Hazánkért Online, 2007. január 31.

 

 

A holocaust, mint tantárgy -

Gyerekek, bukásra állunk?

 

Az ötvenes években, a magyar iskolákban jóformán mindenki gyűlölte a «felszabadítók» nyelvét, az oroszt, ami kötelező tantárgy volt. Akárcsak a rendszerüket, ezt is ránk erőszakolták! Jómagam is tanultam az oroszt évekig, de ma már bukásra állnék, mert restellem bevallani: talán ha egy-két szóra emlékszem. Kényszer volt és undorodtam tőle. Szegény, megboldogult orosz tanárunk fizimiskája, és durva viselkedése, hozzájárult az ellenszenvhez -- t. i. roppant hasonlított Rákosira!

Más népek nyelvét nem lenne szabad gyűlölni, mert azt mondják, ’ahány nyelven beszélsz, annyit érsz’. Hiába küszködtem a cirill betűs szöveggel évekig, nem sok hasznát vettem az életemben. Talán a szorgalmasabbaknak jól jött az orosz nyelvtudás 1956 őszén, amikor orosz katonák a szabadságharcosok mellé álltak.

 

Szörnyűséges véres történelem tapad annak az idegen megszálló hordának a nyelvéhez, amely mindezért felelős volt: -- nemi erőszak, rablás, ártatlan emberek Szibériába való hurcolása és megkínzása, kivégzése, a tengernyi igazságtalanság. Tehát senkise csodálkozzon az akkori fiatalok lelkében támadt örök gyűlöleten, az orosz nyelv iránt. Hát így van az, amikor egy népre rákényszerítenek valamit, valóssággal lenyomják a torkán, -- az emberi szervezet ellenáll és előbb-utóbb kiveti azt.

 

És tessék, most itt van a holocaust-tantárgy, amit úgyis nevezhetnék, hogy kételkedés nélkül elfogadandó «VALLÁS». Aki a Rákosi-Kádár-korszakban jobban akart élni, mint a többi rabszolga, az behódolt a Pártnak, istenítette, sőt védelmezte a Népidemokráciát és a Gulyáskommunizmust. Ugyanakkor, aki ügyeskedett, az igen jól megélt mindkettőből, közben kerülte a gyerekek templomban való megkeresztelését, de főleg vigyázott, nehogy a baráti Szovjetuniót valamivel nyilvánosan még viccekkel is megsértse. Azt már mindenki határozza el a képzelőtehetsége szerint, hogy mennyire volt ez egyeseknél őszinte magatartás, mert a bölcs szállóige mondja, «Ahogy Lehet». Tudniillik, a mélyvízben fulladozó hajótörött ember nem válogathat megmaradási eszközökben.

 

Létkérdés

Manapság hasonló a helyzet, hasonló az erőszak csak éppen a színpadi jelenetek és szereplők változtak. Ha a családod érdekében félted az állásodat, nem akarod, hogy az egész világ előtt «rasszizmussal» megbélyegezzenek, kerülni akarod a bírósági ítéletben holocaust-tagadásért kiszabott 3-5 évi börtönt, akkor szépen rendjén lenyelsz mindent! Vedd tudomásul a VALLÁS-t: az ingadozó hitűek – eretnekek! – azok, akik anno nem fogadták el a dicsőséges Szovjetuniót, ma pedig kételkednek a holocaustban. A követelmények mindkét VALLÁS-nál ugyanazok: /1/ elfogadod a kőbevésett történelmet és befogod a szádat. /2/Vagy kételkedsz és várhatod a következményeket. A VALLÁS egykor megkövetelte a Sztálin-imádatot, és ma megköveteli a holocaustot, mint érinthetetlen tényt.

 

Külföldön, akárcsak otthon szinte évenként figyelik és készítenek tanulmányokat arról, hogy milyen fokon áll a társadalomban «a fajgyűlölet, a zsidóellenesség, a kirekesztés jelensége». Ennek fő mozgalmistája az egykori őskommunista Vásárhelyi András lánya Mária, aki terjedelmes cikket írt az  Élet és Irodalom internetes oldalon, (48. évf. 07. szám), amiben bizonyos véleménykutatásról számol be az egyetemi hallgatók és tanárok körében. Az eredmény szerintünk -- a meglepő tisztánlátásuk miatt reményteljes, -- de Vásárhelyi szerint kétségbeejtő. Íme néhány érdekes vélemény:

- a zsidók bomlasztják és gyengítik az őket befogadó nemzeteket,

- jobb lenne, ha a zsidók saját államukban, Izraelben élnének,

- elsősorban a zsidók tehetők felelőssé az zsidóellenességért,

- a zsidók nem is akarnak beilleszkedni a magyar társadalomba

- érdekeik különböznek a magyarság érdekeitől,

- az zsidóellenességért elsősorban a zsidók tehetnek

- elég volt a holokauszt áldozatainak emlegetéséből, most már beszéljünk a

    kommunizmus áldozatairól.

- a kommunizmus mindig is összeforrott a zsidóség befolyásáért folytatott

    küzdelmével.

Vásárhelyi: «Taní-tani – de hogyan?» c. írását érdemes elolvasni, ami – ha nem is fest pontos képet a magyar társadalomról – de legalább annyit megtudunk, hogy agymosás ide vagy oda, mindenkit mindenkor már nem lehet becsapni, ostobának nézni!

 

„Végzetes rögeszme a holocaust körül”

Míg a zsidóság egy része már aggódik a túlzottan sok holocaust-foglalkozással, Magyarországról  Izraelbe küldenek kiképzésre évente 40-50 magyar-, és történelem-szakos tanárt, -- hogy a fiatalokban elmélyítsék a holocaust-tudatot! (u. i. Magyarságtudatra már semmi szükségünk nincs!)

A The Jerusalem Post napilapban (1992. 07. 18) írja Moshe Kohn, Fatal obsession with the Holocaust: «Trágár és nem a tárgyhoz tartozó jelenségnek tartom a zsidó és keresztény oktatási körökben elterjedt úgynevezett ’Tanítsuk a holocaustot’. Semmi szükség a holocaust tanítására: az emberiség már nagyon jól tudja, hogyan kell ezt végezni.»

Buchwald a Los Angeles Times oldalán (1992):  «Az áldozat-rögeszme semmi helyet nem hagy a hit örömének, ami sokakat elűz. Ez a rögeszme megöli az amerikai zsidókat. E pillanatban a hangsúlyt a minél több holocaust-emlékmű felállítására fektetik. Pedig ha most nem cselekszünk, kevés zsidó marad a következő nemzedékben, akik egyáltalán tudnak valamit arról, hogy volt egyszer egy holocaust.» – American Council for Judaism’s Special Interest Report/May-June.

 Leon Gambetta, franciaországi zsidó államférfi mondta, amikor a franciák csatát vesztettek 1870-ben, a németek ellen: «Mindig gondolj rá, de sohase beszélj róla.» -- Ezalatt az érti, hogy «ne lovagolj folyton a katasztrófán, hanem tanulj belőle.» -- The Jerusalem Post, 1992.07.18

 

Miért olyan nehéz hinni?

Két tényezőt hozhatnánk fel: /1/A kételkedés természetes dolog azoknál, akik sokat olvasnak és különböző forrásokat párhuzamban, összehasonlítanak. /2/A történelmi eseményekben való kételkedés, a kérdezősködés: az elpusztult zsidó áldozatok számának döbbenetes különbsége, mert ahány forrás, annyi féle szám! (Az Internet Google keresője nagyon sokat segít.)

 

TBR News   (részletes összeállítás)

1944. május-október között 23, 117 zsidót vittek Auschwitzba.

Az 1944. május-október között Auschwitzba szállított zsidók állítólagos száma:

        Lucy Dawidowicz szerint 450, 000 - The War Against the Jews, New York, 1975 

        Raul Hilberg szerint 180, 000 - The Destruction of the European Jews, New York, 1985.

 

Ami Eden a new yorki The Forward szerkesztő munkatársa

[1] Central State Archives No 187603, Rolls 281-286 (Auschwitz)

-----

N. B. Akik a Jad Vashem Holocaust Múzeumban jártak, meglepődve láthatták, hogy márványtáblán nem 600 ezer, hanem csak 334 ezer magyarországi zsidó áldozat van feltüntetve, mely szám közel áll a Dawidowicz számához. Csodálkoznak, hogy miért olyan nehéz hinni? Akkor milyen alapon és jogon követelhetnek kártérítést 600 ezer után?--tj

 

 

Még van remény!

Mérei Andrea az RTL Klub Híradó munkatársa állítja:

«Egy kutatás szerint a magyar középiskolások közel 30%-a nyíltan vallja, hogy antiszemita. A szakemberek azt szeretnék, ha nemcsak a történelem órákon hallanának erről a témáról a középiskolások. Többen tájékozatlanok, kevesen tudják, hogy pontosan mi a holocaust, vagy rasszizmus.»

Tisztelt Mérei Andrea! Ne vegyék rossz néven az eredményt, inkább örüljenek, hogy a fiatalok nem veszik készpénznek a rájuk erőszakolt VALLÁS-t, mert gondolkodnak. Lehet, hogy azt is egyre furcsábbnak találják, hogy miért kell ekkora erőfeszítéssel és minden propagandaeszközzel a VALLÁS-t népszerűsíteni? Nem gondolja, hogy ez egyszer majd öngól lesz?

 

RTL Klub Híradó (2006-1-27):

« A holokauszt több millió áldozatára emlékeztek pénteken a világ 200 országában, köztük Magyarországon… Auschwitz 1 millió 300 ezer áldozata közül minden harmadik magyar (sic!) volt.» --Radnóti Anna

A «minden harmadik» azt jelenti: az 1 millió 300 ezer elosztva hárommal 433, 333-at eredményez! De semmi esetre sem a foggal-körömmel ragaszkodott 600 ezret, ami ezek szerint mégis csak Norman G. Finkelstein «Holocaust-ipar» c. művéhez vezet vissza.

 

Randolph Braham zsidó történész szerint:

«(…) két tényező lett az eszköze a jobb-, és baloldalról egyszerre induló s összetalálkozó anti-szemitizmusnak. Nevezetesen az, hogy bizonyos körök jónak látták bizonygatni, hogy a holocaustot a zsidók azért találták ki, hogy a háborús jóvátételből Izrael államát gazdaságilag megalapozzák.» --Magyar Hírlap, 1992-3-24

 

Magyarországon, az 1990-es hatalomváltás után egyre nagyobb teret foglal el a holokauszttal való foglalkoztatás. A közvéleményben, «a hatmillió elpusztított zsidó» emlékét az intézményesített szimpátiával, gyász-szertartásokkal, a magyarság állandó bűntudattal való etetésével tartják ébren. A közmondás szerint ’mindig a nyikorgó kerék kapja a kocsikenőcsöt’. Mialatt a holokauszt állandó téma, addig nem marad idő mások szenvedésére, -- netán a bűnös kommunista kollaboránsok számonkérésére!

 S mi történik azzal a sok oktatással, ha egyszer a zsidók megelégelik a hangulatkeltést, és maguk csatlakoznak a revizionizmushoz?

A háború után féligazságokkal telített történelemkönyveket politikailag helyes történészek írták meg, s a benne lévő adatokat, elpusztult áldozatok számát, eseményeket annyira bevésték a kőbe, hogy bármilyen változtatás ugyanazt eredményezheti, mint ami Auschwitzban történt 18 évvel ezelőtt. A hatalmas márványlapokat televésték, ki tudja kiknek a kölcsönzött «neveivel».

 

II. János Pál pápa

és a békepüspökök

a márványtáblák előtt

 

 

A márványtáblákról

lekaparták a neveket!

 

«Az Oswiecim közelében fekvő Auschwitz-Birkenau táborban a második világháború alatt a nácik 1.5 millió embert gyilkoltak le» - írta a sajtó tavaly 1989. december végén azt «történelmileg bizonyított tényt», amit minden kulturált embernek illik tudnia, de ezt, a világ népei a mindennapos ismétlések ellenére még mindig nem hajlandóak tudomásul venni!

 

II. János Pál pápa 1982. október 20-án főpaptársaival együtt Auschwitzban «4 millió zsidó áldozat», hatalmas kőtáblákra, 19 nyelven bevésett nevei előtt imádkozott. 1989. novemberében a világsajtó bejelentette, hogy

« … A 4 milliós szám megváltozott. 1990. júliusában az Auschwitz Múzeum igazgatósága úgy döntött, hogy «az emléktáblákról a neveket le kell kaparni, mert új megállapítások szerint a 4 milliós szám túlzott és nem felel meg a valóságnak, és csak másfélmillió áldozatról lehet szó”.

 

De akkor honnan vették a többi 2. 5 millió nevet, amit korábban a táblákra véstek?

 

Egy matematikai tétel megoldása

Jehuda Bauer jeruzsálemi egyetemi tanár 1989 őszén olyan különös, tőlünk idegen magyarázattal tárta fel a változtatást, ami megdönti eddigi matematikai tudásunkat.

“... a lengyel kommunisták által kitalált és hangulatkeltés céljaira felhasznált korábbi 4 milliós számot most nem lecsökkentették, hanem csak kijavították. (Bauer azt mondta: «Not reduced but, Corrected»!)  A holocaust összáldozata 5. 8 millió, ami a helyesbítéssel nem változik. A 4 milliós áldozatszámot nagyon sokáig lengyel kommunisták és nacionalisták terjesztették politikai propagandacélokra.» --The Canadian Jewish News, 1990. 01. 25.

Jól értettem? Van hat almám, megeszek belőle kettőt, és továbbra is 6 almám van! --tj

Nincs tudomásunk arról, hogy emiatt a Zsidó Világtanács, a B’nai B’rith vagy akár a Simon Wiesenthal Központ egyetlen szóval is tiltakozott volna! 1990-ig eltűrték ezt a «politikai hangulatkeltést,» de mert az utóbbi évtizedben már egyre több más forrás került elő, hirtelen időszerű lett a helyesbítés? Az egyetemi tanár azonban elhallgatja, hogy a lengyel kommunista vezetők nagy százalékát a saját hitsorsosai alkották, pl.:

«Boleslaw Bierut, 1954-ig Lengyelország elnöke; Jakob Berman, a lengyel Kommunista Párt főtitkára; Julius Kazuky (Katz), külügyminiszter; Karl Swierezewsky, honvédelmi miniszterhelyettes; Josef Cyrankiewicz, lengyel miniszterelnök 1954 után; Hillary Mink, miniszterelnök helyettes 1954 után; Zenon Kliszko, igazságügyi miniszter; Tadeusz Kochcanowiecz, munkaügyi miniszter és még sokan mások.»

 

Az érdekesség kedvéért meg kell említeni, hogy a múlt évszázad eleje óta a «hatmilliós» szám már többször is felbukkant. A The American Hebrew című folyóirat már az 1919. október 31-i számában (!) közli New York egykori kormányzója Martin H. Glynn «The Crucifiction of Jews Must Stop” című írását a «holocaust»-ról és “a sírgödör felé terelt hatmilliós emberáldozat”-ról. A téma többször is előjött, még mielőtt Hitler a porondra lépett volna! Innen eredt volna az érinthetetlen «hatmilliós» szám? 

 

Egyéb matek-műveletek!

Az Amerikai Zsidó Évkönyv /5702/ 1941-9- 22-től 1942-9-22-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphiában adott ki a The Jewish Publication Society of America (Amerikai Zsidó Kiadó Társaság), a 666. oldalon közli:

«A legnagyobb náci terjeszkedés után egészen Oroszországig, beleszámítva a Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3,110,722 zsidó volt.»

 

Hogyan lehetett a 3, 110, 722-ből hat milliót elpusztítani? Még mindig maradt belőlük annyi, hogy 2 millió kivándoroljon Palesztinába, és ott létrehozza az Izrael nevű államot.

A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet mintaképét képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különböző népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű szerinti értelmezése ugyanazon mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Jósúé végrehajtott. –-Roger Garudy, «Az izraeli politikát megalapozó mítoszok»  című, magyar nyelven is megjelent könyvéből,  Mónus Áron fordításában.

 

Az angol nyelvű Canadian Jewish Year Book 1940-41 - Montréal  /261. old/ kimutatása szerint:

«Azokban az európai országokban, ahol a Joint Distribution Committee teljesít szolgálatot, 5,500,000 zsidó él, ez a világ zsidóságának az egyharmada.»

 

Ezt már le se fordítom, mindenki megérti

Akik szerint «11 millió áldozat volt»

«Of the 11 million people killed during the Holocaust, six million were Polish citizens. Three million were Polish Jews and another three million were Polish Christians and Catholics. Most of the remaining mortal victims were from other countries including Hungary, Czechoslovakia, Ukraine, Russia, Holland,

France and even Germany http://holocaustforgotten.com/non-jewishvictims.htm

 

 A new yorki ENSZ nevű Sóhivatal két éve tűzte ki január 27-ét a «holocaust nemzetközi emléknapjának». Hazánkban is ünnepeltek az idén: Gyurcsánytól lefelé mindenki, aki valakinek számított elmondta «a Shoa soha többé nem történhet meg» beszédet.  Orbán Viktor táviratban üzent: «a holocaust pusztítását 62 év alatt sem tudta feldolgozni az ország [netán a néppel megetetni, hogy vallaná már be végre a kollektív és hetedíziglen bűnét! --tj], hiszen a magyar kultúra és a magyar élet még ma, ennyi idő után is szédül a vérveszteségtől.»

[Orbán Úr! Az elmúlt 62 év alatt nem a holocaust okozta a magyar vérveszteséget, hanem a nyugati segítséggel Magyarországra erőszakolt Trianon, Jalta, Potsdam és a kommunizmus, - hogy a mai rabló-rendszerükről ne is beszéljünk! -- aminek az átalakult formájától se vagyunk képesek szabadulni! --tj]

 VÉGÜL -- Három választás van előttünk, /1/ úgy viselkedünk, mint a Három Kismalac: nem hallunk, nem látunk, nem beszélünk, /2/Alávetjük magunkat a VALLÁS-nak, és elfogadjuk a zsíros-jövedelmet biztosító, képmutató agitprop-ügynökséget,/3/ Az Eretnekség: de akkor nézz szembe a következményekkel: börtön, megbélyegzés, állásvesztés… stb.

Negyedik útról nem tudok! Közben az Északi Sarokról várjuk az olvadó jéghegyeket és az Iránra dobott atombombákat! Ez a kettő majd elintéz minden féle terrorizmust, holocaustban való kételkedést, rasszizmust és zsidóellenességet. –tj

 

 

Ajánlott Web-oldalak a témához, gondolkodók részére:

 

 A gyűlölet-ipar és a létszámok! /Hazánkért/

Judea Declares War on Germany /1933/

Non-combatant Deaths in WW II /A holocaust számokban, zsidó forrás szerint/

Facts To Consider Concerning The Holocaust /20 oldal összeállítás/