|
|
||
|
Hazánkért
Online, 2007. február 27. Templomból
istálló, és a kommunizmus ’zsidó üldözöttei’
Miután a szövetségesek Jaltában Sztálinnak ajándékozták Közép-Kelet-Európát, valóságos pokol szakadt a térség népeire. Más véleményen van azonban egy kisebbség, amely a szovjet hordának a mai napig «a felszabadulásért» hálálkodik. Értük történt-e hát a háború? Miattuk pusztultak ártatlan milliók? Ma pedig szemrebbenés nélkül hirdetik, hogy ők «egyaránt szenvedtek a nácizmus és kommunizmus alatt», közben vallják, hogy «Magyarországra csak 1945 után ragyogott fel az igazi szabadság napsugara.» -- Nincs itt valami borzasztó ellentét? Másokat az ÁVH véres pincéi vártak, halálra kínzatásuk után pedig jeltelen tömegsírok vagy a dunaparti Húsdaráló gépezete tüntette el őket úgy, mintha nem is léteztek volna e világon. Az 1990-es hatalomátmentés után valaki otthon megkérdezte, hogy Rákosi és Kun Béla miért gyűlölték a magyarokat, talán, mert zsidók voltak? Mire a válasz, éppen a Dohány utcából jött: «Rákosi és Kun Béla megváltak a zsidóságuktól, nem gyakorolták a zsidó vallásukat, ők kommunisták voltak.» … Hm! A szovjet követség
jogtanácsosa Íme Seifert Géza nyilatkozata, (az idegen szavakat kék színnel jeleztem): «Magyarországon 1945 után nem volt
zsidóüldözés!»
“Lehetséges, hogy egyesek még mindig antiszemiták, az antiszemita jelenségek netán előforduló megnyilvánulásai ellen azonban kormányzatunk intézményesen, preventív és represszív módon küzd. A megelőzés, amely kizár mindenfajta antiszemita uszítást, filmjeinkre, könyvkiadásunkra, a sajtóra és az iskolai oktatásra vonatkozik. S ha valakit elkövetett antiszemitizmussal vádolnak, azzal szemben megtorló intézkedést foganatosítanak, s mint bűncselekmény elkövetőjét börtönbüntetésre ítélik. Ismétlem: a magyar zsidóság, mint felekezet, ragaszkodik ősi zsidó vallási tradícióihoz, s amellett, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozik, a magyar államnak egyenrangú polgára. Izraelita vallású magyarok vagyunk, magyar állampolgárságunkat jól összeegyeztetjük zsidóságunkkal. Hittel és meggyőződéssel mondhatom: mindannyian részt veszünk a Hazafias Népfront programjában meghirdetett magyar nemzeti egységben, és közösen fáradozunk országunk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésén. A célok egyszerűek. Olyan társadalmat épít népünk, amely megszüntette az embereknek világnézetük, fajuk, felekezetük szerinti hátrányos megkülönböztetést és következetesen küzd a békéért. A fővárosban élő zsidóság --
amennyiben elkerülte a deportálást -- megmenekült, a gettót, ahol 70 ezer ember volt bezárva, az utolsó
percben, 1945. január 18-án a szovjet hadsereg felszabadította. Az ország
felszabadulását követően megszűntek a zsidókkal szemben a fasizmus
idején alkalmazott diszkriminációk, hátrányos megkülönböztetések. 1948.
decemberében került sor a magyar állam és a magyar zsidóság közötti egyezmény
megkötésére. Ez az egyezmény biztosította és biztosítja ma is — az
izraelita hitfelekezet részére a legteljesebb vallás- és lelkiismereti
szabadságot s az ősi tradíció fenntartásának minden lehetőségét. Ezt az elvet generálisan 1949. augusztusában
a Magyar Alkotmány is megerősítette. Kulturális életünk eleven.
Könyvkiadásunk említésre méltó...” -- «A magyar zsidóság
1971-ben». Magyar Hírek, 1971. 05. 15. Andrew Handler: «The Holocaust In
Hungary», (1982 Alabama) című angol nyelvű könyvében külön
fejezetet szentel Seifert Gézának, amiben gyakorlatilag a fentieket elmondja. Amennyiben a Seifert-nyilatkozat nem lenne elég, íme Andrew Handler «Red Star, Blue
Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist Hungary
(1948-1956)» /2/ --Vörös
Csillag, Kék Csillag: zsidó diákok élete a kommunista Magyarországon
(1948-1956).
A könyv sajnos már nem kapható, de talán
használt állapotban még néhány fillérért lesz majd, aki szívesen megválik a
műtől. Pedig nagy kár, mert ezek a nyilatkozatok értékes
vallomások* lehetnének
abban a tekintetben, hogy a magyarországi zsidók miért ragaszkodnak a
dajkameséjükhöz, miszerint ’sokat szenvedtek a kommunizmus alatt’. Egyszerre
kettő nem lehetett. A fenti kis szöveg két részre osztható: /1/ a zsidók
szabadon élhettek, szólásszabadságuk is biztosított volt, /2/ nehézségeik a
mindennapi életben. Most akkor szenvedtek vagy jó sorsuk volt? Nincs itt
valami nagy ellentmondás? 
Magna Domina Hungarorum «Felszentelése
1931. június 14-én történt, Serédi Jusztinián hercegprímás közreműködésével.
A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa) a kommunista diktatúra által
lerombolt templomok egyike. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz
Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét, az építést kezdeményező
szervezetről kapta. A kommunista diktatúra 1951-ben Sztálin
születésnapjára szánt ajándékként leromboltatta. Emberek élőlánca
próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétverték a tömeget,
és a templomot felrobbantották. A
templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista
kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték
megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A lerombolt templom helyét
hamarosan elfoglalta a szocialista emelvény, majd a Tanácsköztársaság
szobra.» /3/
«… miután a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, megpróbálták
eltörölni a vallást. Mivel bölcseletük az ateizmus volt, lezárták vagy
lerombolták a keresztény templomokat, bebörtönözték, meggyilkolták a
szerzeteseket. De vajon a zsidók zsinagógáinak is ugyanez lett a sorsa? Ha a
kommunisták annyira gyűlölték a vallást, akkor miért nem rombolták le a
zsinagógákat is? Vajon a zsidók és a keresztények nem ugyanazt az Istent
imádják? Lehetséges-e, hogy a judaizmus valójában olyan titkos társaság, mint
a szabadkőművesség, ahol a tagság jóformán nem ismeri az igazi célt
és programot, mely tényezőt tulajdonképpen a kommunizmus fejezi ki a
legtökéletesebben?» «Demokrácia és Világuralom» Edwin Schoonmaker amerikai történész «Democracy
and World Dominion», (1932):
Kíváncsiak lennénk, hogy hány zsidót kínoztak halálra az ÁVÓ pincéiben, vittek a Húsdarálóba? Tény és való, ha ennyire jó volt a viszony a zsidó vezetőség és a kommunisták között, ahogy Seifert G. mondja, ilyen szörnyűséges dolgokra nem kerülhetett sor. A sajnálkozó közvéleményt sikerült megetetni ***a kommunizmus zsidó üldözöttei*** mesével. Nem éppen ők voltak a szovjet szálláscsinálói? S még egy dolog: ha a zsidók valóban a kommunizmus üldözöttei voltak, akkor miért nincs számonkérés, miért hallgat a Simon Wiesenthal Központ, miért nem állítottak törvényszék elé legalább egy kommunistát? Ehelyett: -- «Örök, mély és leboruló hála a dicsőséges Szovjetuniónak?» --TJ ---------------------------- Jegyzetek
1. Dr. Seifert Géza (Bp., 1906.
dec. 28. – Bp., 1976. máj. 28.) ügyvéd. A debreceni Tisza István
Tudományegyetemen végezte tanulmányait, s avatták jogi doktorrá (1929). 1934.
februárjában ügyvédi és bírói vizsgát tett, majd nyugdíjba vonulásáig (1966)
ügyvéd a fővárosban. A munkaszolgálatból megszökött, a háború befejezése
a budapesti gettóban érte. A szovjet nagykövetség jogtanácsosa lett, s egy ideig katonai ügyészként is működött. 1953-tól a
Bp.-i Izr. Hitközség (BIH) szertartásügyi elöljárója, 1957-től alelnöke
volt. 1966. januártól haláláig a MIOK (Magyar Izraeliták Országos
Képviselete) és a BIH elnöke. Tagja volt a Hazafias Népfront Országos
Tanácsának és Bp.-i Bizottságának s a Magyarok Világszövetsége elnökségének. Számos tanulmánya és cikke jelent meg. Közéleti
tevékenységéért M. Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki (1975). – F. m. A magyar zsidóság náci-üldözésének 25. évfordulójára
(Bp., 1970); Előszó (Scheiber S.–Zsoldos J.: Ó mért oly későn.
Levelek Kiss József életrajzához, Bp., 1972); Az Egyezmény 25. évfordulója
(MIOK Évkönyv, 1974). – Irod. Lőrinczy Huba: S. G. (Irodalomtört. Közl.,
1972. 5–6. sz.); Gál György Sándor: Búcsú dr. S. G.-tól (Új Élet, 1976. jún.
15.). http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13721.htm 2.
Regnum Marianum (Wikipedia) 3. Andrew Handler: «Red Star,
Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist Hungary
(1948-1956)» - The University of Alabama Press, 1982.
|
