Hazánkért Online, 2007. február 16.

Tóth Judit, Kanada

A brit külügyminisztérium jegyzékéből, 1943. október 13-14.

[Notes of the British Foreign Office of

Brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035)

Helyzet Magyarországon: a zsidók álláspontja

Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier egyetemi tanár a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, ami a 800 000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier egyetemi tanár azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.

(Kézírás) - E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg csekély.

Namier egyetemi tanár a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800 000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak.

A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú, Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.

Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára. Namier egyetemi tanár azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.  

A. W. S. Randall

N. B. A fenti angol külügyminiszteri jegyzék megjelent

Juhász Gyula, “Magyar-Brit Titkos Tárgyalások 1943-ban” c. könyvében, Kossuth K. Bp. 1978.

N. B. A fenti okmány kiegészítéséhez szolgálnak az alábbi idézetek. Mindkettő bizonyíték arra, hogy a Sztálinnal szövetséget kötött Nyugat, Magyarország sorsát még jóval a háború vége előtt elhatározta. (De talán jobb lenne visszamenni 1920-ig!) Egyezmények Trianonban, Jaltában, Potsdamban, Párizsban már csak hab volt a tortán! A két háború között Horthy Miklós nem volt és nem is lehetett független államférfi. Idegenek – országon kívül és belül irányítottak mindent, és ennek áldozata lett a magyar nép. –Tóth Judit

ADDENDUM

J. F. Montgomery volt budapesti amerikai követ Magyarország végzetes napjairól

/naplórészlet / Nemzetőr, 1991

«A Koronatanú» c. 62 oldalas kiadványt Dr. Makra Zoltán szerkesztette

Kállay különbékéje – Montgomery követ 1941-ben elhagyta Magyarországot, de állandó érintkezésben maradt magyar barátaival és befolyásos magyar politikai körökkel, valamint a követség tagjaival. Az összeomlás után közvetlen forrásokból kapott kiegészítő adatokat az 1941 után történtekről és informátorai között külön megemlíti Kállay Miklós volt miniszterelnököt, akit az amerikai csapatok szabadítottak ki a dachaui gyűjtőtáborból.

Kállayt 1942-ben nevezte ki a kormányzó miniszterelnöknek. Ettől az időtől kezdve – írja Montgomery - a magyar kormány állandóan arra törekedett, hogy csökkentse az oroszok ellen harcoló csapatok létszámát és kivonja az országot a háborúból. Kállay együtt dolgozott náci-ellenes akciókban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel, a külügyminisztérium vezetőivel és az ellenzék vezéreivel, többek között Baranyai Lipóttal, Rassayval, Peyer Károllyal, Bajcsy-Zsilinszkyvel.

Kállay politikája kétirányú volt. Ki akarta emelni Magyarországot a háborúból, de ugyanakkor el akarta kerülni, hogy a németek megszállják Magyarországot, ami a zsidóság és a náciellenes magyarok kiirtásához vezetett volna.

1943 nyarán Kállay elküldte személyes megbízottját Isztambulba, hogy közvetlen érintkezésbe lépjen a nyugati hatalmakkal és felajánlja Magyarország feltétel nélküli megadását és katonai együttműködését, amikor a szövetségesek katonai műveletei ezt lehetővé teszik.

Titkos Angol-Magyar egyezmény

1. Magyarország felajánlja a szövetségeseknek a feltételnélküli megadást.

2. A szövetségesek fogják megállapítani, mikor lép életbe. Időközben a szövetségesek katonai egyezményt kötnek Magyarországgal.

3. Nagy-Britannia vállalja, hogy az eseményekről Amerikát azonnal, a Szovjetet egy hónappal később értesíti. Nagy-Britannia azt kívánta, hogy Magyarország más úton ne vegyen fel kapcsolatot a nyugati hatalmakkal.

4. A brit nagykövet azt tanácsolta, hogy Magyarország ne provokálja a német katonai megszállást, mert ez lehetetlenné tenné Magyarország és a szövetségesek közt a jövőbeni katonai együttműködést, és odavezethetne, hogy a németek az egész magyar hadsereget az orosz frontra küldjék.

5. A magyar külügyminisztérium állandó kapcsolatot teremt az isztambuli brit konzulátussal.

Ezt a kapcsolatot a külügyminisztérium Szentmiklóssy követ, (a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője) útján tartotta fenn, aki az angoloktól egy rövidhullámú rádióleadót és titkos számjeles kulcsot kapott. Rajta keresztül a kapcsolat fennállt az angol konzulátussal egészen 1944. márciusáig, amikor a németek megszállták Magyarországot.

/folytatjuk/