Hazánkért Online, 2007. január 19.

Titkos magyar-izraeli államközi egyezmény

2004. április 14.

Forrás: Nibiru Honlapja

Veszélyes színház

Izrael az USA támogatásával gyilkolja a gyermekeket és a civileket. Az EU pedig bólogat. Vagyis a politikusok bólogatnak. A politikusoknak semmi sem drága. Mind azt hiszik, hogy tetteik következmények nélkül maradhatnak. Pedig tévednek. Ha mi nem söpörjük el őket, akkor majd megteszik azok, akik Izrael és az USA politikája melletti kiállásuk miatt jönnek majd el a keresztény világot megbüntetni. Évtizedeken keresztül szemet hunytunk a fölött, ami a Közel-Keleten történik. Úgy gondoltuk, hogy nem a mi gondunk. Pedig nagyon is az. Az USA messze van. Mi viszont nagyon is közel ehhez a Kelethez.

Izrael jövője nem kétséges. Ahogyan létrejött, s ahogy az ott élőkkel bántak évtizedeken át, és hogy ezt egyáltalán megtehették, az USA bűne, az ENSZ bűne, a Nyugat bűne, beleértve bennünket, európaiakat, magyarokat is.

Az Európa Unió és Izrael kapcsolata meglehetősen érzékeny téma. Az emberek többsége fel van háborodva azon, amit Izrael művel szinte naponta. Kormányaink, és «ellenzéki pártjaink» azonban cinkosan hallgatnak és eltitkolják, vagy legalábbis nem közlik az olyan megállapodásokat és «akcióterveket» amelyek Izrael állammal köttetnek. Sunyi módon az emberek háta mögött cselekszenek, a közvélemény teljes kihagyásával. Vajon ki hatalmazta fel őket, hogy Izrael érdekében tegyenek olyan lépéseket, amelyek az EU-ra, vagy csak szűkebb, -- hazánkra Magyarországra, -- és annak lakosaira nézve hosszú távon káros nemzetközi hatásai lehetnek?

Egy 2003-ban történt EU-s felmérés szerint az EU polgárainak 59%-a gondolja Izraelt a világbékét legjobban fenyegető országnak. A második helyezett az USA volt. Ismert tény tehát, hogy az európai nemzetek tagjainak elsöprő többsége nem ért egyet Izrael politikájával, és az USA befolyását sem találja helyesnek a térségben különösen, ami Izrael és a zsidó politikusok gaztetteinek védelmezését és Izrael politikájának feltétlen támogatását jelenti. Gondoljunk csak az ENSZ-re, ahol már megszámolhatatlan azon ENSZ-határozatok száma, mely csak és kizárólag azért nem ítéli el Izraelt, mert az USA ezeket a határozatokat rendre megvétózza. Izrael és az USA jelentik a világban a gonosz tengelyét, bármilyen szempontból is nézzük. S bár a média ennek az ellenkezőjét akarja elhitetni a tömegekkel, az EU népeinek nagyon is helyén van az esze.

Hiába szeretnének azonban Európa népei békét minden áron, ha hatalomban tartanak olyan pártokat és politikusokat, akik Izraelt és az Egyesült Államokat támogatják feltételek nélkül. Mivel az Izrael, vagy az USA által megtámadott országok lakói joggal azonosítanak bennünket az állítólagos demokráciák politikusaival, így ha jelen helyzetben kitörne egy háború, annak mi, az emberek innánk meg a levét! Ezt akarjuk? Hagyjuk, hogy titkos vagy eltitkolt megállapodások alapján legyünk cinkosai a végtelen butaságában felfuvalkodott G. W. Bushnak és követőinek, a világagresszor Amerikai Egyesült Államoknak, vagy a mindent és mindenkit semmibe vevő rasszista Izraelnek? Hagyjuk, hogy politikusaink olyan nyilatkozatokat tegyenek a világ előtt, amiben önvédelemnek nevezik a nyílt agressziót?

Ha ezek mellett szó nélkül elmegyünk, akkor mi magunk is lesüllyedünk arra a szintre, ahonnan nincs visszaút. Aki a maga lehetőségeihez mérten nem tiltakozik az ellen, ami folyik, ugyanolyan bűnt követ el, mint azok az aktív politikusok és bürokraták, akik az úgynevezett "nemzetközi elvárásoknak" megfelelni akarásukban a háború felé sodorják az egész keresztény világot, miközben folyik a történelemhamisítás, a holokauszt-bűvészkedés.

Amennyiben kitörne egy háború, az arab államok értelemszerűen nem tennének különbséget az USA, és Európa között, egyrészt a NATO, másrészt az EU politikája miatt, harmad-, és nem utolsó sorban pedig azért, mert a muszlim világ lakói - tetszik vagy nem - ugyanúgy egy kalap alá vesznek bennünket az USA-val, és a többi nyugati állammal, mint ahogy tahó buzgalmában Gyurcsány Ferenc az arab focistákat a terroristákkal. Ha itt háború lesz, az egész keresztény világ megsínyli. Mindezt azért, mert az ún. nyugati demokráciákat elsősorban a pénz, és a legkülönfélébb érdekek mozgatják. A demokrácia alapértékei már régen elvesztek. Titkos nemzetközi megállapodások, és érdekek mentén dőlnek el a dolgok a fejünk fölött. Olyan emberekre szavazunk, akik nem méltóak és alkalmatlanságuk folytán nem is valók a képviseletünkre.

Kétlem azonban, hogy egy pártokra tagolódott rendszerben egyáltalán megoldható ez a kérdés. Ez az egyik ok, amiért a pártok nélküli demokrácia alapvetéseinek megteremtésén fáradozom, ahol olyan független emberek képviselnék a népet, akik a tevékenységükkel és az életükkel bizonyították, hogy alkalmasak és méltóak a feladatra, és ahol a választás nem arról szól, hogy a pártok által megalkotott, vagy önjelölt politikai bűvészek közül kit tartunk kevésbé rossznak vagy Uram bocsá' arcra rokonszenvesebbek. Egy ilyen rendszerben nem létezhetnének titkos egyezmények, minden a teljes nyilvánosság előtt zajlana. Hazánkban egyébként a legrosszabb a helyzet a közérdeklődésre számot adó események sok évre való titkosítása, adatok szándékos meghamisítása szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy nálunk választást lehet nyerni hazudozással, az ellenzék pedig utána nem akarja megbuktatni a hazugság bajnokait. Majd amikor kiderül, hogy tényleg hazudtak és nem tettek semmit négy évig, a szavazók 1/3-a még mindig kitart mellettük. Megeszem a fejem, ha létezik még egy ilyen ország, mint a miénk.

Napjainkban a politikusok násztáncot járnak a népnek a választások előtt, a nép pedig "választ" és bevesz mindent 4 évre. A következő kampányig bezárólag lényegében azt tesznek politikusaink, amit akarnak. Ha mégis kiderül valami, az se gond, mert a média nem tölti be a szerepét, a szakszervezetek betagozódtak a politikába, az emberek pedig nem elefántok – sajnos könnyen felejtenek. A demokrácia pedig egy rendszeres színházi programhoz, vagy teleregényhez hasonlít, ahol a nézők a szereplőket az általuk játszott jellemmel azonosítják, és ez alapján alakítják ki, hogy szimpatizálnak-e a színésszel, vagy sem. Hogy a "színész" kicsoda a valóságban, és mit csinál a magánéletében, már senkit sem érdekel. Ilyen formában a legfontosabb személy a rendező, mert ő dönti el, hogy egy színész mit alakít a deszkákon. A politikusok esetében a média hatalma hasonló egy színházi rendezőéhez. Keretek közé szorítja, skatulyába zárja a ki tudja honnan kapott forgatókönyv alapján a politikust. Az meg kénytelen eljátszani azt, amit megírtak neki. Ha védekezést írtak neki elő, védekezik. Ha támadást, akkor támad, mert megengedik neki. A média dönti el, hogy az emberek kit tartsanak majd megnyerőbbnek a színpadon. Ez a színház pedig veszélybe sodor minden nézőt. Azt is, aki látja, mi folyik körülötte, és azt is, aki nem. A két tábor pedig ne is beszélgessen egymással! Ez egy színház, itt nem illik zajt csapni. A színészek majd előadják a darabot, nekünk csak az a dolgunk, hogy a tapsunkkal (voksainkkal) biztosítsuk a rendező hatalmát. Akar még itt valaki igazi demokráciát?

Mindenki ott volt, aki számított

2004. áprilisában Magyarországon járt Moshe Kacav izraeli államfő. Az ok látszólag egy szokványos baráti látogatás volt. Ehhez képest zárt körben egy olyan államközi megállapodás köttetett, amelynek egyes pontjai külön-külön is felérnek egy hazaárulással. Ha ennek az aláírásán csak a balliberális elit képviseltette volna magát, egyáltalán nem csodálkoznék rajta, hiszen ismerjük őket. Sajnos azonban jelen volt az akkori parlamenti pártok teljes spektruma: a magyar kormány, és az akkori magyar államfő, Mádl Ferenc is.

2004. április 14-én, egy szerdai nap késő estéjén, Izrael magyarországi nagykövete fogadást adott, ahol összegyűlt a megállapodást aláíró magyar politikai előkelőség. Az egyezmény részben a már említett EU-Izraeli Akcióterv alapján került megfogalmazásra, és 2004. május 1-én lépett életbe. A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikálták az EU-s országokban sem szellőztetett kerettervet.

Korunk jellemzője az a kényszer, amibe a nemzetközi elvárásoknak megfelelni akarás beleviszi egy magát függetlennek nevező ország politikusait olyan okmány aláírásába, mely ellenkezik a józanésszel, és hátrányára, sőt kárára van a választóknak és az országnak. A "nemzetközi elvárások" ebben a értelemben az USA, Izrael, a nemzetközi és magyarországi zsidó szervezetek, de elsősorban az általuk kézben tartott média elvárásait jelenti. Ez egy olyan kényszer, amiből pártos demokrácia sosem lesz képes kiszabadulni, és nem csak a hazai viszonyokat jellemzi. Nem az én feladatom persze megítélni, hogy mennyire érezték az itt ismertetett okmány aláírását politikai kényszernek a jelenlévők. Egy biztos. Mindenki ott volt, aki számított.

Az itt ismertetésre kerülő anyag az EU és Izrael között létrejött "akcióterv"-nek nevezett megállapodás része. A különös az, hogy a hazai sajtó nem számolt be sem az EU-Izraeli akciótervről, sem pedig erről a megállapodásról. Az EU-s média is többnyire kerülte, mint macska a boxer-kutya udvarát. Az eredeti EU-Izraeli Akcióterv anyaga itt olvasható.

Az okmány aláírásán részt vettek:

Mose Kacav, Izrael akkori államfője,

Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági Elnöke,

Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök,

Kovács László az MSZP részéről,

Hiller István az MSZP részéről,

Dávid Ibolya az MDF részéről,

Herényi Károly az MDF részéről,

Orbán Viktor a Fidesz MPP részéről,

Áder János a Fidesz MPP részéről,

Pokorni Zoltán a Fidesz MPP részéről, valamint a

Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői.

Ezen kívül még két fő az SZDSZ részéről. A nevek véletlenül kimaradtak a jegyzetemből, de mint a többi párt esetében, itt is a legfelsőbb vezetők lehettek jelen, tehát valószínűsíthető a személyek Kuncze Gábor mint pártelnök, és Pető Iván mint az SZDSZ országos tanácsának elnöke.

Előbbi biztosra vehető, Pető Iván ellenben nem egyértelmű.

Az okmány nyolc pontja:

1. Magyarország befogadó célország.

Abban az esetben, ha Izraelt külső támadás érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500 000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100 000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. (Megjegyzem, ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006. júliusában.)

2. Izraeli áruk európai terjesztése.

El sem tudom képzelni, hogy ez a pont miről szólhat, hiszen az Izrael és Magyarország közti kereskedelmet az 1998 és 2004. május 1. között érvényes szabadkereskedelmi megállapodás szabályozta, amely az ipari termékek esetén vámmenetes ki- és behozatalt biztosított. 2004 május 1-gyel pedig életbe lépett az EU-Izrael közötti szabadkereskedelmi egyezmény, tehát Izrael bárkivel kereskedhet az EU-ban, ha törvényesen akarja ezt megtenni. Csak olyan cikkekről lehet szó, amelyek nem tartoznak az egyezmény hatálya alá. Ezeket átcsomagolással úgymond "honosítani" lehet, majd úgy továbbszállítani az EU tagországaiba. A megállapodás e része tehát az uniós-törvények valamilyen formában történő kijátszása.

3. Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása.

1993-ban Izrael és Magyarország egy beruházás védelmi megállapodást kötött, amely eredetileg 10 évre szólt, de továbbra is fenntartották. A titkos megállapodás 3. pontja ennek a folytatása lett volna. Az izraeli beruházók kihasználták a magyar állam kínálta vissza nem térítendő támogatásokat, majd ez év augusztusában, amikor nyilvánvaló lett, hogy a kormány már semmilyen formában nem lesz képes támogatni őket Magyarországon, gyorsan felmondták az 1993-ban kötött, de még mindig élő megállapodást.

A 2004-es egyezmény után nem sokkal jött létre többek között pl. az ismert szerződés, mely alapján egy Izraeli céget közel egymilliárd Forinttal támogat az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna Salgótarjánban (Lásd ezt a 2004-es hírt), annak az öblösüveg-gyárnak a területén, amely átmeneti pénzzavarba került. A "munkahelyteremtés" címszó alatt az izraeli befektetőnek ajándékozott pénzösszeg 750 ember plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú távra az egyébként jó piaci feltételek között működő St. Glass Rt. talpra állításával. Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb, mint 350 embert foglalkoztatott volna, azt is csak az üzem teljes beindulása után. A beruházás végül sosem valósult meg. Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul?

Jó példa a 2-es és a 3-as pontokra az is, hogy egy másik megállapodás értelmében a Magyar Fejlesztési Bank Izraelben állami pénzen tart el ’kibucokat’, amelyek rossz minőségű paprikát állítanak elő, melyet aztán a kiváló hazaihoz keverve az EU-ban «magyarként» adnak el.

4. A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése, és népszerűsítése a médián keresztül.

Ebben nincsen nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven ismert okmánynak.

5. A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben, és annak

szigorú alkalmazása. /No comment./

6. A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása, és megszüntetése. -- Ez a pont egyértelmű. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. "szélsőjobb" eltaposására tett törekvés szentesítése.

7. Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a nemzetközi fórumokon.

Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivő kijelentette, hogy "Izraelnek joga van az "önvédelemhez", holott mindannyian jól tudjuk, hogy nem önvédelemről van szó. Eörsi Mátyás, és Vásárhelyi Mária voltak azok, akik bár soha egyetlen egyszer sem szólaltak föl a magyar nemzetiség ellen történt atrocitások esetében, ellenben Izraelt, foggal körömmel védték, amikor az Európa Unió el akarta ítélni a tevékenysége miatt. Eörsi esetében ez nem egészen igaz, hiszen egyszer szót emelt a szlovákiai magyarokkal történt esetek miatt, de itt is csak arról lehet szó, hogy még nem tudjuk, hogy cui prodest.

8. Harc a zsidóellenesség minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében. -- Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a véleményszabadság korlátozása céljából került bele az egyezménybe.

A fenti megállapodást a Magyar Atlanti Tanács nevű, homályos rendeltetésű szervezet hozta össze, melynek tagsága - hogy is mondjam - igencsak "színes". A szervezet költségvetését pénzintézmények dobják össze, de nem megerősített források szerint évente 4 milliárd Forinttal részesül a magyar adófizetők pénzéből is.

A Magyar Atlanti Tanácsról Drábik János több könyvében is (Uzsoracivilizáció, Világzsákutca) részletesen ír, de az Interneten is találunk róla anyagot. Egy az Új Világrendet megvalósító világhálózat magyar tagszervezetéről van szó, mely korántsem Magyarország érdekeit veszi figyelembe, hanem kizárólag a pénzhatalmat szolgálja ki, és egyértelmű szabadkőműves kapcsolatokkal rendelkezik.

Az egyezményről szóló értesülés Vida Lajos, azóta már elhunyt FKGP-s politikustól származik, aki sajnos csak töredékesen emlékezett, okmányt nem juttatott el hozzám. Ennek ellenére bízom a hír valódiságában, tekintve, hogy az illető más esetekben is mindig megbízhatóan tájékoztatott.

Az anyag publicitása nyilvánvaló érdekeket sért, így egyértelmű volt számomra, hogy ezzel hiába fordulnék a médiához. Úgy gondoltam azonban, hogy itt az ideje, hogy mindenki tudjon erről.

Az ügy azért kiemelten fontos, mert nem csak hogy fittyet hány a demokrácia alapértékeire, de közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeni politikai mozgásterét és jövőjét, ami megengedhetetlen! Kérem, hogy ha valaki bármilyen további hírrel, esetleg részletekkel, vagy akár cáfolattal rendelkezik az ügyet illetően, írja meg nekem, akár névtelenül is. -- Nibiru 2006. augusztus 25

-----------------------

PROPOSED EU/ISRAEL ACTION PLAN /PDF/