőrök

nem gyilkoltak zsidókat!

 

Mónus Áron - Tanulmányt szoktam írni a könyvekhez, amelyeket magyarra fordítok. Ezt tettem a Jérôme és Jean Tharaud: 'Zsidó uralom Magyarországon Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei alapján' c. könyv esetében is. Mindig az írásaim megalapozottságára törekszem. Ennek szemléltetése végett most idézek egy bekezdést, amit a 2003. október 22-én megjelent könyv bevezetésében írtam, a 46. oldalon:

 

"Hasonló oknál fogva emlékeztetek három csendőrtisztre, Fery Oszkár csendőraltábornagyra, Borhy Sándor és Menkina János csendőr-alezredesekre, akiket 1919. április 22-én zsidók rettenetesen megkínoztak, majd meggyilkoltak és a Dunába dobtak. A zsidók által 1919-ben elkövetett hasonló gaztettek álcázása céljából hangoztatják mostanság a zsidók a kitalált rágalmaikat, amelyek szerint 1944-ben csendőrök hajtottak volna végre törvénytelenségeket ellenük. A zsidók bűncselekményt követnek el, elkövetik a kegyeletsértés vétségét a magyar királyi csendőrség tagjai ellen, akik tisztességgel és a törvény előírásainak megfelelően látták el feladatukat. Ezeket a hazugságokat a hazugságaiért Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imre is terjeszti "szépirodalmi" műveiben: konkrétumot, neveket nem tud mondani, csak általánosságban beszél. Az azonban igaz, hogy nyilas egyenruhába beöltözött zsidók asszimilálódott, magyar érzelműnek vélt zsidókat összegyűjtöttek és a Dunába lőttek. Ennek folytán a zsidók még ma is rágalmazzák a magyarokat. Tény, hogy a zsidók gyilkolták a csendőröket, nem a csendőrök a zsidókat." /Interseas Edition, 2004/

 


A magyar csendőr nem 'háborús bűnös' többé

Budapest, 2006. március 6. (MTI) - A Legfelsőbb Bíróság (LB) felmentett egy, Ságvári Endre megölése miatt csaknem fél évszázada kivégzett csendőrnyomozót.

 

Kristóf László 1944. július 27-én részt vett abban az akcióban, amelyben egy budai cukrászdában megpróbálták elfogni az illegális kommunista Ságvárit, aki azonban fegyverrel ellenállt és a tűzharcban életét vesztette. A történtek miatt 15 évvel később az LB három egykori csendőrt halálra ítélt, akiket ki is végeztek, köztük volt Kristóf László.

A halálraítélt hozzátartozója által kezdeményezett felülvizsgálati tárgyaláson hétfőn az LB Ságvári Endre megölése ügyében felmentette az egykori csendőrt, más vádpontok esetében pedig elévülés, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt megszűntette az eljárást.

Az LB döntésének szóbeli indoklásában hangsúlyozta: nem feladata történelmi események, politikai mozgalmak, ideológiák értékelése, kizárólag az 1959-ben született halálos ítéletet vizsgálhatta Kristóf László vonatkozásában a felülvizsgálat kereti között a korabeli jogszabályokra figyelemmel.

Az LB megállapította, hogy a Ságvári Endre halálakor intézkedő rendőrök az akkor hatályos jog szerint törvényesen, szabályosan jártak el, ezért a Kristóf László terhére rótt cselekmény az 1959-es ítélettel ellentétben semmiképpen nem lehet háborús bűntett.

Az LB az iratok alapján azt is megállapította, hogy Kristóf László Ságvári Endrével dulakodva megsebesült, és amikor Ságvári a halálos lövést elszenvedte, Kristóf a földön feküdt és már csak ezért sem lehetett felelős a haláláért. A tűzharcban Ságvárin kívül meghalt egy csendőr is és többen megsebesültek.

Az LB kimondta, hogy abban is téves az 1959-es döntés, hogy Ságvári Endre az akkori törvények szerint jogszerűen járt volna el, amikor fegyverrel állt ellen az intézkedő hatósági személyeknek.

Fél évszázada Kristóf László terhére rótták háborús bűntettként négy ember megkínzását is, továbbá azt, hogy amikor 1958-ban elfogták, ellenállt, megkísérelt megszökni.

A kínzással elkövetett háborús bűntett kapcsán az LB megjegyezte, hogy az 1959-es ítélet tényállása “elnagyolt”. A ítéletben rögzített cselekmény minősítése pedig hivatali visszaélés, ami az elbíráláskor már elévült, így ebben a vonatkozásában megszüntette az LB az eljárást, mint ahogy a szökés, illetve hivatalos személy elleni erőszak vádpontja kapcsán is.

Az LB szóbeli indoklásában kifejtette: az elítélt kivégzése után fél évszázaddal megszületett döntés jelentőségét az adhatja, hogy mindenki, akinek Kristóf László emléke fontos, most már nem kell, hogy háborús bűnösként gondoljon rá. A tárgyaláson felvetődött az is, hogy a felülvizsgálati eljárás szabályai kizárják a korabeli, “elnagyolt” tényállás vizsgálatát. Ezzel kapcsolatban az LB kifejtette, hogy a halálos ítélet szerkezete, frazeológiája, tartalma alapján egyértelműen koncepciós jellegű, politikailag elkötelezett. A felülvizsgálat szabályai azonban nem engedik meg, hogy az egykori koncepciós ügyeket másként vizsgálja az LB, mint bármely más ügyet. Ezen csak a törvényhozás változtathat. +++

Mónus Áron, Hódmezővásárhely

 


Érdekes összeállításra bukkantam az egyik, magyar nyelven szerkesztett internetes Blog-oldalon, aminek a szerkesztője névtelen. --tj

 

Ságvári 'kitűnő kommunista volt!'

Ságvári (Spitzer) Endre 1913-ban született Budapesten, a Józsefvárosban. Egyes források szerint édesapja dr. Ságvári Sándor híres ügyvéd volt, édesanyja dr. Ságvári Sándorné, ismert mecénás, a Nagyfuvaros utcai Nőcsoport elnökasszonya, és a MINOSZ (Magyar Izraelita Nők Országos Szövetsége) alelnöke is volt. Nagynénje Ságvári Spitzer Jozefina pedig a világhírű magyar fizikus Orován Egon felesége volt. Egon Orowan angol nyelvű életrajzában meg is említi az unokaöccsöt, aki “kiváló kommunista” volt (…"was an excellent Communist,"….)

Ságvári Endrét 1936. december 23-án az államtudományok doktorává avatják. Belép a Szociáldemokrata Pártba, és 1937. szeptember 16-án részt vesz a Tompa utcai nemzetiszocialista pártház elleni támadásban, ami miatt nyolc hónapi fegyházra ítélik. Kiszabadulása után a Népszava alkalmazza, mint újságírót, majd behívják katonai (munka) szolgálatra. Még időben, Magyarország hadbalépése előtt, 1941. januárjában “leszerel”. Ekkor már a betiltott Kommunista Párt tagja. Hamarosan illegalitásba vonul, és tovább szervezkedik a fasizmus és a háború ellen. Ez utóbbival mozgatja meg igazán az embereket. 1941. október 6-án kb. 300 fiatalt a Batthyányörökmécseshez, 1942. március 15-én 6-8000-es tömeget a Petőfi szoborhoz. A hatóság Ságvárit, mint a betiltott Kommunista Párt tagját keresi, elfogásakor is ez motiválja, vezeti a (csendőr) nyomozókat, nem pedig származása. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a német megszállást (1944. március 19.) követő napokban először a “baloldali elemeket” fogdosták össze kész lista alapján, akkor még a származás nem számított. Az internálás, a deportálás, a kínzás és agyonverés a “kommunistá”-nak szólt és nem a “zsidó”-nak.

A sárgacsillag viselése és a gettósítás későbbi történet. Ságvárit, tehát, mint aktív és szervezkedő (háborúellenes, antifasiszta) kommunistát kereste az akkori hatalom. Az elfogás körülménye pedig azt bizonyítja, hogy nem adta meg magát egykönnyen. +++ /Eddig a Blog szövege/

 

 

A csendőrnyomozó munkája

Kristóf László csendőr-törzsőrmester és társai a munkájukat végezték, amikor el akarták fogni a körözött egyént. Ez minden országban és államban, rendszerben így van. Azon persze már lehet vitatkozni, hogy az elfogás körülményei valóban azok voltak-e, ahogy az a hatósági jegyzőkönyvben szerepel. Ez a gyanú minden országban és államban, rendszerben fennáll, hiszen a rendfenntartó (erőszak)-szerv, szervezet, a saját embereit védi. Rossz értelemben vett “mundérbecsület”, amelynek gyakorlata – suba alatt – ma is él és működik Magyarországon (is).

Az 1959-es ítélet

Az ellentmondásoktól hemzsegő hazai sajtóból ezt egyáltalán nem lehetett egyértelműen kiolvasni.

 

:: Nem háborús bűnös a kivégzett csendőr (Hírszerző) ...

:: Ságvári Endre lelövése nem volt bűncselekmény (Népszabadság) ...::  Felmentették a Ságvári Endrét lelövő egyik csendőrt (Magyar Nemzet) ... :: Ságvári, a terrorista? (MTV Híradó)

 

De a baloldali Népszabadság címe is hamisan állítja be a kérdést, mert egy keresett, körözött személy tűzharcban bekövetkezett halálát sehol a világon nem lehet a hatóságok részéről "bűncselekmény"-nek tekinteni. Legfeljebb a körülményeket lehet vitatni.

Talán a Hírszerző címe áll a legközelebb a valósághoz, de a cikk sem ad választ a kérdésre: Magyarországon (ma, 2006-ban) kit tekintenek háborús bűnösnek?

 

Az origo.hu által támogatott Múlt-kor nevű történelmi hírportál például ezt írja:

"........A jelenlegi eljárásban a katonai ügyészség álláspontja az, hogy Kristóf Lászlót alaptalanul ítélték el Ságvári halála miatt, a háborús bűntettekben azonban változatlanul fennáll az egykori csendőr bűnössége. Mult-kor/MTI ...."

 

Ezt persze a többi hírforrás cáfolja, azaz 'Kristóf Lászlót felmentették a háborús bűntettek vádja alól!' Maga a bíró így jelentette be a döntést. Kónya István:

- Kihirdetem a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság nevében: a háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Kristóf László, volt csendőr-törzsőrmester és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az elsőrendű terhelt hozzátartozója által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Budapesti Katonai Bíróság B.I.065/1959 számú ítéletét és a Legfelsőbb Bíróság Katf.KT.094/1959 számú ítéletét Kristóf László elsőrendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi. Az elsőrendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti. Az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett 'háborús bűntettet' négy rendbeli, hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősíti és az emiatt, (..) indított büntetőeljárást megszünteti.

 

Magyar Nemzet - "... Annak idején Kristóf László terhére rótták háborús bűntettként négy ember megkínzását is. A bíróság szerint az 1959-es ítéletben rögzített cselekmény minősítése hivatali visszaélés, ami az elbíráláskor már elévült, így ebben a vonatkozásában megszüntették az eljárást......"

Népszabadság - "... Az 1959-es ítélet másik vádpontja szerint Kristóf négy ember háborús bűncselekménynek minősülő fogva tartásáért és megkínzásáért is felelős. Az LB azonban tegnap kimondta: ha a meglehetősen elnagyolt vádiratban foglalt bűncselekmény 1944-ben tényleg megvalósult, akkor sem háborús cselekmény, hanem hivatali hatalommal való visszaélés, ami öt év után elévül....."

A Hírszerző - "... A négyrendbeli kínzás miatti eljárást – hangsúlyozta Kónya – 1959-ben meg kellett volna szüntetni, ugyanis 1944-ben érvényben volt a Csemegi-kódex, amely bár büntette a kínzást mint hivatali hatalommal való visszaélést, de öt év elévülési időt határozott meg, így 1949 után a vád nem állt meg....."

 

Súlyos szavak!!! Hiszen, ha Zentaira gondolok, akkor őt is felmentené ez a magyar bíróság, ráadásul a Legfelsőbb! Zentai katona volt, amikor - a vád szerint - a villamoson felismert egy zsidó fiút, aki nem viselte az akkori törvények szerinti kötelező sárgacsillagot. Bevitte a laktanyába és ott két másik társával bántalmazta, aki belehalt az ütlegelésbe. A jelenlegi magyar bírósági megítélés és joggyakorlat szerint, ez a cselekedet nem háborús (bűn)cselekmény, hanem hivatali hatalommal való visszaélés. Ráadásul öt év után elévül!

Ha ez igaz, akkor miért kérik ki a magyar hatóságok Zentai Károlyt? Csak egyszerű képmutatásról van szó? A "kecske és káposzta" elv alapján megmutatni a világnak, hogy Magyarország „üldözi” a háborús bűnösöket, és a világvégére is utánuk megy, az ausztrálok, pedig elmondhatják, hogy kiadtak egy háborús bűnökkel gyanúsított állampolgárukat. Ezért miért kell(ene) Zentait (állampénzen az adófizetők pénzén!) Magyarországra hozatni, amikor borítékolható a felmentő ítélet? Miért ez a cirkusz, ez a képmutatás? A Kristóf ügybeni ítélet után, mondja meg valaki: kit tekint a magyar jog háborús bűnösnek? +++

 


 

 Megjegyzés – Az Interneten meglepően kevés oldalt találtam, ahol a második világháborús időkből csendőrök, cigányok és zsidók témájával – így együtt -- foglalkoznának. De azért a Google Search általában majdnem mindent kihoz, s végül egy magyar nyelven, Magyarországon szerkesztett portálra találtam: „Holokauszt Magyarországon” címmel. Sajnos, az oldalak hosszabb tanulmányozása után se találtam meg a szerkesztők nevét, pedig akik ennyi rettenetes bűncselekményt tárnak a nyilvánosság elé, azoknak valahogy illene odabiggyeszteni az adatok forrásait, nem is beszélve a cikkírók neveit. Ugye, már megszoktuk: ne merjen senki kételkedni ártatlan emberek – „kisebbségeink” -- megkínzásában, meggyilkolásában? Így lesznek kérdezősködőkből „holokauszt-tagadók”.

 

Külön hosszú tanulmányt érdemelne a szovjet horda magyarországi szálláscsinálóinak a témája: a kommunista felforgatók, partizánok, önjelölt halálbrigádok… stb. Ám róluk és tevékenykedéseikről vannak hiteles források … --tj

 

 

Tessék! Itt van egy Magyarországon szerkesztett internetes honlap, amelyen hiányoznak az adatok forrásai, a szerkesztők nevei. Miért? Ha már egyszer leírták, többször is, akkor bizonyosan igaz is volt? Vajon honnan vagy kiktől vette a szerző ezt a szörnyűséget? –tj

 

***

A csendőrség és a rendőrség viselkedése

"(...) Különösen a csendőrnyomozó alosztályok detektívjei kínozták (gyakran halálra) a gettólakókat, elsősorban értékek után kutatva vagy puszta szadizmusból. Gyakran a kihallgatások során meztelenre vetkőztették foglyaikat, a nők mellét, férfiak nemi szervét ütötték. Előfordult, hogy megerőszakolták a lányokat-asszonyokat. Volt, ahol áramot vezettek a "kihallgatott" testébe.(...)"  /forrás: holokausztmagyarorszagon.hu/

/Kép: magyar csendőrök a honlap képtárából/

 

 

 

 

 

A kiemelések tőlem! --tj

Több ezer cigányt irtottak ki 1944. augusztus 2-án

Porrajmos – a roma-holokauszt

"(...) A magyarországi csendőrök és nyilas hatóságok több településen minden dokumentáció nélkül végezték ki a teljes roma közösséget: 1944 késő őszén a Tolna megyei Lengyelben, 1945. januárban a Fejér megyei Lajoskomáromban, februárban a Zala megyei Lentiben. Várpalota környékén február utolsó napjaiban és március elején néhány nap alatt körülbelül 150 romát lőttek agyon a nyilasok.

A világégés után egyetlen egyház sem készített halotti anyakönyveket a roma áldozatokról, így szinte lehetetlenné vált a veszteségek pontos, adatszerű összesítése. /?…/  A hazai áldozatok számáról – amelyet ötezer és ötvenezer között valószínűsítenek (ugye itt megint elmaradt a forrás, csak dobálózunk a számokkal!  Kik „valószínűsítenek”!! --tj) – máig viták folynak. Magyarországon a cigányságot, mint kisebbséget ráadásul egy 1961-es párthatározat értelmében nem létezőnek nyilvánították, így érthető, hogy hazánkban csupán a nyolcvanas évek – az említett intézkedés fellazulása – óta kezd egyre mélyebben feltárulni a roma holokauszt története.(...)" /forrás: hetilap.hetek.hu/