|
|
|
Hazánkért Online, 2006. november 22. Bosszúállók a második világháború után Írta: Jack Corn [Gondola] A második világháború után Európán
végigsöprő németgyűlölet egyik keveset emlegetett epizódja volt az
életben maradt zsidóknak a hadifogolytáborokban összegyűjtött német
katonák és a német nagyvárosok ivóvízkészletének megmérgezésére kidolgozott
terve. Minden bizonnyal a sors véletlen játékának
köszönhető, hogy december 23-án, egy nappal Szenteste előtt
közvetítette az egyik izraeli televíziós csatorna azt a beszélgetést,
amelyben a már megöregedett, még életben levő zsidó partizánok mondták
el a második világháború utáni Németországban a német katonák és a polgári
lakosság elleni bűntetteiket és mesélték el egy kötetlen hangú
beszélgetés keretében a nem mindig sikerült gyilkos terveket. A magukat a történelmi igazságnak
megfelelően, Avengers-nek (Bosszúállóknak) nevező csoport
tagjai angol és amerikai katonai egyenruhákba öltözve, azok viszonylagos
biztonságát kölcsönvéve csöngettek be a volt német tisztek lakásaiba,
rángatták ki őket az ágyból és mindenféle időpocsékoló bírósági
szertartás nélkül ölték halomra a vélt vagy valós bűnöket elkövetett
embereket. “Én akkor sem, és ma sem tekintem magam
gyilkosnak” - nézett bele a kamerákba Simcha Rotem, a zsidó
halálkommandó egyik volt vezetője. Rotem elmesélte azt is, hogy Nava
Abba Kovner, a háború alatt Kelet-Lengyelországban harcoló zsidó partizán
barátjával hogyan akartak megmérgezni az amerikaiak által felállított hadifogoly
táborokban 28 ezer összegyűjtött volt német SS-tisztet. - “Mindet meg akartam ölni, de sajnos az
akciónk nem sikerült.” - nyilatkozta Rotem. -“A következő tervünk már
nagyobb sikerrel járt” - vette át a szót Joseph Harmatz, a stúdióban Rotem
mellett ülő, másik volt Bosszúálló. Harmatz, mint pék dolgozott az
amerikai hadsereg által őrzött német hadifogolytáborban. A volt
sütőmester állítása szerint a Franciaországban működő zsidó
ellenállási mozgalom gumitartályokban arzént küldött neki. A Párizsból kapott halálos mérget Harmatz
háromezer darab kenyérhez elegendő tésztába keverte bele, amiből
2,280 német hadifogoly evett. Az esetről a korabeli tudósítások is
beszámoltak, miszerint több mint kétszáz embert kórházba kellett szállítani,
de halálesetekről akkoriban nem szóltak a hírek. -“Nekünk (a háború
alatt) el kellett menekülnünk és (szenvedéseinkért) egyszerűen csak
bosszút akartunk állni” - magyarázta a nézőknek Harmatz. A német hadifoglyoknak adott, arzénnal
kevert kenyérről szóló történet hitelességét Aaron Breitbart, az egész
világra kiterjedő nácivadász akcióiról elhíresült Simon Wiesenthal
Központ vezető munkatársa nemcsak megerősítette, de helyénvalónak
is tartotta: - “Igen, a mérgezett kenyér terve elfogadható volt (....) ez nem
egy olyan történet, amit valaki a kisujjából szopott ki, hanem ez egy igaz és
megvalósított terv volt, csak a végeredményt (hogy hányan haltak meg) nem
tudjuk.” - mondta Breitbart. Michael Bar-Zohar Bulgáriában született, és
Izraelbe kivándorolt zsidó író egyik könyvében is foglalkozik a
Bosszúállókkal. A “The Avengers,” Izraelben nagy sikert
aratott könyvében Bar-Zohar részletesen feldolgozza a Bosszúállók Izrael
állam megalakulása előtti európai történetét. A könyv egyik fejezete
beszámol arról a tervről, hogy a zsidó partizánok a háború után hogyan
akarták megmérgezni öt porig bombázott, romjaiban még füstölgő német
nagyváros csodával határos módon megmaradt ivóvízkészletét. E tervnek a
létezését Simcha Rotem is megerősítette a beszélgetés során. Hozzátette,
hogy “ebből azért nem lett semmi, mert attól féltünk, hogy ártatlan
emberek sokasága (a győztes angol-amerikai katonák) is könnyen
áldozatokká váltak volna.” - Végül
nemcsak az emberek tömeges halálát okozó ivó-vízmérgezési terveket, de több
más, például Dachau-ban és Nürnbergben tervezett, de végre-nem-hajtott
gyilkos akciót a háború után megalakult, és később a független zsidó
állam 1948. májusi kikiáltását követő, első vezetését alkotó zsidó
tanács tagjai nem tartották megvalósíthatónak - olvasható Bar-Zohar 1967-ben
megjelent, Németország 1945-1946-os történelmének egy keveset emlegetett,
szomorú pillanatát megvilágító könyvében. |