Hazánkért Online, 2007. március 11.

Időszerű gondolatok a bevándorlásról, cionizmusról

A Magyar Fórum 1998. december 17-i számában átvette az izraeli A Hét Tükre nevű újságból a közleményt, miszerint «a jövőben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer izraelivel gyarapodhat…» [2004.03.16 ~ Magyar Nemzet Online] Az Európai Unió május elsejei kibővítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik lehetőség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen.

Visszapillantás a történelembe!

Ki volt az első cionista?

A cionizmus következő számottevő eseménye érdekes és jellemző módon az egyik legnagyobb, legélesebben látó és végzetes sorsú magyar, dr. Istóczy Győző, előbb főszolgabíró, majd hosszú éveken át országgyűlési képviselő nevéhez fűződik, akinek személyével és életművével még külön kellene foglalkoznunk. Marschalkó Lajos Országhódítók c. könyvében olvassuk:

“A legnagyobb magyar látó, Istóczy Győző -- Herzl Tivadart megelőzve, 1875. augusztus 23-án javaslatot nyújtott be a magyar országgyűléshez ‘A zsidó állam visszaállítása’ cím alatt. Ebben az indítványában többek között a következőket mondja:

‘Az ezernyolcszáz évvel ezelőtt feldúlt hazájából kiűzött zsidó népnek végre igazság szolgáltassék, hogy annak hőn szeretett eredeti hazája Palesztina, kellőleg megnagyobbítva a magas porta souverainitása alatt álló autonómtartományként, akár pedig önálló zsidó államként visszaállíttassék.’ -- Istóczy Győző országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai, 1872-1896)

Istóczy Győző a törvényjavaslat indoklásában megjegyzi azt is, hogy nem igényli magának az eszme eredetiségét, amely Luthertől kezdve Fichteig s ettől Goldwin Smithig és a ‘Nineteenth Century’ című angol folyóiratig mindenki agyában megfordult: a zsidóság önálló államának visszaállítása.” --Marschalkó Lajos: Országhódítók

Azt hihetnők, hogy a magát igazságtalanul üldözöttnek híresztelő zsidóság kitörő örömmel fogadta ezt a törvényjavaslatot. Nem. S itt lógott ki megint a lóláb! A zsidóság számára ugyanis a palesztinai letelepedés kérdése csak porhintés és fedőakció a valódi, világhódító céljaik rejtésére. Ezért Istóczy vad támadások célpontja lett és törvényjavaslatát megbuktatták. Zsidók és liberális ügynökeik buktatták meg, Istóczyt pedig mind a mai napig a világ leggonoszabb emberének rágalmazzák.

Ennek ellenére ő három évvel később bátran ismét visszatér a kényes témára, s erről az újabb akciójáról, Marschalkónál a következőket olvassuk:

“Istóczy Győző az első magyar, aki Herzl Tivadart is megelőzve, a későbbi filocionista programot hirdeti és 1878. június 24-én elmondott híres ‘palesztinai beszédében’ felveti a zsidóság Palesztinába való telepítésének eszméjét. Ebben a beszédében a zsidókérdést már európai, sőt világpolitikai távlatokba helyezi.

‘A keresztény Európában egyetlen idegenszerű elem van és az a zsidóság. Alig szabadultak meg az európai népek az iszlám hatalmától, most ismét a zsidó nép az, amely lázas izgatottsággal és ernyedetlen tevékenységgel azon merész tervet erőlködik megvalósítani, hogy az európai népek felett az uralmat megszerezze, és azokat rabigába hajtsa.’ “ --Vagyis a palesztinai letelepedés gondolatát 1878-ban még el lehetett vetni azzal, hogy ellenkezik a emberbaráti szellemmel! A magyar nemzet emberbaráti igényei viszont nem foglalkoztatták Trefort minisztert.

Istóczy e híres beszédében statisztikai adatokat sorol fel, amelyekből kitűnik, hogy 1785-től 1870-ig, tehát 85 év alatt a zsidók létszáma megnyolcszorozódott és átlagban minden harminc évben megkétszereződik. Itt említi meg, hogy az 1869/70-iki népszámlálás szerint már 553,641 zsidó él Nagy-Magyarországon. Ezek közül a közös hadseregben mindössze 1,295 (0.234%) szolgál és a honvédségben csupán 213 (0.038%). Ő az első, aki a legvilágosabban látja az országhódítást, Magyarország gyarmatosítását:

“A nemzsidó lakosság fogyása -- mondja Istóczy -- természetszerű következménye annak, hogy az ország vagyona lépésről-lépésre, fokról-fokra mindinkább kicsavartatik a mi kezeink közül s ekképpen emberekben úgy, mint vagyonban, mind szűkebb körre szorulnak.”

Istóczy Győző elsőként veszi észre, hogy nem zsidóellenességről van itt szó, hanem országhódításról. A magyar nép leigázásáról. (..) És azt bizonyítja, hogy a zsidó-magyar viszonylatnak egyetlen megoldása van: a zsidó állam visszaállítása Palesztinában. Híres, de meghallgatatlan beszéde végén Istóczy arra kérte a magyar kormányt, hogy ha valamilyen megbeszélésen felvetődne a zsidó állam felállításának terve, azt ne ellenezze. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ezt válaszolta:

“Sajnálom, hogy a Házban olyan doctrinákat fejtegetnek, amelyek a Ház emberbaráti szellemével ellenkeznek!” --Bosnyák Z. Istóczy Győző élete és küzdelmei - Schwendtner Frigyes kiadása

Istóczy Győző nem kisebbíti, nem akarja megalázni, gyűlölni a zsidóságot, bár látja a veszélyt, az országhódító akaratot, amelyet már Kossuth is látott. Határozottan leszögezi -- írja Bosnyák Z. -- hogy a zsidókérdést nem vallási, felekezeti, hanem közgazdasági, politikai, más szóval hatalmi kérdésnek tekinti, minthogy a zsidóság is külön társadalmi kaszt.” (Marschalkó)

Hajszálnyira ugyanezt hirdette Herzl Tivadar is 19 évvel később, 1897-től kezdve. De ismét misztikus módón Herzl ajkáról a palesztinai telepítés gondolata egyszerre megszűnt ellenkezni a “emberbaráti szellemmel.” Miért?

Dr. Istóczy Győző országgyűlési képviselő e fenti, második kísérlete után négy évvel még egy harmadik próbálkozást is tesz. 1882. június 9-én újra felszólal:

“A különleges nemzeti vallással bíró zsidó népfaj az európai államok kebelében politikai hatalmat éspedig nemzetközi politikai hatalmat képez és mint ilyen, államot akar alkotni földrajzi határok nélkül. Egyetlen megoldás a zsidók Palesztinába való telepítése.” --Istóczy Győző élete és küzdelmei – Bosnyák Z. Schwendtner Frigyes kiadása

Ám a zsidóknak ismét nem kellett a palesztinai letelepedés! Pedig Istóczy már a fellépése elején, az 1875. április 8-i képviselőházi felszólalásában is követelte a kormánytól a Galíciából való féknélküli beözönlés szabályozását. Akkor báró Wenckheim Béla miniszterelnök válaszképpen kijelentette, hogy a kormány “zsidókérdést nem ismer, mert nem véthet a civilizáció és humanizmus ellen.” Istóczy akkor a következő szavakkal vette tudomásul ezt a magyar miniszterelnöki választ:

“Eljövend az idő, és pedig hamarább, mint sokan gondolnák, amidőn elveim nem fognak a puszta ábrándok sorába utaltatni, s adja a Gondviselés, hogy ez ne történjék akkor, amidőn a kényszerű viszonyok a ‘késő’ jelzőt fogják a felriadt nemzsidó elemeknek kiáltani. Ellenkező esetben pedig legyek én e tekintetben Magyarország Cassandrája.” --Bosnyák: u.o.

Dr. Istóczy Győző valóban Magyarország Cassandrája lett, mert minden jóslata félelmetesen megvalósult. S akkor már valóban késő volt.

Istóczynál merül fel először a látó és rosszat sejtő magyarok nagy politikai víziója, amelynek egyetlen célja: hazát adni egy hazátlan népnek. Kísérteties, hogy a zsidóságnak ez a magyarrendszerű hazához segítése később tökéletesen egybehangzik a budapesti születésű Herzl Tivadar cionista tanaival. Prohászka Ottokár, Gömbös Gyula, Szálasi Ferenc és az angol Arthur James Balfour nyilatkozatai ugyanazt hangoztatják, amit a cionista Herzl Tivadar.

Nem “antiszemiták” voltak az akkori magyar vezetők, -- mint ahogy Balfour sem volt az, -- hanem zsidó gyarmatosításra ítélt magyar nép és a zsidók által való elfoglalásra rendelt magyar haza magukra hagyott védelmezői. És Prohászka belvárosi szobrát ledöntötték, Gömbösét felrobbantották, Szálasit pedig felakasztották. Herzl azonban nemzetközi hős. MIÉRT?

Herzlnek ma díszsírhelye van Izraelben, Istóczy Győzőt pedig a Zsidó Lexikon is halálra gyalázza és rágalmazza. Ennek csak egyetlen oka lehet: Herzl cionizmusa csak látszatra azonos Istóczy, Prohászka és a többiek tanával, mert a palesztinai letelepítés a valóságban csak porhintő, látszatakció.

Az “anticionizmus” ébrentartása

A cionizmussal párhuzamosan a zsidóság nagy gonddal tart ébren egy úgynevezett “anticionista” mozgalmat is. A Zsidó Lexikonban külön hosszú cikk található “Anticionizmus” címen, amely azonban oly hallatlan ravaszsággal és ügyesen van megfogalmazva, hogy aki nem tud a sorok között olvasni és nem ismeri a történelmi valóságot, majdnem meggyőzőnek találja a szöveget:

“Anticionizmus alatt azon törekvéseket értjük, amelyek akár a zsidóságon belül, akár kívüle a cionizmus alapeszméje, vagy politikai megvalósulása ellen irányulnak. A zsidóságon belül több részre tagolódik az anticionizmus. Az asszimilánsok és a zsidó missziós-gondolat hívei szerint a cionizmus megakadályozza a zsidóságot abban, hogy egy szabad, egyetemes, tisztán vallási közösséggé fejlődjék...” /Zsidó Lexikon/

Közönséges emberi nyelven ez annyit jelent, hogy akkor egy saját szuverén ország határai között élő nemzet nem fejlődhet szabadon tisztán vallási közösséggé. Ez az állítás nyilvánvalóan hamis. De a Zsidó Lexikon ügyesen közbeszúrta az “egyetemes” jelzőt is. S ez az “egyetemesség” árulja el, hogy jobb a zsidóknak -- nem “szétszórva”, mert ez a szó jelentéstanilag úgynevezett “terhelt minősítés” (10) - hanem a világegyetem nemzeteinek hátán élősködve élvezni azok folytonos megkárosítását. Amikor pedig Herzlnek és Nordaunak a titkos tárgyalásaikon sikerült dúsgazdag hitsorsosaikat arról meggyőzniük, hogy ez a világuralom az ő látszat-telepítésük segítségével még könnyebben megvalósítható, akkor létesülhetett az első palesztin bank, a Zsidó Gyarmati Hitelintézet.

“... másrészt pedig veszélyezteti a zsidóság állampolgári jogait, amelyeket az egyenjogúsítás óta éppen nemzeti reményeink feladásával vívott ki.” /Zs. L./

Ez kétszeres hazugság: 1) Ha egy országból egyesek vagy tömegek kivándorolnak, akkor ez a kivándorlás az otthonmaratottak állampolgári jogait a legcsekélyebb mértékben sem veszélyezteti. - 2) A zsidók emancipációjának, vagyis az állampolgári jogok teljes megadásának a legtávolabbi mértékben sem volt feltétele az, hogy mondjanak le a Magyarországról való továbbvándorlásról. Sőt, mint látjuk a zsidóság magyarországi történetének fejezetében, a magyar hatóságok egyáltalán semmiféle feltételt nem szabtak a zsidók emancipációjához. Naivitásukban csak remélték, hogy az emancipáció által “természetszerűleg” jó állampolgárokat fognak nyerni a zsidókban...

“Az asszimilációs zsidóság szervezetei és sajtója minden országban ezért folytatnak éles harcot a cionizmus ellen (nálunk az Egyenlőség), bár az utóbbi időben enyhült a harc és a cionizmus politikai sikerei valamelyes közeledést teremtettek legalábbis gyakorlati területen.” /Zs.L./

Az “éles harcra” az őszinte magyarázatot természetesen nem a Zsidó Lexikon fenti, hanem a “Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei” adja meg, amely szerint “azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyeknek módosítását előre elhatároztuk”. - A cionizmus pedig egyike a legrugalmasabb zsidó világvállalkozásoknak, amelynek taktikáját a cionista kongresszusok évről évre módosítják.

“Az anticionizmus legfőbb támasza az ortodoxia egy része, amely a hagyományokat félti a cionizmustól s ha szívesen látja is a zsidóság visszatérését az Isten által megígért országba, de csak abban az esetben, ha ez a visszatérés nem politikai eszközökkel, hanem a Messiás útján következik be.” /Zs.L./

Talán az őszinte zsidók, akik látják az “aranyborjú”, a “Mammon” veszélyét a mai zsidóságra, szeretnék azt mózesivé tisztítani és elmaradott naivitásukban -- még mindig a Messiást várják.

“Vannak azután csoportok, amelyek azért fordulnak a cionizmus ellen, mert meggyőződésük, hogy a zsidóság csupán a diaszpórákban biztosíthatja további exisztenciáját.” /Zs.L./

Ezek az élősködő piócák, akik nem bolondok a Kárpát-medence, Amerika és Nyugat-Európa húsosfazekait Palesztina homokbuckáiért odahagyni. Mióta azonban megértették, hogy a palesztinai letelepülés csak figyelemelterelő cselekedet, dollár-milliárdjaikkal éppen ők tartják fenn, és 50 százalékban igazgatják a mai cionista mozgalmat, - mindamellett, hogy a saját használatukra “anticionisták” maradnak.

“Mások reakciós-romantikus nemzeti mozgalmat látnak a cionizmusban s ezért ítélik el.” /Zs.L./

Az 1929-ben megjelent Zsidó Lexikonnak ez a mondata ma már idejét múlta. Ma már megvalósult Izrael állama és a zsidók mai jelszava: “Az anticionizmus egyenlő az antiszemitizmussal!” - Ezek után azonban egy igen érdekes és szemkinyitó rész következik a Zsidó Lexikonban:

“Leghevesebb ellenzői a cionizmusnak a zsidó kommunisták. Oroszországban a kommunista párt zsidó szekciója rendszeres cionistaüldözést szervezett s már eddig is nagyon sok cionistát száműzetett Szibériába.” /Zs.L./

A kommunizmusnak nyíltan bevallott célja a világhódítás. Ez már önmagában megköveteli, hogy a világon mindenütt legyenek elhelyezett ügynökei. Mindenfajta helyi tömörülés gondolata eleve ellenkezik a kommunizmus céljaival. Másrészt a világzsidóság vezető rétegei nem köthették a tanulatlan és elmaradott oroszországi zsidók millióinak orrára azt, hogy a palesztinai tömörítés csak ürügy, annál is kevésbé, mert pont ezeket az oroszországi zsidó tömegeket akarták elsősorban Palesztinába vinni már Herzl idejétől kezdve. Vagyis, itt csak egyszerű belső érdekütközésről van szó a zsidóság kebelén belül, másrészt azonban az ő számukra is kitűnő propagandaanyag az oroszországi zsidóság üldözésének reklámozása, mert ezzel is beköthetik a világ szemét, sőt a szenvedéseik iránti szimpátiát is táplálják.

A “C.B. Jegyzőkönyvei” nyíltan kijelentik, hogy a zsidók nem haboznak még saját maguk irtásától sem, ha magasabb érdekeik ezt úgy kívánják. A gój-államokra megmondja, hogy “az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához.”

Az 1962-es kommunista kiadású Új Magyar Lexikon (I.k.451) véleménye szerint:

“A cionizmus nacionalista érzelmek felszításával az ‘egységes zsidó nemzet’ és ezen belül az osztályok együttműködését hirdető propagandájával elvonja a zsidó dolgozó tömegek figyelmét az osztályharctól, és ugyanakkor szembeállítja őket a nemzsidó dolgozókkal. A cionizmus egyre inkább az USA vezető köreinek irányítása alá került.”

A Zsidó Lexikon a továbbiakban a nemzsidók anticionizmusát ismerteti, természetesen a zsidóság szempontjából. Megemlíti a Vatikánt, amelynek felrója, hogy “sokáig kimondottan anticionista magatartást tanúsított”, és szóvá teszi, hogy “a pápa 1924. május 29-én kiadott egy bullát, amelyben azt az óhaját fejezi ki, hogy a Palesztina-kérdést az összkereszténység érdekeinek figyelembevételével oldják meg” s hozzáteszi, hogy a zsidók ezt az óhajt ‘méltányolják’.

[Te jó ég, hol tartunk már azóta!?... TJ]

A “francia imperialisták” és a “fasiszta Olaszország” megdorgálása után még megdicséri a “hivatalos Franciaországot” - (nesze neked, Trianon!) - mert a francia köztársasági elnök 1925-ben elfogadta a “Comité France Palestine” védnökségét.

Végül még erős megrovásban részesülnek a palesztinai arabok (akik már akkor is útjukban álltak a zsidóknak) és a Zsidó Lexikon cikke ezzel a sokatmondó mondattal fejeződik be:

“Meg kell emlékeznünk még minden ország antiszemitájáról, akiknek anticionizmusa abból a fantasztikus aggodalomból ered, hogy a zsidók világuralomra törekszenek s ennek központjává Palesztinát akarják berendezni.” +++  /Zsidó Lexikon/

---------------

»» Kivonatosan † Árkay László tanulmányából