|
|
|
Hazánkért
Online, 2007. január 15. Zsidók vallási törvényei: a kamatszedés és a nemzsidók Az
alábbi szöveget az Internet egyik, a zsidó vallási törvényeket magyarázó
zsidó honlapról másoltuk le. /www.orzse.mezon.net/halaha/halaha-bal.htm/ Kommentár nélkül! A kép tőlünk.  Törvény a kamatszedésről Modern életünk természetes velejárója a
kamat. Ha kölcsönt veszünk fel, az után kamatot fizetünk a banknak, és ez
magától értetődik. Befektetett pénzünkre kamatot kapunk. Olyannyira így
van ez, hogy amikor évekkel ezelőtt egy pesti rabbival folytatott
beszélgetés során, megemlítettem, hogy 'a Tóra tiltja a kamatszedést' - az
illető szeme elkerekedett a csodálkozástól. Valóban tiltja? - kérdezte
és nem győzött álmélkodni. Valóban tiltja. A zsidó szellemiség, ami a Halakhában (1) jut kifejezésre, élesen ellenzi a kamat minden fajtáját és
formáját. Kölcsönt adni a megszorultnak nagy micvá, (parancsolat) de ugyanott, ahol ezt előírja, a Tóra egyértelműen
tiltja a kamatszedést: “Amikor
pénzt adsz kölcsön népem valamelyikének, [i.e.
nem akárkinek! --tj] aki
rászoruló, ne légy neki uzsorása, ne vess ki rá kamatot” (2. Mózes,
22, 24). Másutt (3. Mózes, 25, 35-38) a Tóra nemcsak
a pénzkölcsön után fizetett kamatot, hanem az élelemre rátett uzsorakamatot
is tiltja: “Ha
atyádfia elszegényedik és tönkremegy melletted, segítsd őt, ne végy
tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő és engedd, hogy éljen
melletted atyádfia, pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára adj élelmet,
(mert) én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket
Egyiptomból...” Az élelemre tett kamat (Tárbit=többlet, vagy
uzsora) azt jelentette a gyakorlatban, hogy ha valaki egy zsák lisztet adott
kölcsön egy éhező családnak - akkor a kölcsönkérőnek - például - 1
és 1/4 zsákot kellett visszaadnia. Ez ugyanaz, mint a kamat csak a formája
visszataszítóbb. Mózes ötödik könyvében a Tóra megismétli és részletezi a
tilalmat: “Ne
végy kamatot atyádfiától se, pénz se élelem, se más egyéb után, amit kamatra
szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy
kamatot. Akkor megáld téged az Örökkévaló minden ténykedésedben a földön,
ahová most bemégy hogy birtokodba vedd.” (5. Mózes, 23, 20-21). Az, hogy “az idegentől vehetsz kamatot” - sok apologetikát váltott ki a középkorban, amikor a feudális [hűbéri]
rendszer és az egyház a zsidót minden produktív munkától, mesterségtől
eltiltott és csaknem kizárólag a pénzkölcsönzést hagyta meg, mint egyetlen
megélhetési lehetőséget. Pedig, a dolog igen egyszerű. Miután a
nemzsidót nem kötelezi a Tóra, és ha kölcsönöz pénzt - vehet kamatot,
igazságos és logikus hogy ez kétoldalú legyen, vagyis ha kaphat kamatot, fizessen
is, különben zsidó
partnere megkárosodik. A szegény nem üzlet -- Lehet hogy már észrevettük, a kamat tilalmában a hangsúly a szegény,
nincstelen zsidón van. Ő nem üzleti célokra kér
kölcsönt, hanem azért, hogy családjának betevő falatot, minimális ruhát
vagy gyógyszert tudjon biztosítani. Így a kölcsön nem üzlet, hanem
tulajdonképpen jótékonyság. Az effajta kölcsönzésnek, -- amit nálunk Gmilut
Chászádimnak hívnak, -- a legnemesebb fajtája, ha valaki konstruktív
célra ad - természetesen kamatmentes! - kölcsönt, amiből a nincstelen
valamiféle megélhetést képes biztosítani magának és családjának. Napjainkban
ez rendszerint egy rövid lejáratú kölcsön formájában történik, 10-12 hónapos
kölcsön, amit az, aki kapja, havonta törleszt. Izraelben sok ezer(!) ilyen
kamatmentes kölcsönpénztár működik, amelyek adományokból A zsidó jogban a kamat nagyon
súlyos véteknek számit. Vétkes nemcsak az, aki kapja és adja, hanem a tanuk
is és az, aki váltót írta! Rabbi Jonatán Eibshütz kiterjeszti a tilalmat négy
részre: 1) uzsorakamat; 2) a kamat “pora”, vagyis ha nincs előre
kialkudva mennyi a kamat, hanem a kölcsönző magától adja); 3) Ami úgy
látszik, mintha kamat lenne (ha a kölcsön aktusa előtt küld a
kölcsönadónak ajándékot, vagy miután már visszafizette) és 4) Szóbeli kamat
(aki gazsulál a kölcsönzőnek, és hangosan köszöni meg jóságát, ez is
egyfajta kamatnak számit). Bölcseink a Talmudban nem győzik
hangsúlyozni, mennyire súlyos és egyúttal abszurd dolog kamatot szedni: “Jer
és lásd mennyire vakok a kamatszedők! Hiszen ha valakit nyilvánosan
gonosz, rossz embernek neveznek, az nem hagyja annyiban, hanem tiltakozik és
megkeseríti az életét annak, aki őt becsmérli. Ezek meg hoznak tanukat,
írnokot, tollat és tintát és megírják és lepecsételik, hogy x.y. (aki kamatot
szed) istentagadó!” (Bava Mecia, 71, 1). Ugyancsak a Talmud-bölcsek szerint a
kamatszedést nem lehet jóvátenni azáltal, hogy visszaadják a pénzt, akárcsak
az emberölést. Ezen vélemény szerint az uzsorásoknak halálbüntetés jár, azon
ezékiéli vers alapján, ami úgy szól, hogy aki “...uzsorát ad és kamatot vesz
- az ilyen éljen? Nem fog élni!...meg kell halnia” (Ezékiél, 18, 13.). A
próféta megállapításából egyértelműen kitűnik, hogy kamatügyben aki
ad, és aki kap, egyaránt vétkes és bűnhődik. Ügylet és kamat (Hetér Iszká) -- Eddig olyan kölcsönről beszéltünk, amikor egy szegény
nincstelen ember vesz fel kölcsönt, amiből enni ad családjának, vagy
megpróbál magának valami egzisztenciát teremteni. Ez az a kamat, amit a Tóra
szigorúan tilt. Később azonban, amikor a zsidók a
galutban már nem voltak földmíves nép, hanem kényszerítve voltak üzletelni,
illetve pénzkölcsönzéssel foglalkozni - már nem volt elég, hogy a Tóra
szerint a nemzsidóktól szabad kamatot szedni, a fent említett egyenlőség
alapján (Maimonidés szerint egyenesen micva a nemzsidótól kamatot kapni). A
kialakult gyakorlat szerint a pénz, mint áru (is) szolgált és a bankrendszer
kialakulásával, a pénzt kamatoztatni üzlet lett, és nem uzsora. Igen, ám de a Tóra tiltja a kamatot, akár
adni akár kapni. Erre jött a kiskapu, amely a kamatnak más nevet adott.
Ugyanis, ha két embertársas viszonyra lép: egyikük adja a pénzt, a másik meg
befekteti és üzletel vele - és eleve megegyeznek, hogy a haszon feles - akkor
ez már nem számít kamatnak, hanem ez egy legális, kóserügylet, feltéve, ha az
egyezmény úgy szól, hogy az esetleges veszteségben is osztozik a
befektető, nemcsak a remélt haszonban. Ezt nevezik a Halakha nyelvén 'ügyletengedélynek' (HetérIszká), amely mint olyan először a Sulchán Áruchban
jelenik meg (Jore Déá, 177). Azóta a dolog elterjedt és ma a bankok Izraelben
a főrabbinátus által szövegezett okmányt írnak alá, melynek alapján
kölcsönügyleteik a Hetér Iszká alapján állnak, vagyis a bank és a kölcsönkérő
között egyfajta társas viszony áll fenn, ami a kamat tilalmát semlegesíti. Persze vannak, akik ezzel nem elégednek meg,
mások meg az egészben egyfajta kibúvót, trükköt látnak, akárcsak a peszách
előtt a homec (kovászos) eladása egy gójnak, stb. Mindenesetre ma a halacha
ezt legitimizálja, míg a bankok - még a vallásos tulajdonban lévő bankok
is, egyfajta formalitást látnak benne, amely nem zavarja üzleti
meggondolásaikat. Ami a dologban valóban problematikus lehet, az a kölcsönös
felelősség, abban az esetben, ha netalán veszteség állna fenn. Külföldön, ahol a bankok általában nincsenek
zsidó tulajdonban és a gójokat - a Halacha szerint - nem kötelezi a
kamatszedés tilalma - semmi probléma nem áll fenn. “Mióta
a felvilágosodott népek szabályozták a kamatlábat egy logikus és normális
rátára, és szigorúan tiltják az uzsorakamatot - a legtöbb zsidó a Diná
Dömálchutá elvére támaszkodik - külföldön - és nem alkalmazza a Hetér Iszkát”
(Ocár Jiszráél). A logikát, ami a Hetér Iszká mögött áll, a
Torá Tmimá szerzője (Rabbi Baruch Hálévi Epstein) magyarázza meg
érthetően a 3. Mózes, 25, 35-38-ra írott kommentárjában. Szerinte a
Hetér Iszká napjainkban elengedhetetlen része a Tórahű gazdasági
életnek, mivel egy, a Tórában, egyértelműen megjelenő tilalmat
senkinek nem áll módjában annullálni. HALACHA a zsidó vallás törvényeinek összefoglaló neve. Ismert döntvénytárai Joszef Káró Sulchán Áruchja, a Remá megjegyzéseivel, valamint Maimonidés Jád Hácházáká (14 kötetes) törvénytára. A Responsum-irodalom évszázadok óta kíséri és bővíti, aktualizálja a Halachát, hogy az a modernkor minden kérdésére választ adjon.+++ ---------------------------------------- 1. Halákha - A zsidó vallás jogrendszere, a tórai és a rabbinikus törvények hálózata, amely pontos szabályokat ír elő, hogy "mit szabad" és "mi tilos", illetve "mi kötelező".
|
